Együttműködés, 1989 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

NYOLCVANNYOLC NEM VOLT GONDTALAN ESZTENDŐ Munkát, rendet, biztonságot várunk nyolcvankilenctől Feszültségekkel terhes évet zártunk politikai, gazda­sági­­változások sorát hagytuk magunk mögött 88-ban. Egyéni és családi életünkben ssem minden úgy történt, ahogy elképzeltük.­­Nehezebbé vált­­az élet. Most, a szám­vetések időszakában inkább arra figyelünk, ami előt­tünk van, vajon ki mit vár 1989-től? Milyen lesz az új esztendő? A családban, környezetünkben, a társadalom­ban? Ezekre a várakozásokra kértünk választ még de­cemberben, az ünnepek előestéjén, amikor dolgozóinkat megkérdeztem: Mit várnak­ 1989-től? Nagykanizsa Bazsó Éva titkárnő Sok éve lakom már al­bérletben, ami nem egy leányálom. Remélem a jö­vő év elején meg lesz a hőn óhajtott OTP-lakás, s végre boldog lehetek ben­ne. Ez a legfőbb vágyam, amit 1989-től várok. Persze az is lényeges, hogy tudjam fizetni a rész­leteket, mert az árak és a költségek egyre csak emel­kednek. Terveim megva­lósulásához másodállást is vállalnom kell. A gyárban, — amely má­sodik otthonunk — remé­lem, hogy a fejlődés folya­matos lesz a termelésben, értékesítésben. Így lehet csak dolgozóinknak biztos támasza ez az üzem. Aki itt dolgozik érezze a biz­tonságot, ami növeli a mun­kakedvet, lelkesedést, a jó munkahelyi légkört. Az MSZMP gyökeres vál­tozásokat sürget, aminek már most lehet érezni a hatásait. Ezek sajnos nem mindig pozitívak. A jövő év csak úgy hozhat válto­zást, ha a gazdasági irá­nyítás elszánja magát olyan lépésre, amely elvezet a nyereségesség egyértelmű méréséhez, a veszteséges gazdaságok felszámolásá­hoz. Németh Zoltán összeszerelő Nyugodt, kiegyensúlyo­zott év legyen, csökkenjen az infláció, persze az a leg­lényegesebb, hogy a csa­ládban minden rendben történjen. Három gyermek ellátása ne okozzon gon­dot. A gyárban folyamatos munkaellátottságot várok. Legyen összhangban a ve­zetés és a kollektíva. Az idén tapasztalt sok problé­ma jövőre szűnjön meg. Mi dolgozni akarunk a gyár­ban, folyamatosan és jól, jobban és többet 1989-ben, mint 1988-ban. A politikai életben jó volna, ha letisztulnának azok a folyamatok, melyek sok bizonytalanságot okoz­tak a párttagok körében. Fontos, hogy erősödjön a párton belül az egységes véleményalkotás, a párt iránti bizalom. Ezért mint üzemi PR-tag magam is igyekszem még többet ten­ni. Kőbán Tibor marós, főbizalmi Az egyéni családi élet­ben azt szeretném, amit sok százezer család ebben az országban. Egészség­ben, békében élni. Olyan gazdasági, társadalmi vi­szonyok alakuljanak ki, hogy a gyerekek nevelése ne okozzon gondot, a meg­élhetés ne nehezedjen to­vább. Kovács Lászlóné ,leltárellenőr Kislányom sikeres szív­műtétje után már csak egyet kívánhatok — egész­séget az egész családnak! Ezzel máris egy nagy kincs van a birtokunkban. Még­is úgy érzem, felelősséget tartozunk jövőnk, a gyer­mekeink iránt. Egziszten­ciájuk megteremtése saj­nos a jelenlegi körülmé­nyek között nehéz lesz. Re­mélem, hogy rövid időn belül kedvezően változik a helyzet. A mi korosztá­lyunknak kettős a felelős­sége: kisnyugdíjas szü­leink támogatása, s gyer­mekeink felnevelése és el­indítása az életbe. A gyárban növelni kell a szervezettséget, a veze­tők felelősségét. Javítani az anyagokkal, a meglévő értékekkel való gazdálko­dást, mert sok minden tönkremegy a szabad ég alatti tárolás során. A politikai életben gyor­san zajlanak az esemé­nyek. Kellenek a reformok, érdekünk, hogy kilábal­junk a bajból, de néha már ezt a folyamatot zavarják a szélsőséges megnyilvá­nulások. Elért eredmé­nyeink ápolása, nem pedig a lebecsülése legyen a cél. Vajda Antal művezető Családi életben azt sze­retném, hogy a két iskolás gyereknek zavartalan le­gyen­ az életre való készü­lés. Most nehéz még az életszínvonalat is tartani, minden dologért meg kell küzdeni, ilyen nehéz kö­rülmények közt úgy ér­zem ez a kívánság nem is kevés. Természetesen vágyam, hogy békében, egészség­ben, megértésben éljünk 1989-ben. Itt a gyárban folytatódjék a megújulás, a szerkezetváltás, folya­matos legyen a munka. Ez a létbiztonságot is növeli. Mindenki munkájának le­gyen értéke, akár szellemi, akár fizikai munkát végez is. Társadalmunk sok vál­tozáson ment át 1988-ban, felvetések, reális és irreá­lis óhajok tömege fogal­mazódott meg. Az volna a célszerű, ha 89-ben stabi­lizálódna a társadalmi-po­litikai helyzet, s ezzel kez­detét venné az értelmes el­határozások valóra váltá­sa. Horváth József Kiskunfélegyháza SOLYMOSI FERENC ÜZEMVEZETŐ, VT EL­NÖK: Azt várom, hogy a vállalati gazdálkodás fel­tételei jelentősen javulja­nak azáltal, hogy kialakul a gazdasági szabályozók összefüggő stabil rendsze­re. Remélem, hogy nem dobunk ki minden értéket és sikerül az új útkeresés során a modern szocializ­mus felfogás kialakításá­ban is előbbre jutni. BESZE LÁSZLÓ LAKA­TOS, ALAPSZERVEZETI TITKÁR: Azt remélem, hogy a vállalat vezetése 1989-ben jobban előkészí­ti az üzemek tevékenysé­gét, javul az irányító, szer­vező munka és a termelés­ben dolgozó emberek még nagyobb megbecsülése. A magam részéről pedig, hogy munkám által családom részére biztosítani tudom az elfogadható megélhe­tést. BUJDOSÓ IMRÉNÉ MUNKAVERSENYFE­ — Békés, nyugodt életet, — Határozott irányvo­nalat „fentről lefelé”, — Szólamok helyett meg­fontolt döntéseket, — Munkát és pénzt min­den becsületes dolgozó em­bernek. LOSONCZI MÁTÉ PB TITKÁR: Mindenek előtt azt, hogy a XIV. kong­resszusra készülve tisztá­zódik hol tartunk társa­dalmi fejlődésünkben. Tisz­tázódik, hogy tulajdon­képpen milyen társada­lomban élünk, mert csak ennek alapján határozható meg a stratégia és taktika. Azt várom, hogy „fent” erősödik az egység, mert lent is csak így érhető el az akcióegység javulása. BÁRÁNY­ LÁSZLÓ VSZB TITKÁR: Hogy mit várok az elkövetkezendő esztendőtől vagy inkább esztendőktől? Azt, amire már évek óta törekszik a szakszervezet: szervezet­tebb munkát a főmunka­időben és ennek értékará­nyosan nagyobb elismeré­sét a borítékban. Több sza­badidőt a családra, tanu­lásra, pihenésre, művelő­désre és az egészségesebb életmódra. Kevesebb gyű­rött arcot, több mosolyt, jókedvet! Ezek a kívánsá­gok most talán túl opti­mistának tűnnek, de úgy gondolom, hogy az embe­reknek mindig bizakodni kell, még olyan nehéz hely­zetben is, miint amiben élünk. Azért pedig, hogy a bizakodásunkat valóra váltsuk , tenni kell. Hi­szem, hogy a szakértelem­mel, szorgalommal vég­zett munka előbb-utóbb el­nyeri méltó elismerését. L. M. •• Örményes LUBICZ JÓZSEFNÉ SZÁMVITELI OSZTÁLY­VEZETŐ: Az elmúlt nehéz gazdasági év után stabili­zációt minden vonalon, mint az ország gazdasági életében, mint a vállalat­nál. Az új szabályozók be­vezetésétől sokat várok, elsősorban azt, hogy ter­melést ösztönzőek lesznek és csökkennek a vállalati elvonások. Nagy örömmel várom a negyedik unoká­mat. Mivel három felnőtt korú gyermekem van, jó lenne ha a lakásproblé­ma megoldására olyan in­tézkedések születnének, hogy a fiatalok belátható időn belül lakáshoz jussa­nak, mert ez pillanatnyi­lag megoldatlannak tű­nik. VONA ISTVÁNNÉ AD­MINISZTRÁTOR, VK TIT­KÁR: Elsősorban azt vá­rom a jövő évtől, hogy bé­kében, nyugalomban élhes­sünk, s az emberek meg­élhetése biztosítva legyen. Ehhez arra is szükség van, hogy változás történjen a személyi jövedelemadó rendszerében. Ha többet dolgoznak az emberek, több legyen a pénzük is. Sokat várok a bérreformtól, az árak alakulásától. Alakít­sák úgy a gyermekruhák árait, hogy a fiatalok öröm­mel fogadják és vállalják születendő gyermekeiket. CZIFRA ERZSÉBET PÉNZÜGYI ELŐADÓ, ÜPV TAG: Ismerve az ország gazdasági helyzetét tudom, hogy sok jót nem várha­tunk az 1989-es évitől, ám azért én optimista vagyok. Az országos, s a helyi gaz­dasági, politikai és társa­dalmi szervektől nagyobb nyíltságot — azt hiszem ezen a területen jó irány­ba haladunk — határozot­tabb vezetést várok. A munkámban — mivel pénz­ügyes vagyok — egy kicsi­vel kevesebb munkát Az ország gazdasági helyzete nem teszi könnyebbé a vál­lalatok gazdasági helyze­tét sem. Ezért az új pénz­ügyi rendeletekkel már 1988-ban is jelentős több­letmunka hárult a pénz­ügyi területen dolgozókra, ami 1989-ben méginkább fokozódik. A magánélet­ben szeretteimnek és ma­gamnak elsősorban jó egészséget szeretnék. Ez az elsődleges, enélkül semmi nem ér semmit. UJJ GÁBORNÉ DISZ­PÉCSER, SZAKSZERVE­ZETI BIZALMI: Azt hi­szem velem együtt sokan várják a gazdasági és po­litikai élet stabilizálódását. Ez az alapja pillanatnyi­lag sok mindennek. Várom például a személyi jöve­delemadó rendezését. Jó lenne emellett ha minél ke­vesebb lenne a munkanél­küli és tudnánk emelni a szociálpolitikai támogatá­sokat. Előtérbe kellene, hogy kerüljön a munka szerinti jövedelem­elosz­tás elve. Végül: „izmosod­jon” a szakszervezet, és tudjon érdemben megú­julni országos és vállalati szinten is. HUDY MÁTYÁS BE­RUHÁZÁSI ELŐADÓ: A magánéletben nyugalmat, a gazdaságban pezsgést. Töretlen és fájdalommen­tes reformokat. SZARKA ALBERT MŰ­SZAKI IGAZGATÓ­HE­LYETTES: Nem könnyű a válasz, ilyenkor leginkább a vágyainkat fogalmazzuk meg. Úgy gondolom, hogy az 1988-as átmenetinek ne­vezett gazdasági év után 1989-nek a produkció évé­nek kell lennie. Minden­esetre jobb I. félévet kell csinálni, mint 1988-ban. Remélem, hogy a változó szabályozók a munkatel­jesítmények növelése felé ösztönöznek. Jobb piaci helyzetet vá­rok, de elérése érdekében nagyobb erőfeszítéseket is kell tennünk, mint ahogy 1988-ban cselekedtünk, vá­rom a pénzügyi helyzet ja­vulását a költségtakarékos gazdálkodás, az anyag­­készlet csökkenés, a folya­matos gyártás és árbevétel biztosítása terén. Nagyobb nyereséget remélek, s így a hozzáadott értékmutató növelése lehetővé tegye, hogy dolgozóink zsebébe is nagyobb jövedelem ke­rüljön. Bízom munkatár­saimban, hogy ennek irá­nyába cselekednek és se­gítik a közösséget is érin­tő vágyaim megvalósítását. Mint magánember a csa­ládi életben pedig arra vá­gyom, hogy 1989-ben is legalább olyan körülmé­nyek között éljek, mint 1988-ban. És mit kíván mindehhez a riporter? Azt, hogy a fenti kívánságok mind­nyájunk boldogulása érde­kében teljesüljenek! Fürj Jánosné LELŐS: Munkásgyűlés a Központi Gyárban (Folytatás az 1. oldalról) Köszönetet mondott Tyi­­tov szovjet termék átvevő­nek segítőkész munkájáért, a Cserép csoport és a II-es üzem dolgozóinak, s mind­azoknak a termelésirányító és termelést segítő műsza­kiaknak, valamint a cso­­magolóknak és nem utolsó sorban a szállítási osztály dolgozóinak, akik az év szinte utolsó órájáig dol­goztak, hogy az elkészült gyártmányokat elindítsák rendeltetési helyükre. Kívánok az 1989. évii fel­adatok teljesítéséhez jó egészséget és sok sikert minden dolgozónak — mondotta befejezésül — a vezérigazgató. Ezt követő­en Ormándi János, az MSZMP városi titkára kö­szöntötte a gyár kollektí­váját. L. M. BUDAPESTEN ÉS DATONGBAN Az év embere(i): Munkácsi Irén, Smidéliusz Ernő Amikor célegyenesbe fordult az óév — úgy november köze­pén — kopogtam az igazgató ajtaján. Vajon kirajzolódott-e már, ki lesz 1988-ban az „év embere”?! — Gorbacsov! — kapom a frappáns választ. — Egyébként, ha a Röck-gyár „év emberére” gondol, kérem térjünk vissza a témára az év utolsó napjaiban. Aztán két hét il látva hivatott d­r. Katzer Károly. Tudtam, jól kihegyezett tollal kell érkeznem, igen, eredményhirdetésre kerül sor. Nem csalatkoztam, ám annál jobban meglepődtem. A Röck-gyárban az „év embere” címet most, először két sze­mély érdemelte ki: Munkácsi Irén üzemgazdasági osztályvezető és Smidéliusz Ernő­ főszerelő. • De ki is érdemes a megkülönböztetett elismerésre? Dr. Katzer Károly igazgató: — „Aki munkájával, teljesítményével a vállalat működési körét befolyásolja, s a cég jelenéért, holnapjáért kezdeménye­­zően, alkotón, mérhetően sokat tesz, mindenhogy meghatározó személyiség. Rangja van már a Budafoki út 70-ben a címnek, amit a kiválasztott személyek tettek rangossá. A döntésnél — a két érintett által nyújtott egész évi telje­sítményen túlmenően — szerepet kapott az a meggondolás is, hogy a jelenlegi körülmények között — egyéb meghatározó tevékenységek mellett — mit tekintek alapvető tényezőnek. Az egyik a hatékonyság, az eredményesség, a „profit szemlélet”. Ezt leginkább a gazdasági apparátus kezdeményezheti, befo­lyásolhatja. A másik: a gyár egész kollektívája által létreho­zott produktum végül is akkor „ölt testet”, amikor a beren­dezéseket a helyszínen összeszereljük, üzembehelyezzük. Ez a Szerelési Főmérnökség dolga. Külön öröm számomra, hogy — vezetőtársaimmal egyetértés­ben — idén két dolgozónk is kiérdemelte ezt a címet. Mind­kettő ambiciózus, kreatívan gondolkodó ember. Példaértékű megszállottsággal, jóval többet tettek, mint azt munkakörük meghatározta. Az üzemgazdász mesterien alkalmazta az új típusú gondol­kodás leghatékonyabb formáit, míg a szerelő szakember mesz­­sze, külföldön is bizonyította hozzáértését, magasfokú felké­szültségét. (Rég láttam ilyen jókedvűnek a gyár első emberét. Csupa lendület, vitalitás. Lám, dicsérhet és saját embereit! Nem méri szűken a jelzőket. Alig bírom betűvel pergő „sajtótájékozta­tóját”­. Dr. Katzer igazgató: „Munkácsi Irén — gyá­runkban 1989-ben beveze­tésre kerülő — új telje­sítménymérő rendszer egyik kezdeményezője, a már korszerűnek nevezhető ér­dekeltségi rendszer helyi kimunkálója. Nem ragad le a betűk, számok, elvek elő­írások tényszerű valósága mellett, mert látja az em­bert, s azt a szakterületet is, ahol megvalósítják a „felsőbb” elképzeléseket. Segítőkész lényével, em­berségével is „győzött”. Mindig oda kell figyelni, ha megszólal. Emberileg is felnőtt fe­lelősségteljes funkciójához. Vitaképes érvekkel, meg­győző erővel. Nemcsak vég­rehajtó, hanem örökké kez­deményező, gondolkodó al­kat. Nem a szűk szakmai érdekekre figyel, hanem a jó gazda szemével a válla­lat egészét áttekinti. Ha kellett saját korábbi véle­ményét is módosította. Fel­nőtt a feladathoz. Szakmai­lag, emberileg. Csendes, visszahúzódó, szinte bocsá­natkérő modorában hihető, tekintélyteremtő nagyszerű vezetővé vált és még sok van benne. Mint magánember is örü­lök sikereinek. Már csak azért is, mert 1976-ban én „fedeztem fel” az utókal­kulációban, és indítottam el ezen a nem irigylésre méltó vezetői pályán. Nem tagadom, büszke vagyok rá. A további feladatait majd vele fogom megbe­szélni ... Ugyanakkor, ha szakmai tanácsra lesz szük­ségem, az elsők között fo­gok vele konzultálni... „Az év embere” ... van oka örülni.

Next