Kisalföld, 2001. szeptember (56. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-11 / 212. szám

10 Gyógy­ír www.kisalfold.hu Petefészek-kimerülés (Folytatás a 9. oldalról.) A korai petefészek-kimerülés nem gyakori megbetegedés. 40 év alatt minden 100­ nőnél diag­nosztizálhatunk korai ovárium­­kimerülést, míg 30 év alatt a gya­korisága 1 ezrelék. Veszélye ab­ban rejlik, hogy a definitív kórál­lapot kialakulása előtt évekkel je­lentkezhetnek olyan enyhe, ko­molyabb odafigyelést látszólag nem igénylő, de még visszafor­dítható, meddőséggel párosuló tünetek, amelyek hathatós keze­lése nélkül a gyermektelenség végleges állapottá válhat. Ilyen tünetek lehetnek, hogy­­ a petefészek több női hor­mont termel, mint a ciklusnap­nak, illetve tüszőszámnak megfe­lelne; - a menstruációs ciklus első fele megrövidül; - a ciklus során a beágyazódást elősegítő hormon, a progeszteron szintje korán emelkedik; — a petekilökődés az optimális­nál korábban következik be. A kórkép kialakulásának pon­tos mechanizmusa mind a mai napig nem tisztázott. Feltételez­nek genetikai faktort: egyrészt az X kromoszóma abnormalitásai (hiány, törés stb.) okozhatják, másrészt az X kromoszómán bi­zonyos gének aktiválódása és gátló hatása következtében szűnik meg a petefészek-működés, aminek öröklődő jellegét is bizonyították az elmúlt évben. Kialakulhat a kórkép külső behatásokat köve­tően: ha valakinél fiatalkorban rosszindulatú megbetegedés kö­vetkeztében sugárkezelést vagy kemoterápiát végeztek, igen gya­kori lehet a korai működésleállás. Talán annyit érdemes megjegyez­ni, hogy ha ilyen jellegű kezelések után a petefészek-funkció ép ma­rad, a veleszületett fejlődési rend­ellenességek rizikója nem maga­sabb, mint az átlagnépességben. A petefészek egyoldali eltávolítása vagy mindkét oldali petefészken végzett állománycsökkentő műtét után szintén növekedhet a kórkép előfordulási gyakorisága. A korai petefészek-kimerülés kialakulásá­nak további okozója lehet bizo­nyos női hormonok szintézisében szerepet játszó enzimek hiánya vagy csökkent működése a pete­fészkekben. Talán a legfontosabb kóroki tényező, amit a kialakulás hátterében feltételeznek, az auto­immun megbetegedés: a petefé­szek a szervezet számára „idegen” szervvé válik, blokkoló és petefé­szek-ellenes antitestek jelennek meg, amelyek következtében im­mun eredetű gyulladás alakul ki az ováriumokban. Mindez végér­vényesen tönkreteheti a petefész­kek működését. A korai petefészek-kimerülés kezelése nem tartozik a könnyű és hálás feladatok közé. A pete­érést serkentő terápiára (stimu­láció) az ováriumok általában érzéketlenek, emelkedő gyógy­szeradagok ellenére sem lehet peteérést elérni. Hatásos megoldás: a petesejt-adományozás Hormontartalmú (ösztrogén és progeszteron) tabletták, tapa­szok alkalmazásával megszün­tethetjük a kínzó hőhullámo­kat, a rossz közérzetet, a testsúly átrendeződését stb., de ezek az úgynevezett szubsztitúciós keze­lések a gyermektelenséget nem oldják meg. Próbálkozhatunk az immunszisztémát gátló, úgy­nevezett immunoszuppresszív szerek adásával: a tanulmányok csak elvétve igazolják ezek hatá­sosságát, ugyanakkor számos mellékhatással (testsúlynöveke­dés, kóros csonttörések) kell számolnunk. Ma a leghatáso­sabb megoldást a petesejt­­(oocyta) adományozás elvég­zése jelenti. A beavatkozás során a donor petesejtet a férj spermá­jával termékenyítjük meg, és a beteg hormonálisan előkészített méhnyálkahártyájára helyezzük vissza az embriókat. Ezzel a módszerrel — amelynek elvégezhetőségét, feltételeit az 1997- es egészségügyi törvény IX fejezeté­nek 171. paragrafusa szabályozza - kezelt ciklusonként 30-50 száza­lék terhességi rátát lehet elérni. Óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon mit hoz a jövő, mikor válik gyógyíthatóvá a megbetegedés? Nos, a kutatások szerteágazóak. Próbálkoznak olyan, úgynevezett noninvazív módszer kidolgozásá­val, amely képes lenne megállapí­tani a petefészkekben lévő tüszők számát, így előre jelezni a megbe­tegedést. A programozott sejthalál mechanizmusának pontos megér­tése is elősegítheti a petesejt-kime­­rülés hathatós kezelésének megter­vezését. Felmerül az a lehetőség is, hogy veszélyeztetett betegeknél fia­talkorban petefészekszövetet fa­gyasszunk le, majd későbbi élet­korban mesterséges érleléssel (in vitro maturáció) az éretlen petesej­tekből megtermékenyítésre alkal­mas, érett oocytá(ka)t hozzunk lét­re. A mesterséges érlelés kísérleti stádiumban van (az első sikeres esetről 1997-ben számoltak be) és egyelőre igen alacsony, körülbelül 5 százalék terhességi arány érhető el segítségével. Dr. Körösi Tamás szülész-nőgyógyász főorvos A reménytelennek tűnő esetekben 30-50 százalékban létrejöhet a kívánt terhesség. Gombászsarok Szemcsés tőkegomba Augusztustól novemberig er­dei tisztásokon, felszíni fenyő­gyökerek mentén, útszegélyeken és égerfák alatti csalán között te­rem. Sohasem az avaron, hanem fű vagy moha közt található. Ál­talában csoportosan jelenik meg. Ez a szép gomba hazánkban csak szórványosan fordul elő. Húsos kalapja 5—20/30 cm széles. Kezdetben zárt, majdnem gömb alakú, majd ernyőszerűen szétnyílik, közepe kissé benyomó­dik, és marad egy kis púpja. Színe fiatalon erős okker- vagy barack­sárga, ami az idősebb gombán aranysárgára halványul. Lekerekí­tett pereme sokáig begöngyölt ma­rad. Kissé ráncos kalapbőre először apró szemcséktől lisztes tapintású, később bársonyossá válik. Sűrűn álló lemezei változó hosszúságúak és egyes példá­nyokon szabadon állnak, máso­kon foggal a tönkre nőnek. Szí­nük a halvány okkerből idővel rozsdasárgára sötétedik. Tönkje 8-15/30 cm hosszú és 1,2-3,5 cm vastag, alja kissé bun­­kós. Általában egyenes, csak a cso­portokban növekvő egyedek tönk­je görbült. Felületét tulajdonkép­pen egy burok fedi, mely a fiatal gombán a lemezeket is takarja, vé­di. Ennek színe a kalaphoz hason­ló, barázdált felszínét apró szem­csék díszítik. Később ez a burok a kalap pereméről leszakad és nagy, lebenyes tölcsér formájú gallért ké­pez. A csupasszá vált tönkrész és a gallér belső felülete fehér és sely­mesen fényes. Fehéres húsa elvágva sárgul, a tönkben vörösre színeződik. Állaga kemény, időskorban kis­sé puhul. Szaga kellemes, fűsze­res, a sereges tölcsérgombára emlékeztet, viszonylag erős íze nem jellegzetes. Jóízű, ehető gomba. Sokféle gombás étel készíthető belőle. Mérgező gombával nem té­veszthető. A csak a fenyvesekben termő és szintén ehető ráncos fe­nyőgombához hasonlít. Ennek ellenére a gyakorlatlan gomba­szedő gyűjteményét feltétlenül mutassa meg szakértőnek. Dr. Sey Lászlóné biológus Pholiota aurea Gombagyűjteményét a felhasználása előtt minden esetben mutassa meg gombaszakértőnek! KISALFÖLD 2001. szeptember 11., kedd A porckorongsérv kezelése kutyáknál (Folytatás a 9. oldalról.) Ha az állat hátsó végtagjai teljesen lebénulnak, vizeletét, székletét nem tudja tartani, ak­kor sajnos nagyon kicsi esély van a gyógyulásra, még a hala­déktalanul elvégzett műtétek si­kere is nagyon kétséges, bár ilyen­kor a kutyának nincs veszteni­valója. A betegség kezelését konzer­vatív kezelési módszerekkel megkezdeni csak akkor érde­mes, ha bénulásos tünetek nin­csenek, ilyenkor többnyire fáj­dalomcsillapítókat, gyulladás­­csökkentőket, B-vitaminokat, ingerületvezetést elősegítő ké­szítményeket adagolunk. Kétségtelen, hogy a műtét a biztosabb gyógykezelési terápia, hiszen magát a mechanikai el­változást a porckorong eltávolí­tásával oldja meg, így kiújulásra ugyanazon porckorong esetében nem lehet számítani. Tudni kell azonban azt, hogy a műtét drá­ga, kockázatos, valamint egy speciális festési eljárás előzi meg, majd röntgenfelvétel készül, amellyel pontosan lehet lokalizál­ni a kimozdult porckorongot. Műtét után A sikeres műtét után is néha sajnos heteket vesz igénybe a gyógyulás, ezért akármelyik ke­zelési eljárást vesszük igénybe, a tulajdonosnak nagyfokú türelemre van szüksége. Természetesen egy sikeres műtétből való gyógyulás nem jelenti azt, hogy innentől kezdve az állat bármit tehet, ugyanis azzal, hogy a porckoron­got eltávolítottuk, a gerincvelő statikája, terhelési zónái is meg­változnak, és ez egy idős kutyá­nál mindenképpen óvatosságra int, nehogy aztán újabb helyen újabb porckorong részleges vagy teljes elmozdulásával találkoz­zunk. Bármilyen kezelési eljárást alkalmaztunk, amely gyógyulás­hoz vezetett, akkor is a további­akban fontos a rendszeres kont­roll, bizonyos gyógyhatású ké­szítmények tartós adagolása, fontos az állat súlyának optimá­lis szinten tartása, valamint a ku­­tyust hidegtől, hideg vízzel való fürdőzéstől óvjuk, téli időszakra készítsünk neki ruhát és már ősszel helyezzük fel rá. Ennél a betegségnél is, mint a különböző kórformák jelentős részénél, a megelőzés nagyságren­dekkel olcsóbb, mint a gyógykeze­lés, az állat szenvedéséről nem is beszélve. Dr. Parcsami András állatorvos FOTO SZÓK ÖDÖN A különböző méretű kutyák gerincének más-más hétköznapi aka­dály jelent komoly megterhelést. Hány hallókészüléket kapjon a nagyothalló? (Folytatás a 9. oldalról.) Mi szól a kétoldali alkalmazás mellett? — A két fü­let külön-külön érő hallásingerek ösz­­szeadódnak. Ez az ép hallásúaknál is így van. Ugyanis a hangosságérzet nő, ha mindkét fület inger éri. Az is érdekes, ha a hang olyan halk, hogy csak az egyik fülhöz érve éppen nem hallható, akkor az a két fülön érzékelve hallható lesz, így azután a hallókészülékes betegnél kisebb mértékű erősítés is elég a kívánt eredmény eléré­séhez, csökken a „besípolás” veszélye és az elemek áramfogyasztása is. Csökken a készülék torzításának esélye, jobb a frekvenciamegkülönböztetés. Mindezek a jobb beszédmegértést segítik elő. De minden olyan esetben is használ, amikor nagyon súlyos a halláscsökkenés. Ilyenkor az egyoldali erősítés nem ad megfele­lő eredményt, de ha mindkét fülön készülék van, a hangerősség elegendő a sípolást okozó vissza­csatolás megjelenése nélkül.­­ Normálisan a két fül között idő- és intenzitás­különbség van azért, hogy a fül a hasznos hangot megkülönböztesse a háttérzajtól, így a zajban va­ló beszédértés jelentősen javul. Ezt számos repre­zentatív kísérletes adat támasztja alá. Ha a kétoldali illesztés fejlett digitális készülékkel történik, a beszédértés nagyon jelentősen javul. A különböző digitális készülékeket is mindkét fülre illesszük!­­ A hangok a két fülhöz más-más időpontban érkeznek. Ezen alapszik a hangforrás lokalizá­ciója, ami nagyon fontos pl. a közlekedésben. De a visszhangos környezetben való érzés, illetve a sztereó hallás esetében is jobb hangminőséget eredményez a két fülre adott készülék, különösen akkor, ha az hallójárati eszköz.­­ Meg kell még említeni a fej árnyékoló ha­tását is, ugyanis a nem középről érkező hang­energia csökken, amíg eljut a fej másik oldalára, így a hang a hangmagasság függvényében gyen­gül, különösen a magasabb frekvenciatartomány­ba tartozó mássalhangzók érzése romlik. Képzel­jük el azt, hogy egy készüléket viselés esetén a hang a készülék nélküli oldalról érkezik. Ilyenkor a jel jelentős csökkenés után kerül a másik olda­lon hordott készülékbe, romlik a beszédértés, és a beszéd irányát is eltéveszti az érintett. Ha ráadá­sul a készülék oldaláról valami zaj is jelentkezik, el tudjuk képzelni, mit hall a beteg. Tehát bizton kijelenthetjük, hogy a kétoldali készülékillesztés csökkenti a fej árnyékoló hatását. Mindezek alapján bizonyosan kijelenthetjük, hogy a kétoldali, ún. binaurális hallókészülék-il­lesztés rendkívül fontos a normális fejlődés érde­kében. Ez minden életkorban lényeges, de a leg­jelentősebb a gyermekek beszéd- és nyelvfejlődé­sében. Hogy még mi mindenben van szerepe a töké­letes hallókészülék-illesztésnek, arról a következő alkalommal beszélünk. Dr. Faragó László főorvos a megyei audiológiai állomás vezetője Számos élettani és fizikai tényező indokolja a hallókészülékek kétoldali alkalmazását.

Next