Együttműködés, 1977 (1. évfolyam, 1. szám)
1977-11-01 / 1. szám
(Folytatás az oldalról) résekkel, hosszú távra szóló szakosítási és kooperációs megállapodásokkal járul hozzá jelentős mértékben iparunk fejlesztéséhez, alapvető gazdaságpolitikai céljaink megvalósításához. pártunk XI. kongresszusa össze■gezte az 1945 óta megtett utat és kijelölte a szocializmus építésével kapcsolatos további feladatokat is. Országunk dolgozó népe eredményesen munkálkodik a kongresszus határozatainak megvalósításán. E munkában — mind hazai, mind nemzetközi téren — jelentős feladatokat kell megoldani nekünk is, az Április 4. Gépipari Művek dolgozóinak. Feladatunk a minden egyéb gazdasági fejlődést, technikai növekedést megalapozó hazai energetikai beruházások — villamos erőműépítések és -bővítések — határidőre történő befejezéséhez hozzájárulni. Fontos nemzetközi feladatunk a szocialista országok atomerőmű-építő programjából, az INTERATOMENERGO programból reánk háruló rohamosan növekvő tennivalók teljesítése. Termelő feladatainkkal egy időben kell az Energetikai Gépgyár szintentartásos rekonstrukcióját, a Vegyipari Gépgyár termelő kapacitásának dinamikus fejlesztését és az örményesi gyáregység kommunális beruházását is elvégezni. Nagy feladatainkat csakis maximális EGYÜTTMŰKÖDÉS-sel, valamint minden szinten összehangolt, következetes irányítással és hatékony munkaszervezéssel valósíthatjuk meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából napvilágot látó vállalati újság célja, hogy a nevében szereplő EGYÜTTMŰKÖDÉSt nehézségeink leküzdésében, mindennapi munkánkban elősegítse, reálisan tájékoztassa vállalatunk valamennyi dolgozóját munkánk eredményeiről és az előttünk álló feladatokról. Biztosítsa a három gyárban és számtalan külszerelésen dolgozó vállalati kollektíva reális informálását, egységes szemléletének kialakítását. Ehhez a munkánkhoz tapasztalatot és erőt meríthetünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lenini eszméiből és az eltelt 60 esztendő ragyogó példájából. Hernádi Dezső, a vállalati pártbizottság titkára 2 EGYÜTTMŰKÖDÉS Óriási szerelőcsarnok. Az ember hajlamos lenne rámondani: a munka temploma. E képzettársításnak azonban keményen ellentmondanak a visszhangzó kalapácsütések s a csiszológép sikkanásai, vasrudak csattanásai, tartályok kondulásai s a halomba rakott lemezek képe. Valami templomi azért mégis van benne: ebben a 110 méteres épületkoloszszusban is eltörpül az ember. Valóban? Mintha csak ezt igazolná Szabó Ferenc is, amint törékenynek tűnő alakja kiválik a több méteres tartályok közül, ahogy kicsit félszegen belép az irodába, ahová a zaj elől húzódunk. Ám ahogy élete 52 esztendejéről s munkás éveiről beszélni kezd ez a szikár, kék szemű, nyílt tekintetű munkás, éppen az ellenkezője derül ki. Az első kapavágástól összetartozik a kiskunfélegyházi gépgyárral. Akkor szegődött ide segédmunkásnak, mikor még a zöld búzát vágták le, hogy helyet csináljanak ennek a szerelőcsarnoknak. — Ásóval-kapával pusztítottuk a tarlót az alapozáshoz. Kisvasút csak később épült. Csillén hordtuk a sódert és kézzel kevertük a betont. Azóta már rég megépült a második csarnok is, még előbb a forgácsoló meg a konyha. Kiépült egy egész gyártelep. Azután hozzáteszi: »Akkoriban nehéz volt a munka!« Mintha most nem tenné próbára. Noha bizonyára nem úgy, mint annak idején a távvezeték-oszlopok vagy aknatornyok. — Maga szabósegéd volt, azt hagyta el a nehezebb munkáért... — Sok volt az adó s a mesterek nem alkalmaztak segédet... Átképző tanfolyamon lakatos lettem, szerelő ... Most ezeket a tartályokat csináljuk, atomerőművekhez. Az én dolgom az előrajzolás, de csonkolok is meg csiszolok — emelint az ujján lógó köszörűs szemüvegen. — Ez piszkos munka, meg gázos. Fiatalok nem is adják rá magukat. Azt Szabó szaki mondják, inkább csinálja Szabó szaki. Ám azért kitartóan tanítgatja őket. — Ritka manapság a lakatos. Nehéz szakma. Csak az utóbbi két évben fizetnek érte tisztességesebben. Csábít a téesz is. ... A lakatosok jó egyharmada hallássérült. Szerencsére most már nem veri a dobhártyánkat a szegecselés zaja. Most értem meg, miért hajolgat hozzám folyton. — Maga mégis, hogy bírta ki? — Élni kell. Mindent a házra költöttem. Szoba, konyha, fürdőszoba, kamra, alsókonyha, három éve központi fűtés is, meg új bútorok. Ötvennyolcban egy kamrát meg egy istállót vettem, abból építgettem. Hatvanegyben az egészet újrapucoltam. 150 négyszögölön van az egész. Jó az a kis kert is. Nehéz kihúzni belőle a szót. A mű vezetője szerint nagyon lehet számítani Szabó szakira, elismert szakember. Noha a technikai alapvizsga elől megszökött... Talán azért, mert nem akart vezető lenni. Ő maga elhordaná akár a gyár sarkát is, de másnak nem szeret dirigálni. Nem vállalt még brigádvezetést sem, pedig többször is megválasztották volna. — Tudja, nem vagyok elég erélyes. Így csak a magam munkájáért vagyok felelős. Rendes munkát is végzek. Hiba persze azért néha akad... — S a család? — A feleségem is itt dolgozik, már hét éve, a szerszámraktárban. A fiam most szabadult fel (így mondja), villanyszerelő a műanyaggyárban. A kislány nyolcadikos. — S szabad időben? — Munka a ház körül, a kertben. Ritkán mozi, most már inkább tévé: a híradó, sport. Sokszor el is alszom rajta. Akár a könyvön, már a harmadik sor után. Csak a gyerek hordja haza. Rádióújságot olvasok, néha a megyei lapot is... Két éve Rózsadombon üdültünk, az idén meg Hajdúszoboszlón. Külföldön még nem voltunk. Kicsik voltak a gyerekek. Meg a házra kellett... Váltunk még néhány szót a huszonötödik szolgálati évért járó jutalomról s hogy miként úszta meg levente fejjel a háborút, s megint arról, hogy nehéz ez a munka, de azért szereti. Aztán visszasiet. A szerelőcsarnok egykettőre elnyeli. Ahogy elnézem, arra gondolok: ebben az épületóriásban, ahol minden óriási méretű: a lemezek, a tartályok, s ahol mégis csak minden, maga a csarnok is az ember műve — itt a nagyság nem nyomasztó, inkább a hatalmas üzemet jelenti, amellyel ezen a tájon is, ebben a gyárban is halad a világ az első kapavágástól az atomerőművekig s túl. És a folyamatban nem törpül el az ember. Szabó szaki utánam szól, egymásra akadván az ebédlőben: — Valami érdekeset kért tőlem. Hát a gyomorvérzésem az emeléstől, meg az operáció. Az az volt érdekes. Kajdi Béla