Kisdobos, 1964 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
LEVÉLGYŰJTŐ A „levélgyűjtőbe” szárt leveleiteket válogatva, feltűnően sok, szép leírást találtam kirándulásaitokról, túrázásotokról. Dicséretet érdemeltek, mert nemcsak élveztétek a természet ezernyi szépségét, hanem meg is örökítettétek leveleitekben, rajzaitokon. A sok szép levélből íme három részlet, három fiú tollából: ölt, ertsá kalákcsulás Clyuri meséket is ír, s azokat pajtásainak mondja el a kisdobos összejöveteleken. A gyermekkönyvtárnak is egyik legbuzgóbb látogatója, olvasója. Meg is látszik fogalmazásán! Álomtól ködös aggyal nehezen fogtam fel a szavak értelmét: „Kelj fel már te hétalvó, hasadra süt a nap!” Ahogyan kinyitottam a szemem, s kinéztem az ablakon, láttam, végre igazi tavaszi nap van. Ujjongva kiáltottam fel, s rögtön kérlelni kezdtem anyut: „Ugye, kimegyünk a Parkba! Ilyen szép vasárnapot kár a szobában eltölteni.” Felöltöztünk és elindultunk. A Parkban mindkettőnket megragadott, hogy a természet milyen hamar fel tud ébredni téli álmából. A múlt héten még minden kopár és színtelen volt. Most meg a fák, bokrok tele apró, zöld rügyekkel, a fű üde smaragdzöld. — Biztosan van már ibolya ! — Keresgélni kezdtünk. Akkor láttuk, mennyi boglárka és százszorszép is van, s mindenütt sok kis méhecske dolgozik serényen. A Rákospatak olyan vidáman csörgedez medrében, mintha ő is örülne, hogy itt a tavasz. Hosszan beleszagoltam az ibolyákba, amelyekből egész csokrot szedtünk. — Anyu — szólaltam meg —, most már tudom, hogy miért szeretik az emberek a tavaszt. Mert a természet újraéledését, az életet hirdeti. — Egy közeli ágról elreppenő kis vörösbegy csivitelt mellettünk, mintha ő is helyeselné szavaimat. HORVÁTH GYÖRGY IV. oszt. tan. Gödöllő uitkiskátságrát. Várdomb 12 km-re fekszik Szekszárdtól, a bátaszéki útvonal mentén, Sárköz és a szekszárdi dombvidék találkozásánál. A dombokon szőlő és gyümölcsös. Ilyenkor tavasszal nagyon szép, mert a virágzó fák, mint óriási csokrok díszítik a domboldalt, ahonnan messzire látunk a Sárköz síkságán. Falunk lakossága nagyobb számban németajkú, de mi az Alföldről jöttünk ide, és szeretünk itt lenni. Pajtásaimmal sokat járunk kirándulni és ibolyát szedni. DÉR ISTVÁN IV. oszt. úttörő Dér István le is rajzolta a virágzó fákat. Folytatás a 11. oldalon Szakácsvers Én vagyok az ínyesmester, megkínállak bablevessel, ha eljössz majd a táborba, belehízol nadrágodba. Főzök ebédre spenótot, vacsorára sem lesz gondod, nyárson pirítok szalonnát, senki ne rontsa el gyomrát. Jól bánok a fakanállal, jóllakhatsz a ráadással, ellátlak én borssal, sóval, pattogatott zöldborsóval. Fürgén pirítom a hagymát, adhatok kirántott hangyát, forrásvízből fogsz borozni, jer hát velünk táborozni! DONKÓ LÁSZLÓ