Kisebbségkutatás, 1992-1993 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1992 / 1. szám - Számvetés az első évfolyam után
Számvetés az első évfolyam után A kisebbségkutatás első évfolyamának befejezése okkal-joggal készteti számvetésre a szerkesztőt. A folyóirat kiadásának gondolata tavaly tavasszal fogalmazódott meg, s az első szám szeptemberben az olvasóhoz került. A négy számból álló (kereszt) évfolyam az idén júniusban vált teljessé. Aki kicsit járatos a "lapcsinálás" műhelytitkaiban, kiváltképp egy információs kiadvány szerkesztése-kiadása-terjesztése-pénzügyei körüli tennivalókban, az tudja, mit jelent ez egy egyszemélyes szerkesztőség esetén. A vállalkozásnak persze egyenrangú részese volt (és reményeim szerint marad) az irodalmárokból, történészekből, jogászokból, könyvtárosokból verbuválódott kiváló szemlézőgárda, a lap előállításának költségeiből oroszlánrészt vállaló alapítványi és egyéb támogatók, továbbá a kiadói szerepet vállaló Országos Idegennyelvű Könyvtár. Számszerűen: az első évfolyam négy száma együttesen közel 40 ív terjedelmű. A bennük szemlézett szöveg (bibliográfiai) egységek száma 241 tétel (számonként 66, 56,53, 66), ami 181 önálló tömörítvényként jelent meg a lapban. A több forrásra alapozott szintézisek megfogalmazásával elsősorban a "Nemzeti tudat. Nemzeti és etnikai folyamatok", a "Kisebbségek kultúrája", a "Kelet-közép európai együttműködés”, a "Kisebbségpolitika" és a "Kisebbségi jog” rovatokban éltünk. A folyóiratban szemlézett periodikumok száma 24 és 27 között mozgott s többségük külföldi, illetve idegen nyelvű volt. A kisebbségkutatásban megjelent szemledolgozatok 54 %-a támaszkodott idegen nyelvű forrásokra, 68 %-a pedig külföldiekre. (A különbség a nem magyarországi magyar nyelvű forrásokból adódik.) A külföldi, illetve az idegen nyelvű anyag túlsúlya elsősorban a "Kisebbségek nyelvhasználata", a "Nemzeti és etnikai kisebbségek története", a "Kisebbségi jog" és a "Nemzeti tudat. Nemzeti és etnikai folyamatok" fejezetekben érvényesült. A puszta számok is jelzik törekvéseink irányát: a kisebbségi téma tudományos sokszínűségének a megjelenítését, a különféle - elsősorban nemzetietnikai (esetenként egyéb) alattin eltérő - nézetek, álláspontok szembesítésének az igényét, az egyszerű szövegtükröztetésen túllépő, a gondolati összefüggéseket, alkalmasint ellentmondásokat feltáró szemlézési metodikát. És e ponton nem árt talán egy rövid kitérőt tennünk. Az 1924-ben alakult Szociográfiai Intézet tevékenységét méltatva vajon miért állította az alapító Teleki Pál, hogy "... az intézet bibliográfikus intézetté nőtte ki magát." Nem azért vajon, mert a tudományos munka fundamentumának, lényegi feladatának tartotta azoknak a műfajoknak a gondozását, amelyek a tudomány eredményeinek bemutatását vállalják a bibliográfiai regisztráció szintjétől kezdve egészen azokig az információs opuszokig, amelyek szövegközlésre, létező tudományos eredmények összefüggésekbe ágyazására, újszerű megvilágításba helyezésére vállal.