Kisalföld, 1993. október (48. évfolyam, 231-253. szám)

1993-10-25 / 248. szám

1993. október 25., hétfő Magyarország • •• //• jövője Ketten, ugyanarról Sokakat érdekel Magyaror­szág jövője, s főleg akkor, ha két olyan egyéniség kíván er­ről gondolatot cserélni, mint Lengyel László és Bauer Ta­más. Jól sejtette a Győri Ifjú­sági Ház színháztermét pén­teken este megtöltő közönség (számomra örvendetesen he­terogén összetételű), hogy a Liberális Klubban a párton kí­vüli politológus és az SZDSZ egyik gazdasági frontembere a jövő kapcsán szót ejt majd a közelmúltról, a jelenről is­ így történt. Két és fél órán át ők ketten (Hajba Ferenc ér­tő „kalauzolásával”) bekalan­dozták a magyar társadalom legmélyebb bugyrait. Ezekből a tudósító önkényes váloga­tása csupán érzékeltetni ké­pes valamit... Az történt e három év alatt, amit vártak? - hangzott a vi­tavezető kérdése. Bauer: - A gazdaságban pontosan az történt, amit vár­tam, kivéve a mezőgazdasá­got, az sokkal rosszabb hely­zetbe keveredett. Lengyel:­­ Én egy kicsit töb­bet vártam. Különösen az után, hogy a rendszerváltást megelőző időben ígéretes pár­beszéd indult be a társada­lomban. Ma ennek nyoma sincs, a „hivatalok” nem kí­váncsiak a mások véleményé­re. Vannak-e biztató jelek? Lengyel: - Legalább fél láb­bal még bennmaradtunk a Ká­dár-rendszer struktúrájában. Kilencven-kilencvenegyben óriási volt a gazdasági zuha­nás, a tavalyi stagnálást az idén megismételjük. Renge­teg apró, elmaradt lépést kell megtennünk, hogy elindul­hassunk felfelé. Bauer: - Nem ciklikus ez a válság, hanem mély, úgyne­vezett átalakulási válságot élünk át, az egész térségünk. A fellendülést többek között az is akadályozza, hogy Gerő Ernő és Vas Zoltán óta nem volt ilyen bizonytalan a gaz­dasági vezetők helyzete, mint manapság. Milyen eredmény várható a választáson? Bauer: - Kiszámítható, hogy a jelenlegi kormánykoalíció nem képes megőrizni parla­menti többségét, a három ki­sebb párt (MSZP, Fidesz, KDNP) viszont a négy év előt­tinél jobb eredményt fog elér­ni. Ami pedig ma még kiszá­míthatatlan, hogy­­ ebben el­fogult vagyok - hány voksot szerez az SZDSZ és a Fidesz. És egyáltalán: milyen kormány tud majd felállni egy bizonyos­sággal új összetételben? Lengyel:­­ Az értékek, érde­kek és indulatok alapján a szavazók egyharmada konzer­vatív, nemzeti érdekeket kép­visel, egyre csökkenő súllyal. A másik egyharmad liberális (nemzeti liberális, szociállibe­­rális stb.) indíttatású - ez a réteg az átalakítás gyorsítá­sáért száll ringbe. Az utolsó egyharmad a szocialista, szo­ciáldemokrata, mondhatni „rózsaszínű”, úgynevezett tit­kolt többség. Ebből lesz majd harminc százalékot illetve az ötöt el sem érő választási ered­mény egy-egy párt számára. CS. A. Gyertyával a kezedben, kegyelettel a szívedben EMLÉKEZZ... Az '56-os Párt az 1956. ok­tóber 25-i győri események­ről megemlékezve, három fia­tal győri áldozat emléke előtt hajtja meg fejét és '56 szelle­mének zászlóját. Három fiatal haláláról kell kegyelettel beszélnünk. Ők és megsebesített társaik nem azért mentek azon az őszi, de mindenki keblében a kikele­tet, az újjászületést hirdető napon a győri börtön elé, hogy fiatal életüket a Hazáért fel­áldozzák. Elsodorta őket a ma­gyar nemzet feltámadását kí­vánó és követelő áradat, ame­lyet a terror gyilkos eszközei­vel sem lehetett letörni. Ezek a fiatalok is cselekedni akar­tak. Cselekedni és nem meg­halni, élni, és a Hazát mind­annyiunk érdekében, velünk együtt, hűen szolgálni kíván­ták. Az idegen érdekeket szol­gáló terror gyilkosai nem vá­logattak. Céloztak, tüzeltek és öltek. Ez a három fiatal ma­gyar emelt fővel, megrettenés nélkül áldozta életét szent ügyünkért. Előttük jártak a Parlament előtt legyilkoltak, másnap kö­vették őket a mosonmagyar­óváriak, a pesti srácok, a sal­­gótarjáni mészárlás áldoza­tai, és sajnos, hosszú-hosszú sorban a megtorlás mártírjai. Nekünk, túlélőknek köte­lességünk az elejtett fáklyát felemelni, hogy annak soha ki nem alvó fényénél a nem­zet újra önmagára leljen. Ez­zel nemcsak kötelességünket teljesítjük, hanem emberi ön­becsülésünket is szolgáljuk. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a különféle szervezetek, alapítványok protokolláris megnyilatkozásaiból követke­zetesen kimaradnak a győri börtön előtt meggyilkolt fiatal áldozatok. Talán azért, mert ők a nép egyszerű gyermekei voltak? Talán azért, mert so­ha nem voltak bolsevik vagy reformkommunisták? Talán azért, mert három ártatlanul kioltott magyar élet közöm­bös a számukra? Nem tud­juk. Emlékükre október 25-e napján álljon itt négy rövid mondat: Halász Ödön, csőszerelő ipari tanuló, élt 17 évet. Má­té Mária, ápolónő-gyakornok, élt 20 évet. Szabó Béla, csip­keszövő szakmunkás, élt 27 évet. Emlékezetünkben örök­ké élni fogtok! Akiben van emberi érzés és teheti, jöjjön el ma, október 25-én 17 órára a börtön előtt álló kopjafához, gyújtsuk meg közösen a kegyelet mécsesét és lelkünkben az igazságke­resés örök lángját. Testetek bár elporladt, em­léketek örökké megmarad. Nem haltatok meg. '56-os Párt Győr Rendőrök elismerése A Magyar Köztársaság ki­kiáltásának negyedik és az 1956-os forradalom és sza­badságharc 37. évfordulója alkalmából október 22-én a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányságon elis­merésben részesítették a ki­magasló munkát végzett rend­őröket. A Magyar Köztársaság bel­ügyminisztere eredményes szolgálati tevékenységéért di­cséretben és pénzjutalomban részesítette Fekete Ferenc rendőr alezredest, a Csornai Rendőrkapitányság közrend­­védelmi osztályvezetőjét és Koós András őrnagyot, a rend­őr-főkapitányság technikai és szakértői osztályvezetőjét. Az ORFK vezetője eredmé­nyes munkájáért dicséretben és jutalomban részesítette Ihász Árpádné rendőr főtörzs­őrmestert, a főkapitányság tit­kárnőjét. Az ORFK közbizton­sági főigazgatója Magyar Ba­lázs rendőr őrnagyot, a főka­pitányság közrendvédelmi osz­tálya felszámoló csoportjának vezetőjét részesítette dicséret­ben és jutalomban. A rendőri munka segítésé­ért a Győr-Moson-Sopron me­gyei rendőrfőkapitány dicsé­retét és jutalmát vehette át többek között öt személy a Győri és a Soproni Határőr Igazgatóságtól és a Soproni Tűzoltó Parancsnokságtól, va­lamint Vén Lajos, a győri Ber­csényi Miklós Közlekedési Szakközépiskola és Gimnázi­um igazgatóhelyettese és Far­­kasdi Erzsébet tanuló. A fő­kapitány soron kívül előlép­tetett 7 személyt, köztük dr. Gorgosilits Fábián rendőr szá­zadost, a Kapuvári Rendőr­­kapitányság vezetőjét rendőr őrnaggyá és Mozsár Ferenc rendőr őrmestert, a Győri Rendőrkapitányság körzeti megbízottját rendőr törzsőr­mesterré. Eredményes szolgálati te­vékenységéért a főkapitány el­­­ismerésben, dicséretben és jutalomban részesített 35 sze­mélyt, köztük a főkapitány­ságon Gulyás Lajos alezre­dest, gazdasági igazgatót, Tal­­ner István alezredest, osztály­vezető-helyettest, Illés Imre alezredest, főkapitányi refe­renset, Mayer Sándor őrna­gyot, kiemelt főelőadót, Csesz­­regi Zoltán törzsőrmestert, gép­­járművezetőt, Ágoston Gézá­­né főelőadót, Égi Jánosné tit­kárnőt, valamint Heitler Ká­roly Zászlóst, a Mosonmagyar­óvári Rendőrkapitányság kör­zeti megbízottját, Bandler László törzszászlóst, a Győri Rendőrkapitányság nyomo­zóját, Basa Mihály törzszász­lóst, a Soproni Rendőrkapi­tányság alosztályvezető-he­lyettesét, Lőrincz László fő­törzsőrmestert, a Csornai Rendőrkapitányság körzeti megbízottját, Szabó Imre fő­törzsőrmestert, a Kapuvári Rendőrkapitányság járőrét. A területi rendőrkapitány­ságok vezetői a szolgálat pél­damutató teljesítéséért, ered­ményes munkájuk elismeré­séül összesen 18 személyt ré­szesítettek jutalomban, köz­tük Jakab István nyugalma­zott rendőr századost, aki a győri rendőrkapitánytól ka­pott jutalmat. Honvédségi kitüntetések Megemlékezés és ünnepi ál­lománygyűlés volt a győr-li­­kócsi laktanyában. A Magyar Honvédség 14. Rábalégvédel­­mi rakétaezred állományából II. osztályú Szolgálati Jelet adományoztak Váczi Sándor törzszászlósnak, tíz év szol­gálat után a Tiszti Szolgálati Jel III. fokozatát kapta Hor­váth Ervin százados. Az ezred megbízott parancsnoka 65 tisztet, tiszthelyettest és 9 köz­­alkalmazottat részesített di­cséretben és jutalomban. Öt­venedik születésnapja alkal­mából ajándéktárgyat kapott Bors István törzszászlós és Pintér István közalkalmazott. A parancsnok előléptetett 27 sorkatonát, dicséretet és ju­talmat pedig harmincegyen kaptak közülük. Az MH 18. báró Nádasdy Ferenc műszaki ezred állomá­nyából a budapesti katonai kerületi parancsnok két tisz­tet részesített jutalomban. Az ezredparancsnok hasonló el­ismerését kapta 15 tiszt, tiszt­­helyettes, 4 közalkalmazott és 12 sorkatona, előléptettek 26 sorkatonát. A 74. Arrabona felderítő zászlóalj parancsnoka juta­lomban részesített 19 tisztet, tiszthelyettest, egy közalkal­mazottat, előléptetett 21 sor­katonát, megdicsért 13 sor­katonát. A 78. elektronikai harcszá­zad állományából az MH sze­mélyügyi főnöke renden kívül előléptette zászlóssá Bajzáth Istvánná főtörzsőrmestert. A század parancsnoka dicséret­ben és jutalomban részesített 4 tisztet, tiszthelyettest, elő­léptetett két sorkatonát. r­ű Kinevezés és aranygyűrű A belügyminiszter az október 22-én tartott központi ünnepségen ezredessé nevezte ki Kovács Dezső alezre­dest, a Győri Határőr Igazgatóság igazgatójának rendé­szeti helyettesét. Borsa György alezredes, az igazgató gaz­dasági helyettese az ünnepségen a minisztertől - 50. szü­letésnapja alkalmából - aranygyűrűt vehetett át. AKTUÁLIS KISALFÖLD 9 Az MDF Győr Városi Szervezetének állásfoglalása Igazságtételt Mosonmagyaróvárnak! Az MDF Győr Városi Szervezete megemlékező tag­gyűlést tartott az 1956-os forradalom és szabadság­­harc évfordulója alkalmából. A résztvevők megnyug­vással állapították meg, hogy végre zöld utat kapott az igazságtételi törvény. Lehetőség nyílt arra, hogy a mo­sonmagyaróvári tömeggyilkosok a jogállam törvényes keretei között felelősségre vonhatók legyenek. A tag­ság üdvözli a demokrácia újabb győzelmét, és öröm­mel fogadja, hogy ebben nem kis része van az MDF ki­tartó politikájának is. A sok vita után hihetetlennek tűnik - de mégis igaz-, eljött az ideje annak, hogy a gyermekeiket évtizedeken át magányosan sirató, megalázott édesanyák, édes­apák egy pillanatra letörölhetik könnyeiket, kiegyene­sedhetnek és megkönnyebbülten sóhajthatnak fel: Is­tenem, mégis van igazság! Az MDF győri szervezetének tagsága mindig is tisz­ta szívvel együtt érzett és most is osztozik az édes­anyák, hozzátartozók fájdalmában, tudván azt, hogy az igazságtétel sem támaszthatja fel a forradalom és szabadságharc hőseit. Az MDF tagsága tiszteleg hősi halottaink előtt, és hit­tel kijelenti: nem hiába harcoltak, értünk, a jelenért haltak meg mindannyian! A Bencés Szabadegyetemen a forradalomról Pénteken este folytatódott a nagy sikerű győri Bencés Szabadegyetem e­lőadás-so­­rozata, amelyet az 1956-os forradalom emlékének szen­teltek. Dr. Juhász László író, új­ságíró (1952-ben a győri ben­cés gimnáziumban érettsé­gizett, Pécsett szerzett jogi diplomát, a forradalom évé­ben pedig a három folyó vá­rosában volt ügyvédbojtár, majd Ausztriába menekült, a Szabad Európa Rádió mun­katársaként Erdős László néven publikált­ személyes élményei alapján számolt be érdekes, élvezetes előadásá­ban a forradalom dicső győ­ri napjairól. Ott volt a bör­tön, a rendőrség, a városhá­za előtti tüntetésekben. Meg­tudtuk tőle, hogy Győrött ő találkozott azzal a svéd új­ságírócsoporttal, amelynek tagjai a legmegrázóbb és leg­hitelesebb képeket készítet­ték a dicsőséges napokról. A másik előadó az a Tol­las Tibor, akit a saját szavai szerint „a börtön tett költő­vé", mert 1947-től 1956-ig volt letartóztatva, minden jogi alapot nélkülözve. Egye­düli „vétke” izzó magyarsá­ga volt. Nemcsak a kiváló költőt, hanem a nagyszerű előadót is megismerhette benne a dísztermet zsúfolá­sig megtöltő hallgatóság. Eszterlánc, Bányászok, Év­gyűrűk, Forgószél, Varázs­kor című köteteiből adta elő a legszebbeket. Az általa utol­sóként elszavalt „Bebádo­­goztak minden ablakot” cí­mű hatalmas költeménye után nagy taps köszöntötte mindkét előadót. I. B. A GyÁÉV háza tájáról Lesz-e pénz az Eurostahlnál? A GyÁÉV Rt. Eurostahl Kft­­je lakatos és acélszerkezete­ket gyártó vegyes vállalat volt, 51 százalékban svájci, 49-ben GyÁÉV-tulaj­donú.­­ Az idén tavasszal derült fény arra, hogy a dolgozók már másfél hónapja nem kaptak fizetést. A szakszervezeti szö­vetség tudomására jutott - mondta Múzsár László, a szö­vetség titkára -, hogy az ügy­vezetés a dolgozók távollété­ben (egyik délután) a közvet­len munkavégzéshez szüksé­ges eszközöket és az irodabú­torokat is el akarj­a vinni... Ez­zel veszélyeztették volna az összes lehetőségét annak, hogy a dolgozók elmaradt bé­rét valamikor is ki tudják fi­zetni. A szakszervezeti bizott­ság erélyes fellépésére ez a terv­ meghiúsult. A helyzetet még nehezítette, hogy a köz­lönyben időközben megjelent a cég­felszámolásról született határozat. A szakszervezet ré­széről így sürgőssé vált lépni, annál is inkább, mert az ügy­vezetés a munkásgyűléseken feltett kérdésekre érdemi vá­laszt nem tudott adni, sem a foglalkoztatás tekintetében, sem az elmaradt járandósá­gok kifizetésére.­­ Mi azt ajánlottuk a dolgo­zóinknak, hogy rendkívüli in­dokolt felmondással szüntes­sék meg munkaviszonyukat, ami egyenlő a munkáltató ré­széről történő felmondással, azért, hogy minél előbb hoz­zájussanak legalább a mun­kanélküli segélyhez. Ez utób­bihoz partner volt a megyei munkaügyi központ is, ami­nek köszönhetően az embe­rek rövid idő alatt hozzájutot­tak a segélyhez. 1993. április 28-i számunk­ban megjelent írás lapunk­ban már foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a GyÁÉV fel­számolás alatt lévő kft.-inek dolgozói megkapják-e a járan­­dóságaikat? (Tudott, hogy az Otthon Kft. dolgozói teljes egé­szében megkaptak minden j­á­­randóságot, a Magas- és Mély­építő Kft. dolgozóié most van folyamatban.) Az Eurostahl ügyét a gazdasági rendőrség vizsgálta és megállapította, hogy nem történt csődbűn­tett, mivel az ügyvezetés által bemutatott számlákat jónak találták. Hogy mégis miként kapják meg az Eurostahl dolgozói a pénzüket, arról Tomai Csaba, a kft. műszakvezetője elmond­ta, hogy az elmaradt bérüket megkapták a cég megvédett eszközeinek eladásából szár­mazó bevételből és előlegként a felmondási időre járó pén­zük harminc százalékához is hozzájutottak. A felmondási időre járó többi pénz kifizeté­sére is megvan a fedezet, ám a felszámolóval még nem tud­tak megegyezni. Ezt támogat­ja a szakszervezeti szövetség is, amelyik már eddig is nagy erőfeszítéseket tett az összes dolgozó (nem csupán tagjai) érdekét képviselve. ZSADÁNYI DEZSŐ

Next