A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 11. (1875-1876)

Irodalmi munkálatok - Halász Ignácz - Szilasi Móricz: Kivi Elek Leája, a szerző életrajzával

LEÁJA 137 lejes szívvel járnak itt, egyedül istent ismerve el a magas­ban, mind azoknak örökös üdvösséget igér. Ezt tanította, és tanítását buzgón hallgattam ez istenfélő emberek társaságá­ban. Szívem dobogott, fölmelegült, végre mindenható tűzre gyúladt. Szemem könyzáporán keresztül néztem a szent emberre, ő meg rám tekintett, mint a­hogy a fényes ég pil­lant ránk, a remény sugarát küldve az esős felhők közül. így nézett, és arcza ragyogott mint a tüzes szén. Oh, ekkor meg­ragadt isten mindenható szelleme, fölkeltem, elismertem, hogy a Messiás. Ígértem, hogy hiszek benne és az ő kegyel­me által az igazság gyümölcsét akarom teremni. Hát még mit ígértem? Azt mindjárt látjátok tulajdon szemetekkel drága barátim. (Ládájáért megy.) Lea: Dicsértessék Jehova, dicsértessék és áldassék ! Joasz (félre): Hm! Ugyan mit akar azzal a ládával ? (Zakeus a ládát az asztalra teszi.) Zak. Most, kedves leányom, ne pirulj, ha az igazságot hallod, hanem tekints büszkén a világba. Halljátok tehát: kincsem legnagyobb részét csalással szereztem. Lea. Vesd tehát el e terhet kebledről: hadd jusson ez a szegények áldozatszekrényébe. Zak. Jól mondtad ! — Joasz, ne pirulj most te se, isten nevére, ne pirulj. Joasz. Zakeus, türtőztesd magadat, ember, türtőztesd magadat, az isten szerelméért! Zak. Most csak azt teljesítem, a­mit az urnák fogad­tam : föláldozom kincsemet a szegényeknek és mind­azoknak a kiket megcsaltam, mert drágább nekem lelkem a világ minden kincsénél. Most, ládikám, lelkem jobban örül, mikor tőled válnom kell, mint bármikor az előtt, mikor töltöget­telek. Euben, te mindig hű Ruben, vedd magadhoz ezt a pénzt, olvasd le mindjárt a szegényeknek felét, nyolc­van pénzt a gilgali özvegynek, negyvenet annak a bet-harami embernek és még sok másnak . . Joasz. Megállj­átok, bolondok, megállj­átok!

Next