A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 59. (1933-1936)

VII. Tájékoztató közlések - Tagajánlások

394 TÁJÉKOZTATÓ KÖZLÉSEK: célkitűzéseit megingatni, szellemi egységét megbontani, hagyományait megsemmisíteni. Abban a körben, ahol állandóan szépirodalmi kérdé­sekről tárgyalunk, szépírókra és szépirodalmi esztétikusokra van szük­ségünk. Szirnnyei Ferenc szakszerűen tudományos munkáinak felsorolását mellőzöm. A legmélyebben járó tudományos hírnév sem elég jogcím arra, hogy valaki a Kisfaludy-Társaság tagja legyen, ha ezt a tudományt nem kísérik művészi jellemvonások. Keressük azonban akár az ízlés finomságát és a látás élességét, akár a kifejezés előkelőségét és a kom­pozíció tisztaságát, Szinnyei Ferenc írásaiban mindazt megtaláljuk. És megtaláljuk a szempontok újszerűségét és a kritikai ítélőerő biztos­ságát is. Beszéljenek érdemeiről azok az alkotásai, amelyekben a szaktudós és a művelt olvasó egyformán gyönyörködhetik. Ki kell emelnem, hogy a hírlapok, folyóiratok és évkönyvek hasábjaira­ szorított dolgozatait — tehát nagyobb tanulmányainak, kisebb cikkeinek és pompás kritikáinak egész sokaságát — mellőzöm. Csak önállóan megjelent munkái közül állítom egybe a kim­agaslóbb értékűeket. ( 1. írói életrajzai: Nagy Ignác. Budapest, 1902. Az egykori hírneves szerkesztő, el­beszélő és színműíró pályájának gondosan kidolgozott rajza: Batsányi János. Budapest, 1904. A méltatlanul mellőzött költő életének lelkes pályaképe. Arany. Budapest, 1909. A halhatatlan epikus első méltó életrajza a Kisfaludy-Társaság Költők és Írók című vállalatában. 2. Irodalomtörténeti és kritikai munkái: Jósika Miklós. Budapest, 1915. Mélyreható monográfia a történeti érdemű regényíróról, a Kisfaludy-Társaság első elnökéről. Justh Zsigmond. Budapest, 1918. A korán elhunyt elbeszélő írói pályájának kritikája. Ambrus Zoltán. Budapest, 1918. A modern írói arckép elsőrangú mintája, az általános szólamok helyett pozitív megállapítások. Kemény Zsigmond munkássága a szabadságharcig. Budapest, 1924. Méltó tanulmány a nagy regényíróhoz, a Kisfaludy-Társaság harmadik elnökéhez. Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig. Két kötet. Buda­pest, 1925—1926. Egy élet munkája. Nélkülözhetetlen forrásmunka

Next