Kisalföld, 1994. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-14 / 61. szám
Mészáros József Kokárda ! Nekem a piros ma is Piros...! Mint a Vér... Azzal fizettünk, s fizetünk mindenért! Nekem a fehér ma is Fehér...! Mint a Szemfedél... Halálból tanult élet, ősgyökér! Nekem a zöld ma is Zöld...! Mint a Remény... Életben tartó Hit, kínlódás, csók, szó lánc, dacos költemény! UII.: Élj bárhol a világban, mikor Kölcsey-Erkel Himnusza szól tudom, sirsz. Sírsz a felindultságtól, sírsz az örömtől, sírsz a büszkeségtől, és sírsz 896-tól, örök vágyódásban, egy új, de végleges MÁRCIUSÉRT! 1994. 15 A híres triász - ahogy a kortársak látták Rajongók az Athenaeumban A múlt század 30-as éveitől kezdve a nemzet reményei lassan megvalósulni látszanak. Mozgalmas, lüktető az élet Pest-Budán. Költők, lap- és színházalapítók, boltosok, divatárusnők, mágnások és masamódok sietnek, szaporázzák lépteiket a híres Váci utcán vagy a Duna-parton. A külhoni átutazó megcsodálja a Nemzeti Színház épületét. A Vigadó körül, a mai belvárosban szállodák, üzletek, kávéházak sorakoznak egymás mellett. Itt találkoznak a polgárok, felfeltűnnek a bőkezű mecénások, szépasszonyok és a lapokat alapító írók és költők. A legjelentősebb folyóirat az Athenaeum. S a kor legmeghatározóbb egyéniségei Vörösmarty Mihály, Bajza József és Toldy (Schedel) Ferenc, a híres triász. Ez a triumvirátus irányítani tudja a közvéleményt, az irodalmi és színházi életet, egyszóval: a politikát. Figyeli is őket árgus szemekkel a mindenható császári rendőrség, a megbízható besúgói hálózat. Különösen Vörösmartyt tüntetik ki: vigili oculo tenendos - éber szemekkel figyelendő minden lépése - szól egy 1835-ös rendőrfőnöki utasítás. Jelentéseket küldenek az Athenaeumról Bécsbe is. Bár régi klasszikusokat idéznek, de a mához szólnak, lázítanak - így az ismeretlen „személy”. Külföldi szerzők műveire is felhívják a figyelmet: Gogol, Lenau, Lermontov, Fourier... És Bécs fél! Hans Christian Andersen dán meseíró lelkesen számol be a nagyvárosban látottakról: „A magyarok nagy rajongással beszélnek Széchenyiről és hazája felemelkedésében szerzett érdemeiről: mint legérdekesebb művét, a Hitelt emlegetik. Ennek az írónak a képe ott látható minden könyvkereskedés kirakatában, és az ő képe díszítette annak a gőzhajónak a kajütjét is, amely minket tovább vitt fölfelé a Dunán. ” A triász rajongói örülnek a megtiszteltetésnek, ha a nagyokkal múlathatják az időt. Egressy Gábor így emlékezik vissza: „Kis társaságunk, melynek középpontja Vörösmarty volt, annyira megszaporodott, hogy tágasabb helyről kellett gondoskodnunk. Azért Vörösmarty indítványára kibéreltük a Csigának egész első emeletét (vendéglő a mai Irányi és Veres Pálné utca sarkán). E Csiga-beli Körnek alapító tagjai, ha jól emlékszem, ezek voltak: Vörösmarty, Bajza, Pulszky, ... Bugát, Erdélyi, Garay, Bártfay, Vachott Sándor, Vahot Imre, ... Megyeri, ... Lendvay, Egressy Gábor. Ezen körből nőtte ki magát későbben a hatalmas Nemzeti Kör." Egressy ezután elmondja, hogy gyakran látogattak el Vörösmarty lakására, „egy csésze feketekávéra, melyet főzőgépével maga szeretett készíteni”. Báró Jósika Miklós - kívülállóként - kissé gunyorosan figyeli az irodalomszervező urakat, ugyanakkor kénytelen elismerni nagyságukat. „Egy ismerősömmel a Váci utcán haladva, egyszerre csak három királyvörös nyakravalós férfiú jött szemközt. Mind a háromnak a lehető legigénytelenebb külseje volt. Hát ezek a nyakravalós urak kik? - kérdeztem ismerősömet. Nevetett, látszik, szólt, hogy új ember vagy Izraelben, hiszen ez a híres triumvirátus. Aki akkor a középtermetű ragyás Vörösmartyt, az igen szerény arckifejezésű Bajzát s végre a fehér, piros, kissé doda (kövérkés) Schedelt - mert még akkor ez volt a neve - megpillantotta, soha, de soha sem hitte volna, hogy a veres nyakravaló a jobb szárnyon, ti. Vörösmarty Mihály, magyar hazánk első s örök hírű költőjévé válik; hogy Bajza elsőrendű ítésszé növi ki magát...; s végre, hogy aki ott a balszárnyon poroszkál, a fehér, piros Schedel, nemsokára ősi családneveink egyik legszebbikével cserélvén föl a koponya (Schedel) nevet s legtevékenyebb s legkifáradhatatlanabb irodalmáraink egyike és nagyságos úr lesz.” A 40-es években Kossuth Pesti Hírlapja veszi át a szerepet a politikai élet, a gondolkodás formálásában. Gy. P. A. Vörösmarty Mihály Szabad sajtó Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról, Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts fel érzés! mely nyögés Elfojtott, vérző szív alatt! Oh jöjjetek ki, láncra vert rabok. Lássátok a boldog, dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.