Kisebbségkutatás, 1995 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - ÚJ ÉVFOLYAM: RÉGI HITEK
MTA Történettud intéző könyvtára BUDAPEST 1007 feUG 17. Új évfolyam - régi hitek Két hír kívánkozik a szám ismertetése elé. Lapunk tiszteletbeli főszerkesztője, Niederhauser Emil akadémikus, a Magyar kultúra napján Pázmány Péter Díjat kapott a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítványtól. A rangos kitüntetéshez szívből gratulálunk, jó egészséget kívánva kiemelkedő munkássága folytatásához. Nem hallgathatjuk el a másik hírt sem: a jelen sorok írója nívódíjat kapott a "Magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért" Alapítványtól a Kisebbségkutatás szerkesztéséért. Ezt a díjat a magam részéről - természetesen - a referáló gárda kollektív elismerésének tekintem: törekedni fogunk ezért a továbbiakban (is) a bizalom ébrentartására. Úgy hozta a sors (azaz a tudományos publikációk friss választéka), hogy - szerencsére - a megszokottnál is bővebben meríthettünk a kisebbségi magyarsággal foglalkozó írásokból. Ebben a körben a vajdasági magyarok sorskérdéseit taglaló tíz igen tanulságos írást foglaltunk szintézisbe, sort kerítettünk Erdély és Szlovákia jelenkori magyar iskolaügyének ismertetésére (az erdélyi tanulmányhoz illesztettük a Csíkszeredai kutatócsoport kritikus hangvételű írását), három dolgozatot formáltunk eggyé a székelyek történetéről. Különös örömünkre szolgál, hogy lapzárta előtt megkaptuk - és így ismertethettük - Lengyel Zsolt müncheni kutató kitűnő monográfiáját a korai transzszilvanizmusról. Természetesen most is szép számban közlünk elméleti írásokat, a nemzeti identitás történelmi gyökereiről, a liberális nacionalizmusról és a nemzetállami modell jövőjéről. Az utóbbi témához kapcsolódik egy hazai orgánumban megjelent tanulmány, amely az 1919/20-ban kötött békeszereződések szövegét elemezve arra a következtetésre jut, hogy régiónk mai etnikai alapú konfliktusai jelentős részben a nagyhatalmak által erőltetett nemzetállami koncepcióból következnek. Az Állam nélküli nemzetek c. elméleti tanulmányra ugyancsak "rímel" egy francia és egy szlovák szerző szociál-, illetve kultúrantropológia írása a cigányokról. (Voltaképpen ebbe a sorba illik A budapesti népesség nemzetiségi, etnikai arculata c. szociológiai kiadvány, lévén a cigányság Budapesten is a legnépesebb népcsoport.) Ugyanezt az összefüggést kínálja három, a magyarországi, ukrajnai és oroszországi zsidók történetét bemutató tanulmány. A fenti mustra korántsem teljes, az olvasási kedv felkeltéséhez azonban ennyi talán elegendő. Cholnoky Győző Budapest, 1995. február 10. 1