Kisebbségkutatás, 2003 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - TANULMÁNYOK DEÁK FERENC SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJÁRA - Katus László: Deák Ferenc és a nemzetiségi kérdés

DEÁK FERENC SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJÁN 544 ajkú lakosainak nemzetiségi érdekeit szintúgy teljes mértékben fogjuk méltányolni, mint a magyarországiakét.” Ami a szőkébb Magyarországot illeti, Deák alaptalannak nyilvánítja azt a vádat, hogy „az 1848-diki törvények Magyarország nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi jogait sértették.” E törvények megszüntették a jobbágyságot, „megállapították az egyenjogúsá­got, kiterjesztették minden osztályra a polgári s politikai jogokat, s a népnek millióit a hon szabad polgáraivá tették, és mindezen jótékony intézkedésekben egyenlően részesí­tettek minden nemzetiségeket.”18 Deák ígéretének megfelelően az országgyűlés által választott bizottság ki is dolgozta a nemzetiségi törvényjavaslatot, de ennek tárgyalására, az országgyűlés feloszlatása miatt, nem kerülhetett sor. A feliratokban Deák csak általános ígéreteket tehetett, hiszen a konkrét nemzetiségi jo­gok megállapítása az országgyűlés feladata volt. Bizonyos szórványos adatok arra utalnak, hogy ezek a konkrét kérdések is foglalkoztatták őt ezekben az években. Ristic szerb kül­ügyminiszter elmondja emlékirataiban, hogy 1861 márciusában Garajanin kormányfő tár­saságában Pesten járt, s tárgyalt a magyar vezető politikusokkal, köztük Andrássyval és Eötvössel, akik lehetségesnek látták a megyéknek nemzetiségek szerinti kikerekítését, s ezzel Deák is egyetértett.19 1861 nyarán Pesten járt Nikola Krstic, a szerb kormány megbí­zottja, s többször találkozott Deákkal. Naplója szerint „Deák belemegy, hogy a Bácskából és a Bánátból szerb megyék alakuljanak”, de a Vajdaság elnevezést ellenzi.20 A belgrádi olasz konzul, aki szintén kapcsolatot tartott magyar politikusokkal, azt jelentette 1863. feb­ruár 12-én, hogy értesülései szerint Deák hajlandó lenne beleegyezni abba, hogy a szerbek részére azokból a járásokból, ahol többségben vannak, autonóm területet alakítsanak.21 1864. december végén Augusz Antal, Ferenc József megbízásából, felkereste Deákot Pesten, s a kiegyezési feltételekről tudakozódott. Deák kijelentette, hogy az első lépés Er­dély és Horvátország meghívása az országgyűlésre. A nemzetiségi kérdésben az volt a véleménye, hogy a megyék és községek hivatalos nyelvét a többség szabhatja meg, a nemzetiségi egyházak, iskolák és kulturális intézmények fenntartásáról pedig az orszá­gos költségvetésben kell gondoskodni. Szükségesnek tartotta részletes törvény alkotását a nemzetiségi egyenjogúságról.22 Midőn 1865 decemberében ismét összeült az országgyűlés, a Deák által fogalmazott felirat-hasonlóan az 1861. évi országgyűlés feliratához - kijelentette, hogy „a mindin­kább fejlődő nemzetiségi érzet figyelmet igényel s nem lehet azt a múlt időknek s régibb törvényeknek mértékével mérni. Nem fogjuk felejteni, hogy Magyarország nem magyar 18 KónyilII. 184-192. 19 Risztics János: Szerbia külügyi viszonyai az újabb időben. 2. köt. 1860-1868. Nagybecskerek, 1892. 37-38. 2,1 Dnevnik Nikola Krstica, 8. Juni; Vuékovié i. m. 46. 21 Scovasso konzul jelentése szerint „alcuni distinti Ungheresi mi assicurarono ehe il Deák darebbe la sua adesione a tale progetto di autonómia” Archivio storico del Ministero degli Affari Esteri, Roma. Consolato in Belgrado, 225 (863). 12 A Deák és Augusz közti tárgyalásokat (amelyekről az eredeti jelentéseket ld. Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien, Kabinettsarchiv, Geheimakten, Karton 3. „Deák Franz”) rész­letesen ismerteti Ilanák: Deák húsvéti cikkének előzményei. 125-129., 135-136., 140-141. Ld. még Redlich, Josef: Das österreichische Staats- und Reichsproblem. II. Leipzig, 1926. 388-390.

Next