Kisalföld, 2015. november (70. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-23 / 274. szám

Szerkeszti: Werner Krisztina A holnap öröksége A törökországi Izmirben minap szervezték meg a Nemzetközi Fotóművészeti Napokat, melyre egye­düli magyarként a mosonmagyaróvári Kerekes Ist­ván fotóművész is meghívást kapott (immár má­sodszor) és előadáson mutatkozott be alkotásaival. A rendezvény keretén belül tartották meg az „Iz­mir, a holnap öröksége” elnevezésű projekt kiállí­tás- és könyvbemutatóját. FOTÓMŰVÉSZET MUNKATÁRSUNKTÓL Ez egy egyéves fotósmunkát jelentett, melyre 18 fotóművészt és fotóriportert kértek fel a világ tíz országából. Feladatuk dokumentálni a fotográfia eszközével a mai Izmirt. Magyarországot Kerekes István képviselte. A mosonmagyaróvári fo­tóművész még tavasszal látogatott a törökországi városba, ahol az izmiri kulturális, építészeti érté­keket, az emberek mindennapi életét, ünnepeket és hagyományokat örökítette meg. Ősszel pedig az összegyűlt és kiválasztott anyagból nagyszabású és egyedi kiállítás nyílt az izmiri Arkas Múzeumban. A tárlatra a tizennyolc alkotó 130 fényképét válogatták be (ebből tíz Ke­rekes Istváné). Továbbá egy nívós könyv, egyedi nyomtatványok, szórólapok és képeslapok is meg­jelentek az alkotásokból. Mujde Anustasi, az izmiri Arkas Múzeum vezetője a fotósprojekt elismeréseként kristályplakettet nyújt át Kerekes Istvánnak. Életképek Izmirből. OS 9­0 Advent a Müpában Boros Misi következő fellépése a budapesti Müpában lesz, december 14-én, ahol klasszikus adventi és karácsonyi darabok csendülnek fel. KISALFÖLD 2015.11.23., hétfő A VIRTUÓZOK „KICSIK KATEGÓRIÁJA” GYŐZTESÉT HÁROMSZOR IS RÁADÁSRA KÉSZTETTE AZ ÜNNEPLŐ KÖZÖNSÉG SOPRONBAN Japánba hívták koncertezni Boros Misit A 12 esztendős Boros Misit le nem engedte volna a színpadról az őt ünneplő soproni közön­ség, miután virtuóz zongorajátéka egy cso­dagyermek ihletett pil­lanatait idézte a Liszt-központban, a Győri Filharmonikus Ze­nekar közreműködésé­vel. Három ráadást is kicsikart a szűnni nem akaró vastaps az örömtől ragyogó Mi­sitől, akinél csak a pub­likum volt boldogabb. De így történt ez Misi győri koncertjein is... ■ ZENE GOSZTONYI MIKLÓS Abszolút telt házakat vonzott a csodagyermek zongorista, Bo­ros Misi, aki a közmédia tavalyi Virtuózok komolyzenei tehet­ségkutató versenyén megnyer­te a kicsik kategóriáját. Sopro­ni és győri fellépései nyomán időutazásban volt részünk, mi­vel ezek után elképzelésünk le­het arról, mit érezhettek a gyermek Mozart vagy a gyer­mek Liszt játékát hallva a XVI­II-XIX. században... Misivel, a világot bezongorázó pécsi kis­fiúval a soproni Liszt-központ­ban beszélgettünk. FELVÉTELI NÉLKÜL JUTOTT BE A ZENEAKADÉMIÁRA­­ A Virtuózok fináléjában nem hétköznapi dolog történt. Amikor mint kategóriagyőztessel, közöl­ték veled, hogy New York-i nyere­ménykoncertet kaptál, hozzátet­ték, hogy még fel is vettek a bu­dapesti Zeneakadémia különleges tehetségek osztályába. Többen jóindulatúan azt sugallták, na­gyon jó kezekben vagy te a mos­tani zongoratanárodnál. Végül milyen döntést hoztál te és milyet hoztak szüleid, akik a Pécsi Tudo­mányegyetem professzorai? - Nagyon szépen köszö­nöm a Zeneakadémiának, hogy tavaly, 11 évesen fölvet­tek a különleges tehetségek osztályába, de szüleimmel megbeszélve úgy határoztunk, nyolcadik végéig mindenkép­pen Pécsett maradok. Valóban nagyon jó zongoratanárnőm van Megyimóreczné Schmidt Ildikó személyében, szeretem az óráit, mert szeretettel tanít. A mostani általános iskolám­ban is nagyon jól érzem ma­gam, az igazgató úr, Priskin Pál, a tanáraim és az osztály­társaim mindenben támogat­nak. KONCERT AZ „ÉNEKLŐ” ZONGORÁN - A tengerentúli koncertlehetőség mellett már hol kápráztathattad el játékoddal a közönséget? - Mint kategóriagyőztes, New Yorkban az Avery Fisher Hallban játszhattam az újévi hangversenyen. Csodálatos él­mény volt zongorázni a zsúfolá­sig telt, kétezer-hétszáznyolcvan férőhelyes teremben. A televízi­ós szereplést leszámítva a Vir­tuózok gálaműsorában játszot­tam eddig a legtöbb ember előtt: a budapesti SYMA-csarnokban ötezren voltak ránk kíváncsiak. Azóta sok helyen adtam koncer­tet, Brüsszelben, Milánóban, Münchenben, Komáromban, Brnóban, Ausztriában, Erdély­ben és számos hazai városban. Milánóban négyszer is koncer­tezhettem. Kétszer játszottam az Expón Bogányi Gergely Kos­­suth-díjas zongoraművésszel, egyszer egy pompás színház­ban, egyszer pedig egy nemzet­közi zongoraversenyen, ahol első helyezést értem el. Külön­ben izgalmas volt játszani a szinte nem is „zongorázó”, ha­nem mondhatni „éneklő” Bogá­­nyi-féle zongorán... Most de­cemberben pedig japán turnéra utazom, jövőre stockholmi meg­hívásnak teszek eleget. Szeren­csére németül és angolul is be­szélek. A pécsi nagypapám né­met anyanyelvű, s rendszeresen tanított németre, angolul meg az iskolában tanulok. De tanu­lok franciául is... GYŰJTI A KEDVENC ZENESZERZŐKET - Haydn-zongoraversenyt inter­pretáltál Győrben és Sopronban, ráadásul kotta nélkül, fejből ját­szottál. Mekkora a repertoárod és kik a legkedvesebb zene­szerzőid? - Bachtól egészen Bartókig és a kortárs zenéig sok darabot ta-A zongoravirtuóz Csíkszeredán a kedvenc sportját, a jégkoron­gozást megörökítő szobornál. Nem érzem magam csodagyereknek, de csodás dolog gyer­mekként megtalálni valamit, amit nagyon szeretek csinálni és amivel másoknak örömet szerezhetek. Boros Misi nultam már. Milánóban egy het­­venperces önálló estet adtam. Haydn, Mozart és Chopin a ked­venceim. Remélem, hogy az évek haladtával eljutok majd odáig, hogy nem három, hanem száz­három legkedvesebb zene­szerzőm lesz. Azaz ha minél több korszakot végigjárok, annál tel­jesebb lesz az életem. Most pél­dául Mozart A-dúr zongoraver­senyét (K. 488) tanulom. - De hogyan is kezdődött a zene­szereteted, a hangszerek iránti vonzalmad? - Hároméves voltam, amikor gitárt kértem karácsonyra. Óvo­dás énekeket próbálgattam raj­ta, de ez a gitáros korszak alig egy évig tartott. Négyéves vol­tam, amikor a testvéremmel egy pianínót kaptunk karácsonyra, leültem mellé, s dallamokat ta­láltam ki rá. A Tom és Jerry is hatással volt rám, nevezetesen az a rész, amikor egyszer Tom elkezdte lejátszani Liszt II. Ma­gyar rapszódiáját... Lényegében hatéves korom óta tanulok a pé­csi Liszt Ferenc Zeneiskolában zongorázni, közben hegedülök is, de a fő hangszeremnek a zon­gorát tekintem. Odahaza Falco­ne pianínónk van. Szeretek rajta gyakorolni, de mindig nagy öröm számomra, ha a koncert­termekben jobbnál jobb zongo­rákon játszhatok... - A sok koncert és a tanulás mel­lett mire van még ideje egy igazi virtuóznak? - A zongorázás mellett a jégkorongozás a nagy hobbim, tagja vagyok a pécsi csapat­nak. Hetente háromszor úszni járok, ha eljutok, heti egyszer teniszezek és hegedülök is. A focit is nagyon szeretem, az osztály válogatottjában is ben­ne vagyok. Különben a Barce­lonának és a Bayern München­nek drukkolok... Boros Misi a soproni Liszt-központ művészöltözőjében, Boros Misi New Yorkban. A tavalyi Virtuózok tehetségkutató verseny kategóriagyőztesei tengerentúli koncertlehetőséget kaptak. A csodagyerek a milánói Expón kétszer is koncertet adott Bogány Gergellyel a Bogányi-féle csodazongorán.

Next