Kisalföld, 1994. november (49. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-23 / 275. szám
Az osztrákoknak nincs Bugyijuk Kínos falunevek Az amerikai katonák talán legderűsebb II. világháborús élménye egy parányi észak-ausztriai falucska felszabadítása volt. A faluhoz érve többen majdnem meghaltak, de nem az ellenségtől, hanem a röhögéstől, amikor meglátták a helység névtábláját, Fucking előtt álltak. A szónak nincs ismert német jelentése, s a mindössze 50 lelket számláló település egyetlen lakosa sem tud a falu nevének eredetéről semmit. (Az angolul a nemi aktust jelölő obszcén szó pontos magyar változatát a jó ízlés kedvéért nem közöljük.) A falucska jelenlegi polgármestere is csak annyit sejt, hogy a jelenlegi névnek köze van a szexhez. A külföldi turisták viszont nagyon jól tudják, hogy angolban mit jelent a falu neve és rengeteg fényképet készítenek a névtábláról, mi több, gyakran előfordul, hogy hölgyek ruhátlanul fényképeztetik magukat előtte. Ez azonban nem az egyetlen osztrák falucska, amelynek lakosai kínosan érzik magukat, ha meg kell mondaniuk, hova valósiak. Ezekről a zavarba ejtő osztrák településnevekről Franz Dümnsteiner külön könyvet is írt, amely a minap jelent meg. Az ő gyűjtéséből kiderül, hogy létezik Ausztriában Kotzendorf nevű helység is, amely viszont nem angolul, hanem németül értelmes: Okádásfalvát jelent. Van azután Hundessen, amely magyarul kicsit játékos fordításban Kutyafalófalu, továbbá Busendorf, azaz Kebelfalva, és Mösendorf, amely Koszfészek, legalábbis a neve alapján. Magyarországgal összevetve viszont az osztrákoknak nincs Bugyijuk - tűnik ki a Reuter ismertetéséből. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------....................................................................................................................... ....................................................... ............. ....................... SZERKESZTI: FÁBIÁN GYÖRGY A KÖMLFÖLDI MELLÉKLETE ÉRDEKESSÉGEKRŐL, KÜLÖNLEGESSÉGEKRŐL ÉS MINDARRÓL, AMI KÖRÜLVESZ BENNÜNKET ! Elsüllyedt világok Az Örökmozgó hasábjain hétről hétre jelentkezett Mészáros József költőnek az ókori nagyasszonyok életét bemutató sorozata. A dámák egyelőre „elfogytak”, de a régi korok kutatója, aki autodidakta módon szerezte meg tudását nem fejezi be munkáját. Újabb korokat próbál meg feltárni, pontosabban az olvasók elé tárni. De addig is, talán kicsit búcsúzóként még szakított időt arra, hogy beszélgessünk. Talán ejthetnék még pár szót a nagy piramisról és a Szfinxről, arról a titokzatos vasajtóról, amit még nem tudtak kinyitni a hatalmas építmény belsejében. Persze már lelki fülemmel hallom, a hitetlenkedők felhördült kórusát, a nagy piramisban vasajtó?!írva van, utána lehet nézni. És ha nem is tudjuk még pontosan, hogy a nagy piramis valójában milyen céllal épült, azt viszont határozottan érzem, és ez a fontos! Hogy az a címke, amit az úgynevezett akadémikus tudósok ráakasztottak téves. Egyébként meggyőződésem az is, hogy a piramis környékén valami számunkra titkos, érthetetlen erők ma is hatnak. A helybéliek babonás félelemmel beszélnek a Szfinxről és a nagy piramisról. És nincs az az egyiptomi, akit rá lehetne beszélni egy éjszakai kirándulásra a piramisok környékére. Van egy olyan egyiptomi közmondás, ami így szól: „Az ember retteg az időtől - Az idő retteg a piramisoktól.” Ami pedig az emberiség legrégebbi kőemlékét, a Szfinxet illeti, vele kapcsolatban vannak régi és csökönyös kaldeus, görög, római, sőt, arab forrású legendák is, amelyek tudnak bizonyos föld alatti folyosóról és termekről, amelyeken keresztül, a papok a nagy piramis és a Szfinx között közlekedtek. Lehet, hogy ezek a legendák alaptalanok, bár a haraszt nem zörög, ha nem fúj a szél. És még valami, az őskori kincskeresők találtak egy feliratot a IV. Dinasztia korából, tehát olyan fáraók idejéből, akik közel hatezer esztendővel ezelőtt uralkodtak Egyiptomban. És a Szfinx már ezeknek az ősrégi királyoknak az idejében is elképzelhetetlenül öreg volt. IV. Thotmesz, akit álmában arra kért a Szfinx, hogy szabadítsa ki a homokból, ami már majdnem teljesen ellepte, hálából megteszi őt fáraónak. Mint tudjuk a későbbiek folyamán meg is történt. Nos, ide kívánkozik még egy mondat, ugyanis az ifjú herceg, fáraókorában elhelyezett egy vörös márványtáblát - ma talán úgy mondanánk köszönő szöveggel - a kőóriás mancsai közé, ami ma is látható... Hogy mik a további terveim? A költőkre most rossz idők járnak, írni pedig kell! És nem is lehet rendes ember, aki az írást abba tudja hagyni! Még mélyebbre szeretnék merülni az időben. Különösen az elsüllyedt kultúrák érdekelnének. Mert a kultúra maga a lét! Következő írásaim talán éppen Atlantiszról szólnak majd. A következő témakör: Atlantisz költő, ókorkutakodó és a finom falatok kedvelője. Fizetni kell a spanyol múzeumokban Tizenegy esztendei ingyenes belépés után, ismét fizetni kell a 21 spanyol állami múzeumban. Az AFP jelentése szerint a belépőjegy ára 400 peseta (3 dollár) ezekbe a múzeumokba, amelyek közt a világhírű madridi Prado is található. Ingyenes viszont a belépés továbbra is a 18 évnél fiatalabbak, a 65 évnél idősebbek, a nyugdíjasok számára, a hét végén pedig mindenkinek. A tanulók 50 százalékos kedvezményt élveznek, a munkanélküliek kérdése pedig hivatalosan még nem vetődött fel. Ez a rendelkezés évente 1,5 milliárd pesetával (12 millió dollárral) növeli a kincstár bevételét. Tomas Llorens, a Thyssen Alapítvány vezetőrestaurátora - az intézkedés egyébként nem érinti az alapítványt - szerinte az ingyenesség megszüntetése nem fogja csökkenteni a múzeumlátogatók számát, mivel csak jelképes összegről van szó. Egyes múzeumigazgatók szerint a múzeumok látogatottsága a hétvégeken a legnagyobb. A Prado igazgatósága egyelőre nem reagált a bejelentésre. 1994. NOVEMBER 23. A főkonzul hobbija az újságírás Lombardia megér egy misét... Második évét tölti Milánóban Gyapay Dénes főkonzul. Nevére talán még emlékeznek az újságolvasók: évtizedeket töltött redakciókban, az Esti Hírlap, a Magyar Hírlap szerkesztőségeiben, utóbb a gyors sikert aratott Képes 7 alapító főszerkesztőjeként találkoztunk vele, majd a nagy múltú Magyarország című hetilap főszerkesztői posztjáról távozott Milánóba. Közismert hobbija az idegenforgalmi újságírás. Gyerekkori álmom teljesült, amikor kineveztek főkonzullá, ráadásul abban az országban teljesíthetek szolgálatot, amelynek kultúráját a pannonhalmi bencés olasz gimnáziumban, később pedig a peruggiai egyetemen nyílt alkalmam alaposan megismerni. Hálás vagyok a Külügyminisztériumnak, hogy a nyolc északolasz tartományra kiterjedő főkonzuli tisztséget rám bízta. - Két év után már otthon érzi magát Milánóban? - Tökéletesen. Nagyszerű város, nem is beszélve környékéről! - Mégis, mintha a magyar turisták elhanyagolnák Lombardiát!? - Ezt mi is sajnálattal tapasztaljuk. Valószínűleg két okból: az egyik, hogy Velence, Trieszt, Grado vagy Jesolo kétségkívül közelebb van. A másik: Lombardia szépségei kevésbé ismertek. - Kedvcsinálónak említene néhányat közülük? -Szívesen. Először Milánót, a tartomány székhelyét. Elegendő besétálni a Dóm térre, szemügyre venni a világ harmadik legnagyobb templomát, fölnézni a gótikus katedrális 108 méter magas kupolatornyára, számba venni mind a 98 tornyát. Kétezer kisebbnagyobb szobra egytől egyig mestermű. Nem csoda, hogy hatszáz évig épült! Ugrásnyira a dómtól, az elegáns galérián át megcsodálhatjuk a földkerekség egyik leghíresebb operáját, a Scalát, ahol egykor Toscanini, napjainkban gyakran a magyar származású Solti György áll a karmesteri pulpituson. Vele szemben egy elegáns késő reneszánsz palota, a Palazzo Marino ma Marco Formentini polgármester hivatala. A dóm másik oldalán paloták sora, lehetetlen nem fölfedezni a K. u. K. jellegzetes építészeti stílusát. - Leonardo da Vinci leghíresebb képe, az Utolsó vacsora is Milánót idézi.. - Igen, de sajnos a képet most ismét bizonytalan ideig restaurálják. - Ennyi szépség láttán sok turista elfeledkezik a legelemibb óvatossági rendszabályokról is. Mire ügyeljenek mégis? Arra például, hogy a gépkocsiban semmit ne hagyjanak az üléseken, ami csábítaná a tolvajokat. Ne lóbáljuk a retikült, s ne tartsuk egy helyen valamennyi pénzünket. Az útleveleket tanácsos a szállodában hagyni, vagy belső zsebünkben őrizni. Tárcánkra, okmányainkra fordítsuk figyelmünket az önfeledt városnézés közben, még ha meggyőződünk is róla, hogy Lombardia valóban megér egy misét. Dr. Bedécs Gyula A főkonzulnak (balról) Marco Formentini Milánó polgármestere gratulál eddigi munkájához. Üvegkoporsóban a védőszent Hétfőtől jövő év januárjáig Goa egyik régi katedrálisában ezüsttel gazdagon kivert üvegkoporsóban láthatók Xavért Szent Ferenc földi maradványai és az indiai hatóságok szerint mintegy két és fél millió zarándokot várnak a jezsuita rend egyik legnagyobb térítő apostolának tízévenként közszemlére tett koporsójához. Francisco de Jassu y Javier (1506-1552) navarrai nemesi család sarja volt. A jezsuita szerzetes, akit Goa védőszentjeként tisztelnek, 1542- ben érkezett Goára, mielőtt a mai Indonézia, Malajzia és Japán területén fejtett volna ki hittérítő tevékenységet. A hívek főként pestisjárványok vagy tengeri utazás idején folyamodtak hozzá közbenjárásért. 1622-ben avatták szentté. Egyike volt az első jezsuitáknak, akiket a szentek sorába emelt az egyház. Xavéri Szent Ferenc közbenjárásának számos csodálatos gyógyulást tulajdonítanak. Goát, amely több mint négy évszázadon át portugál gyarmat volt, India 1962-ben annektálta.