Kisebbségkutatás, 1995 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 1. szám - ÚJ ÉVFOLYAM: RÉGI HITEK

MTA Történettud intéző könyvtára BUDAPEST 1007 feUG 17. Új évfolyam - régi hitek Két hír kívánkozik a szám ismertetése elé. Lapunk tiszteletbeli főszerkesz­tője, Niederhauser Emil akadémikus, a Magyar kultúra napján Pázmány Péter Díjat kapott a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítványtól. A rangos kitüntetéshez szívből gratulálunk, jó egészséget kívánva kiemelkedő munkássága folytatásához. Nem hallgathatjuk el a másik hírt sem: a jelen sorok írója nívódíjat kapott a "Magyarországi nemzeti és etnikai kisebbsége­kért" Alapítványtól a Kisebbségkutatás szerkesztéséért. Ezt a díjat a magam részéről - természetesen - a referáló gárda kollektív elismerésének tekin­tem: törekedni fogunk ezért a továbbiakban (is) a bizalom ébrentartására. Úgy hozta a sors (azaz a tudományos publikációk friss választéka), hogy - szerencsére - a megszokottnál is bővebben meríthettünk a kisebbségi magyarsággal foglalkozó írásokból. Ebben a körben a vajdasági magyarok sorskérdéseit taglaló tíz igen tanulságos írást foglaltunk szintézisbe, sort kerítettünk Erdély és Szlovákia jelenkori magyar iskolaügyének ismertetésé­re (az erdélyi tanulmányhoz illesztettük a Csíkszeredai kutatócsoport kritikus hangvételű írását), három dolgozatot formáltunk eggyé a székelyek törté­netéről. Különös örömünkre szolgál, hogy lapzárta előtt megkaptuk - és így ismertethettük - Lengyel Zsolt müncheni kutató kitűnő monográfiáját a korai transzszilvanizmusról. Természetesen most is szép számban közlünk elméleti írásokat, a nem­zeti identitás történelmi gyökereiről, a liberális nacionalizmusról és a nem­zetállami modell jövőjéről. Az utóbbi témához kapcsolódik egy hazai orgá­numban megjelent tanulmány, amely az 1919/20-ban kötött békeszereződé­sek szövegét elemezve arra a következtetésre jut, hogy régiónk mai etnikai alapú konfliktusai jelentős részben a nagyhatalmak által erőltetett nemzetál­lami koncepcióból következnek. Az Állam nélküli nemzetek c. elméleti tanulmányra ugyancsak "rímel" egy francia és egy szlovák szerző szociál-, illetve kultúrantropológia írása a cigányokról. (Voltaképpen ebbe a sorba illik A budapesti népesség nemze­tiségi, etnikai arculata c. szociológiai kiadvány, lévén a cigányság Budapes­ten is a legnépesebb népcsoport.) Ugyanezt az összefüggést kínálja három, a magyarországi, ukrajnai és oroszországi zsidók történetét bemutató tanul­mány. A fenti mustra korántsem teljes, az olvasási kedv felkeltéséhez azonban ennyi talán elegendő. Cholnoky Győző Budapest, 1995. február 10. 1

Next