Kisalföld, 1993. október (48. évfolyam, 231-253. szám)

1993-10-09 / 236. szám

8 KISALFÖLD is­­ BARAKA Már önmagában is szenzáció egy olyan film - a Baraka című amely nem konkrét cselekményt beszél el, hanem pusztán képiségével és a zene hatásával varázsolja el a né­zőt. A varázslatért nem kell kínosan megküzdeni, nem át­láthatatlan vonalvezetésű művészfilmről van szó, csupán arról, hogy nézője gondolkodjon, amit lehet dolgozzon fel a látványból. Kétségkívül a látvány, az eltérő­ kultúrájú népek szoká­sai, kultikus rítusai megragadják a figyelmet. A rendező azonban éles ellentétekkel, logikus gondolatmenettel „kény­szeríti ki" a mögöttes tartalom átélését. Bölcs próféták, egy­szerű emberek imáin, áhítatain keresztül villannak fel a világ vallásai. A hit, az áldozat, a szertartások lelki nyu­galmat árasztanak. Az ő életüknek része a napi bensősé­ges átélés Buddhával, Allahhal, Istennel. Feltűnik­­ mint­egy a gondolat lezárásaként, és egyben a kontraszt meg­teremtéséért­­ egy-egy magában tűnődő, meditáló, az idő minden pillanatát szótlan átélő öreg bölcs. Arcuk az idő arca. Lehet kínai, japán, tibeti, dél-amerikai, a lényeg ugyanaz: értik a világ zajlását, mély bölcsességükkel mé­rik az időt, kívül állva téren, időn. Mintha sikerült volna megállítani az időt, mert nem is azt tűzték ki életcélul, hogy versenyezzenek vele. Alázatosan élik meg életüket. Az ember kicsinységét, percmúlandóságát érzékeltetik a csodálatos természeti képek. Óriási vonulatok, vízesé­sek, folyók ereje jelzi: a természet legyőzhető, befogható, de az ember önmagát pusztítja el a győzelemmel. S amit általában az európai ember civilizációnak nevez, az itt pusz­ta technikai fejlődés, és az őserdőt ért csapás energiát vesz el, kultúrákat rabol, gépeket gyárt a kozmosz, a gyönyörű egész rovására. Az ember kiszakadt ebből az univerzum­ból - ahogy Hamvas Béla már a század első felében meg­fogalmazta nekünk -, és önérdekesnek él, nem a termé­szettel közös harmóniában, hanem ellene. Az éles kontrasztot a bevillanó motorfűrész, a fegyverek, a sivár, lebombázott tájak, az ember nélküli ruhák, majd a gázkamrák mutatják. Az ablak, mely az Isten, az ég, a kozmosz felé nyit, bezárul, összedől. Egyes képeken a néző jót nevet, és ez jó, mert érzi, hogy önmagát neveti ki. Aztán elszorul a szíve az éhezők láttán. Mégis az élet mély ismerete, szent tudása lobog a szemük­ben. Ausztrál, indián törzsek küzdelme a megmaradásért. Valamennyiük tekintete riadt, telve félelemmel. Vajon mi­től fél az ember? Kultúrák, arcok, tekintetek, világok az­ Ezernyi gondolat eszébe juthat a nézőnek: jól élünk-e, jól él-e a világ? Hogy élhetnénk közelebb a természethez, átérezve emberi felelősségünket? Egy amerikai film épp a XX. század végén, ősi kultúrák fényét, hanyatlását felvillantva: az emberről, aki Isten má­sára teremtetett, és még mindig Isten akar lenni. Illés Zsuzsi­a KULTÚRA 1993. október 9., szombat „Magyarország a vonakodó csatlós” Akik elolvasták a Zrínyi Ki­adó által a napokban megjelen­tetett „Magyarország a vonako­dó csatlós" című kötetet, bizo­nyára elfogadj­ák a latin bölcses­séget: habent sua fata libelli. Valóban, ennek a könyvnek kü­lönös a sorsa. Szerzője John Flo­urnoy Montgomery, aki 1933 és 1941 között az USA Magyaror­szágra akkreditált követe volt. A könyvet 1947-ben „Hungary, the unwilling satellites” címmel New Yorkban adták ki. Titok­zatos módon az évtizedek so­rán eltűnt az amerikai könyv­tárakból és könyvesboltokból is. „A koronatanú” címmel Tol­las Tibor lapja, a Münchenben megjelenő Nemzetőr 60 oldalas ismertetőt jelentetett meg a könyvről 1961-ben. Hazánkban egy magánkönyvtárban leltek Montgomery angol nyelvű köny­vére, ennek alapján fordították le, így juthatott el a magyar ol­vasókhoz. Kiknek állhatott érdekükben, hogy a könyv még a könyvtá­rakban se legyen fellelhető? Nem hinném, hogy a kérdés taglalá­sához szükséges lenne a recen­zens kommentárja. Aki elolvas­ta, annak úgy gondolom, meg lesz erről a saját véleménye. A könyv hihetetlenül érdekes és megdöbbentő. Mindenekelőtt a szerző ugyancsak 1947-ben írott előszava. Belőle idézem az aláb­bi részleteket: „Megdöbbentő, hogy mennyi­re tartósak azok a megrögzött gyűlöletek és megrögzött elfo­gultságok, amelyeket az első vi­lágháborúban alakítottak ki és plántáltak belénk a szövetsége­sek. Ennek magyarázata a pro­paganda, olyan méretű propa­ganda, amilyen elképzelhetet­len lett volna Washington elnök figyelmeztetése idejében. Soha még csak meg sem hallgatták azokat az embereket, akiket szomszédaik létfeltételeiktől fosztottak meg. Ugyanakkor azok, akik a győztesek által ön­kényesen alkalmazott megkü­lönböztetésből hasznot húztak, a propagandának egyre nagyobb áradatát zúdították ránk. Mint az Egyesült Államok 1933-tól 1941-ig Magyarország­ra akkreditált követe, hivatalos megfigyelőhelyem azokban a kritikus években Budapest volt... Azokban az években kö­zülünk legtöbben csak a német tüzet láttuk. Magyarország sok­kal messzebbre látott, mint mi. Ha hallgattunk volna a magyar államférfiakra, akkor talán ké­pesek lettünk volna arra, hogy korlátozzuk Sztálin diadalát Hit­ler bukásának órájában. Előrebocsátom azt, amit eb­ben a könyvemben meg akarok mutatni. Elmondhatom, hogy mindaz, aminek tanúja voltam, tragikus és feloldhatatlan konf­liktus volt félelem és tisztesség között, és ebben a konfliktus­ban a félelemnek állt a győze­lem. Tagadhatatlan tény volt, hogy számos alkalommal azok, akikkel a nyugati hatalmak 1919-ben, mint mostoha gyer­mekkel bántak, nagyobb hű­séggel viseltettek a szövetsége­sek ügye iránt, mint ahogyan elkényeztetett kedvenceik tet­ték. Vajon nem lett volna jobb, ha szembeszegülünk 1919 se­bészeinek önkényes diszkrimi­nációival, akik eljárásukkal a legerősebb érveket szolgáltat­ták Hitlernek? És amikor má­sodszor is lehetőséget kapunk, erőteljesen és határozottan szembe kellene helyezkednünk egy olyan megismétlődéssel, amely ezúttal a szláv imperia­lizmusnak tenné lehetővé az ámokfutást." Végül ideírom a kötet három részének vezető fejezetcímeit: Mi az ára a fizetségnek?; Oázis Hitler sivatagában; Sziget a szov­jet tengerben. A fordítás dr. Ba­rabás Miklós munkája. Meggyőződésem, hogy Mont­gomery könyve 1947. évi meg­jelenése óta semmit sem vesz­tett időszerűségéből. Inkább napjainkban különösen aktu­ális. I. B. ^ E könyv napjainkban is időszerű ^ Árvalányhaj Erdélyből Mély ölű karkosárral, meg egy sarkosra kö­tött kendőből lett batyuval árvalányhajat kínál egy kortalan asszony. Azt mondja legalábbis, hogy az, s mivel látja, hogy a sok piros, kék, zöld számomra gyanússá teszi, a halom aljából előhúz néhány csomót, ami eredeti, nem fes­tett. Szőkét és puhát, hajlik, úszik a szürke dé­­lelőttben, hegyekbe zárt, naptól vett aranyat szórva szét, s rám dönti erdélyi emlékeim. Azt a feledhetetlen élményt, amit a fenyőóriások ad­tak, az elszédítő szakadékok, s a hirtelen égre törő hegyek, amiknek csúcsán felhők ültek, pu­fókok, pattanni készülők, s csak zúgtak az er­dők. Ez a mai örömöm, mert jó, ha minden nap­ra jut egy akármilyen kicsi, de legyen, s amíg jókedvre derítenek a kis örömök, addig nincs baj. Jó vásárnak örülve kínálja a hamuszínű asszony a szemfárasztó színcsodákat is, de ne­kem ezzel tele a szívem, s a kezem, ami úgy bó­logat rám szüntelen, ahogy a föld fényre enged­te, ahogy a nap szítta. - Nekem is ez a kedve­sebbik - így az árus Erdélyből. Kicsit másként cseng tőle a szó, s szétfut az öröm az arcán. Ért­jük egymást, hogyne értenénk. Az ember alkal­mazkodik, mert élni kell, élni muszáj. Ez kelen­dő, ez a harsogó színorgia, mert mostanság olyan harsogó világban élünk, s átfestik az árvalány­hajat. Átfestünk még sok mindent, mintha va­lóban el lehetne felejteni azt ami a festék alatt van, s egyszerre a tömegízlés értékhordozóvá válik. Mindezt követi a szándék, a dolgok tar­tama is furcsa módon új jelentést kap, meg­­csendesülnek a régi bölcsességek, sokaknak fa­kóbbnak tűnnek, nem látványosak, az igaz, nem hangzanak olyan jól... divat kérdése az egész. Ez a világ már csak ilyen. S az ember szinte ész­re se veszi, hogy sodorja az ár, annyifelé kell csapni, evezni, hogy felülmaradjon, s lassan megszokja az árvalányhajat pirosnak, kéknek, zöldnek... Minden azon múlik, akad-e még olyan, aki a meg­próbálja az igazit, az értéket keresni, s akad-e, aki igazodva ugyan a körülményekhez, de megpró­bál önmagához hű maradni. Ilyen egyszerű ez, akárcsak az árvalányhaj, s mégis örök ünnepi marad. Mind a szándék, a tisztaság, az érték megőrzésére. G. Szabó Mária MC MONACO KFT. HIDEBARMSHIMIITIMMY. VILÁGSZÍNVONALÚ TWM­-MONACO IRODABÚTOROK A HAZAI ÁRSZÍNVONAL ALATT! BEMUTATÓTEREM: PÉCS, KIRÁLY UTCA 11. H. EMELET 10. MUNKANAPOKON 9-14 ÓRA KÖZÖTT. ÍRÓASZTALOK MÁR 14.000 FT, SZEKRÉNYEK 5600 FT NETTÓ ÁRTÓL KAPHATÓK. ÜZLETTÉ RENDELKEZŐ FORGALMAZÓK JELENTKEZÉSÉT IS VÁRJUK MC MONACO FŐVÁLLALKOZÓ. KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT. KÉRÉSÉRE ÁRJEGYZÉKET KÜLDÜNK. 7624 PÉCSI TM utca n. n. eh. ro. FAX: (72)313-668. TELEFON: (72)310-505/29 Tamasits Ferencnek, Szentivánra! Születésnapod alkalmából szívünk összes melegével kívánunk hosszú életet és jó egészséget. Feleséged Piri, Lányod Szabina, Fiad Ákos, Véd István és kis Unokád Vargán Ferencnek és feleségének! 30. házassági évfordulótok alkalmából sok boldogságot kívánunk! Szandra, Eszter, Rita, Johnny Dobos Péternek Móvárra! Boldog 18. szülinapot kívánunk szeretettel Apu, Anyu,­­ Mama és Gábor, ifjt Szíj Ernőnek és feleségének Lébénybe! 16. házassági évfordulójuk alkalmából sok boldogságot és jó egészséget kívánnak Gyermekeik Zoltán, Barbara és Alexandra Szabó Ferencnek, Bőny, Sallai u. 10-be! 50. születésnapján sok boldogságot kívánunk: Anyu, Betti, Feri, Csilla, Robi, Danika, és kis Fecóka Piros Győzőnek sok boldogságot kívánunk születésnapja alkalmából! Barátnője és a többiek Horváth Józsefnek és feleségének Lébénybe a Gábor Áron utcába! 20. házassági évfordulójuk alkalmából sok szeretettel, hálával köszöneti őket, és sok boldogságot kíván Krisztina, Ildikó, Viktória és Péter Józsa Mónikának. Nyúlra! 21. születésnapod alkalmából sok boldogságot kívánunk: Szüleid, Öcséd és Attila Pevni Józsefnek és feleségének 40. házassági évfordulójuk alkalmából sok boldogságot és jó egészséget kivánnak gyermekei: Eva, Ria veje: Misi, unokái: Diána, Lilla Vi­ám Iszkár Földes Mihálynénak Dunaszigetre. 60. születésnapján sok szeretettel gratulál: Férje, gyermekei, unokái: Kristóf Dezsőnének, Gyömörére! Születésnapod alkalmából minden jót kíván: katonafiad, Jácint és Hajnalka KÁLYHACSŐ! Még sok boldog SM szülinapot, VelemLjrU Okoska HL JmW p Csanakra, Győri u. 63.! Születésed kerek !IS? jubileuma alkalmából Mik több örömet, mint n . ezidáig. Fájó szíved ' !Traffik felejtse el bánatát. Hálám jeléül: vyv. Tivadar.

Next