Kisalföld, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-20 / 248. szám

6 KISALFÖLD A TUDOMÁNY VILÁGA 1992. október 20., kedd A kozmosz oázisán Tíz percben a Napról „Felsütött a napsugara / Minden ember ablakjára. / Jaj Istenem, mi az oka, / Nem süt az enyémre soha... ” A szomorú székely népdal belső élményre, az ember mikrokozmoszára vetíti az egész emberiség legrégibb és legnagyobb fizikai tényezőjét. A Föld a Nap életzónájában kering. Itt már nem égető a sugárzás, de nem jelentkezik a kozmikus hideg sem. A kényes, kritikus egyensúly tette oázissá a Földet a hatmilliárd kilométer sugarú, lényegében üres, sivatagszerű bolygórendszerünkben, a szűkebb értelemben vett Naprendszerben. A Naprendszer határa nem pontosítható, de megállapodhatunk abban, hogy a legközelebbi állócsillag távolságának feléig terjed. Ez mintegy 20 billió kilométer. Ebben a rendszerben az anyag túlnyomó többségét a Nap tömege adja, ezért a szerepe minden vonatkozásban meghatározó. Fénye a távoli Plútóra is eljut, gravitációs mezője definiálja a szűkebb kozmikus terünk mozgási rendjét, egyensúlyát, a többi tömeggel kölcsönhatásban. A felületéről kilépő, szinte hihetetlen mennyiségű anyag napszél formájában igen nagy távolságba eljut, a kitörési folyamatok mágneses viharokat keltenek, ezekre a hatásokra a rendkívül érzékeny elektronikus eszközök mellett az emberi szervezet is reagál. Az ókori geocentrikus (földközéppontú) szemlélet - és az ezt továbbvivő asztrológia - a Napot a Földhöz viszonyítva alárendeltnek tekinti: egyike a valamikor 7, ma már 10 planétának. A „planéta" itt nem azonos a tudományos értelmezésű bolygóval. A hetes szám az ókorban szent volt. A vakhitűeket ma sem zavarja az az elemi tény, hogy a Nap a Földnél 106-szor nagyobb átmérőjű, a tömege pedig 750-szer nagyobb, mint az összes bolygóé együtt. Az sem lényegtelen, hogy majdnem minden energia a Napból származik. A Napot a nagy ókori vallások és a pitagoreusok isteni jellegűnek, tökéletesnek, foltmentesnek tartották. Mégis, már a távcső felfedezése előtti korokból is találtak olyan feljegyzéseket, hogy csillagászok szabad szemmel foltokat láttak a keső vagy lenyugvó Napon. A szeplőtelenség naiv hite ennek ellenére még a reneszánsz idejében is tartotta magát, a vezető vallások fenyegetően kötelező álláspontja volt. Az ellenkező állítás igen nagy bátorságot követelt, életveszélyt hordozott! A távcsöves megfigyelés végérvényesen igazolta, hogy centrális égitestünk felületén gyakran keletkeznek foltok. Ezek a hatalmas távolságból kicsinek mutatkoznak, a valóságban azonban igen nagyok: tízezer-százezer kilométer a szokásos átmérőjük. A napfoltok a szűrővel ellátotttávcsőben feketének látszanak, pedig legalább 4 ezer fok hőmérsékletűek, de a 2 ezer fokkal magasabb környezeti hőmérséklet kontraszthatást eredményez. A Nap fizikája nem csupán a szakemberek ezreinek ad rendszeres feladatot, hanem az amatőrök sokezres tábora és a tájékozatlan érdeklődők sokasága is éber figyelemmel kíséri a legközelebbi csillagot. Erre érdekes alkalmi bizonyítéknak kínálkozik egy megyénkbeli esemény: alkalmi megfigyelő olvasói levelet küldött be a Kisalföldnek, ebben leírta, hogy a Napon - távcső nélkül! - foltot látott. Az ilyen nagy kiterjedési elváltozást szabadszemes foltnak nevezik, sok ezer éve ismert jelenség. Igen fontos azonban, hogy csak a látóhatáron fénylő korongba szabad belepillantani, mert a teljes fényű Nap beletekintéskor azonnali vakságot idézhet elő. Távcsővel még veszélyesebb a helyzet. A levélíró által jelzett foltot e sorok írója lerajzolta és lefényképezte, többéves megfigyelési sorozat keretében. A napfoltok léte kérdések sokaságát veti fel Nyilvánvalóan a legfontosabb: mi a jelenség lényege, hogyan keletkezik? A válasz ma már meglehetősen egyszerű, bár vannak tisztázatlan részletkérdések. A Nap csillag, mégpedig a legközelebbi. Saját energiaforrása van, sok hullámhosszon fényt bocsát ki, kozmikus értelemben is hosszú ideig egyensúlyi állapotban van. Az anyaga túlnyomó részben hidrogén és hélium, tehát - leegyszerűsítve - óriási izzó gázgömb, amely energiát sugároz igen pazarlóan, és rendszeresen anyagot dob ki magából. Csillagunk belsejében elképesztő fizikai viszonyok uralkodnak. A középpont környezetében a nyomás a földi levegőhéj nyomásának mintegy százmilliárdszorosa, a hőmérséklet pedig eléri a 15 millió fokot. A belső zónában atomfizikai átalakulás folyik: hidrogén-hélium-magfúzió. Ismét leegyszerűsítve úgy gondolhatjuk, mintha folyamatosan hidrogénbombák robbannának az említett térrészben - csak földi viszonylatban elképzelhetetlen léptékben. A mélyből feltörő energia sugárnyomása egyensúlyt tart a külső gáztömegek gravitációs nyomásával. A fotoszférának nevezett látható felszín alatt nagyméretű áramlás, gázkeveredés folyik, ezért ezt a mélyebb héjat konvekciós zónának jelölik. Most kevéssel az 1990-es maximális naptevékenység után vagyunk, a lassú lecsengés állapotában még rendszerint bőven van napfolt. Ez év február elsején kétszázezer kilométernél nagyobb méretű, további 6 csoportos és 8 egyedi foltot lehetett látni, összesen mintegy 35 darabot (amatőr tükrös távcsővel). Kallós Károly Jegyzetel, butít és nyomorba dönt Évekkel ezelőtt még gyakorta lehetett hallani az ironikus megjegyzést, hogy „Magyarországon az értelmiségi előtt két út lehetséges. Az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.” Gondolkodjunk el azon, hová vezet az a gyakorlatunk, amivel az „italozás”, mint szenvedélybetegség világranglistáján az élvonalba küzdöttük magunkat. Örömünkben, bánatunkban, unalmunkban és még hosszan sorolhatnám, hogy miért is találunk rendszeresen nyomós okot az etilizáláshoz. Pedig hát az is egy régi mondás, hogy „Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. ” Persze a szó elszáll, s sokkal inkább megszíveljük, ha úgy biztatnak, hogy „Igyál fiam, az legalább meglátszik rajtad!” Megpuffad, „piros” lesz az arcod, szemeid vörösek, mozdulataid lassúak, bizonytalanok lesznek, kezed időnként remeg, végtagjaid gyakran elzsibbadnak. Tehát nem általánosítható, hogy az alkoholisták csontsovány emberek, ami az alkohol jelentős energiatartalmának köszönhető. Persze, ami késik, nem múlik. Az emésztőrendszer szerveiben, a gyomorban, májban és hasnyálmirigyben kialakult elhúzódó, folyamatos gyulladás következtében emésztési, táplálék-, vitaminfelszívódási zavarok alakulnak ki. A máj zsíros elfajulása, gyulladása végül a visszafordíthatatlan, klinikailag rosszindulatú betegséghez, a cirrhosishoz vezet. A vészt jósló tünetek nem eléggé figyelemre méltóak, annak ellenére, hogy időben jeleznek. Enyhe jobb bordaív alatti feszülés, fájdalom gyakran előfordul éppúgy, mint a bélgázok halmozódása, esetleg étvágytalanság vagy gyakori hányinger, különösen reggelente . A bőr sárgasága már riasztó, ám gyakran utolsó utáni figyelmeztetés, ami együtt járhat a bőr kis pókszerű értágulataival, aranyeres panaszok fokozódásával, hasi vizenyővel, köldök körüli vastag vénatágulatokkal, a bőr viszkető szárazságával, a szőrzet hullásával, a nemi vágy és teljesítőképesség fokozatos elveszítésével. Mindezek már az alkoholos májcirrhosis tünetei, amikor az alvadáshoz szükséges anyagok termelődése is zavart szenved, s a kialakult vérzékenység gyakori halálok lehet. Előfordul, hogy a folyamat gyorsabb úton haladva, egy hashártyagyulladással kísért heveny hasnyálmirigygyulladás elviszi a beteget. Ezért öl az alkohol! És a szívizom elfajulásáról még nem is beszéltem. De miért butít? Azért, mert az agysejteket és a testszerte futó idegeket gyorsan és biztosan károsítja. Ennek következtében csökken a szellemi teljesítőképesség és pszichés labilitás alakul ki. Romlik a felfogóképesség, tompul a figyelem és zavart a véleményalkotás, gyakori a depresszió. Ronda egy halál. Arra, hogy ki az alkoholista, az élet előbbutóbb megadja a választ. Kijátszani nem, csak megelőzni lehet. No meg ámíthatjuk magunkat. Egy darabig. Mindenesetre nők esetében a napi 30-40 gramm alkohol (2 üveg sörnek és 4 dl bornak felel meg) rendszeres fogyasztása, férfiak esetében 60-80 gramm biztos módszer a fenti tünetek, kóros eltérések begyűjtéséhez. Ha kezdetben szemérmesen szemet hunyunk családtagjaink vagy barátaink italozása felett, az könnyen alkoholizmusba torkolhat, s akkor az út végén már nincsen más, csak a nyomor. Dr. Dézsi Csaba András Eltűnő legelők Az Egyesült Államok nyugati részein a mezőgazdasági területek nagy része mind jobban elsztyeppesedik, sivatagosodik. A jelenség fő oka a túlzott mértékű legeltetés. Jelenleg 5 millió hektárnyi legelő már végképp sztyeppé vált. Számos olyan farm működik, ahol egyetlen szarvasmarha „jóllakottságához” 200 hektárnyi legelőterületre van már szükség, holott ez korábban 1-10 hektárnyi dús legelőbőlbőven futotta. Naptárreform A szökőév születése és bonyodalmai A Föld és a Nap kilenc bolygója közül a Naptól való távolság szerint a harmadik helyet foglalja el. Átmérője az Egyenlítőnél 12.756 kilométer. A tengely átmérője (északi-déli sark között) valamivel kisebb, mert ebből az irányból nézve lapultabb. Az Egyenlítő hossza kereken 40.000 kilométer. Az egész Föld felülete 510 millió négyzetkilométer. Ebből a szárazföld 149 millió négyzetkilométer (29,1 százalék), a vízfelület 361 millió négyzetkilométer (70,9 százalék). A Naptól - kissé kerekítve - 150 millió kilométerre forog saját tengelye körül 24 óránként és szinte felfoghatatlan szédítő sebességgel száguld egyetlen másodperc alatt 30 kilométert, vagyis óránként 108 ezer kilométeres sebességgel a Nap körül. Hogy e napjainkban elfogadott pontosságnak számító meghatározásoknak őseink nem lehettek tudatában, az közismert. Hanem, hogy gyanítottak róla valamit, arra bizonyság a jó kétezer esztendővel ezelőtt történő próbálkozás Julius Caesar részéről, hogy valami nem stimmel az év napjainak számával, ugyanis évente majd egy tucatnak egyszerűen nyoma veszett. Nehéz lenne ma már eldönteni, hogy mi is vitte rá arra a gondolatra, hogy nagy tudású embereket maga köré gyűjtsön, s együttesen megreformálják a naptárt, s hogy nyomára akadjanak az eltűnt napoknak. Hogy nem a tudomány iránt való áhitat, az majdnem bizonyos. Valószínűbbnek tűnik valamely hadielgondolás kényszere, vagy inkább a nehezen befolyó adó rendszertelensége.Az is elképzelhető, hogy tudomása lehetett a nálánál jóval korábban élő Hammurabi babilóniai király (i.e. 1792- 1750) feljegyzéseiről, mint próbálkozott már ő is „kipótolni” az év hiányzó napjait. A lényeg az, hogy olyan naptári megoldást hozott létre i.e. 45-ben, amely róla elnevezve, mint Julianus naptár vonult be a történelembe s több mint 1500 évig háborítatlanul megállta a helyét. Nem is volt baj a XVI. századig. Ekkorra ugyanis a tudomány már olyan szintre fejlődött, hogy számításokkal tudták ellenőrizni a múló napokat, s 1577-ben a csillagászok kiszámították, hogy lám, a tavaszi napéjegyenlőség nem március 21 -ére, hanem tizenegyedikére esik. XIII. Gergely pápa indítványozta az akkori világ csillagászainak, tudósainak, reformálják meg elfogadható módon a naptárt. Több évig tartó viták, tanácskozások után megszületett a napjainkban is használatos naptár, mely a pápa tiszteletére Gergely-naptár néven vált ismertté. 1582. március 1 -jén a pápa elrendelte, hogy a keresztény világban, s ahol neki hatalma van, még az évben, október negyedikét közvetlenül tizenötödike kövesse. Ettől az időtől fogva beszélünk szökőévről, melynek az a lényege, hogy a csillagászati év nem azonos az emberi időszámítású évvel, hanem valamivel hosszabb. Ezért van az, hogy a Gergely-naptár minden negyedik éve - mely pontosan egyezik, bár véletlenszerűen, a nyári olimpiai játékokéval -366 napból áll, a közbeeső évek 365 naposak. Csakhogy a keresztény világ akkor sem volt egységes, és hogy nem „simán” történt az új naptár fogadtatása, arra jó példa Anglia esete. Amikor a pápa kihirdette az új naptárreformot, Anglia e téren kivételes vaskalaposságról tett bizonyságot, ami konok „csak azért is” gondolattal túlfűtve azt jelentette, hogy megmarad a régi, Julianus naptár mellett. Ugyanis Erzsébet királynő ez évben, 1582-ben lépett a trónra, s életcéljának tekintette a protestáns és az autonóm anglikán egyház megvalósítását. Sőt, odáig ment a pápa bosszantásában, hogy 1585- ben a parlament felsőháza nyilvánosan, törvényesen elutasította a reformnaptár bevezetését. Bizony így történt, hogy mint mondani szokás - Isten malmai lassan őrölnek majd kétszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a pápai bulla érvényre jusson Angliában, amit az végül 1751-ben hivatalosan is elfogadott. Hanem, hogy az angol konokság még ma sem szűnt meg e dologban, bizonyítja az a tény, hogy a pénzügyi és adózási év valaha március 25- ével kezdődött, így most - bosszantásul vagy emlékeztetőül - április elsejével kezdődik. Kuklis József A Budapesti Műszaki Egyetem áramlástani tanszékén a hallgatók rendszeresen kísérleteznek a szélcsatornában. Képünkön egy járműmodell közúti viszonyait elemzik.