A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 59. (1933-1936)

VII. Tájékoztató közlések - Tagajánlások

396 TÁJÉKOZTATÓ KÖZLÉSEK, és egyike volt az első Moliére-fordítóknak is. Ő maga is igen korán szer­zett tollával elismerést: már mint VIII. osztályos gimnazista elnyerte az Akadémia Kazinczy-díját, egyetemi hallgató korában pedig már mint felolvasó szerepelt az Erdélyi Irodalmi Társaságban. Budapestre kerülve, sokat dolgozott lapokba és folyóiratokba, ahol most is sűrűn jelennek meg mindig élvezetes és tartalmas írásai. Már eddig is több írói egyesület választotta meg tagjának, köztük a Petőfi­ Társaság is. Kitüntette már a Tudományos Akadémia is, mely a Vojnits-díjjal jutalmazta azt a színművét, melyet Mikszáth Kálmánnak A Noszty-sm esete Tóth Marival című regényéből írt és mely most egy bécsi színház­ban is számos előadást ér. Harsányi Zsolt írói működése igen sokoldalú. A Mikszáth nyomán írott színdarabjai közül megemlítem még A vén gazember és a Beszterce ostroma címűeket ; jelesek rövidebb vígjátékai is . A szövetségesek, A zenélő óra, Az őrgróf. Operett-szövegkönyvei is figyelemre méltók, valamint a Kodálytól megzenésített Háry János című opera-szöveg­könyve. E mellett fordított is mitegy 160 színdarabot, köztük több opera-librettót is, hozzájárulva ahhoz, hogy első zenés színpadunkon jól énekelhető és e mellett magyaros verseket daloljanak. Átültetett egyéb­ként számos kisebb költeményt is, valamint közzétette Byron Childe Haroldja, fordításának első részét. Mint műfordító is joggal tarthat tehát számot elismerésünkre. Még inkább érdemes a Kisfaludy-Társaság tagságára mint elbeszélő. Mintegy háromszáz elbeszélést írt már, kivált a magyar vidéki élet rajzában jeleskedve. Regénye is több van : Az aranyholló, XIV. René, Életre-halálra, Csak azért is, A tündérkirálynő stb., melyek mindegyiké­ben feltűnőn színes, zamatos, jó magyar stílusa, éppúgy mint elbeszélő hangjának eleven sodra. Félig elbeszélések, félig irodalomtörténeti monográfiák azok a nagy­szabású munkái, melyeket az újabban divatba jött «biographic ro­máncáé», azaz «regényesített életrajz» formájában alkotott Petőfiről, Madáchról és legújabban Zrínyi a költőről. Mindhárom igen alapos tanulmányok gyümölcse és főleg a Madáchról szóló igen gazdag új adatokban is, melyeket a családi levéltárakban végzett buzgó kutatásai­val tudott napfényre hozni. Mint eredeti versek írója is a kiválóbbak közé tartozik ; kár, hogy eddig csak tréfás verseit gyűjtötte kötetbe (A féltékeny költő címmel), de a hírlapokban megjelent komolyhangú költeményei közül is sokat olvastam élvezettel. Nemcsak technikájuk jeles, de mindannyiban van mondanivalója is és mindannyiban távol áll az újabban oly sűrűn jelentkező formátlanságoktól és ízléstelenségektől.

Next