A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 34. (1899-1900)
Hivatalos közlemények - 1899/900 - VII. Pályázati jelentések - 1. Petőfi szónoki jellemrajza (Gyulai Pál, Alexander Bernát, Bartók Lajos)
VII. PÁLYÁZATI JELENTÉSEK. 1. A PETŐFINEK, MINT KÖLTŐNEK SZÓNOKI JELLEMRAJZÁRA KITŰZÖTT LUKÁCS KRISZTINA-féle JUTALOMRÓL. A. Van szerencsém benyújtani véleményemet a Lukács Krisztinapályaművekről. A Lukács Krisztina-jutalomra (Petőfinek, mint költőnek jellemrajza szónoki alakban) tizenhárom mű érkezett be, melyek két csoportra oszthatók. Az egyik csoport szónoki műre törekszik, de nem nyújt egyebet, mint köznapi vagy épen üres szónoklatot; a másik csoport leginkább értekezésekből áll, melyek meglehetős szárazon s nem is mindig jellemzőn fejtegetik Petőfi költészete sajátságait. Meglepi az embert az a szertelen túlzás, amelylyel némely pályázók Petőfit dicsőítik. Egyik pályamű Jézus Krisztushoz hasonlítja Petőfit. A másik azt kérdi: vajon páros vdt-e valaha oly nagy szív, oly nagy elmével, mint a minő Petőfié volt. A harmadik Petőfit jellemezhetni véli, ha azt mondja róla, hogy Pindar és Horatius, Petrarca és Beranger, Heine és Burns, Byron és Schiller szépségei összegyűjtve sem hatnának fenségesebben, mint az ő páratlan költészete. A negyedik inkább csak a szerelmest, a hazafit és a hőst látja a költőben. Az ötödik azt hiszi Petőfiről, hogy benne Széchenyi, Kossuth és Deák szelleme egyesült. A hatodik úgy rajzolja Petőfit, mintha ő eszközölte volna a magyar alkotmány reformját s idézte volna elő a forradalmat. Azonban három pályamű kiemelkedik mindkét csoportból. Ilyen a 6-ik számú, mely tanult és gondolkodó elme műve. Ez foglalkozik a pályázók közül Petőfi testhétikai oldalával, ha nem is mélyebbre hatón. Hibája az, hogy nem szónoki mű s a Petőfi jellemvonásaiból nem tud egy művészi képet alkotni. A 7-ik számú is gondolkozó fő műve, ez is foglalkozik Petőfi