Kisalföld, 2010. november (65. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-22 / 271. szám
2010. NOVEMBER 22., HÉTFŐ Kalendárium SZERKESZTI: FÁBIÁN GYÖRGY kertbarát ! BÁLINT GAZDA EGYIK HÁZI KEDVENCE. Amint az idő ősziesebbre fordul, védett helyre kell menekíteni. Legjobb számára a világos, 15-18 C-fok hőmérsékletű szoba, de a kevésbé igényes, egyéb cserepes szobanövények között átvészeli a telet a tölcsérjármin. Az ŐSZ kérdése: Bálint gazda a kor embere. Honlapján mindig aktuális tanácsokkal látja el a kertbarátokat, sok kertészkedő embernek okoz fejtörést az őszi lomb eltakarítása. A leghasznosabb volna a fák és cserjék lehullott leveleit (a diófák és a vadgesztenyefák leveleinek kivételével) komposztálni, mert a levelek gyorsan elkorhadnak és belőlük igen jó minőségű szerves anyag képződik. Ha azonban komposztkazal készítésére nincs lehetőségünk és nem rendelkezünk komposztálóládával sem, akkor más megoldást kell keresni. Elégetni és ezzel szervetlenné degradálni az értékes szerves anyagokat nagy pazarlás lenne, ezért a kertek gondozói többségükben zsákba gyűjtik a lehullott lombot, amely azután komposztálótelepre vagy - rosszabb esetben - a kommunális szemétbe kerül. Jó módszer az, ha a lombot a kert őszi ásásakor a talajba forgatjuk, mert ez tavaszig elkorhad és humusszal gazdagítja a talajt. Ha még egy kevés, komplex műtrágyát is hint rá a gazda, akkor teljes értékű tápanyag-utánpótlást végzett! Vigyázat! A dió- és vadgesztenyefák lombja gátolja a talajban élő mikrobák tevékenységét, ezért célszerű e fák lombját elégetni. A hamu a komposztot gazdagíthatja. TÉLEN-NYÁRON IRÁNY A KISKERT - Mostanában is kimegy még a kertbe, vagy már téliesítette? - Az emberek ilyenkor, az év végén azt hiszik, nincs a kertben munka. De igazából az a jó módszer, ha ősszel készülünk a fa- KERTI ÖLTÖZET ÉS KERTDEMOKRATIZMUS - Az embernek adnia kell magára. Ráadásul ha rokonok vagy látogatók érkeznek, nekik is látniuk kell, megtiszteljük a munkát azzal, hogy rendesen öltözünk fel. Nálunk még ennek a kultúrája nem alakult ki. Angliában vagy Amerikában, Németországban ha valaki kimegy a kertbe, azonnal kesztyűt húz, hogy védje a kezét a sérülésektől, a vegyszerektől. Magyarországon nehéz erre rászoktatni az embereket. Pedig én úgy gondolom, a megfelelő kerti öltözet hozzátartozik a kulturált életformához, éppen úgy, mint az, hogy az ember a főzeléket kanállal és nem villával eszi. Fontos a ruha, de bevallom, ennél is fontosabbnak tartom a jó szerszámot. A kereskedelemben nagyon jó eszközöket lehet már kapni. Érdemes erre költeni. És itt jön a karácsonyi ajándékozás. Ha van kertész barátunk, rokonunk, ajándékozzuk meg például egy jó metszőollóval. Higgyenek nekem, egy életre hálás lesz érte. - Miközben hallgatom, és látom, milyen szeretettel és bölcsességgel mesél a kertről, azon gondolkodom, kevés ilyen barátságos emberrel találkoztam. Mintha önről szólna a magyar nyelv egyik összetett szava: kertbarát. - A legdemokratikusabb emberi kapcsolatot a kert alakítja ki. A minap láttam a közös kerítésre támaszkodni két szomszédot, amint megbeszélik a problémáikat. A vegyészmérnök a permetezésről mesélt, az asztalos pedig elmondta, miként kell a kapát megnyelezni. A rendszerváltás idején sajnos megszűntek a jól működő kertbarátkörök. Talán mert az egész szervezkedés a Hazafias Népfront keretén belül indult el? Nem tudom, de úgy tűnik, kiöntötték a gyereket is a mosdóvízzel együtt. Most kezd éledezni újból a kertbarát mozgalom, és van országosan százötven-kétszáz ilyen társaság, ám húsz éve még háromezer volt! Nagyon jól működtek, jól mozgathatóak voltak, akik segítettek egymásnak beszerezni anyagokat, tanácsokkal, előadásokkal támogatták egymást. Akkoriban még a politika is felismerte az ebben rejlő lehetőséget. Bár most is felismerné ezt. - A kertbarátoknál nem lenne érvényes a régi magyar mondás: rossz szomszédság török átok? - Nem érvényes. Nagyon gyakori, hogy segítenek egymásnak. Ha van egy motoros permetezőgép, az tíz környékbeli kertbarátot ki tud segíteni. Ők pedig ezt más munkákkal viszonozzák. FÖLDBIRTOKOS, AKI KERTÁPOLÁSSAL TARTJA FENN MAGÁT - Mindig is arra készült, hogy a mezőgazdaság és a kert fogja kitölteni az életét? - Amilyen távolba csak vissza lehet forgatni az idő kerekét, az én családom mindig a földből élt meg. Szüleim, nagyszüleim, dédszüleim is földbirtokosok voltak. Alig voltam hároméves, már apámmal a földeket jártuk. Emlékszem, ahogy mutogatta, mi a haszonnövény és melyek a gyomok. Arról is mesélt, mit lehet a kártevők ellen tenni. Belenőttem ebbe, és valóban az egész életemet erre tettem rá. Ma már nyugtázhatom, jól döntöttem, mert nem volt egyhangú EMBER TERVEZ, ISTEN VÉGEZ - Akkoriban is ismeretterjesztő és felvilágosító lehetett, ahogy a munkáját végezte, hiszen meghívást kapott a sajtótól. - Tizennyolc évig voltam a Kertészet és Szőlészet, valamint a Kertgazdaság című lapok főszerkesztője. Amikor aztán nyugdíjba mentem, elhatároztam, ezentúl nem csinálok mást, ápolom a saját kertem és könyveket írok. - De nem így történt. Frissnyugdíjasként Bálint gazdát csinált önből a Magyar Televízió. - Hat ember tervez, Isten végez. Behívtak a televízióba és huszonnyolc évig voltam az Ablak című műsor szakértője. A kezdetektől az utolsó adásig ott voltam velük. Még ma is vannak, akik rám néznek az utcán és azt mondják: „Ismerem magát.” - Nagymamámmal ültem péntek délutánonként a tévé elé. Ő a fotelban, én a sámlin, és figyeltük, hogyan kell palántázni. - Örülök ennek, és annak is, hogy sok olyan dolgot tudtam elmesélni az embereknek a kertekről, a mezőgazdaságról, amelyeket a saját épülésükre tudtak felhasználni. Hiszek benne, aki a kertet szereti, rossz ember nem lehet. A kertnek egész évben szüksége van a gazdájára, de a gazdának is egész évben szüksége van a kertjére. Díjai: A Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tiszti Fokozata, Munka Érdemrend arany fokozata, A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata, SZOT-díj, Táncsics-díj, MÚOSZ Aranytoll-díj, Gyöngyös város és Budapest főváros díszpolgára BÁLINT GYÖRGY: NYUGDÍJASKORA UTÁN FEDEZTE FEL A TELEVÍZIÓ A 92 ÉVES, NÉPSZERŰ GAZDÁT Kilencvenkét éves. Boldog, kiegyensúlyozott ember, aki a mai napig gondozza kertjét. Ha népszerűségi listákat állítanak fel az országban, mindig ott van az élmezőnyben. Élet- és kertszeretete legendás. Bálint Györggyel a borongóssá váló őszön is arról beszélgetünk, kertészkedni mindig lehet, mert a kert minden időben feltölt és a munka mellett életre szóló élményeket is ad. INTERJÚ FÁBIÁN GYÖRGY_______________ Azt mindenki tudja, hogy a kertről mindent tud. Azt viszont már nem, hogy vajon a saját kertjére marad-e ideje, vagy úgy van ez, mint a cipész és cipője? - Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy szép kertes házban lakom. Az utóbbi időben, főleg mióta ezt az élemedett életkort elértem, sokat ülök a számítógép előtt. Tudja, megírom az éppen aktuális cikkemet. Ha pedig ezt megunom, kimegyek a kertbe és dolgozgatok egy órát. Miközben kapálom a veteményes ágyásokat, nagyon jólesik végiggondolnom, mit is kell megírnom még, mit is kell még megcsinálnom. Gondolkodom és közben a kertem is szépül. A kerti munka segít a szellemnek? - Az írással foglalkozó embernek mindig az a legnagyobb problémája, hogy témát találjon. Nos, az én témám tényleg mindig ott hever a földön. Ha művelem a földet, és meglátom, van benne egy cserebogárpajor, akkor amint bemegyek, máris megírom, ásás közben milyen dolgokra kell figyelni. Azonnal rögzítem, közkinccsé teszem, hogy az egyik legveszedelmesebb kártevő elrágja a növények gyökerét. Ezt a fehér színű pajort mindenképpen ki kell szedni, összegyűjteni és megsemmisíteni. Na hát ilyenek is eszembe jutnak a kertművelés közben. A gyakorlat és a hasznos írói munka így kapcsolódik összevaszra. Mindenféle munkát, amelyet a tavaszi csúcsszezonban el szokott halasztani az ember, azokat most kell megcsinálni. Gyümölcsfák törzsének lekaparását például. Az öreg gyümölcsfák törzsén kéregpikkelyek alakúin?1 ki. Alattuk a kártevők tojásai, gombák spórái találhatnak téli menedéket. Ha ezt a pikkelyréteget leválasztjuk egy nyeles kaparóval vagy drótkefével, akkor milliónyi tavasszal mocorogni kezdő kártevőtől szabadulhatunk meg. Egyébként a kertben mindig van tennivaló. Ha kisüt egy kicsit a nap, felhúzok egy kesztyűt, sapkát, sálat és máris kint vagyok. A kertnek egész évben szüksége van a gazdájára, de a gazdának is egész évben szüksége van a kertjére. - Önnek mindig fontos volt, hogy ha lehet, ne a rongyos gatyánkat, elszakadt ingünket vegyük fel, ha kimegyünk egy kicsit ásni, kapálni. Miért olyan lényeges ez? életem. Huszonegy évesen sajnálatos kényszerűségből én lettem a családfenntartó. Az 500 hektáros gazdaságnak a vezetője. Még diplomám sem volt, éppen az utolsó évet végeztem az egyetemen. Kemény és jó lecke volt, de az igazi kemény esztendők a második világégés után jöttek el. Egy magamfajta kuláknak nyilvánított emberre kemény sorsot mértek rá akkoriban. A földünket elvették, így azzal foglalkoztam, hogy kerteket ápoltam. Feleségemmel és kisfiammal felköltöztünk Budapestre. Pesterzsébeten, Pestszentimrén gondoztam házak kertjeit. Nem kesergek emiatt, mert életem egyik legproduktívabb időszaka volt. Nemcsak azt tanultam meg, hogyan lehet kerteket rendben tartani, hanem azt is, hogy az emberekkel miként lehet szót érteni. Nagy dolog volt számomra, amikor egy esős novemberi napon ástam a kertben, és a háziasszony behívott egy tányér meleg levesre. Soha nem felejtem el. Ma már nem élnek sajnos azok az emberek, de hosszú ideig tartottuk a kapcsolatot egymással, jó emberi kapcsolatok alakultak ki. A kert összekapcsolja az embereket. Érdekes módon aztán később egy nagy állami, 5000 hektáros gazdaság főagronómusa lettem. Szükség volt a szaktudásra. Ott, abban a munkámban sok hasznát vettem annak, amit a családi gazdaságban apámtól tanultam meg. Kiderült, nem a birtokviszonyok határozzák meg, mi a jó a földeken, hanem az, beleillik-e a gazdálkodás mindenkori rendjébe. Bálint György egész évben műveli a kertjét. Ha egy kicsit is kisüt a nap, máris ott van szeretett növényei között. 13