Kisalföld, 1997. július (52. évfolyam, 151-176. szám)

1997-07-07 / 156. szám

A MOSONMAGYARÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE KISALFÖLD Nemzetközi folklórfesztivál Immár három éve, a Győri Nyár rendezvénysorozatának előestéjén nemzetközi folk­lórfesztivál zajlik Darnózse­­lin. Mindez a falubéli Sziget­köz Táncegyüttesnek is kö­szönhető, hiszen nemzetközi kapcsolataikat felhasználva ők is hívnak csoportokat Győrbe s ezért cserébe Győr vendégei fellépnek Darnózse­­lin. Skandináviától Szenegá­lig, Oroszországtól Írországig fogadtak már táncosokat a szigetközi községben - tud­tuk meg Fazekas Zoltántól, a Szigetköz Táncegyüttes veze­tőjétől. A folklórfesztivál múlt hét pénteki gálája a „Feljött már az esthajnali csillag” címet kapta. Az elnevezés egy ma­gyar zsidó népdalból ered, ez­zel is utalva a most fellépett csoportokra s az általuk be­mutatott kultúrkörre. A Ku­­manovóból érkezett Pance Pe­­sev makedón táncegyüttes mel­lett ugyanis két izraeli csoport - a palesztin Al-Battot és a ná­záreti Almagd voltak a külföl­di vendégek. A tornacsarnokot szinte zsú­folásig megtöltő falubeli kö­zönség a Szigetköz Táncegyüt­tes gyermek- és felnőttcsoport­jait és az Őszirózsa Klub nyug­díjasainak énekkarát éppoly lelkesen köszöntötte, mint a palesztin művészek fergeteges harci táncát vagy a Szentföld dallamaira koreografált iz­raeli fiatalok produkcióját és a Balkán színeit, hangulatát fel­villantó makedón táncosok be­mutatóját. Az emberi szenvedést, a vá­gyakozást, a reményeket su­galló ritmusok és mozdulatok földrajzi vagy etnikai kötődés nélkül is hitelesen adják vissza, mutatják föl - bármilyen él­ményvilág és értékrend álljon is mögöttük - az örök embert, lé­tünk mozgatóerőit. Tiszteletre méltó gesztusként a szervezők a folklórest bevé­telének teljes összegét Kovács Attila négyéves darnózseli kis­fiú további gyógykezelésére ajánlották fel, aki ha felnő, biz­tosan olyan tehetséges táncos lesz, mint a Szigetköz Tánc­­együttes jelenlegi ifjú és még ifjabb művészei. V. I. Darnózseli hagyományok A Szigetköz Táncegyüttes felnőttcsoportja csakúgy, mint a községben vendégeskedő többi tánccsoport, teltház előtt lépett fel. Megszépül, megújul a kegyeleti kápolna A magyaróvári temető bejá­ratánál álló hősi halottak ke­gyeleti kápolnája - amit 1774- ben barokk stílusban emel­tek, majd homlokzatát 1872- ben romantikus stílusra épí­tették át - az idők folyamán nagyon rossz állapotba került. Igaz ugyan, hogy a kápolnát a ’70-es években, Szőke Gyula kanonok idejében tatarozták, ám a vizes falak megmarad­tak, így az épület állaga to­vább romlott, kegyeleti szer­tartásokra szinte alkalmat­lanná vált. A teljes felújítást sürgette, hogy oldalfalán szentelték fel a hősi halottak emléktábláját. A katonák emlékét ápoló Mo­sonmagyaróvári Honvéd Ha­gyományőrző Egyesület és a magyaróvári katolikus egyház­­község plébánosa, Nagy József nem is habozott a gyűjtés meg­indításával, miután Fischer György mosonmagyaróvári építész felajánlotta a renoválá­si tervek elkészítését és a mun­kálatok műszaki irányítását. Három éve elvégezték a fa­lak vegyszeres víztelenítését, megszüntetve ezzel a bajok fő forrását. Ezt az első munka­fázist követte a kápolna belső helyrehozatala. Kifestették és felújították a villamos hálóza­tot, körbeállványozták a ká­polnát és elkezdték a külső ta­tarozást is. Kőműves-, bádo­gos- és tetőfedőmunka van hátra, így Nagy József plébá­nos reménysége szerint még idén teljes szépségében és a hős katonák emlékéhez méltó for­mában láthatjuk a kis templo­mot. Költségek viszont még to­vábbra is várhatók, ezért aki adományaival szeretné segíte­ni a munkát, befizetési csekket a kápolnánál és a magyaróvá­ri plébánián kérhet. Kép és szöveg: Kiss Miklós Kőműves-, bádogos- és tetőfedőmunkák vannak még hátra. A város öntevékeny csoportjai Asztma klub A Mosonmagyaróvári Aszt­ma Klubot a betegek igénye hívta életre. Uzonyi Imréné megszervezte és azóta is irá­nyítja a szerveződés munkáját. - Kimondottan az a szán­dék vezetett bennünket, hogy a rendszeres gyógykezelésre szoruló asztmás és allergiás betegek olyan közösségben be­szélhessenek gondjaikról, ahol hasonló problémákkal küzdő sorstársak vannak - mondta a vezetőnő. - A másik célunk az volt, hogy tagjaink a minden­napokat megkönnyítő, sze­mélyre szóló tanácsokat kap­hassanak. Később aztán bőví­tettük tevékenységi körünket: a beteg gyermekek számára úszótanfolyamot indítottunk, mert az úszás majdnem olyan fontos a betegség leküzdése szempontjából, mint a gyógy­szer. A gyermekekkel a me­dencében Harsányiné Ádám Judit foglalkozik nagy-nagy lelkesedéssel és szakértelem­mel. - Van-e arról pontos ada­tuk, hány asztmás és allergiás ember él városunkban? - Az tény, hogy a világon mindenütt emelkedik a szá­muk, így valószínű, hogy itt is. Úgy vélem, nálunk közel lehet az ezerhez azok száma, akiket a betegség gyötör. Ehhez ké­pest meglehetősen kevesen vet­ték fel velünk a kapcsolatot, pedig a közhiedelemmel ellen­tétben a betegség gyógyítha­tó, illetve jól karbantartható. Összejöveteleinket minden hó­nap utolsó szerdáján délután fél öttől tartjuk a Flesch Károly Kulturális Központban. A klub megadja annak le­hetőségét, hogy szégyenkezés nélkül, oldott légkörben be­szélhessenek betegségükről. Ez lelkileg egyáltalán nem elha­nyagolható körülmény. Emel­lett életmódbeli, gyógyszerké­szítményekkel, valamint se­gédeszközök használatával kapcsolatos tanácsokat kap­hatnak, melyekre az orvosi rendelőben végzett vizsgála­tok alkalmával nincs mindig idő. Az allergiás és asztmás be­tegségek esetében ugyanis a gyógyszerek használata nehe­zebb, mint azt az ember gondol­ná. Sok ember allergiás a házi­porra. Mi olyan porszívót tu­dunk kölcsönözni tagjaink szá­mára, ami megakadályozza, hogy a por visszajusson a lég­térbe és megöli az atkákat is. E készülék segítségével gyógysze­rek nélkül válhatnak tünetmen­tessé a háziporra érzékenyek. Szeretnénk kibővíteni a gyermekek úszáslehetőségét s ezzel összefüggésben a szülők­kel szorosabbra fűzni a kap­csolatot. Szélesíteni kívánjuk diétás tanácsadó szolgálatun­kat és szeretnénk, ha jobban megismernének bennünket.. Készülünk az idei kirándulá­sainkra és annak is örülnénk, ha betegeink új ötletekkel jön­nének közénk. Kiss Miklós A Mosonmagyaróvári Vá­rosi Bíróságon nemrégiben kezdődött el az irattár rende­zése, ami egyszersmind a régi dokumentumok átböngészé­sét is jelenti. A mai ember szá­mára néhol talán egyszerű perpatvarnak tűnő hajdanvolt ügyek nyelvezete, témája és bün­tetési tételei olyan érdekességeket rejtenek magukban, amit a bíróság jóváhagyásával szívesen megosztunk olvasóinkkal. Ezúttal az 1929-es évből választottunk ki egy esetet. A Magyaróvári Királyi Járásbíróság foglalkozott négy, ak­kor tizenéves diák ügyével. A vád szerint a fiatalok tulajdon elleni kihágást követtek el, mert 1929 júliusának 27. napján a magyaróvári ipartelepek kertjéből almát loptak. A tanulók egyike beismerte a 12 darab gyümölcs eltulajdonítását, el­mondása alapján társával együtt a kerítés hézaga alatt másztak be a finomságért. A többiek azt állították, hogy a kert közelében olvasgattak a fűben fekve, vagyis nem vettek részt a cselekmény elköveté­sében, arról mit sem tudtak és őrt sem állítottak. A tárgyalás során meghallgatták a fiatalkorúak szüleit is, akik előadták, hogy fiaik jóravaló, vallásos gyermekek, rájuk eddig panasz nem volt. A bíróság az eljárást végül megszüntette, mert az ügyészségi megbízott a terheltekkel szemben a vádat elejtet­te, a sértett pedig a vád képviseletét a bírói felhívás dacára át nem vette. A bírósági irattárban tallóztunk Egy tucat alma ára 1997. július 7., hétfő , ,Gyereház’ ’-hírek A közelmúltban lapunkban is beszámoltunk róla, hogy a bezenyei kultúrház kétmillió forintot nyert pályázatával a Hálózat a demokráciáért (DemNet) program keretében. Ebből a pénzből a „Gyereház” gépparkjának bővítésére és a kultúrház épületében lévő két félkész helyiség felújítására költenek. Bár a hivatalos át­adásra csak augusztus 20-án kerül sor, a jövő héten már át­költözik a könyvtár az újjáépí­tett falak közé. Az elmúlt héten Pósfay Pé­ter Vas megyei közösségfej­lesztő szakember egynapos „Teleház”-képzést tartott Be­­zenyén. Az eszmecserén, amin tizenöt bezenyei - köztük diá­kok, nyugdíjasok, „gyereházi” dolgozók, vállalkozók - is részt vett, meghatározták a további feladatokat és megvitatták az üzleti és civil szféra kapcsola­tát. A „Gyereházat” augusztus 20-án adják át s a rendkívüli esemény alkalmából négyna­pos rendezvénysorozatot ter­veznek az intézmény dolgozói. A megnyitóra meghívták töb­bek között a „Hálózat a de­mokráciáért” program szak­embereit, a hazai „Teleházak” képviselőit, gróf Széchenyi Zsigmondnét, a nagy utazó és vadász özvegyét, a magyaror­szági horvát nagykövetet, az amerikai nagykövetet, vala­mint azokat a közösségfejlesz­tő szakembereket, akik segít­séget nyújtottak a bezenyei „Gyereház” létrejöttében. Vida Melinda Egy tánccal kezdődött és esküvő lett belőle (Folytatás az 1. oldalról.) Barátságtalan, hideg nap volt 1994. január 29. - emlék­szik vissza Horváth Ildikó és Prikler István, akik kedvük nem lévén, inkább az otthon melegét választották volna, ha a kitartó barátok mindkettejü­ket rá nem beszélik a diszkó­ra. Hát így történhetett, hogy találkoztak egymással. István először csak egy táncra kérte fel a csinos lányt, ám másnap már náluk járt, hogy segítsen neki az érettségire való felké­szülésben. Az egymást követő randevúk igazi szerelemről árulkodtak és 1995. december 26-án a lányos háznál megtar­tották az eljegyzést is. A meny­asszony nőiruha-készítőként dolgozik Mosonmagyaróváron, a vőlegény pedig ez év június 20-án tette le sikeresen az utol­só államvizsgát a rendőrtiszti főiskola határőrtiszti szakán. Végzettségénél fogva vizsgá­lótiszt lesz hamarosan a mo­sonmagyaróvári operatív és bűnügyi szolgálatnál. Avatását alig néhány napja tartották a Budai Vár oroszlános udvarán s ez volt az az időpont, amit még kivártak, hogy utána mi­hamarabb egybekelhessenek. Az esküvő előkészületei már januárban megkezdődtek, hogy a közel százfős násznép mindenképpen jól érezze ma­gát. S míg a hölgyek a meny­asszonyi ruha kiválasztásán, a csokor megtervezésén, a vendé­gek számbavételén fáradoztak, addig Istvánnak hivatalos el­intéznivalói akadtak. Az osz­tálytársak egyenruhás részvé­teléhez, a díszőrség közremű­ködésének engedélyeztetésé­hez ugyanis nem kevés utánjá­rásra volt szükség. A szombati nagy napon az­tán vezényszóra rántott kar­dot a polgármesteri hivatal, majd a templom előtt a tiszti sorfal, hogy így emeljék és te­gyék feledhetetlenné a cere­mónia minden pillanatát. A büszkén lépdelő pár nem hagy­ta az utolsó percre a nászút megtervezését sem, a lakoda­lom és egy kis pihenő után Korfu szigetét nézték ki ma­guknak. Gyermekáldásra, mint mondták, később szeretnének gondolni, amikor akár szolgá­lati, akár magánúton megold­hatják lakásgondjukat. S ha minden jól megy, előbb-utóbb két apróság szaladgál majd kö­rülöttük, akik felcseperedve fotókról és videofelvételről megnézhetik majd az anyu és az apu egykori, különleges es­küvőjét. R. M. A fiatalokat Nagy József plébános adta össze a magyaróvári Szent Gotthárd-templomban.

Next