A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 24. (1889-1890)

Hivatalos közlemények - 1889/90 - VI. A Kisfaludy-Társaság 1889-90-diki jegyzőkönyveiből kivonatok

JEGYZŐKÖNYVI KÖZLEMÉNYEK. 27 rült fordításával a szerbeknél is népszerűvé tette e magyar remekművet. A nemzetek könnyebben megértik egymást az irodalmi, mint a politikai téren. Itt gyakran valódi vagy képzelt érdekek választják el őket egymás­tól ; ott az igazság nyomozása, a szép kultusa testvérekké teszi őket s az emberiség nagy gondolatához emeli. Jovanovics a szép cultusával közelebb hozta a magyart a szerbhez s dúsan visszafizette az érdeklődést, sőt lelke­sedést, melylyel e század első évtizedeiben a magyar költők a szerb nép­­költészet iránt viseltettek. Németországon Göthe, nálunk Vitkovics, e szerb eredetű magyar költő, fordította a költők figyelmét a szerb népköltészetre. Kazinczy, Kölcsey és Vörösmarty némely költeményein meg is látszik a hatás. Bajza néhány szép dalt fordított magyarra, míg végre Székács József, Társaságunk tagja, a h­arminczas évek közepén, egy egész kötet fordítást adott ki, felvilágosító jegyzetekkel kisérve s a szerb népköltészetről tüzete­sen értekezve. Sajnálhatni, hogy a szerb műköltészet termékei kevesebb átültetőre találtak nálunk. De a Jovanovics szép példája hasonló versenyre fogja serkenteni a mi költőinket is, annyival inkább, mert a szláv nyelvek és irodalmak tanulmányozása az újabb időben örvendetes lendületet vett a magyar tudósok és írók körében. Jovanovics nemzetének ünnepelt költője s nyugodt önérzettel tekinthet vissza negyvenéves pályájára. Dicsőséggel futotta meg azt, de nem mély sebek nélkül. Korán vesztette el oly hőn szeretett nejét s kedves gyermekeit. E veszteség fájdalna egyik főforrása költészetének. Lehet tör a dal, de balzsamteli Ujjával ismét megengeszteli. Lelje tovább is vigaszát a költészetben, enyhítse sebeit az a koszorú, melyet a szerb nemzet oly lelkesedve nyújtott neki s fogadja el egyszer­smind a mi őszinte méltánylatunk szerény fűzérét is magyarból való jeles műfordításaiért. Legyen e nap örökké emlékezetes reá és reánk nézve. Éltesse az isten sokáig a szerb költészet dicsőségére s tartsa meg tovább is érdeklődését, részvétét, szeretetét a magyar­­ költészet iránt. Még egyszer üdvözlöm őt a Kisfaludy-Társaság nevében. Éljen Jovanovics János ! 34. Ezután Hadzsics Antal 1. t. felolvasta Jovanovics János üd­vözlő sürgönyét, mire a titkár bemutatta az ülés alatt érkezett következő üdvözlő sürgönyöket: Pancsováról Lukics Dusántól, Nagy-Kikindáról Guszta szerb zeneegylettől, Újvidékről Popovics testvérektől, Dr. Ogu­­nyánovics Illéstől, a szerb főgymnasium tanári karától, Pumá­ról Andrics Milántól, Bragujeváczból Miroszavlyevics György­től, Pancsováról Zsivkovics Dusán és társaitól, Szabácsról az ünnepelt testvéreitől. 35. Hadzsics Antal 1. t. bemutatta a szerb nyelven érkezett üd­vözlő sürgönyöket és pedig: Verseczről a Testvériség czímű egyesülettől, a szerb kereskedő ifjúságtól, a szerb egyházközségtől, a kereskedőktől, a polgároktól, a szerb tanítóktól és tanítónőktől, a szerb nők­től, a szerbektől, a szerb dalárdától, a pancsovai szerb dalárdá­tól, a szabácsi mérnököktől, a vukovári szerbektől, a zimonyi szerb nőktől, Zsivkovics pancsovai főesperestől, a zárai Szrbszki

Next