Kisiparos, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-25 / 1. szám
9 KISIPAROS jait, hogy alkalmassá tegye ezt az országot a most európai rendbe való kialakuló új beleilleszkedésre. Ezt a példát kell követniök a közületeknek, érdekképviseleteknek, le egészen a legegyszerűbb tagozatokig, — így kell munkálkodniok a vezetőknek, ha nekik a polgári életnek ezt a legnagyobb dekórumát megadták. Nem lehet magunktól elhárítani minden közügyet, mert „rendkívüli idők vannak”, — nem lehet a köz iránti legszorosabb kötelességeinket úgy mindenestől a világháború teherszámlájára írni. „A részletek eltörpülnek” — de csak ott, ahol nem hevül át a nemzeti társadalom annak a tudatától, hogy mi minden függ — le a legapróbb részletekig, egészen a nemzet egyedig — attól, hogy egy-egy nagy, egyetemes és átfogó vállalkozás sikere mindenkinek legszentebb egyéni ügye is. Az IBOK folyó évi február 1-én tartja rendes közgyűlését, amelyre a miskolci Ipartestület a következő három indítványt nyújtotta be: I. INDÍTVÁNY a lábbelikészítők sorsának enyhítése tárgyában. Mondja ki az Ipartestületek Országos Központja 1942 február 1-én tartott közgyűlése, hogy a lábbelikészítő kisipar katasztrofális helyzetének teljes feltárásásával a mintegy 30.000 kisiparos (tehát családtagokkal legalább 100.000 ember) megmentése érdekében a legsürgősebb intézkedéseket szorgalmaz a m. kir. kormánynál. 1. Mindenekelőtt történjen gondoskodás aziránt, hogy az anyaghiány miatt foglalkoztatás nélkül maradó lábbelikészitő kisipar a különböző lábbeli közszállitásokban olyan mértékig és olyan módozatok mellett vonassanak be, hogy legalább a szerény megélhetése biztosítva legyen. 2. A nép széles rétegeit lábbelivel ellátó csizmadia- és vásári cipésziparosok részére tétessék lehetővé, hogy az általuk zöld-, illetőleg sárga-utalványok ellenében értékesített lábbelik pótlására Az év első üzenete ezen a helyen ez legyen: adjon a Gondviselés minden iparosvezetőnek nemes szívet és lelki rugékonyságot ahhoz, hogy az iparosság közjava érdekében e mai gondterhes időkben is mindig kész legyen tenni és áldozni. Ne mosódjék el a mi szemünkben semmiféle iparosügy jelentősége, nehogy a részletek elhanyagolásán elsorvadjon az az iparosöntudat, amelynek itt Miskolcon elég szép múltja és értékes eredményei vannak. Bármit rejt méhében részünkre a holnap, ha iparos mivoltunkban a lehetőségig egységre törekszünk, — ha céhek kölcsönösen támogató szelleme, testületünkben nem engedjük a kemény megpróbáltatások csapásai közepette sem elmosódni, akkor megmaradunk, sőt nemzetünk felemelkedésével mi, iparosok is megtaláljuk a magunk méltó helyét a nemzeti társadalomban, ezen utalványok ellenében újabb feldolgozási anyagot kaphassanak. 3. Gondoskodás történjen aziránt — és pedig közellátási érdekből is, — hogy a ma már igen nagy részben javítási munkákra szorított lábbelikészítő kisipar javítási anyaghoz jusson. Indokok: A lábbelikészítőipar katasztrófális helyzete általánosan ismeretes. Az okok ugyancsak ismeretesek, mindazonáltal az a meggyőződésünk, hogy a segítés és orvoslás lehetőségei a szervezésben adva vannak. A kisiparnak a közszállításokba való erőteljes bevonásának ma fokozott lehetősége van, nemcsak azért, mert a típuscipők bevezetésével a lábbeliellátás egy jelentős része közszállítások útján biztosíttatik, de mert a honvédelmi törvény értelmében a cipészipari közszállítási csoportok hadiüzemekként működnek, a szállítások megfelelő eredménye is biztosítottnak látszik. Az ország kézművesiparosságának úgyszólván a törzsét képező legértékesebb réteg az ősi csizmadia- és vásározó cipészipar a lábbeli utalványrendszer óta a volt készleteket úgyszólván teljesen felélte, a készlet-maradvány legutóbb munkás-lábbelivé minősíttetett és ú. n. sárga-utalványra megállapított áron értékesítendő. Ha e sárga-utalványok ellenében ezek az iparosok újabb feldolgozási anyagot nem kapnak, a biztos exisztencia-romlás elé jutnak, hiszen a világháború előtti gazdasági válságok hatása alatt a némi vagyonkával rendelkezők is teljesen eladósodtak. Az anyaghulladékok gyűjtése már eddig is jelentős eredményeket hozott és ez még fokozható s az akció a lábbelikészitő kisiparnak javítási anyaggal való diétáját nagyban megkönnyithetné. 11. INDÍTVÁNY a magánépitkezések vasszükségletének biztosítása tárgyában. Mondja ki az Ipartestületek Országos Központja 1942 február 1-én tartott közgyűlése, hogy felír a m. kir. kormányhoz: 1. A magánépitkezési tevékenységnek a 7230/1941. M. E. és a 7240/1941. M. E. sz. rendeletekkel történt erősen korlátozó intézkedések enyhítése érdekében. 2. Főként egyszerűbb szerkezetű magánépitkezések vasszükségletének fedezésére engedtessék át, mintegy 20% új vékonyabb gömbvas hozzáadásával, a román és jugoszláv erődök csehszétbontása révén előteremthető igen tekintélyes mennyiségű gömbvas, — evégből ennek a rendkívüli fontosságú építési anyagnak a kitermelése a legmesszebbmenő lehetőségig gyorsittassék meg. Indokok: A magánépítési tevékenység lehetőségei mintegy harminc, az építőiparral kapcsolatos iparág sorsát szabják meg. Akár az ezen iparágakban érdekelt iparosok és munkások, valamint családtagjaik százezeres létszámát vesszük itt figyelesbe, akár pedig az államkincstár és az egész nemzetgazdaság károsodását az építőipari tevékenység megszorítása következtében, — mindkettő arra int, hogy a magánépítkezési tevékenységnek a reánk kényszerített háborús idők alatt sem szabad szünetelnie. A legilletékesebb tényezők becslése szerint az ú. n. cseh, román és jugoszláv erődökben mintegy 280.000 g gömbvas hever parlagon, ez, ha gyorsított tempóban kitermeltetnék, különösen egyszer Indítványaink az IBOK közgyűlésére