Kisiparos, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-09 / 1. szám

XVII. évfolyam, 1. szám, Miskolc, 1937. január 92 KISIPAROS GAZDASÁGPOLITIKAI HETILAP, A MISKOLCI IPARTESTÜLET HIVATALOS LAPJA Főmunkatárs: Dr. KOVÁCS ELEMÉRI Szerkesztésért és kiadásért felelős: STIMM LAJOS ipari, elnök I . Szerkeszti: KOVÁCS LAJOS ipari, jegyző, az IpOSz tb. igazgatój ST1 Vd­ra IFI Felhívás a cipész és csizmadia iparosokhoz A feldolgozó lábbelikészítő iparosság mintegy félév óta állandó panaszkodik a bÍr­árak emelkedése miatt. Valamilyen orvoslást kell látnunk ezzel a pusztító bajjal szemben, mert úgy látjuk, hogy a d drágítást a fogyasztó közönségre áthim­lani nem lehet. A kérdés megvitatása és a helyi szakmai érdekeltség állásfoglalt céljából 1937 január 10-én, vasárnap délelőtt 11 órakor, az Iparos, ,1 helyiségében * ] szakmai értekezletet tartunk és felkérjük a t. Kartársakat, hogy az indokolatlan bőrdrágu­­lással szemben adjanak hangot tiltakozásuknak azzal is,­ hogy ezen az értekezleten mindnyájan megjelennek. Miskolc, 1937 január 1-én. KOVÁCS­ LAJOS s. k. STIMM LAJOS s. k. jegyző. elnök. u> A kisiparosság feladatáról írta: báró Kruchina Károly dr. m. kir. miniszteri osztályfőnök. A magyar kézművesiparosság­nak kétségtelenül ma inkább meg kell küzdeni tudnia a sors mos­­toh­aságával, mint valaha is. Azt hiszem, senki sem tagadhatja, hogy az utolsó években sok olyan intézkedés történt a kü­lönböző kormánytényezők ré­széről, amelyek komolyan és cél­tudatosan mozdítják elő a kisipa­rostársadalom boldogulásának le­hetőségét. Legyünk azonban tisztában az­zal, hogy a józan, tárgyilagos és a lehetőségekkel számoló ma­gyar kézművesiparosság nem várhat mindent az államtól, a közületektől, hanem elsősorban önmagától várhatja a segítséget. Az ipartestületek elismerésre méltó tevékenységet fejtenek ki egy oly egészséges közszellem kialakulása érdekében, amely a fősúlyt nem a csoda- és remény­­ségvárásra, hanem inkább az önsegélyre, a szoros együttmű­ködésből származó munka gya­korlati eredményeire helyezi. A magyar ipartestületi intézmény egyenes leszármazottja a céhek­nek, átmentve a céhrendszerből annak legértékesebb tulajdonsá­gait. Önmagát becsüli meg az a magyar iparos, aki tevékenyen részt vesz ipartestülete önkor­mányzati életében és a maga ré­széről is előmozdítja azt az építő munkát, amely az ipartestületek­ben folyik. A magyar alkotmány legősibb elemei közé tartoznak az önkormányzatok. Minél több egészséges szellemben vezetett és irányított önkormányzat mű­ködik, annál szilárdabb alapo­kon nyugszik a társadalmi rend, a béke. A törvényhozó és a törvénye­ket végrehajtó szervek a legna­gyobb megértést és jóakaratot tanúsítják az iparosság önkor­mányzati szerveivel szemben. A néhány hónappal ezelőtt életbe lépett ipartörvénynovella számos intézkedése is az ipartestületi intézmény további megerősödé­sét és kiépítését szolgálja. Az iparosságon múlik, hogy hasz­nosítani tudja-e a saját javára, a részére biztosított kedvező adott­ságokat. Az ipartestületi intézmény meg­erősítésével és hatáskörének ki­­terjesztésével azonban együtt kell járni a kézművesiparosság szakmai színvonala állandó emel­kedésének is. A kézművesipa­rosság a technika mai haladása mellett a tömegcikkeket előállító gyáripar versenyével csak úgy tud eredményesen megküzdeni, hogy ha lépést tart a haladással, ál­landóan tájékozódik a szakmai szempontból fontos események­ről és hogy ha az önképzés se­gítségével mindig jobban és job­ban igyekezik felvértezni magát a tudás fegyverével. Ezt a célt szolgálja a néhány hét múlva életbelépő, kötelező ké­pesítő mestervizsga intézményének­ a bevezetése is. A mestervizs­gának nem az a célja, hogy igazságtalan és nem tárgyilagos szelekcióval elüsse az önállósu­lás lehetőségeitől az arra hiva­tott és rátermett iparosifjakat, hanem az a feladata, hogy ki­selejtezze azokat, akik kellő szaktudás, a megkívánt erkölcsi és szellemi felkészültség nélkül kerülve be eddig az önálló ipar­­űzők sorai közé, tudatlanságuk­kal, hozzá nem értésükkel az egész kézművesrendnek okoztak helyre nem hozható károkat. Mint az iparügyi minisztérium­ kisipari szakosztályának főnöke, akinek számos ízben alkalma volt az ipartestületek vezetőinek becsületes munkájáról és jószán­dékáról meggyőződnie, szívből kívánom, hogy a jövőben is ered­ményesen és sok sikerrel mun­kálkodjanak az ipartestületek a kézművesipar fejlődése és bol­dogulása érdekében.

Next