Kisalföld, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-31 / 257. szám

1992. október 31., szombat SZIVÁRVÁNY A Vári-alapítvány Kanadában Nagylelkűséggel és felelősséggel Magyar díszdoktor a yorki egyetemen A York Egyetemen ünnepélyes keretek között, a jogtudományok díszdoktorává avatták Vári Györ­gyöt. Az ünnepséget a róla elnevezett Vári Hall dísz­termében tartották a közelmúltban. Vári György és felesége Ilona, az 1956-os forrada­lom után érkezett Kanadába. Először Montrealban telepedtek le, majd átköltöztek Torontóba. Itt ala­pították meg a Sefri Construction International épí­tési irodát, amely azóta mamutvállalattá fejlődött. Többek között ez a vállalat építette fel Párizsban a Montparnasse Tornyot, amely Európa legmagasabb épülete, s ma már Moszkvától Afrikáig és Dél-Ame­­rikáig számos építészeti remekmű hirdeti eredmé­nyes működését. A York Egyetem Vári Hallját is a Sefri Vállalat épí­tette önköltségi áron. Ezenkívül Vári György és fe­lesége kétmillió dollárt adományozott az egyetem­nek. Susan Mann, az egyetem rektora ezekkel a sza­vakkal méltatta a Vári házaspár érdemeit: „Vári György és felesége Ilona, akik saját elhatározásuk­ból lettek kanadai állampolgárok, egyedülálló nagy­lelkűségről és polgári felelősségvállalásról tettek ta­núságot. Adományuk ilyenformán nemcsak az egye­temnek, hanem Kanadának is szól”. A Vári házaspár 1984-ben létrehozta a George and Helen Vári Foundation-t (alapítványt), amelynek küldetése: segíteni mindazokat a kulturális, okta­tó és tudományos elképzeléseket, amelyek össze­függésben vannak az emberiség létérdekeivel és egy magasabb életszínvonal elérését célozzák. Ugyanis „minden probléma megoldható, ha kellő színvonal­ra emeljük az emberiség kulturális színvonalát” nyi­latkozta Vári György, aki mérnöki, közgazdasági és jogi diplomája mellé megkapta az Order of Canada, valamint a Legion d'Honneur francia kitüntetést. De ahogy a szólás tartja, minden nagyember mö­gött egy nagyszerű asszony rejtőzik. Ez az állítás esetünkben is találó. Vári Ilona úgy jellemezte ma­gát legszívesebben, hogy „az uramnak vagyok a fe­lesége”. Éles eszű asszony, hét nyelvet beszél, ki­tűnő szervező. Egyöntetű állítás, miszerint élvezet olyan összejövetelen részt venni, amelyen ő elnö­köl. Többek között alapító elnöke a World Monu­ments Fund-nak Franciaországban, melynek szék­helye New Yorkban van, s amelynek egyik fő fel­adata Napóleon nyugvóhelyének, az Invalides-nak a renoválása és korszerűsítése. Váriné tagja a York Egyetem kormányzóságának, alelnöke a torontói Al­liance Francaise-nek, emellett pedig Torontó 200 éves fennállásának ünnepségeit előkészítendő, vé­gez szerteágazó tevékenységet, hogy az 1993-ban esedékes ünnepségek minél méltóbbak legyenek. C. J. KISALFÖLD 11 GYÁMSÁG HELYETT ÖNSZERVEZŐDÉS Találkozás Szépfalusi Istvánnal Szépfalusi István nagyívű szo­ciográfiájának alcíme: Mai ma­gyarok Ausztriában. Erről az ausztriai jelen időről, annak idő­szerű eseményeiről beszélget­tünk az evangélikus lelkész szer­zővel, könyvének győri bemu­tatója kapcsán.­­A „ keleti birodalom"felbom­lásával az első­ időszakban, az anyaország karéjában, felsóhaj­­tottak a magyar kisebbségek, népcsoportok. Aztán minden re­mény szertefoszlott, csak a sza­bad szólás joga maradt, egye­dül A legutóbbi időben milyen változások történtek az auszt­riai magyarok életében?­­ 1992. június 17-én az oszt­rák kormány megváltoztatta, rendelkezés formájában a par­lament főbizottságával egyetér­tésben, az 1976. évi népcso­porttörvényt. Ennek értelmé­ben ezentúl megkülönbözteti a cseh és a szlovák népcsoport­tanácsot, és a magyar népcso­porttanácsot 8 főről 16 főre egé­szíti ki. Ennek az az oka, hogy az osztrák kormány ezzel az in­tézkedésével egyhangúlag elis­merte a bécsi magyarokat önál­ló népcsoportként. Tudvalevő­leg, Bécsben mindig is, száza­dokon keresztül élt egy jelen­tős magyarság. Leginkább Bu­karesthez hasonlíthatnám, hi­szen, ahogy a bukaresti magya­rok sem éltek soha magyar ál­lamiságban, úgy a bécsiek sem. Az ő el nem ismerésük viszont szűk látókörű politikai követ­kezménye volt eddig. Ezzel meg­szűnt a Burgenlandban élők sa­játos helyzete, pontosabban fo­galmazva, a Burgenlandi Ma­gyar Kultúregyesület kizáróla­gossági joga megszűnt. Vélemé­nyem szerint, ez a helyzet ter­mészetes folyománya a magya­rországi és általában az egész kelet-közép-európai társada­lomváltásoknak. Nyilvánvaló­an azt is eredményezni fogja, hogy Burgenland tartomány­ban más magyar közösségek is alakulni fognak a jövőben. - Mi jellemzi az osztrák nép­csoporttörvényt? - A törvényről tudni kell azt, hogy ez nem egy ausztriai ön­­szerveződés eredménye, hanem voltaképpen gyámkodó törvény. Meggyőződésem szerint az ausztriai összmagyarságnak el kell jutni a sajátosan és demok­ratikusan alulról szerveződő ér­dekképviseletig. Hogy ez mikor következik be, azt persze ma még nem lehet tudni. Magam azonban a népcsoporttanács­ban, minden lehetőt el szeret­nék követni, hogy ebben az irányban fejlődjön ez a munka.­­ Hosszú évtizedeken át sa­játos szembenállás jellemezte a magyar állam hivatalos képvi­seletét és az ausztriai magyar­ság jó pár „nemkívánatos” sze­mélyiségének, így Szépfalusi Ist­vánnak is a viszonyát. Az elmúlt két esztendőben ez is megvál­tozott.­­ A magyarországi rendszer­­váltást követően sajátos adott­ságunk, hogy a Magyar Köztár­saság bécsi nagykövetségét és kulturális intézetét, a Collegi­um Hugaricumot, valamint az egyes tartományokban most fo­lyamatosan szerveződő, tiszte­letbeli konzulátusokat, egyre inkább a magunkénak tekint­hetjük. Bennük, osztrák ható­ságaink tudomásával, szaba­don közlekedünk és azokban fokozatosan és egyre fokozódó­­an otthon is érezzük magukat. Ebben az összefüggésben kü­lön is megemlíteném, hogy szo­ciográfiai tanulmánykötetem ausztriai bemutatója a magyar nagykövetség márványtermé­ben volt. Talán elképzelhető, hogy számunkra, akik egykor menekültek voltak, vagy a lá­bunkat sem tehettük be a kö­vetség épületébe, hogy százöt­venen megtöltöttük ezt a tény­leg gyönyörű, XVIII. század ele­ji bécsi palotát és utána a hall­gatók, vendégek tiszteletére a magyar nagykövetség koktélt adott. - Mi a jelentősége az auszt­riai magyarság szempontjából annak az elfogadás előtt álló tör­vényjavaslatnak, amely a nem­zeti és etnikai kisebbségek jo­gairól szól? - Meggyőződésem szerint, ha a magyar Országgyűlés, a nem­zeti és etnikai kisebbségek jo­gairól szóló, most éppen tár­gyalt törvényjavaslatot elfogad­ja, azt hiszem, hogy annak szel­lemiségét figyelembe véve, a Kár­pát-medencében, feltehetően, mi ausztriai magyarok leszünk, más államiságban élve, annak első haszonélvezői. Ennek a tör­vénynek a szellemisége is ma­gától értetődően azt fogja majd jelenteni, hogy akik eddig az ausztriai magyarság nevében nyilatkoztak, azoknak most rá kell döbbenniük, hogy amed­dig nincsen közös ausztriai ér­dekképviseletünk, addig az ausztriai magyarság nevében többé senki sem nyilatkozhat, mert ehhez nem kapott senki­től mandátumot. - Melyek az ausztriai össz­­magyarság legégetőbb gondjai? - Egyik legnehezebb kérdé­sünk az iskolaügy. Néhány hét­tel ezelőtt indult meg a Burgen­landi Magyar Kultúregyesület elnökének évtizedes szorgalma­zására, Burgenlandban, pon­tosabban Felsőőrött, egy ma­gyar és horvát tagozatú közép­iskola. Ezt a két tagozatot azon­ban nem lehet magyar vagy horvát gimnáziumnak tekinte­ni, ahogy Bécsben francia, ja­pán, angol és amerikai gimná­zium, ahol minden tantárgyat, kivéve a német nyelv és irodal­mat, valamint a történelmet, az illető iskola nyelvén tanítanák. Felsőőrött az 1967-es középis­kolai tanterv, magyar oktatási szabályait figyelembe véve ta­nítják a magyart, horvátot, amit egyébként Ausztria valamennyi iskolájában taníthatnának, ha egyre több pedagógus volna, aki ezt szorgalmazná. A burgenlandi magyarság kü­lönös mértékben tapasztalhat­ja a rendszerváltás negatív kö­vetkezményeit. Azonban ez ki­hat az ausztriai összmagyar­­ságra is. Azért mondom, hogy a burgenlandi magyarságra kü­­­lönösen is hat, mert az ottani magyarság, a maga kis létszá­mánál fogva, eddig ki volt szol­gáltatva három egyháznak, ko­rábban négy, a zöldek megjele­nésével, öt osztrák politikai párt­nak. Ehhez járult most hat ma­gyarországi parlamenti párt is. Nagyon remélem, hogy az új magyar­­nemzeti és etnikai ki­sebbségek jogairól szóló­ tör­vény megszavazásával meg fog szűnni az az áldatlan állapot, hogy az egyes politikai pártok nemzetiségi előadói vagy kép­viselői megkísérlik a saját pe­csenyéjüket megsütögetni nem­zetiségi vidéken avagy a szom­szédos államok bármelyikében. - Szeretném, ha a beszélge­tésünket a Magyar Lelkigondo­zó Szolgálat Egyháztanácsának, 1992. április 5-én kelt ünnepi nyilatkozatának jellemző részé­vel zárnánk! -A Magyar Lelkigondozó Szol­gálat Egyháztanácsa kéri oszt­rák kormányunkat, segítse az erőszakos asszimilációs törek­vések megakadályozását. Az erőltetett asszimilációval oko­zott lelki zavarok lerontják az egyéni teljesítményt, és az egyén társadalmi hasznosságát csök­kentik. A nyelvétől és kultúrá­jától megfosztott nemzetiség ön­védelmi lelki mechanizmusai társadalmi feszültségeket szül­nek és késleltetik a harmoni­kus integrációt. Ezért a nem­zetiségi kultúrintézmények ki­­teljesedése és továbbfejleszté­se a demokratikus osztrák tár­sadalom fejlődésének elenged­hetetlen feltétele. A zárt társa­dalmi rendszerek átjárhatósá­gának fokozódásával, az infor­máció szabadabb áramlásával, a térség felszabadult népeinek és nemzetiségeinek várakozó fi­gyelme a szabad nyugati társa­dalmak felé fordul. A példakép türelmetlen keresése egyik ol­dalról, egy elfogadható nemze­tiségi modell felmutatása a má­sik oldalról, olyan történelmi szükségszerűség, amelynek el­utasítása beláthatatlan politi­kai, gazdasági, valamint embe­ri károkat okozna mindkét fél­nek. A térség nemzetiségeinek figyelő szeme nagyobb egyéni teljesítményre, intézményeink példás kiépítésére és működte­tésére kötelez bennünket. A Magyar Lelkigondozó Szol­gálat Egyháztanácsa örömmel venné, ha az ausztriai magyar gyülekezetek, egyesületek és in­tézmények jelen döntését meg­fontolnák. Keressük azt mi nem­zeti, ne csak azt ami egyleti, építsük azt, ami közös, ne csak azt, ami önös. Lássuk azt, ami országos, ne csak azt, ami tar­tományi vagy helyi. Gülch Csaba Lássátok, halljátok egymást! című könyvének első kiadása Bernben, az Európai Protestáns Ma­gyar Szabadegyetem gondozásában látott napvilá­got, 1980-ban. Az anyaországi, szélesebb körű ol­vasóközönséghez, csak a mostani, 1992-es, II., im­már Budapesten készült, javított, bővített kiadá­sa juthatott. S Új dimenziók, elemzések A Horthy-rendszer kialakulása A két világháború közötti korszak története számos ta­nulsággal szolgál a mának. A vesztes háború, a békedik­tátum utáni korszakváltás dilemmái, kényszerei és sike­rei napjainkban is - sokféle formában - jelentkeznek, a demokrácia, a haladás erőinek ugyancsak megszívlelen­­dőek. Ezért is ajánljuk elolvasásra, tanulmányozásra Mé­száros Károly: Horthy és Teleki 1919-1921 című, közel háromszáz oldalas kötetét. A Nestor Kiadó gondozásában megjelent tízfejezetes munka valóban úttörő vállalkozás. Mészáros kutatási eredménye az angol és a német le­véltárak jórészt eddig publikálatlan fondjai alapján író­dott és új megközelítéseket tartalmaz. Tematikusan és kronologikusan, alapos elemzéssel követi a Peidl-kormány létrejöttétől a IV. Károly két hatalomátvételi kísérletéig tör­ténteket. (Közben nemritkán érinti a Kisalföldön, Nyugat- Magyarországon zajlott eseményeket, fordulatokat is.) A szerző nagy figyelmet fordít a nemzetközi folyamatok, erőviszonyok hazai hatásaira, s az eddigieknél jóval töb­bet mutat be Anglia magatartásáról és felelősségéről a ma­gyar politika alakításában. Az angol diplomáciai források alapján bizonyítja, hogy Anglia a magyar kibontakozást mindvégig Horthy Miklós és köre vezetésével tervezte és támogatta. Olyképpen is, hogy Horthy Miklóst 1920 nya­rától fokozatosan „leválasztotta” a szélsőséges, diktatúrá­ra törő katonai erőktől. Ugyancsak a nyugati hatalmak akaratához kötődik, hogy megadták a lehetőséget a mi­niszterelnökké lett Teleki Pálnak, majd Bethlen István­nak egy olyan tekintélyuralmi, konzervatív rendszer lét­rehozására, mely lényegi változás nélkül 1944-ig műkö­dőképes volt. A Horthy és Teleki kapcsolatát kiemelten kezelő kötet­ből az is kiviláglik, 1919 és 1921 között miképpen tűnt el, merült a mélybe Magyarországon a demokratikus al­ternatíva. Mert erre még lehetőség volt. Amiatt is, hogy 1919 őszén a hazai társadalmi fejlődéshez elengedhetet­len - régen követelt - általános, titkos és közvetlen válasz­tójogot, a magyar parasztnak valódi földreformot, még minden politikai erő támogatta. Aztán a liberális, demok­ratikus erők évtizedekre kiható vereséget szenvedtek, mely­ben a Nagyatádi-féle Kisgazdapárt hibás politikájának, Bethlen István lavírozó taktikájának meghatározó szere­pe volt. Érdekfeszítő olvasmány a békeszerződésnek, a magyar­lakta területekkel kapcsolatos nyilvánvaló igazságtalansá­gai csökkentésére tett magyar kísérletek leírása. A franci­ákkal folytatott tárgyalások, a taktikázások, a gazdasági kitörést célzó lépések, és a kisantant-szerződés következ­ményei. Mert 1920 októberében pl. :Anglia a kisantant ol­dalára állt, hogy ezután 18 éven keresztül Magyarorszá­got oltalmazza a kisantant ellenében és az utódállamok, valamint Budapest közötti közeledést szorgalmazza”. Szita Szabolcs Ámon László grafikája

Next