Kisalföld, 2010. november (65. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-20 / 270. szám
12 ■ Szieszta SZERKESZT WERNER KRISZTINA________ VERSEKET VÁRUNK Továbbra is arra biztatjuk olvasóinkat, akiknek íróasztalfiókjában, kockás füzetében, számítógépében (saját) versek rejteznek, osszák meg velünk azokat. Szándékunk szerint az arra érdemeseket közöljük. Az írásokat szerkesztőségünk címére (9021 Győr, Újlak u. 4/A) vagy a guldi@kisalfold.hu drótpostacímre várjuk. A beérkezett termésből most is közreadunk néhányat. BELLAKÖDÖN IDŐN TÚL IS... Mint a húr ujj alatt, rezdülsz, Hangoltan, ívesen feszülsz, szemed tört fényén látom, örülsz. S buggyanó szavad duruzsol, akarva-akaratlan. Hangod hullámzásait, egybefogja mint a kotta, egybefogja, ösztönösen, tudatosan, sorokba rendezve lett örömóda. Felhevülve, láztól reszketve, forró valód odaadásról mesél, aki egyszer ilyet átél a pillanat mélységéből vágyik, újra öleljék. Verejtékező testünk értünk zokog. Nyári zápor után a föld is ily önzetlenül ragyog, hogy a bágyadó ősz előtt buján, pazarlón, mindenből adjon. Egyszer, majd sokadjára, a didergő szél, messzebbről hozza a dallamot. S Te keresed kezem, hogy komponáljon.... Hisz tudod, légüres, fagyos térben, két bolyongó test egymáshoz úgy csapódott, - ősrobbanásunk fénye -nemlétükön s az időn túl is, mindörökké sugározzon. CSÉPI FRUZSINA HAJADON (AUSCHWITZ EMLÉKEZETÉRE) Lassan szétmállok az esőben Ködszemcsékké foszlik testem Pókhálóidegszálaim szakadnak, Befutják a csuszamló földet Rózsák apró tüskefogai tépik őket Felettük gőzölgő sikolyok kergetőznek Hamulelkek szállnak ki a kórházi kéményeken Együtt erdőszagú hegyek felett repülnek Áthatolnak könnyed hópaplanfellegeken Fénylő ezüstmosolyú Holdanyára lelnek Körbefonják puha páragyolcsokkal, leplekkel Hogy ne lássa a kígyózó, halott haltengert. BOTH BALÁZS BARABÁS MIKLÓS: ZRÍNYI MIKLÓS (1842) Istenem, hát nincs, aki győzne földrésznyi gyalogság ostromával. Lakótornyom láng nyalja körbe kosoktól omlik a keleti várfal, s a hű emberfő, halálra érve, tüzes földre hull, mint az alma - Nyíljon meg nékünk egeid fénye adj Uram jelet végső rohamra! Kihunyni ne hagyd hitem őrlángját, a kő már pergamen, veszve a gát. Ha sírboltnyi eged is roskad ma rám, erős lesz lelkem, mert te vagy a bástya - Kitörni kell, nem csapdába zárva, csikaszként pusztulni, árulok vasán. vers A MAGYAR RÁDIÓ REGIONÁLIS STÚDIÓJA, az MR6 Győr Versek és hangok című műsorának következő vendége november 26-án 9 óra 50 perckor Lakatos Dorina Flóra Radnóti-okleveles versmondó, aki Tóth Árpád Álarcosan című versét mondja el. MÉSZÁROS ZSOLT: A SZELLEMI ÉTKEKET NEM LEHET ELŐRE BESPÁJZOLNI, AZOKAT NAPONTA KELL FRISSEN MAGUNKHOZ VENNI „Versek és arcok” című sorozatunkban szombatonként olyan ismert személyiségekkel beszélgetünk, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás. A héten Mészáros Zsolt csoportvezető ügyész - sok más mellett - arról mesélt, hogyan lendíti az embert a vers észak és dél között, a pokol vagy a menny felé. IRODALOM GÜLCH CSABA - Számos költeményt említhetnék kedvencemként, de ha kellő magaslatból vagy mélységből akarok választani, már más a helyzet. Akkor azt kell hogy mondjam: egyáltalán nincs kedvenc költőm és versem, mert úgy gondolom, senkit sem szoríthatok magamhoz kizárólagosan és senkit sem tolhatok el magamtól emiatt. A maga teljességében kell szeretni a költészetet, a művészetet, és mindig az adott körülményben kell egy adott költő kötetére rátalálni, mert ugyanaz a vers más üzenetet hordoz ma, holnap és holnapután - vélekedett Mészáros Zsolt. PARTIZÁN, HÁBORÚ ALATT - Ha mégis választanom kell, akkor most Kondor Bélát említeném, akinek hetvennégyben megjelent jelet hagyni című posztumusz kötete, mint valami égi ajándék, éppen a napokban hullott elém a könyvespolcról. Kondor egy zseni volt: festő- és grafikusművész, költő, aki autodidaktaként megtanult zongorázni is. A műtermében mindig ott állt egy kisebb harmónium, így amikor nem festett vagy rajzolt, akkor azon játszott vagy éppen verset írt. Verseit olvasva ugyanazt láthatjuk, mint a képein. Kezdetben árnyalt, ugyanakkor differenciált színvilág, végtelen precíz, vékony és törékeny vonalak. Idővel ebből az alapállapotból egy nagyfokú szürrealizmusba fordult át. Ez a kettősség kelt feszültséget a képein és a verseiben is. Kondor gyakran festett angyalokat, gyakran írt róluk. Költészete - többek között - ettől vált misztikussá, különlegessé. Ha sajátos hasonlattal élek, ő akkor volt partizán, amikor még folyt a háború, vagyis ő akkor - az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején - rajzolt és írt nagy bátorsággal angyalokat, amikor ez a téma nemhogy tűrt, hanem tiltott volt. A Nem tudom... című verse egy hajszálnyit felvillant angyalos vitágából, Kondor jelleméből és bátorságából. Mészáros Zsolt a kortársak kétarcú vélekedéséből Pilinszky Jánost és Nagy Lászlót említette. Az előbbi fanyalogva fogadta, az utóbbi viszont vele egyenrangúnak minősítette Kondor költészetét. Nagy László ezt írta róla: „Költő és festő: egy. Ez a megállapítás jóval több, mint a személy azonosítása. Mert Kondor működése kép- és költeményalkotásban valóban azonos ihletettségű, azonos erejű is. Régóta látom, az, hogy benne a festő és költő nem kiegészíti, hanem föltételezi egymást.” Ez a vélemény azért jelent valamit! Ennek ellenére sajnos ma is méltatlanul hallgatnak róla, mellőzik a művészetét. Még mindig nála maradva, egyik kedvence - az ötvenes években barátai szerezték neki az írásokat - Emanuel Schwedenberg, a másik William Blake volt. Mélyen tanulmányozta műveiket. Bevallom, nekem is mindkettő időszakos kedvencem. Talán nem véletlen ez a „találkozás”, hiszen például Blake verseiben is megjelennek az angyalok: „Álmot láttam, imly talány! / Voltam szűz királyleány, / Angyalőrzött, égi sarj, / Ne érintsen semmi baj. / S mert könnyem hullott végtelen, / Megtörölte két szemem, / Könnyem hullott, gyors özön, / Elrejtettem örömöm. / Akkor elszállt, menekült; / Rózsa reggel felderült; / Illant könny és félelem, / Dárda, vért lett fegyverem. / S mire gyorsan visszatért, / Óvott már a dárda, vért, / Mert ifjúságom elrepült, / S fürtjeimre hó terült.” JÓZSEF ATTILA A BTK. MELLETT Beszélgetés közben kiderült, hogy a szakkönyvek, például a „Büntető törvénykönyv” és a „Büntetőeljárás” mellett József Attila összes versei is helyet kaptak. Talán a könyv állapotán is látszik, hogy rendszeresen forgatom, olvasom. A fiókomban pedig egy Vergilius Maro-kötet lapul, amelyben szemelvények olvashatók az „Aeneis”-ból. Egyik oldalon magyarul, másikon latinul. Mivel én nem kávézom, nem cigarettázok, helyette ezeket lapozom fel pihenésként. Elég csak öt-tíz sor és máris megkönnyebbül az ember. Hogy kerül egy térbe József Attila és Vergilius? Azonosak a gyökereik, illetve a már említett mélység és magasság egyszerre érhető tetten műveikben. Mindkettőjüket a nyíltság és a hitelesség, az igényesség és az árnyaltság jellemzi. A mérnöki pontosság, amivel egy szót, egy mondatot felépítenek. Fénnyel teli műveket hagytak maguk után, időtlenné, egymás testvéreivé váltak az örökkévalóságban. Ehhez kapcsolódva jegyzem meg, hogy számomra költészetet jelentenek Makovecz Imre épületei is. Vagy az az angyal, ami a győri bencés gimnázium általa tervezett diákkápolnája fölött vigyázza a várost. MÁGNES ÉS VASRESZELÉK Arról, hogy a teremtett világnak, az embernek a vers, a szóvarázslat mit jelent, Mészáros Zsolt a következőképpen nyilatkozott: - Bármennyire közhelyes, de a vers, a művészet a lélek tápláléka. Ha egy allegóriával próbálok válaszolni, akkor a vers egy nagyon erős mágnes, ami olvasás közben átlendül rajtunk, ott, ahol az ember lelke lakozik. Ahogy átlendül, beállítja észak vagy dél, a sötét vagy a fény irányába a bennünk rejlő szellemi vasreszelékeket. De mondhatjuk úgy is, hogy a menny és a pokol közötti pólusok közé lendít és a mi szabad választásunk dönt, hogy délre, a pokolba vagy északra, a mindenség, a mennyei fény felé nézünk egy-egy vers olvastán. Angyalszárnyak vásznon, papíron ! A művészet nélkül kiszáradnánk, lélektelenné válnánk, elsorvadnánk ebben a töredezett világban. Ezért kell mindennapi kenyérként naponta verset olvasni, zenét hallgatni, egy-egy festményben vagy táncban gyönyörködni, azokból táplálkozni. Az örök jelenlét miatt ezeket a szellemi étkeket nem lehet előre bespájzolni, ezeket minden istenáldotta nap, az itt és most állapotának tükrében kell magunkhoz venni. Mészáros Zsolt KONDOR BÉLA NEM TUDOM... Nem tudom vagyok-e költő talán embernek is kevés az erőm. Van-e helyem ahonnan a sötét magasság felé rugaszkodhatom szétnézni. Ez a bujkálás az enyém-e vagy a milliárd lebukott vágyé, angyalviaskodás ördögröfögés vagy az igazságból kimaradottak soványsága? 2010. NOVEMBER 20., SZOMBAT Vergilius hatalmas művét, az Aeneist, amelyen tizenegy évig dolgozott, végrendeletében elégettette. A rómaiak nemzeti eposzát Augustus császárnak, a végrendelet végrehajtójához intézett parancsa mentette meg a pusztulástól. 1