Kisebbségkutatás, 1992-1993 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1992 / 1. szám - Számvetés az első évfolyam után

Számvetés az első évfolyam után A kisebbségkutatás első évfolyamának befejezése okkal-joggal készteti számvetésre a szerkesztőt. A folyóirat kiadásának gondolata tavaly tavasszal fo­galmazódott meg, s az első szám szeptemberben az olvasóhoz került. A négy számból álló (kereszt) évfolyam az idén júniusban vált teljessé. Aki kicsit járatos a "lapcsinálás" műhelytitkaiban, kiváltképp egy információs kiadvány szerkeszté­­se-kiadása-terjesztése-pénzügyei körüli tennivalókban, az tudja, mit jelent ez egy egyszemélyes szerkesztőség esetén. A vállalkozásnak persze egyenrangú részese volt (és reményeim szerint marad) az irodalmárokból, történészekből, jogászokból, könyvtárosokból verbuválódott kiváló szemléző­gárda, a lap előállí­tásának költségeiből oroszlánrészt vállaló alapítványi és egyéb támogatók, to­vábbá a kiadói szerepet vállaló Országos Idegennyelvű Könyvtár. Számszerűen: az első évfolyam négy száma együttesen közel 40 ív terjedel­mű. A bennük szemlézett szöveg (bibliográfiai) egységek száma 241 tétel (szá­monként 66, 56,53, 66), ami 181 önálló tömörítvényként jelent meg a lapban. A több forrásra alapozott szintézisek megfogalmazásával elsősorban a "Nemzeti tudat. Nemzeti és etnikai folyamatok", a "Kisebbségek kultúrája", a "Kelet-közép európai együttműködés”, a "Kisebbségpolitika" és a "Kisebbségi jog” rovatokban éltünk. A folyóiratban szemlézett periodikumok száma 24 és 27 között mozgott s többségük külföldi, illetve idegen nyelvű volt. A kisebbségkutatásban megjelent szemle­dolgozatok 54 %-a támaszkodott idegen nyelvű forrásokra, 68 %-a pe­dig külföldiekre. (A különbség a nem magyarországi magyar nyelvű forrásokból adódik.) A külföldi, illetve az idegen nyelvű anyag túlsúlya elsősorban a "Kisebb­ségek nyelvhasználata", a "Nemzeti és etnikai kisebbségek története", a "Ki­sebbségi jog" és a "Nemzeti tudat. Nemzeti és etnikai folyamatok" fejezetekben érvényesült. A puszta számok is jelzik törekvéseink irányát: a kisebbségi téma tudo­mányos sokszínűségének a megjelenítését, a különféle - elsősorban nemzeti­etnikai (esetenként egyéb) alattin eltérő - nézetek, álláspontok szembesítésé­nek az igényét, az egyszerű szövegtükröztetésen túllépő, a gondolati összefüg­géseket, alkalmasint ellentmondásokat feltáró szemlézési metodikát. És e ponton nem árt talán egy rövid kitérőt tennünk. Az 1924-ben alakult Szociográ­fiai Intézet tevékenységét méltatva vajon miért állította az alapító Teleki Pál, hogy "... az intézet bibliográfikus intézetté nőtte ki magát."­ Nem azért vajon, mert a tudományos munka fundamentumának, lényegi feladatának tartotta azoknak a műfajoknak a gondozását, amelyek a tudomány eredményeinek be­mutatását vállalják a bibliográfiai regisztráció szintjétől kezdve egészen azokig az információs opuszokig, amelyek szövegközlésre, létező tudományos eredmé­nyek összefüggésekbe ágyazására, újszerű megvilágításba helyezésére vállal.

Next