A Csonkamagyarország, 1934. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-07 / 1. szám

, ezután fognak majd kulturelőadásokat is ren­dezni. Dr. Biró László szólalt fel­, aki csodál­kozott azon, hogy potom 100 pengő segélyen ilyen soká vitatkoznak. Adtak az Ipartestület­nek és Munkás­ Otthonnak is tégla­segélyt, akkor nem vitatkoztak annyit. Elfogadta az előadó javaslatát. Dr. Horváth Zoltán az előadónak azt a felvilágosítását, hogy ahol elnök van, ott bizonyára tagok is vannak, nem fogadja el. Dr. Biró László pedig igen rossz példát ho­zott fel. Az Ipartestületnek ezer iparos tagja van és az hatósági jogokat is gyakorol, a Munkás­ Otthon pedig köztudomás szerint működő egyesület, ezzel szemben az alsóga­­lambosi úgynevezett Gazdakör nem is létezik és azt sem mondják meg, hogy mire kérik a 100 pengő segélyt. Dr. Tóth József polgármester szólott. Az igaz, hogy alsó­galambosi Gazdakör ed­dig nem igen működött, de majd ezután mű­ködni fog. Az is igaz, hogy tagdíjakat kellene szedni, de azt nem fizetik. Ezen nem is kell csodálkozni, mert a magyar gazda tagdíjat nem akar fizetni. Még a városban lévő Gaz­dasági Egyesületben sem fizetnek a jó­módú gazdák sem tagdíjat, ott is a városi tisztvi­selők azok, akik a tagdíjaikat pontosan be­fizetik. A segély megadását javasolja. Kovács Dezső amellett foglalt állást, hogy előbb az eddigi működésről adjanak számot és jelöljék meg a célt, amire a se­gélyt kérik s addig az ügyet a napirendről vegyék le. A szavazás eredménye az lett, hogy szótöbbséggel a segélyt megszavazták. Dr. Horváth Zoltán ezután odaszólt dr. Tóth József polgármesterhez: Mit szól majd ehhez a Válya főpolgár­mester úr? Dr. Tóth József erre nagyot nyert és folytatta az elnöklést. Pekó Ferenc pénztárosnak négyheti be­tegszabadságot engedélyeztek. Tóth Nándorné sz. Tábi Etelt elismer­ték kiskunfélegyházi illetőségűnek. A város szervezési szabályrendeletének átalakítására, amely 1909-ben készült, 12 tagú bizottságot küldtek ki. A fenti tárgyakon kívül volt még több is tárgysorozaton, de azokkal külön cikkben foglalkozunk. Visszhang képviselő A tisztelt olvasóközönséget arra kérem, hogy azért ne haragudjon rám, mert az aláb­biakban a „Félegyházi Közlönyének decem­ber 17-iki számára, tehát elmúlt dologra té­rek vissza. Nem tehetek róla, hogy azzal csak most foglalkozom. Én ugyanis Kiskunfélegyházáról már régen elszármaztam. Cak nagyobb ünne­pek idején rokonlátogatóba szoktam haza jönni. Ilyenkor értesülök egyről-másról, így értesültem arról is, amivel ha nem foglalkoznék, belebetegednék. * * * Újév előtti szombaton a borbély üzlet­ben ültem s vártam, hogy a derék mester én reám is sort kerítsen. Elég sokan voltak. Minden rámára kifeszített újság kézben volt. A kiskun testvéreim olvasásban elmerülve művelődtek. Én unalmamban, amikor már a jelen­lévők gusztálását meguntam, véletlenül arra lettem figyelmes, hogy a borbélyinas egy újságot összehajtogatva a zsebébe akar dugni. Hé gyerek, add ide azt az újságot! — szóltam. Kérem ássan, ez már a múlt heti! — felelt. Nem baj! nekem az is friss lesz. — válaszoltam. Ezután a Félegyházi Közlöny december 17-iki számába csakhamar én is beletemet­keztem. S miután sorrendben a beszappanozás­­tól is még elég távol voltam, vidékre sza­kadt keblem a félegyházi híreket teljes oda­adással élvezte. * * * Az első oldalon a „gróf Hadik János“, „A revízió és a kisantant“ című komoly cik­kek elolvasása után már vigabb dologra vágytam. Jött is! Ennek a kacagtató cikknek a címe „Hetedik évfordulón.“ Már az első sorok megpillantása után éreztem, hogy ez lesz a cikk, amely elbusult szívemet mosolyra fogja deríteni. Mielőtt tovább olvastam volna, a cikk szerzőjének a nevét kerestem. A cikk végén találtam meg. A cikk bátor, sőt merész elkövetője „—ács“-nak írta magát alá! Ne gondoltam magamban, hogy majd meglátjuk, hogy mit is ácsolt össze ez az „—ács“. * * * A cikk arról ír, hogy 1983 december 8-ikán Térjék korcsmájában a tisztelők és elvbarátok tömege azért jött össze ünnepi bankettre, hogy dr. Kiss Istvánt, aki a város politikai és társadalmi vezére, képviselővé választásának hetedik évfordulója alkalmából ünnepeljék. Ejnye gondoltam magamban, hát a fél­egyházi atyám fiainak ilyent is be lehet adni ? Itt a város közönsége csakugyan nem tudná, hogy dr. Kiss Istvánt nem ők választották képviselővé, hanem az erőszak és ármány?! No de gyerünk tovább! A következő sorokban már kiderül, hogy a nagy férfiú előtt ez alkalommal a Terjék­­féle korcsmában csupán a város intelligen­ciája végezte a hála lerovást és az elismerés zászlójának meghajtását. S várjon a város intelligenciája miért rójja le a háláját és miért hajtja meg az el­ismerés zászlóját? — olvasás közben azon­nal ez a kérdés villant fel az agyamban. Itt a felelet. . . . „mert a parlamentben hathatós szavával visszhangot teremt, hogy megvaló­sulást szerezzen a polgárok kívánságának!. .. Erre olyan hangosat kacagtam, hogy a borbélyműhely beszappanozott és be nem szappanozott vendégei valamennyien kérdőleg néztek rám. A mester is, meg a segéd is egy pillanatra abbanhagyta a munkáját. Pedig semmi bajom nem volt, csak nevettem. A CSONKAMAGYARORSZÁG 1934. január 7. MEGÉRKEZTEK a legdivatosabb bel- és külföldi szöveteim nagy választékban. A legjutányosabb árban készítem az őszi és téli megrendeléseket. A nagyérdemű hölgyközönség szives pártfogását kérve maradok kiváló tisztelettel TÓTH BÉLA angol-francia nálszabó Kossuth ucca 16. szám Jókarban lévő billiárdasztal megvételre kerestetik (Bővebbet a kiadóhivatalban) Hogyne nevettem volna, amikor a hite­les tudósítás szerint Félegyháza város in­telligenciája a Terjék-féle korcsmában Mária szeplőtelen fogantatása napján csupán azért ült össze bankettezni, hogy dr. Kiss István országgyűlési képviselő szavát mint vissz­hangot ünnepelje. No ne neked Tihanyi visszhang! El­mehetsz már! Te csak a Balaton partján vagy nevezetes, de dr. Kiss István visszhangja az országházban csinál neked konkurenciát! A tihanyi visszhangot a rádió hullámai­ra még nem vették fel, dr. Kiss István or­szággyűlési képviselő visszhangja bizonyára hamarosan odakerül. * * * A magyar képviselőháznak Meskó Zol­tán mellett, aki mint honatya csak hitleri bajuszáról nevezetes, dr. Kiss István szemé­lyében ismét lesz egy olyan tagja is, aki vi­szont mint honatya csak a visszhangjáról nevezetes. A Terjék korcsmában jelen volt félegy­házi intelligenciája örülhet, hogy ők oly sze­rencsések voltak, hogy ezen visszhangot nem­csak felfedezték, hanem annak örömére a Terjék-féle korcsmában dr. Kiss Istvánnal együtt vacsorázhattak. Én dr. Kiss Istvánt előre is sajnálom, mert a képviselőtársai nem fogják békében hagyni. A ház folyosóján bizonyosan minden képviselőtársa arra fogja kérni, hogy hallassa a híres visszhangját, amelyért a városának intelligenciája a Terjék-féle korcsmában nagy tömegben ünnepelte. Az iskolás könyvekben is tanítani fog­ják, hogy Kiskunfélegyháza városa nemcsak azért nevezetes, mert Petőfi Sándor ott szü­letett, hanem legfőképen azért is, mert dr. Kiss István személyében olyan országgyűlési képviselője is volt, aki a legszebb visszhang­gal rendelkezett. * * * A kacagás után most már az is érde­kelt, hogy a visszhang ünneplése miképen folyt le. Hát így! „A város legjobb szónokai tolmá­csolták ...“ A legjobb szónokok beszédei azonban nincsenek leírva, csak mindegyik egy pár odavetett, de jellegzetes jelzővel van megjelölve Első szónok dr. Sallai János „szívbe­­markoló szavak“-at használt. Második szónok dr. Kiss István volt, aki „ünneplés melegségétől meghatva, az el­­érzékenyülés mélységétől fátyolozott“ hangon szónokolt. Harmadik szónok Brógli József orsz. gyűl. képviselő volt, akiről csak az vagyon írva, hogy több mint 1 órás beszédet mondott. Negyedik szónok dr. Tóth József pol­gármester „közvetlenségtől átmelegített lelkes szavakkal“ harsogott. Ötödik szónok dr. Szirák Ferenc reál­gimnáziumi tanár, mint „a szónoklás köze

Next