Együttműködés, 1979 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

T­ervtárgyalás új jogkörök alapján A Minisztertanács és a SZOT elnökségének az üzemi demokrácia egyes kérdéseiről szóló határozata, valamint a Vasas Szakszervezet elnöksé­gének irányelvei tartalmazzák azokat a jogköröket, amelye­ket a vszt-bizalmi küldöttek, illetve az úszp-bizalmiak tes­tületének együttes ülése gya­korol. Ezen belül kiemelt fel­adat a vállalati éves tervet tárgyaló együttes ülés, ame­lyen a dolgozók megvitatják az esztendő (tárgyév) célkitű­zéseit A vállalati pártbizottság ja­nuár 17-én alakítja ki a vál­lalati tervvel kapcsolatos vég­leges álláspontját. Ezt követő­en kezdődnek meg a szak­­szervezeti bizalmi csoportér­tekezletek. . _ Igen lényeges kérdés, hogy az üzemi demokrácia fóru­main keresztül minden dol­gozó megismerje a vallalmsa előtt álló megnövekedett fel­adatokat, szigorúbb követel­ményeket. Ennek egyik esz­köze a terv véleményezésé­ben való részvétel. Új jogkörök alapján, új típusú tárgyalásokon vitatják meg a vállalati terveket az együttes ülésen, s foglalkoz­tak azzal a megelőző csoport­­értekezleteken. Az elmúlt év decemberében a vállalati terv zsűri elé került a válla­lati terv. Ezt követően elké­szültek a tervinformációs anyagok, amelyeket megkap­tak a vszt tagjai és a bizalmi küldöttek. A gazdasági terv tárgyalásánál véleményezési jogs­orukt, a szociálponfitva terv kialakításánál aontesi, a jóléti es kulturális alapok fel­­hasznalasanaz allasjoglalas­i­egyetenesi, a bérfejlesztés fel­­hasznalasanak­ jobb elveit es aranyait tekintve ugyancsak allasjog­lalasi-egyetértesi jog­­koruk alapjan muködnek közre. A tervinformációs anyagok készítésénél — amely­ek tar­­talmazzák a vállalati tervet, meghatározzák a képződő alapok felosztásának arányait — a vezérigazgatóság figye­lembe vette a vszd munkabi­­zottságainak észrevételeit is. A vszb a munkabizottságok írásos anyagai alapján állás­­foglalást készített, amely­­ tervinformációkkal együtt ke­rül az együttes ülés résztve­vőinek kezébe. A bizalmi küldöttek — az illetékes gazdasági vezető és a pártcsoportbizalmi részvé­telével — csoportértekezlete­ken ismertetik a dolgozókkal a tervinformációt, a pártbi­zottság és a vszb állásfoglalá­sát. A csoportértekezleteken elhangzott észrevételek figye­lembevételével kell csoportjuk érdekeit képviselniük a ja­nuár 26-i együttes ülésen.­­A szakszervezeti jogkörök részletes leírását az Április 4. Gépipari Művek Szakszerve­zeti Szerveinek Szervezeti és Működési Szabályzata tartal­mazza. Tanulmányozható a műhely- és osztálybizottsá­goknál és a főbizalmiaknál.) (j) Lakásokról félegyházán A KVG politikai, gazdasági, társadalmi testületei 1972-ben hoztak határozatot a lakás­­építési alapról. Ennek értel­mében 1973-tól a fejlesztési alapból elkülönítve másfél millió forintot biztosított a gyár a dolgozók lakásépítésé­re, lakásvásárlására a IV. öt­éves terv hátralevő éveire. 1976-tól — az összevonás után — a vállalat vezetése ad fe­dezetet a dolgozók lakásgond­jainak megoldására. A KVG dolgozói közül (1973-tól 1978. november vé­géig) azok, akik nem kaptak állami lakást, lakásépítési, -vásárlási (OTP-értékesítésű, szövetkezeti építésű, magán­építésű stb.) kölcsöntámoga­­tásként egymillió-hatszázezer forintot vettek föl. Számuk 28 fizikai és 23 nem fizikai dol­gozó. A városi munkáslakáskeret­­ből 1977-től a KVG 45 otthon építését támogatta (fizikai dolgozók számára). A lakások nagy része az E 5-ös út mel­letti korszerű lakótelepen épült meg. A lakásátadások szeptemberben kezdődtek; november elejéig 36 otthonba költöztek be a gyár által ki­jelölt dolgozók. Két dolgozónk már 1977-ben beköltözhetett. További 7 dolgozónk — mert az átadás elhúzódik — 1979- ben kapja meg a gyárhoz kö­zeli Móravárosban a lakást. (Az eddig átvett 38 munkás­lakás kölcsöntámogatására vé­gül is 2 495 700 forintot fordí­tottunk.) A társadalmi munkából képzett alapból 1977-től 14 fizikai és 10 nem fizikai dol­gozónk kapott rövid lejáratú kölcsönt 335 ezer forint ösz­­szegben. Az eddigieket leírva megál­lapítható : tavaly novemberig 113 dolgozónk 4 431 700 forint kölcsön­támogatást kapott. A többletről is. A gyár tu­lajdonában levő volt igaz­tói lakás átalakításával átme­netileg (a kezdő, felsőfokú végzettségűek számára) létre­hoztunk 4 garzonlakást. S a városi tanács 10 első bérlő­kijelölési jog megvásárlását biztosította a vállalati felső­fokú végzettségű műszaki és közgazdasági szakemberek számára. Négy lakást az érin­tett dolgozók közül már át­vettek, a többi átadása folya­matban van. Tóth Pál tszb-titkár Paksra figyelve Selejt itt nem lehet Tudásban, erkölcsben, fegyelemben Pakson az ország szeme — miként a tévé Visszaszámlá­lás című műsora, rádióadások és gyakori újságcikkek jelzik. Mi is odafigyelünk, hiszen nekünk eggyel több okunk van rá: berendezéseket gyár­tunk az atomerőműhöz (KVG), és szerelőmunkát végzünk benne (EG). — Jó érzés, de nagy fele­lősség is ilyen korszerű beru­házásban részt venni — mond­ja Dobó Endre, a KVG ter­melési főmérnöke. — Komoly próbatétel ez valamennyiünk számára. Tudatában is van ennek mindenki. — Miért esett önökre a be­ruházók választása? — Mert a KVG egy kor­mányközi megállapodás kere­tében már gyártott atomerő­­művi berendezéseket a Szov­jetunió részére. A Paksra ké­szülő termékek egy része meg is egyezik azokkal. A konkrét megrendelés két évre szól, illetve 250 millió forint érté­kű vízkezelő berendezés gyár­tására. Ez a megrendelés azonban az erőmű-építkezés későbbi, harmadik és negye­dik ütemében megismétlődik majd. — Mit jelent ez a KVG életében? — Gyökeres fordulatot. Ezekkel a megrendelésekkel ugyanis átalakul, megváltozik az egész gyár termelési arcu­lata, 1990-ig az atomerőművi gyártás határozza meg. 1979- ben is az összes termelési értéknek a 70 százalékát te­szi ki, s belőle mintegy 10 százaléknyi kerül Paksra ... Korábban mi még csak nem is ilyen jellegű termékeket gyártottunk, hanem olyan esz­közöket, amelyek szénacélból készültek. Azok a hermetikus csőátvezetések és tartályjelle­­gű speciális atomerőművi be­rendezések — főleg ioncseré­lő szűrők —, amelyeket most csinálunk, zömmel savállóak, importanyagból készülnek sa­játos és rendkívül szigorú technológiával. Hogy némi összehasonlítási alapunk le­gyen: míg a szénacél kilo­grammja 6—8 forint, ezé az importanyagé 100 körüli. Itt aztán nem lehet selejt. Ép­pen annyi darabot rendelünk az alapanyagból, ahány készü­léket gyártunk, s ha egy edényfenék vagy egy lemez selejtesre »sikerülne«, hóna­pokig nem tudnánk pótolni. A gyártás már a raktárból való vételezésétől kezdve, amely azonosítási szám alapján történik, a leg­apróbb részletekig spe­ciális előírások szerint, sa­játos eljárásokkal, állandó műszeres ellenőrzéssel és na­gyon szoros, nagyon szigorú határidő-betartással folyik. Ezeket mindeddig be is tar­tottuk. Az első ütemben — 1979 júniusáig — 70 millió forint értékű munkát kell el­végeznünk, ebből 12 millió­nak megfelelőt, 170 darab hermetikus átvezetést a 350 darab összesből, legyártottunk. — Hogy sikerülhetett ez a más technológiához szokott gárdával? — Nagyon sok gonddal járt. Először is meg kellett teremtenünk a szakmai ala­pokat, meg kellett ismernünk az összes atomerőművi sza­bályzatot. Ezt a meósok külön tanfolyamon végezték el. Pár­huzamosan megkezdtük a szakmunkások átképzését is, s ki kellett alakítanunk egy külön gyártó részleget... Az atomerőművi gyártás a műhelycsarnoknak egy óriási ponyvával leválasztott részé­ben folyik, ahol az előírt tisz­taság végett még a padlóbe­tont is műanyagfesték borítja, s állandóan működnek az er­re a célra beszerelt — s máris cserére szoruló — porszívó készülékek. Itt folytatjuk a beszélgetést az irodában Lo­­sonczi Máté üzemvezető, párt­titkár, Csonka István üzem­mérnök és Keleti Károly fia­tal lakatos társaságában. — Hogyan tudtak megbir­kózni az átállás gondjaival? — Már a tervezés idején a párt- és társadalmi szervek is felhívták rá a figyelmet, hogy ez milyen nagy feladat lesz — mondja az üzem­vezető. — Azóta sem múlik el termelési tanácsko­zás, fórum anélkül, hogy ne esne róla szó. Érthető, hiszen a gyáron belül kellett és kell megoldanunk a feladatokat. — Legnagyobb gondunkat éppen a szakmunkások meg­nyerése és átképzése jelenti — teszi hozzá a szintén fia­tal üzemmérnök, s tekinteté­nek komolysága alátámasztja szavait. — Erre a munkára csak a legkiválóbb hegesztők és esztergályosok alkalmasak. Kellő számú embert megnyer­ni nem könnyű. — Külön minőségi prémiu­mot tűztünk ki és még határ­idő-prémiumot is. Itt az óra­bér is magasabb: a hegesztő­ké 22 forint körül mozog, a lakatosoké pedig 20 körül. A prémium negyedévenként tel­jesítménytől függően 1500— 4500 forint. De negyedéven­ként úgynevezett jellegvizsgát is kell tenni. — Voltak, akik azért akar­tak idejönni, hogy próbára tegyék magukat szaktudásban meg erkölcsben, fegyelemben — kapcsolódik a beszélgetés­be Keleti Károly, aki kezdet­től fogva részt vesz az atom­erőművi gyártásban. — Fő­ként mi, fiatalabbak. Ha ez nem mozgatna meg bennünk Kitüntetések november 7. alkalmából A budapesti ünnepség elnökségéből. Hernádi Dezső, a vállalati pártbizottság titkára megnyitóját mondja. A ké­pen balról jobbra az asztalnál: Leonyid Jagodovszkij, a szovjet nagykövetség tanácsosa, Tóth György vezérigazgató, Hernádi Dezső, Henz János, a XI. kerületi pártbizottság tagja, a Gamma vezérigazgatója, Vlagyimir Prjahin, a szov­jet nagykövetség másodtitkára és Manhertz János, a vszt titkára. A következő sorban (szintén balról jobbra): Varga Pál, az vszb titkára, Molnár István, az örményesi gyáregy­ség párttitkára és Fenyvesvölgyi Sándor alezredes.­­ A Nagy Október évfordulója alkalmából Lancsalics Lajos, a pártbizottság szervezőtitkára mondott ünnepi beszédet. A vállalat valamennyi te­lephelyén ünnepi megemléke­zést rendeztek november 7., a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 61. évfordulója al­kalmából. A hagyományoknak megfelelően az ünnepségeken adták át munkatársainknak a kitüntetéseket, elismeréseket EG: Kiváló ifjúsági vezető: Vi­rányi Péter, a KISZ-bizottság titkára. Aranykoszorús KISZ-jel­­vény: Tárnyik László. Kiváló dolgozó: Tóth Antal MB-titkár (erőművi üzemegy­ség), Szentkuti Ferenc párt­titkár (MEF), Kusai József MB-titkár (EKO), Hámori Sándorné (program), Kiss Vil­­mosné párttitkár (külszerelési üzemegység). EG: Kiváló munkáért: Cselédi Istvánná (gépgyártó üzemegy­ség). Munkásőrség zászlóaljpa­rancsnoki dicséret: Asztalos György; századparancsnoki dicséret: Koczka János, Ma­­rancsik János. Balesetmentes vezetésért: Bordás József (örményes), Králik Kálmán (szállítás), Ka­tona György (szállítás). KVG: Munka Érdemrend (ezüst fokozat): Bujdosó Imre laka­tos csoportvezető. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem (arany fokozat): Bálint István röntgenező. KISZ KB dicsérő oklevél: Nagy György tekercselő, He­­rédi Veronika forg. könyvelő. SZOT dicsérő oklevél: Csi­kós Dénes heg. főművezető. MSZBT oklevél: Lenin-bri­­gád (Kruppa Gyuláné labor­vezető, Ipacs Sándorné ve­gyész, Vidéki Károlyné fotós, Hodossy László selejtanaliti­­kus, Dinnyés János villany­­szerelő, Király István laka­tos). Munkásőrség országos pa­rancsnoki dicséret: Csik Ist­ván hegesztő; megyei pa­rancsnoki dicséret: Kiss Imre kovács. MHSZ Kiváló Munkáért Érem (arany fokozat): Fe­­rencz István művezető, Zsol­nai Lászlóné keresk. előadó, Csönge Lajos művezető; (bronz fokozat): Horváth Já­nos lakatos, Jégh Istvánné szerszámszerkesztő. Balesetmentes vezetésért: Ferenczi Mihály, Szécsényi Ferenc (mindketten 1 250 000 km-es fokozat), továbbá Bal­­lagi Károly, Római Sándor. Mindannyiuknak további eredményes munkát és jó egészséget kívánunk! ifjúsági parlamentek Az Április 4. Gépipari Művek ifjúsági parlamentjei 1978. decem­ber 16-án — az Energetikai Gép­gyár kultúrtermében tartott vál­lalati tanácskozással — befeje­ződtek. A parlamentekre tavaly már harmadízben került sor. A vállalat szervezeti sajátossá­gait figyelembe véve ifjúsági par­lamentjeink lebonyolításának rendje a következő volt: Munkahelyi ifjúsági parlamenté­nél tartottunk az Energetikai Gépgyár Dunapesti telephelyen — a vezengazgatói szervezet fiatal­jainak részvételével — hét helyen, az eg­yzereresi Gyáregységénél, szintén nem­helyen­ Csudapest, Győr, Szolnok, Miskolc, Lenin­­város, I­azincbarcika és Lőrinci), valamint a Kiskunfélegyházi Veggyipari Gépgyár területén há­rom helyen. Telephelyi ifjúsági parlamen­tekre került sor az IG örményesi gyáregységénél a fiatalok közvet­len részvételével és az EG Sze­relési Gyáregységénél, ahol a sze­reléseken dolgozó fiatalok képvi­seletében — a munkahelyi parla­menteken megválasztott — 50 kül­dött vett részt. A munkahelyi és telephelyi ta­nácskozások után november 21-én a KVG, december 1-én az EG if­júsági parlamentje ült össze. E parlamen­teken lapáloo választott küldött vett részt. Az Április 1. Gépipari Művek 1998. december ki­ átt megtartott vállalati ifjúsági parlamentjén az Energetikai Gépgyárát 65, a Kis­kunf­élegy­házi vegyipari Gépgyá­rát 55 natal képviselte. A munkahelyi és telephelyi parlamenteken 111 fiatal mondta el véleményét, tett javaslatot az elkövetkező időszak ifjúságpoliti­kai munkájával kapcsolatban. Az EG gyári parlamentjén 11, a KVG-n 11 fiatal kért szót; a vál­lalati parlamenten 15 küldött hoz­zászólása hangzott el. Az ifjúsági parlamentek beszá­molóit mindenhol a terület fele­lős gazdasági vezetői tartották, a hozzászólások után a fiatalok va­lamennyi beszámolót egyhangúlag elfogadták. Az ifjúsági parlamenteken fel­merült kérdések zömére az ille­tékes gazdasági, politikai, társa­dalmi vezetők a helyszínen vá­laszoltak, néhány kérdésre az előírt határidőn belül írásban kapnak választ a fiatalok. Az 1979—1980. évekre szóló in­tézkedési tervet, amely az 1980. évi ifjúsági parlamentekig tartó időszak ifjúságpolitikai munkájá­nak alapját képezi, a vállalati ifjúsági parlament elfogadta. (Az ifjúsági parlamenteken el­hangzottak összegezése folyamat­ban van, január végén a válla­lati párt-végrehajtó bizottság na­pirendjére kerül. Ezt követően visszatérünk erre a témakörre.) Martin Antal ifjúságpolitikai felelős

Next