Kisalföld, 2010. november (65. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-20 / 270. szám

2010. NOVEMBER 20., SZOMBAT (Szieszta SZERKESZTI WERNER KRISZTINA Ahol az események zajlottak: A pártállam, a rendszerváltás és a jelen nagypolitikai kulisszatitkaiba is bepillantást enged a programalkotó, intézményalapító és reformer Bihari Mihály életrajzi kötete. Bihari Mihály az MSZMP inkvizítorai előtt A közelmúltban mutatták be Bihari Mihály életrajzi kötetét. A sok szálon futó könyv olyan ember életéről, elveiről és nézeteiről szól, aki a rendszerváltás egyik főszereplőjeként, jogtudósként, programalkotóként, az Alkotmánybíróság elnökeként egyaránt sokat tett a parlamentáris demokráciáért, a jogbiztonságért, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a jogi és politológiai felsőoktatásban. HITELES KÖNYV A győri Széchenyi István Egyetem hangversenytermében tartott rendezvény a budapesti után Sereg András könyvének második bemutatója volt. Bihari Mihály a Deák Ferenc Állam- és Jogtudo­mányi Kar létrejöttében döntő érdemeket szerzett, ma is egyetemi tanára és szakfelelőse, fejlődésének aktív alakítója. Dr. Kukorelli István tanszékvezető professzor foglalta össze az eddigi életmű­vet, kiemelve: egy diktatúrában is van lehetőség elkerülni az elv­telen igazodást, és az intézményalapító, programadó, a helyzetet tökéletesen átlátó reformer a bibói tízparancsolat szellemében szólt, ha szólni kellett. Mint mondta, negyven év tapasztalata, és közel háromezer, közösen aláírt alkotmánybírósági határozat alapján állíthatja: a könyv őszinte, tényszerű és hiteles. Egyetérthetünk Vilhelm Józseffel, a kötetet gondozó Korona Ki­adó igazgatójával: a könyv izgalmas olvasmány az elmúlt évtizedekről, nem csak jogi szakem­bereknek. Napjaink közéletét látva biz­tosak lehetünk abban, hogy a társa­dalomtudós, közíró, alkotmánybíró Bihari Mihály életrajzi kötete megjelenik még bővített kiadás­ban, érdeklődésre számot tartó, új fejezetekkel. A KÁRPITOSMŰHELYTŐL AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ELNÖKI SZÉKÉIG A kötet a nagyszülői, szülői életutak, a karcagi református gyökerek, a felnőtté válást nagyban elősegítő fővárosi kár­pitosműhely bemutatásával indul, ahol Bihari Mihály meg­ismerkedett az „egyszerű emberek” reális gondolkodásával és mindennapi életük nehézségeivel. Munka mellett végzett középiskolai tanulmányai után vették fel a budapesti jogi kar nappali tagozatára. A gyorsan emelkedő egyetemi, tu­dományos, kulturális és minisztériumi pályafutás fejeze­teiből megismerjük a korszak számos vezető tudósát, művé­szét és politikusát. Ez a rész föltárja a Kádár-rendszer kívül­álló számára láthatatlan belső működési mechanizmusait, érdekes adalékokkal szolgálva a főszereplőkről. Idővel elér­kezünk a magyar politológiai oktatás megszervezéséhez, majd a lakitelki találkozóhoz, a rendszerváltás első esemé­nyeihez. A következő évek alapos bemutatásából természe­tesen nem marad ki az emlékezetes 1988-as pártból kizárás, majd a rendszerváltás mozgalmaiban (Új Márciusi Front, adományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, Baj­­csy-Zsilinszky Társaság) betöltött szerep, és az MDF, MSZDP létrejöttét segítő programalkotói, szervezői munkásság. Törekvései az MSZMP radikális reformtö­rekvéseiben is megjelentek, például az általa kidol­gozott 1988-es Demokrácia-csomagtervben, amelyet először Király Zoltán, mint képviselő, majd Pozsgay Imre kormányzati munkatervként terjesztett a parla­ment elé. A következő húsz évből főként az oktatás­­szervezői és alkotmánybírói munkára összpontosul a szerző figyelme, de ez nem jelenti azt, hogy csupán szá­raz, tudományos szöveget kapnánk. A közelmúlt esemé­nyei közül például részletesen szerepelnek a Gyur­­csány-csomaggal kapcsolatos alkotmánybírósági döntések, azok háttere és módszertana, a jogi kérdések rövid magya­rázatával együtt. Azt pedig egy közel sem teljes lista alapján is könnyű belátni, hogy az Alkotmánybíróság a mindennapi életet befolyásoló alapkérdésekben nyilvánított véleményt: eutanázia, gyűlöletbeszéd, halálbüntetés, kárpótlás, adók alkotmányossága, népszavazások, művi meddővé tétel, fel­sőoktatási autonómia, költségvetési törvény, kormány­­program, gyülekezési jog, pártfinanszírozás... KÖZÉLET BURKUS ZOLTÁN „AKIKKEL EGYÜTT, UGYAN­AZÉRT LÉPTÜNK” - Amikor kizárták a pártból, 45 évesen karrierje delén állt. Ho­gyan élte meg, hogy derékba tör­het a pályafutása, egzisztenciája? - Nagyon sokat köszönhe­tek feleségemnek, aki mindig, mindenben mellettem állt, és ha kellett, óvatosságra intett. Nem véletlenül: ott volt, ami­kor Horn Gyulának kellett le­csapnom a telefont, és tudott a vitákról, a küzdelmekről. Vol­tak előzmények. Az úgyneve­zett százak levele 1987 szep­temberében, a Grósz-kormány programjának elfogadása előtt és az Új Márciusi Front meg­alakulása. A száz aláíró közül tizenketten voltunk párttagok, Bihari Mihály és mindenki ellen eljárást indí­tott a Központi Ellenőrző Bi­zottság (KEB). Akkor már ren­geteg előadást tartottam Gombár Csabával, Hankiss Elemérrel, Lengyel Lászlóval és Kéri Lászlóval, hetente há­rom-négy helyen is. A televízió Tudósklub-adásait több szá­zezren követték, és nézeteink miatt rendszeresek voltak a feljelentések, a többhetes szi­­lenciumok. Ezután kerültünk az MSZMP inkvizítorai elé. Ép­pen egy külföldi konferencián voltam, amikor hajnalban be­csöngetett hozzánk a motoros futár a kizárási határozattal. A tértivevényt a feleségemnek kellett aláírnia. Valóban nem voltak könnyű napok. Az ak­kori szokás szerint utána ki­rúgták az embert a munkahe­lyéről. Ez az én esetemben vé­gül az egyetemi vezetők védel­mének köszönhetően nem tör­tént meg. „A NEMZETI ÉRZÉSEKET AZ ANYATEJJEL, A KULTÚRÁVAL SZÍVTAM MAGAMBA” - Az inkvizíciós hasonlatnál ma­radva: nem kínálták föl, hogy nyilvánosan vonja vissza a néze­teit? - Késő lett volna. Több mint egy évtizede hirdettem a legkülönfélébb fórumokon a politikai reformok és a sza­bad piacgazdaság eszméit, a bolsevik típusú egypártrend­­szer tarthatatlanságát. Egyér­telmű volt, hogy a szovjet tí­pusú állam kereteit tágítani nem érdemes, rendszervál­toztatásra van szükség. A pár­­tokrácia helyett működő par­lamentre, versengő pártokra, szólás- és véleményszabad­ságra. Egész addigi munkás­ságommal fordulok szembe, ha ezt megtagadom, ami egy­általán nem állt szándékom­ban. A kimondhatóság hatá­rainak tágítása - ez volt ak­kor egy közíró feladata. A fo­lyamat végső állomásaként a pártnak 1988 áprilisára nem maradt más lehetősége, mint a kizárás - a saját szabály­­rendszere alapján teljesen lo­gikusan. Ezzel jót is tettek, utána Bíró Zoltánnal, Király Zoltánnal és Lengyel László­val még több helyre hívtak meg bennünket. Egy hónap­pal később a párt országos ér­tekezlete meg­semmisítette a kizárási hatá­rozatot, de mind a négyen kijelentettük, hogy többé nem leszünk az MSZMP tag­jai. Aztán a ki­években sokan mondták magukat reformer­nek, nekik néha megemlítet­tem: nem sokunknak van pa­pírja arról, hogy bontottuk a rendszert... - Miként alakult ki gondolkodá­sának tengelye, a nemzeti érzü­letű szociáldemokrata elkötele­zettség? - Már fiatalon megtanultam az elesettek, sze­gények mel­letti kiál­lást, amit nevezhetünk szoci­áldemokrata gondolkodás­nak. A nemzeti érzéseket, aho­gyan az országban csaknem mindenki, az anyatejjel, a kul­túrával szívtam magamba. A politikában csak egyetlen pártnak voltam tagja. A ’70-es évek elején az MSZMP-n belül létezett egy progresszív erő a társadalom és a rendszer meg­reformálására, és úgy tűnt, ezért a párton belül többet le­het tenni. Akkori professzora­im, tanáraim hívására léptem be, akik megértették velem, hogy személyi kérdésekben, tantervi reformokban előre­lépni csak így lehet. - A rendszerváltás éveiben na­gyon sok politikai csoport mun­kájában vett részt. - Az MDF-nek csak addig voltam a tagja, amíg mozga­lom volt, a pártba már nem léptem be, az egyetemi munka fontosabb volt számomra, mint a politika. Az MSZP parla­menti frakciójának 1994-től voltam tagja, párton kívüli­ként. Az újjáalakuló MSZDP-nek ideiglenes országos főtit­kára voltam, kidolgoztam a programot, melyhez a modern nyugati szociáldemokrácia ve­zéralakjai, Olof Palme, Willy Brandt, Bruno Kreisky víziói vezettek, az ő szellemiségüket vettem alapul. Az 1989. február 22-i, különös vezetőségi gyűlé­sen szakítottam a párttal. Sok kártékony elem került akkor a jó szándékú alapítók közé. Nem véletlenül: az MSZMP számára akkor a legnagyobb kihívás egy valódi, modern, szociáldemokrata tradíciókat őrző párt lett volna. - Most ismét alkotmánybíró, má­sodszor is jelölték, de nem ugyanazok. - Igen, 1999-ben az MSZP jelölt, amit a Fidesz is meg­szavazott, most a Fidesz je­lölt, és ezt a szocialistákon kí­vül mindenki elfogadta. Eb­ben a kérdésben a pártpoliti­kának nem tulajdonítok fő­szerepet, szakmai megbíza­tásnak tekintem, amit a leg­jobb képességeim szerint kell ellátnom. 1. Ma is egyetértek Csoóri Sándor­ral: „Az értelmiség legfontosabb fel­adata a jelen helyzetben a felismert és a kimondott igazságok közti kü­lönbség csökkentése.” fencvenes BIHARI MIHÁLY: NEM SOKUNKNAK VAN PAPÍRJA ARRÓL, HOGY BONTOTTUK AZ ÁLLAMPÁRTOI. BIHARI MIHÁLY A SZERZŐ Sereg András: „Bihari professzorhoz közel három évtizedes barátság fűz, és mesterem­nek mondhatom: a ’80-as évektől joghallga­tóként, majd jogászként ismertem, az Alkot­mánybíróságon a főnököm volt. Mindezek ellenére az interjúk során értek meglepeté­sek. A kötet kronologikus sorrendben ha­lad, tele érdekes kitérőkkel. Ilyen például a nyolcvanas években ké­szült »Én is jártam Isonzónál« című film, melynek dramaturgja volt, és nagyapja hábo­rús történetei révén személyes élmé­nyekkel gazdagí­totta. A könyvben a politika az a fel­szín, amelyen bú­vópatakként áramlik át a sze­mélyes sors.” életút SEREG ANDRÁS . Névjegy. Bihari Mihály magyar jogász, politológus, egyetemi tanár, a politikatudományok akadémiai doktora. A magyar politológiaoktatás egyik megszervezője, a politikai rendszerek neves kutatója. 1999 és 2008 között és 2010-től az Alkotmánybíróság tagja, 2005-től 2008-ig elnöke. 1994 és 1998 között országgyűlési képviselő. Főbb publikációi: Reform és demokrácia (1990), Demokratikus út a szabadsághoz (1990), Politológia (Pokol Bélával, egyetemi tankönyv, 1992-2009), Magyar politika 1944-2004 (2005). 11

Next