Együttműködés, 1989 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
NYOLCVANNYOLC NEM VOLT GONDTALAN ESZTENDŐ Munkát, rendet, biztonságot várunk nyolcvankilenctől Feszültségekkel terhes évet zártunk politikai, gazdaságiváltozások sorát hagytuk magunk mögött 88-ban. Egyéni és családi életünkben ssem minden úgy történt, ahogy elképzeltük.Nehezebbé váltaz élet. Most, a számvetések időszakában inkább arra figyelünk, ami előttünk van, vajon ki mit vár 1989-től? Milyen lesz az új esztendő? A családban, környezetünkben, a társadalomban? Ezekre a várakozásokra kértünk választ még decemberben, az ünnepek előestéjén, amikor dolgozóinkat megkérdeztem: Mit várnak 1989-től? Nagykanizsa Bazsó Éva titkárnő Sok éve lakom már albérletben, ami nem egy leányálom. Remélem a jövő év elején meg lesz a hőn óhajtott OTP-lakás, s végre boldog lehetek benne. Ez a legfőbb vágyam, amit 1989-től várok. Persze az is lényeges, hogy tudjam fizetni a részleteket, mert az árak és a költségek egyre csak emelkednek. Terveim megvalósulásához másodállást is vállalnom kell. A gyárban, — amely második otthonunk — remélem, hogy a fejlődés folyamatos lesz a termelésben, értékesítésben. Így lehet csak dolgozóinknak biztos támasza ez az üzem. Aki itt dolgozik érezze a biztonságot, ami növeli a munkakedvet, lelkesedést, a jó munkahelyi légkört. Az MSZMP gyökeres változásokat sürget, aminek már most lehet érezni a hatásait. Ezek sajnos nem mindig pozitívak. A jövő év csak úgy hozhat változást, ha a gazdasági irányítás elszánja magát olyan lépésre, amely elvezet a nyereségesség egyértelmű méréséhez, a veszteséges gazdaságok felszámolásához. Németh Zoltán összeszerelő Nyugodt, kiegyensúlyozott év legyen, csökkenjen az infláció, persze az a leglényegesebb, hogy a családban minden rendben történjen. Három gyermek ellátása ne okozzon gondot. A gyárban folyamatos munkaellátottságot várok. Legyen összhangban a vezetés és a kollektíva. Az idén tapasztalt sok probléma jövőre szűnjön meg. Mi dolgozni akarunk a gyárban, folyamatosan és jól, jobban és többet 1989-ben, mint 1988-ban. A politikai életben jó volna, ha letisztulnának azok a folyamatok, melyek sok bizonytalanságot okoztak a párttagok körében. Fontos, hogy erősödjön a párton belül az egységes véleményalkotás, a párt iránti bizalom. Ezért mint üzemi PR-tag magam is igyekszem még többet tenni. Kőbán Tibor marós, főbizalmi Az egyéni családi életben azt szeretném, amit sok százezer család ebben az országban. Egészségben, békében élni. Olyan gazdasági, társadalmi viszonyok alakuljanak ki, hogy a gyerekek nevelése ne okozzon gondot, a megélhetés ne nehezedjen tovább. Kovács Lászlóné ,leltárellenőr Kislányom sikeres szívműtétje után már csak egyet kívánhatok — egészséget az egész családnak! Ezzel máris egy nagy kincs van a birtokunkban. Mégis úgy érzem, felelősséget tartozunk jövőnk, a gyermekeink iránt. Egzisztenciájuk megteremtése sajnos a jelenlegi körülmények között nehéz lesz. Remélem, hogy rövid időn belül kedvezően változik a helyzet. A mi korosztályunknak kettős a felelőssége: kisnyugdíjas szüleink támogatása, s gyermekeink felnevelése és elindítása az életbe. A gyárban növelni kell a szervezettséget, a vezetők felelősségét. Javítani az anyagokkal, a meglévő értékekkel való gazdálkodást, mert sok minden tönkremegy a szabad ég alatti tárolás során. A politikai életben gyorsan zajlanak az események. Kellenek a reformok, érdekünk, hogy kilábaljunk a bajból, de néha már ezt a folyamatot zavarják a szélsőséges megnyilvánulások. Elért eredményeink ápolása, nem pedig a lebecsülése legyen a cél. Vajda Antal művezető Családi életben azt szeretném, hogy a két iskolás gyereknek zavartalan legyen az életre való készülés. Most nehéz még az életszínvonalat is tartani, minden dologért meg kell küzdeni, ilyen nehéz körülmények közt úgy érzem ez a kívánság nem is kevés. Természetesen vágyam, hogy békében, egészségben, megértésben éljünk 1989-ben. Itt a gyárban folytatódjék a megújulás, a szerkezetváltás, folyamatos legyen a munka. Ez a létbiztonságot is növeli. Mindenki munkájának legyen értéke, akár szellemi, akár fizikai munkát végez is. Társadalmunk sok változáson ment át 1988-ban, felvetések, reális és irreális óhajok tömege fogalmazódott meg. Az volna a célszerű, ha 89-ben stabilizálódna a társadalmi-politikai helyzet, s ezzel kezdetét venné az értelmes elhatározások valóra váltása. Horváth József Kiskunfélegyháza SOLYMOSI FERENC ÜZEMVEZETŐ, VT ELNÖK: Azt várom, hogy a vállalati gazdálkodás feltételei jelentősen javuljanak azáltal, hogy kialakul a gazdasági szabályozók összefüggő stabil rendszere. Remélem, hogy nem dobunk ki minden értéket és sikerül az új útkeresés során a modern szocializmus felfogás kialakításában is előbbre jutni. BESZE LÁSZLÓ LAKATOS, ALAPSZERVEZETI TITKÁR: Azt remélem, hogy a vállalat vezetése 1989-ben jobban előkészíti az üzemek tevékenységét, javul az irányító, szervező munka és a termelésben dolgozó emberek még nagyobb megbecsülése. A magam részéről pedig, hogy munkám által családom részére biztosítani tudom az elfogadható megélhetést. BUJDOSÓ IMRÉNÉ MUNKAVERSENYFE — Békés, nyugodt életet, — Határozott irányvonalat „fentről lefelé”, — Szólamok helyett megfontolt döntéseket, — Munkát és pénzt minden becsületes dolgozó embernek. LOSONCZI MÁTÉ PB TITKÁR: Mindenek előtt azt, hogy a XIV. kongresszusra készülve tisztázódik hol tartunk társadalmi fejlődésünkben. Tisztázódik, hogy tulajdonképpen milyen társadalomban élünk, mert csak ennek alapján határozható meg a stratégia és taktika. Azt várom, hogy „fent” erősödik az egység, mert lent is csak így érhető el az akcióegység javulása. BÁRÁNY LÁSZLÓ VSZB TITKÁR: Hogy mit várok az elkövetkezendő esztendőtől vagy inkább esztendőktől? Azt, amire már évek óta törekszik a szakszervezet: szervezettebb munkát a főmunkaidőben és ennek értékarányosan nagyobb elismerését a borítékban. Több szabadidőt a családra, tanulásra, pihenésre, művelődésre és az egészségesebb életmódra. Kevesebb gyűrött arcot, több mosolyt, jókedvet! Ezek a kívánságok most talán túl optimistának tűnnek, de úgy gondolom, hogy az embereknek mindig bizakodni kell, még olyan nehéz helyzetben is, miint amiben élünk. Azért pedig, hogy a bizakodásunkat valóra váltsuk , tenni kell. Hiszem, hogy a szakértelemmel, szorgalommal végzett munka előbb-utóbb elnyeri méltó elismerését. L. M. •• Örményes LUBICZ JÓZSEFNÉ SZÁMVITELI OSZTÁLYVEZETŐ: Az elmúlt nehéz gazdasági év után stabilizációt minden vonalon, mint az ország gazdasági életében, mint a vállalatnál. Az új szabályozók bevezetésétől sokat várok, elsősorban azt, hogy termelést ösztönzőek lesznek és csökkennek a vállalati elvonások. Nagy örömmel várom a negyedik unokámat. Mivel három felnőtt korú gyermekem van, jó lenne ha a lakásprobléma megoldására olyan intézkedések születnének, hogy a fiatalok belátható időn belül lakáshoz jussanak, mert ez pillanatnyilag megoldatlannak tűnik. VONA ISTVÁNNÉ ADMINISZTRÁTOR, VK TITKÁR: Elsősorban azt várom a jövő évtől, hogy békében, nyugalomban élhessünk, s az emberek megélhetése biztosítva legyen. Ehhez arra is szükség van, hogy változás történjen a személyi jövedelemadó rendszerében. Ha többet dolgoznak az emberek, több legyen a pénzük is. Sokat várok a bérreformtól, az árak alakulásától. Alakítsák úgy a gyermekruhák árait, hogy a fiatalok örömmel fogadják és vállalják születendő gyermekeiket. CZIFRA ERZSÉBET PÉNZÜGYI ELŐADÓ, ÜPV TAG: Ismerve az ország gazdasági helyzetét tudom, hogy sok jót nem várhatunk az 1989-es évitől, ám azért én optimista vagyok. Az országos, s a helyi gazdasági, politikai és társadalmi szervektől nagyobb nyíltságot — azt hiszem ezen a területen jó irányba haladunk — határozottabb vezetést várok. A munkámban — mivel pénzügyes vagyok — egy kicsivel kevesebb munkát Az ország gazdasági helyzete nem teszi könnyebbé a vállalatok gazdasági helyzetét sem. Ezért az új pénzügyi rendeletekkel már 1988-ban is jelentős többletmunka hárult a pénzügyi területen dolgozókra, ami 1989-ben méginkább fokozódik. A magánéletben szeretteimnek és magamnak elsősorban jó egészséget szeretnék. Ez az elsődleges, enélkül semmi nem ér semmit. UJJ GÁBORNÉ DISZPÉCSER, SZAKSZERVEZETI BIZALMI: Azt hiszem velem együtt sokan várják a gazdasági és politikai élet stabilizálódását. Ez az alapja pillanatnyilag sok mindennek. Várom például a személyi jövedelemadó rendezését. Jó lenne emellett ha minél kevesebb lenne a munkanélküli és tudnánk emelni a szociálpolitikai támogatásokat. Előtérbe kellene, hogy kerüljön a munka szerinti jövedelemelosztás elve. Végül: „izmosodjon” a szakszervezet, és tudjon érdemben megújulni országos és vállalati szinten is. HUDY MÁTYÁS BERUHÁZÁSI ELŐADÓ: A magánéletben nyugalmat, a gazdaságban pezsgést. Töretlen és fájdalommentes reformokat. SZARKA ALBERT MŰSZAKI IGAZGATÓHELYETTES: Nem könnyű a válasz, ilyenkor leginkább a vágyainkat fogalmazzuk meg. Úgy gondolom, hogy az 1988-as átmenetinek nevezett gazdasági év után 1989-nek a produkció évének kell lennie. Mindenesetre jobb I. félévet kell csinálni, mint 1988-ban. Remélem, hogy a változó szabályozók a munkateljesítmények növelése felé ösztönöznek. Jobb piaci helyzetet várok, de elérése érdekében nagyobb erőfeszítéseket is kell tennünk, mint ahogy 1988-ban cselekedtünk, várom a pénzügyi helyzet javulását a költségtakarékos gazdálkodás, az anyagkészlet csökkenés, a folyamatos gyártás és árbevétel biztosítása terén. Nagyobb nyereséget remélek, s így a hozzáadott értékmutató növelése lehetővé tegye, hogy dolgozóink zsebébe is nagyobb jövedelem kerüljön. Bízom munkatársaimban, hogy ennek irányába cselekednek és segítik a közösséget is érintő vágyaim megvalósítását. Mint magánember a családi életben pedig arra vágyom, hogy 1989-ben is legalább olyan körülmények között éljek, mint 1988-ban. És mit kíván mindehhez a riporter? Azt, hogy a fenti kívánságok mindnyájunk boldogulása érdekében teljesüljenek! Fürj Jánosné LELŐS: Munkásgyűlés a Központi Gyárban (Folytatás az 1. oldalról) Köszönetet mondott Tyitov szovjet termék átvevőnek segítőkész munkájáért, a Cserép csoport és a II-es üzem dolgozóinak, s mindazoknak a termelésirányító és termelést segítő műszakiaknak, valamint a csomagolóknak és nem utolsó sorban a szállítási osztály dolgozóinak, akik az év szinte utolsó órájáig dolgoztak, hogy az elkészült gyártmányokat elindítsák rendeltetési helyükre. Kívánok az 1989. évii feladatok teljesítéséhez jó egészséget és sok sikert minden dolgozónak — mondotta befejezésül — a vezérigazgató. Ezt követően Ormándi János, az MSZMP városi titkára köszöntötte a gyár kollektíváját. L. M. BUDAPESTEN ÉS DATONGBAN Az év embere(i): Munkácsi Irén, Smidéliusz Ernő Amikor célegyenesbe fordult az óév — úgy november közepén — kopogtam az igazgató ajtaján. Vajon kirajzolódott-e már, ki lesz 1988-ban az „év embere”?! — Gorbacsov! — kapom a frappáns választ. — Egyébként, ha a Röck-gyár „év emberére” gondol, kérem térjünk vissza a témára az év utolsó napjaiban. Aztán két hét il látva hivatott dr. Katzer Károly. Tudtam, jól kihegyezett tollal kell érkeznem, igen, eredményhirdetésre kerül sor. Nem csalatkoztam, ám annál jobban meglepődtem. A Röck-gyárban az „év embere” címet most, először két személy érdemelte ki: Munkácsi Irén üzemgazdasági osztályvezető és Smidéliusz Ernő főszerelő. • De ki is érdemes a megkülönböztetett elismerésre? Dr. Katzer Károly igazgató: — „Aki munkájával, teljesítményével a vállalat működési körét befolyásolja, s a cég jelenéért, holnapjáért kezdeményezően, alkotón, mérhetően sokat tesz, mindenhogy meghatározó személyiség. Rangja van már a Budafoki út 70-ben a címnek, amit a kiválasztott személyek tettek rangossá. A döntésnél — a két érintett által nyújtott egész évi teljesítményen túlmenően — szerepet kapott az a meggondolás is, hogy a jelenlegi körülmények között — egyéb meghatározó tevékenységek mellett — mit tekintek alapvető tényezőnek. Az egyik a hatékonyság, az eredményesség, a „profit szemlélet”. Ezt leginkább a gazdasági apparátus kezdeményezheti, befolyásolhatja. A másik: a gyár egész kollektívája által létrehozott produktum végül is akkor „ölt testet”, amikor a berendezéseket a helyszínen összeszereljük, üzembehelyezzük. Ez a Szerelési Főmérnökség dolga. Külön öröm számomra, hogy — vezetőtársaimmal egyetértésben — idén két dolgozónk is kiérdemelte ezt a címet. Mindkettő ambiciózus, kreatívan gondolkodó ember. Példaértékű megszállottsággal, jóval többet tettek, mint azt munkakörük meghatározta. Az üzemgazdász mesterien alkalmazta az új típusú gondolkodás leghatékonyabb formáit, míg a szerelő szakember meszsze, külföldön is bizonyította hozzáértését, magasfokú felkészültségét. (Rég láttam ilyen jókedvűnek a gyár első emberét. Csupa lendület, vitalitás. Lám, dicsérhet és saját embereit! Nem méri szűken a jelzőket. Alig bírom betűvel pergő „sajtótájékoztatóját”. Dr. Katzer igazgató: „Munkácsi Irén — gyárunkban 1989-ben bevezetésre kerülő — új teljesítménymérő rendszer egyik kezdeményezője, a már korszerűnek nevezhető érdekeltségi rendszer helyi kimunkálója. Nem ragad le a betűk, számok, elvek előírások tényszerű valósága mellett, mert látja az embert, s azt a szakterületet is, ahol megvalósítják a „felsőbb” elképzeléseket. Segítőkész lényével, emberségével is „győzött”. Mindig oda kell figyelni, ha megszólal. Emberileg is felnőtt felelősségteljes funkciójához. Vitaképes érvekkel, meggyőző erővel. Nemcsak végrehajtó, hanem örökké kezdeményező, gondolkodó alkat. Nem a szűk szakmai érdekekre figyel, hanem a jó gazda szemével a vállalat egészét áttekinti. Ha kellett saját korábbi véleményét is módosította. Felnőtt a feladathoz. Szakmailag, emberileg. Csendes, visszahúzódó, szinte bocsánatkérő modorában hihető, tekintélyteremtő nagyszerű vezetővé vált és még sok van benne. Mint magánember is örülök sikereinek. Már csak azért is, mert 1976-ban én „fedeztem fel” az utókalkulációban, és indítottam el ezen a nem irigylésre méltó vezetői pályán. Nem tagadom, büszke vagyok rá. A további feladatait majd vele fogom megbeszélni ... Ugyanakkor, ha szakmai tanácsra lesz szükségem, az elsők között fogok vele konzultálni... „Az év embere” ... van oka örülni.