Kisalföld, 2000. május (55. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-02 / 101. szám

2000. május 2., kedd Megvalósult Péchy Blanka alma Kazinczy-verseny harmincötödször „Viszontlátásra 2001-ben is­mét Győrött...” - zárta le a mon­dat vasárnap a háromnapos Ka­­zinczy-versenyt. A már har­mincöt esztendős hagyományú országos eseménynek idén is a győri Kazinczy Ferenc Gimná­zium adott otthont. A színvonal nem csökken, inkább évről év­re növekszik - legalábbis ezt állítja dr. Deme László, a bírá­lóbizottság elnöke, aki hajdan Péchy Blankával megálmodta a Kazinczy-versenyt. A nyelvtudományok dokto­ra szerint az örök emlékű alapí­tó, Péchy Blanka nem álmodha­tott volna többről, a Kazinczy­­verseny nyomán észrevehetően szépül, fejlődik a magyar élőbe­széd.­­ A már - furcsa kimonda­ni - harmincöt éves tapasztalat szerint nincsen kiugróan jó, sem átlag alatti réteg. Egy egy telje­sítményt leszámítva évről évre egy széles középréteggel áll szemben a bizottság. És ez nem negatívum - épp ellenkezőleg. Péchy Blanka is azt írja köny­vében: az átlagos beszédkultú­rát kell tökélyre vagy majdnem tökélyre fejleszteni. Erre hiva­tott tehát a Kazinczy-verseny is. A diákok beszéde folyamato­san javul, legalábbis ezeken a megmérettetéseken. Ez sokat­­ sejtet, hiszen a diák csak há­rom-négy évig járja a középis­kolát, egyszer vagy többször részt vesz a versenyen, számá­ra ennyi az egész. Tehát az egy­re színvonalasabb teljesítmé­nyek azt sugallják, hogy a fel­készítő tanárok évről évre ha­tékonyabban dolgoznak, egy­szóval: igenis fejlődik az álta­lános beszédkultúra. Péchy Blanka álma megvalósult - vallja az egyetemi tanár dr. De­me László. L. B. Meghitten szirénáztak Tipikusan szombati élmé­nyeink közé tartozik, amikor fülsiketítő dudaszót hallunk az utcákon és mégis örülünk a zaj­nak, mert látjuk, hogy egy fel­virágozott autó produkálja az egészet. Viszont mindez sziré­naszóval már egészen más, ah­hoz a vőlegénynek tűzoltónak illik lenni. Harminchat tűzoltó állt dísz­sorfalat egy legény- és egy ha­­jadonélet meghitt búcsúztatá­sán a pannonhalmi katolikus templom előtt. A vőlegény, Lü­vi Péter jó kolléga a győri vá­rosi parancsnokságon, kijár ne­ki egy kis szirénaszó. A huszon­öt éves tűzoltó a huszonegy esz­tendős Farkas Krisztinát ve­zette szombaton oltár elé. A felvirágozott tűzoltókocsi a szertartás alatt kint várako­zott, pihentette szirénáját, amely a templomig vígan cső­­dítette össze Pannonhalma né­pét. Majd már alig várta, hogy vége legyen az esküvőnek, hogy az if­jú párt elröpítse a vendég­lőbe, persze szirénaszóval. Péter és Krisztina - a boldog ifjú pár. (pd­7-8858-6-17a) Fotó: Sz. z. Bőséges piaci kínálat Régen tapasztalt bőséges kí­nálat és élénk kereslet volt Győrben a napsütötte Duna­­kapu téri piacon szombat dél­előtt. Különösen a primőrök, a tojás és az apróbaromfi után volt nagy az érdeklődés. A sa­látát darabonként 50-90, a ret­ket csomónként 60-100 forin­tért kínálták az őstermelők. A primőrök közül a zöldpaprika darabonként 40-120, az ubor­ka 250-300, a spenót 150-200, a sóska 200-220 forintba ke­rült. Újdonságnak számított a spárga, amelynek kilója 400 fo­rint volt. Az újkaralábét 80-100 forint között adták darabon­ként. Az ugyancsak nagyon ke­resett tojást darabonként 13-15 forintért lehetett megvásárolni. A zöldségek közül a sárgarépa kilónként 100-150, a petrezse­lyem 250-300 forintba került, ami némi emelkedést mutat az elmúlt szombathoz képest. Vá­gott baromfiból a felhozatal és a kereslet is közepes volt. A csirkét 440-460, a tyúkot 420-430, míg a kacsát 800-880 forintért kínálták. A pelyhes kiscsibék darabja 60-90, az elő­nevelt csirkéké 150, míg a ka­csáké 250 forintba került. KISALFÖLD Egy lufiért folyt a „politikai” vita Amit a helyi közéletről tud­ni illik: a fideszesek kitűnően, akár hosszú percekig képesek jojózni, ez mondjuk Győr pol­gármesteréről már nem mond­ható el. Balogh József viszont első osztályú repülőt hajtogat, az sem akármi, tisztelt jobbol­dal! És nem lennénk pártatlan újság, ha elhallgatnánk, hogy a Független Kisgazdapárt elöl­járói sokkal messzebbre tud­nak hajítani egy Kisalföldből készült papírgalacsint, mint a tisztelt baloldal képviselői. A Pro Urbe pedig egyszerűen ver­hetetlen a ceruzahegyezésben. A Kisalföld által szervezett vasárnapi vetélkedő a „Párat­lanul pártatlan” címet viselte, a röviden megfogalmazott cél ezúttal meg is valósult. A győ­ri közgyűlésből csak a képvise­lők jöttek el Kiskútra, a csütör­töki parázs viták a tornyos ház­ban maradtak. Elvétve hang­zott el csupán olyasmi, hogy „a másik csapat feladványa könnyebb” - de ez is éppen olyan játékos megjegyzés volt, mint a több száz látogató ér­deklődésétől kísért vetélkedő maga. Úgy tűnt, a napi konflik­tusokról megfeledkeztek a résztvevők, a szocialisták ré­széről Balogh József, Pozsgai Balázs és Raffai Tamás, a Fi­­desztől Dézsi Csaba András és Szíjjártó Péter. A kisgazdapár­tot Maurer János, Talián Ist­ván és Harmat Péter képvisel­te, a Pro Urbétől pedig Bárány István, Szíj Zoltán és Szabó Je­nő szállt harcba vasárnap dél­után. A másfél órás küzdelem so­rán a csapatok egy-egy Kisal­földet kaptak, amelyből a lehe­tő leghosszabb csíkot kellett kitépni, majd minél gyorsab­ban visszaragasztani. Ez volt a „Kié a leghosszabb?” címen futó feladat. A politikusok itt is jeleskedtek. Akárcsak annál a próbatételnél, amelyikben egy előre meghatározott szót kellett körülírni a városatyáknak úgy, hogy a saját pártjuk kitalálja a feladványt. A politikusok gyor­san megfejtettek mindent, a „kitüntetést”, a „beöntést”, egyedül a „megbocsájtás” szó okozott fejtörést. Egy másik feladat során hangos bekiabálásokkal kel­lett válaszolni a Kisalfölddel kapcsolatos villámkérdésekre. A versenyzők nagy része tud­ta, hogy az újság tördelése hat­hasábos, hogy a sportrovat ve­zetőjét Papp Győzőnek hívják és hogy a szerkesztőség három éve költözött át jelenlegi szék­házába. Viszont élénk vita ke­rekedett abból, hogy melyik helyi politikus arca szerepel a legtöbbet a lapban. Tippeket hallhattunk, a kérdés mégis nyitott maradt, ugyanis mi ma­gunk sem tudjuk. Igen, ez egy egyszerű beugratás volt. Egy másik kérdés: mit hív a Kisal­föld Bütykösdének? A helyes választ - Lurkóságok rovat - sokan eltalálták, igaz, valaki a közgyűlési tudósításokra tip­pelt. A csapatok minden he­lyes válaszért egy-egy lufit kap­tak. Nem, nem a helyes választ adók, hanem az ellenfelek. Fúj­ják csak ők! Laczó B. Közéleti pingpong A hétvége és a majális az ön­feledt „együtt nem politizálás” jegyében telt. A egymást rend­szeresen csipkedő városi kép­viselők vasárnap lufiért verse­nyeztek a Kisalföld rendezte ve­télkedőn, hétfőn pedig pingpon­goztak a kiskúti majálison. Szó sem volt ezúttal a közgyűlés na­pi feladatairól és összezördülé­seiről. Balogh József MSZP-s polgármester egy párost alkotott a konstruktív pingpongpoliti­kát folytató Dézsi Csaba And­rás Meszes alpolgármesterrel, a szocialista képviselő Kun And­rás Rampasek Bélával, a kis­gazdapárt képviselőjével az ol­dalán mutatta meg, hogy ki a politikus a gáton. Eredics Imre MSZP-s alpolgármester a fide­­szes képviselő Szijjártó Péter mellett bajlódott a hálóval. A meccs végeredménye alapján nehéz eldönteni, hogy ki a jobb: Balogh és Dézsi megverte az Eredics-Szijjártó párost, viszont kikapott a Rampasek-Kun pá­rostól. Rampasekék ezután Szij­­jártóékkal szemben maradtak alul. Mindezek után a szakszer­vezetek megyei képviselete ki­hívta a közélet szereplőit, a vá­lasztás a Balogh-Dézsi párosra esett. „Ezúttal” a szakszerve­zetek maradtak fölényben a po­litikusokkal szemben. Szijjártó Péter, a játékot szervező Fide­­litas győri szervezetének veze­tője elmondta, tisztában van vele: az emberek nehezen hi­szik el, hogy minden rendben van és a párban játszó politiku­sok nem „fújnak egymásra” já­ték közben. Mégis így van - ál­lítja a képviselő. A politikusok a konfliktusok, a sajtóbeli le­­velezgetések ellenére is együtt dolgoznak nap mint nap, eh­hez képest egy pingpongmeccs nem jelent nagy kihívást. Olyankor a város érdekében, ilyenkor a jó buli kedvéért ké­pesek együttműködni. Aktuális 3 Majális 2000 - pártatlan párbeszéd A Kisalföld meghívására porondra léptek a politikai pártok képviselői. Fotó: Szabados 7. Horn összefogást sürget A Magyar Szocialista Párt Győr és Környéke Szervezete munkás tagozata és a Győri Munkás Kör vendégeként a megyeszékhelyen járt Horn Gyula, s lakossági fórumon vett részt. A Kisalföld interjút ké­szített ez exminiszterelnökkel. - Mostanában keveset hal­lani önről... - Mások szerint viszont na­gyon is aktív vagyok. Igaz, a pártom rendezvényeiről az or­szágos lapokban alig adnak hírt, ellentétben a vidéki újsá­gokkal. Az elmúlt három hét­ben 12 megyében jártam, ren­geteg találkozón, fórumon vet­tem részt. Nem egyedül, pár­tunk prominens személyiségei ugyanezt tették és teszik. - Mit tapasztalt a találkozó­kon? - Nagyfokú bizonytalansá­got érzékeltem. Rengeteg ígéret hangzott el, ami ígéret maradt. Szabolcsban és Borsodban az M3-as autópálya ügye különö­sen foglalkoztatja az ott élő­ket. Az autópálya nélkül nem lehet reményük a gazdasági fel­zárkózásra. Nincs magyarázat rá, hogy 1998-ban miért ma­radt abba az építése. Nagyon sok elkeseredett emberrel ta­lálkoztam útjaimon. Olyanok­kal, akik nem értik, miért nem nő a keresetük, például a 855 ezer közalkalmazott, köztiszt­viselő, a nekik tett ígéretek se valósultak meg. Különösen fá­jó számunkra: 1996-ban meg­hirdettük, amennyiben a gaz­dasági növekedés lehetővé te­szi, javítunk a nyugdíjasok helyzetén. A gazdasági helyzet megérett rá, ugyanakkor a nyugdíjasok helyzete romlott. - A magyar gazdaság tény­leg nagyon sikeres és verseny­­képes, kivétel ez alól a mező­­gazdaság. Amit Torgyán Jó­zsefek tesznek az ágazatban, az teljes csőd. F. J. A nők csomaggal a lábukon versenyeznek­ ­ Bosszant, ha a nőket egy sa­játos társadalmi rétegnek te­kintik, amely a maga különleges problémáival kiválik az embe­rek sorából - hangsúlyozta a győri majálison Kóródi Mária, a Szabad Demokraták Szövet­ségének országgyűlési képvise­lője, aki önálló indítványt nyúj­tott be a parlamentben azzal a céllal, hogy az Országgyűlés kér­je fel a kormányt a nők és a fér­fiak esélyegyenlőségéről szóló törvény kidolgozására.­­ Át kellene értékelni annak a módját, ahogy eddig a nők és a férfiak esélyegyenlőségéről és ezen belül a nők helyzetéről gon­dolkodtak az emberek. Annak a meggyőződésnek a híve vagyok, mely szerint az emberiség előtt álló problémákat - ökológiai, környezeti gondok, nukleáris fenyegetettség - csak együtt tud­juk megoldani. Ha a megoldási módokat harmonizáljuk. Ma a nők úgy fogják fel, mintha a lemaradásuk abból adódna, hogy bizonyos szem­pontból nem megfelelőek erre a feladatra. Ezért ahhoz, hogy a nők megfelelő arányban be­kerüljenek az Országgyűlésbe, eleinte egy kis erőszakra lenne szükség, azaz meghatározott kvótákra. Azt mondják, az ér­demek számítanak, de a nők mintha egy nagy csomaggal a lábukon úsznának, úgy kell versenybe indulniuk. R 7.

Next