Kisiparos, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-25 / 1. szám

9 KISIPAROS jait, hogy alkalmassá tegye ezt az országot a most európai rendbe való kialakuló új beleilleszke­­désre. Ezt a példát kell követniök a közületeknek, érdekképviseletek­nek, le egészen a legegyszerűbb tagozatokig, — így kell munkál­­kodniok a vezetőknek, ha nekik a polgári életnek ezt a legnagyobb dekórumát megadták. Nem lehet magunktól elhárítani minden köz­ügyet, mert „rendkívüli idők van­nak”, — nem lehet a köz iránti legszorosabb kötelességeinket úgy mindenestől a világháború teher­­számlájára írni. „A részletek eltörpülnek” — de csak ott, ahol nem hevül át a nemzeti társadalom annak a tu­datától, hogy mi minden függ — le a legapróbb részletekig, egészen a nemzet­ egyedig — attól, hogy egy-egy nagy, egyetemes és átfo­gó vállalkozás sikere mindenki­nek legszentebb egyéni ügye is. Az IBOK folyó évi február 1-én tartja rendes közgyűlését, amely­re a miskolci Ipartestület a követ­kező három indítványt nyújtotta be: I. INDÍTVÁNY a lábbelikészítők sorsának enyhí­tése tárgyában. Mondja ki az Ipartestületek Országos Központja 1942 február 1-én tartott közgyűlése, hogy a lábbelikészítő kisipar katasztro­fális helyzetének teljes feltárásá­­sával a mintegy 30.000 kisiparos (tehát családtagokkal legalább 100.000 ember) megmentése érde­kében a legsürgősebb intézkedése­ket szorgalmaz a m. kir. kor­mánynál. 1. Mindenekelőtt történjen gon­doskodás aziránt, hogy az anyag­hiány miatt foglalkoztatás nélkül maradó lábbelikészitő kisipar a különböző lábbeli közszállitások­­ban olyan mértékig és olyan mó­dozatok mellett vonassanak be, hogy legalább a szerény megélhe­tése biztosítva legyen. 2. A nép széles rétegeit lábbeli­vel ellátó csizmadia- és vásári ci­pésziparosok részére tétessék le­hetővé, hogy az általuk zöld-, il­letőleg sárga-utalványok ellenében értékesített lábbelik pótlására Az év első üzenete ezen a he­lyen ez legyen: adjon a Gondvise­lés minden iparosvezetőnek ne­mes szívet és lelki rugékonyságot ahhoz, hogy az iparosság közjava érdekében e mai gondterhes idők­ben is mindig kész legyen tenni és áldozni. Ne mosódjék el a mi sze­münkben semmiféle iparosügy je­lentősége,­­ nehogy a részletek elhanyagolásán elsorvadjon az az iparosöntudat, amelynek itt Mis­kolcon elég szép múltja és érté­kes eredményei vannak. Bármit rejt méhében részünkre a holnap, ha iparos mivoltunkban a lehető­­­ségig egységre törekszünk, — ha céhek kölcsönösen támogató szelleme, testületünkben nem en­gedjük a kemény megpróbáltatá­sok csapásai közepette sem elmo­sódni, akkor megmaradunk, sőt nemzetünk felemelkedésével mi, iparosok is megtaláljuk a magunk méltó helyét a nemzeti társada­­­­lomban, ezen utalványok ellenében újabb feldolgozási anyagot kaphassa­nak. 3. Gondoskodás történjen az­iránt — és pedig közellátási ér­dekből is, — hogy a ma már igen nagy részben javítási munkákra szorított lábbelikészítő kisipar ja­vítási anyaghoz jusson. Indokok: A lábbelikészítőipar katasztró­­fális helyzete általánosan ismere­tes. Az okok ugyancsak ismerete­sek, mindazonáltal az a meggyőző­désünk, hogy a segítés és orvoslás lehetőségei a szervezésben adva vannak. A kisiparnak a közszállí­­tásokba való erőteljes bevonásá­nak ma fokozott lehetősége van, nemcsak azért, mert a típuscipők bevezetésével a lábbeliellátás egy jelentős része közszállítások útján biztosíttatik, de mert a honvédel­mi törvény értelmében a cipész­ipari közszállítási csoportok hadi­üzemekként működnek, a szállítá­sok megfelelő eredménye is bizto­sítottnak látszik. Az ország kézművesiparosságá­nak úgyszólván a törzsét képező legértékesebb réteg az ősi csizma­dia- és vásározó cipészipar a láb­beli utalványrendszer óta a volt készleteket úgyszólván teljesen felélte, a készlet-maradvány leg­utóbb munkás-lábbelivé minősít­tetett és ú. n. sárga-utalványra megállapított áron értékesítendő. Ha e sárga-utalványok el­lenében ezek az iparosok újabb feldolgo­zási anyagot nem kapnak, a biz­tos exisztencia-romlás elé jutnak, hiszen a világháború előtti gazda­sági válságok hatása alatt a némi vagyonkával rendelkezők is telje­sen eladósodtak. Az anyaghulladékok gyűjtése már eddig is jelentős eredménye­ket hozott és ez még fokozható s az akció a lábbelikészitő kisipar­nak javítási anyaggal való diétá­ját nagyban megkönnyithetné. 11. INDÍTVÁNY a magánépitkezések vasszükségle­tének biztosítása tárgyában. Mondja ki az Ipartestületek Or­szágos Központja 1942 február 1-én tartott közgyűlése, hogy fel­ír a m. kir. kormányhoz: 1. A magánépitkezési tevékeny­ségnek a 7230/1941. M. E. és a 7240/1941. M. E. sz. rendeletek­kel történt erősen korlátozó intéz­kedések enyhítése érdekében. 2. Főként egyszerűbb szerkeze­tű magánépitkezések vasszükség­letének fedezésére engedtessék át, mintegy 20% új vékonyabb gömbvas hozzáadásával, a román és jugoszláv erődök cseh­­szét­bontása révén előteremthető igen tekintélyes mennyiségű gömbvas, — evégből ennek a rendkívüli fontosságú építési anyagnak a ki­termelése a legmesszebbmenő le­hetőségig gyorsittassék meg. Indokok: A magánépítési tevékenység le­hetőségei mintegy harminc, az építőiparral kapcsolatos iparág sorsát szabják meg. Akár az ezen iparágakban érdekelt iparosok és munkások, valamint családtagjaik százezeres létszámát vesszük itt figyelesbe, akár pedig az állam­­kincstár és az egész nemzetgazda­ság károsodását az építőipari tevékenység megszorítása követ­keztében, — mindkettő arra int, hogy a magánépítkezési tevékeny­ségnek a reánk kényszerített há­borús idők alatt sem szabad szü­netelnie. A legilletékesebb tényezők becs­lése szerint az ú. n. cseh, román és jugoszláv erődökben mintegy­ 280.000 g gömbvas hever parla­gon, ez, ha gyorsított tempóban kitermeltetnék, különösen egyszer Indítványaink az IBOK közgyűlésére

Next