A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 4. (1867-1869)
Irodalmi munkálatok - Zichy Antal: Bérczy Károly emlékezete
BÉRCZY KÁROLY EMLÉKEZETE ZICHY ANTALTÓL. (Olvastatott 1868. február 5-dikén.) Most két éve e helyet, a kegyeletes visszaemlékezésnek szánt ez órában, azon feledhetetlen tagtársunk foglalá el, kinek azóta, fájdalom, gyászravatala körül gyülekeztünk, s kinek helye sorainkban, sziveinkben annyira betölthetlen! Bérczy Károly volt az, ki e körben, legbensőbb és ifjúkori barátja, Madách Imre hervadhatatlan emlékezetét frissté fel, s font, biztos kézzel, önök méltó részvéte kíséretében — a jeles a jelesnek — egy újabb koszorút. Önmagának is fonta azt, öntudatlanul tán, mint a szívélet legnemesebb, legmeghatóbb nyilvánulásainál szokás; de én, ki e perczben hivatva vagyok, a már régi körökben, már dicsőült barátja oldalánál mulatót gyenge szavammal üdvözölni, s önök előtt néhány jellemző vonással, de találva, bemutatni, e feladatnak hivebben semmivel sem felelhetnék meg, mintha azon emlékbeszédet itt újra, legalább töredékekben felolvasnám. Kern az, hogy az „Ember tragédiája“ híres szerzőjét, irodalmunk egén váratlanul feltűnt amaz első fényű csillagot dicsőite, mert kit ne lelkesítene ily