Együttműködés, 1989 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Pártaktíva Nagykanizsán A Hidroplasztik Leányvállalat Pártbizottsága november 28-án testületi ülésén áttekintette a párttagságot foglalkoztató belpolitikai kérdéseket. Úgy határozott, hogy december első felében pártaktívát tart. Erre december 8-án került sor, melyen részt vett és a KB novemberi üléséről tájékoztatást adott Szép Ágnes, a KB tagja. Elmondta többek között, hogyan értékelte a Központi Bizottság az alternatív mozgalmakat, ezekhez milyen legyen a párttagok viszonya, majd számos pártmozgalmi és egész társadalmat érintő aktuális kérdésekről szólt. A vitaindítót követően sok hozzászólás hangzott el. Véleményt mondtak munkások, alkalmazottak, párttagok és párton kívüliek. Fontos feladatnak tekintették a jelenlévők, hogy a párt mielőbb szerezze vissza a bizalmat, s hogy ez megtörténjen változtatni kell az eddigi munkastíluson. A pártnak emberközelben kell politizálni úgy, hogy közben vezető szerepét is erősítse. Az elért eredmények, értékek megőrzése, továbbvitele mellett fontos tennivaló feltárni minden szinten a hibákat. A párt normáit, tekintélyét lejárató etikátlan vezetőket felelősségre kell vonni. Ám ez párton belül nem vezethet az egység további szétzilálásához. Halaszthatatlan teendő tehát a sorok rendezése. Lényeges feladat — manapság divatos szóval élve — az alulról építkezés — mondta az egyik felszólaló. — Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a pártnak több tízezer alapszervezete van, amelyek eddig is jól dolgoztak, s a kijelölt politikai célokért, mindenkor hadra foghatók. Ám most csatát nyerni csak úgy lehet, ha vannak jó vezetőik. Mi sok jó javaslatot, észrevételt mondunk, ezeket ha a felsőbb pártszervek figyelembe veszik — hozzáadva saját tudásukat, akkor nyerhetünk. Sok szó esett a gazdasági gondokról, az életkörülmények romlásáról. Többen megkérdezték, hogy jutottunk idáig, kik ezért a felelősök, mert úgy néz ki ma mindenki a pártot okolja, holott a párttagság százezrei erről nem tehetnek. Javasolták vizsgálják mélyebben az alternatív szerveződések lényegét, mert már többször rendszerellenes, pártellenes hangokkal is lehet találkozni, s ez nem a közmegegyezés irányába vezet. A szélsőséges, a régi rend restaurálását, a szocializmus tagadását hangoztató nézetekkel szemben fel kell venni az ideológiai harcot — mondták, jónéhányan. Befejezésül Tóth László üzemi PB titkár foglalta össze a vitát. — Alapkérdés napjainkban — mondotta többek között — a párt állapota, az alapszervezeteket is átható megújulás. Ha a párton belül nem fogalmazunk egyértelműen, hogy a reform vonalán haladunk, az erősíti az ellenzéket. Sikeres párt akkor lehetünk, ha hatékonyabban lépünk fel saját hibáink és ellenfeleink ellen, s több támaszt keresünk magunknak a pártonkívüli szövetségeseink körében is. Amikor a novemberi testületi ülésünkön megfogalmazódott, ennek a fórumnak a gondolata, nagyon komoly gondot okozott, hogy mi itt Kanizsán a 370 fős vállalati kollektívának, milyen választ, útmutatást tudunk adni, nemzeti sorskérdéseinket illetően. Mire akarunk, s mire tudunk vállalkozni, melyek azok a pontok, melyhez köthetők a politikai válaszaink. Úgy gondolom, hogy a felvetődött kérdésekre Grósz Károly elvtárs budapesti pártaktívan elhangzott beszédének részletével, egyértelműen és határozottan választ adhatunk. A Leányvállalat PB titkára vitazáróját a következő gondolatokkal fejezte be: — Mi a kommunista feladata ma? Mindenekelőtt védeni a szocializmust, kiállni a politika érdekében úgy, hogy az ország érdekében alkot, tesz, cselekszik. Az MSZMP elkötelezett marxista-leninista párt, ezt a pártot közös akarattal kell megőriznünk és működőképességét javítanunk. Ez megtisztelő kötelességünk és történelmi felelősségünk. Horváth József Dr. Sörös Attila gazdasági igazgatóhelyettes: „Nem szégyenlem, meghatódtam, amikor megszületett a döntés. Tetézte örömömet, hogy gazdasági területről került ki az év embere. Ez hálátlan munkaterület. Az egyre nehezedő feltételeket, a követelményrendszert, a pénzügyi diktatúrát elfogadtatni bizony nem népszerű funkció. És mégis. Munkácsi Inci mindezeket úgy „tálalta”, továbbprogramozta, hogy senki sem érezte: részrehajlás történt volna, vagy esetleg szubjektív elemekkel dolgozott, nem, mert döntéselőkészítő munkája mindig megalapozott volt, alig voltak vitatható pontjai. A feladatok, erőforrások elosztása terén olyan pozícióban van, hogyha ő nem ilyen gazdag szakmai felkészültségű és kikezdhetetlenül korrekt, akkor számtalan alapvető konfliktus teremtődhetett volna. Sohasem az erő pozíciójából tárgyalt. Segítőkészség — ez süt ki magatartásából. — Részt vett a belső elszámolási és érdekeltségi rendszer kifejlesztésében, és nagy szerepe volt nemcsak megalkotásában, hanem a működtetésében is. Mindig kész volt az adott gazdasági terület lehetőségeinek feltárására. Persze előtte kellően tájékozódott — úgy nyújtott konkrét segítséget. Jó kolléga, az együttműködésre mindig kész munkatárs. A termelő területekkel közvetlen kontaktustartó, szóval nem szobatudós. Rendkívül fejlett a felelősségérzete. Védi saját igazát, nem megalkuvó. Kétkedő, egészségesen vitatkozó. Profitszemléletét apparátusa is átvette, elfogadták, követik. És még egy jellemző közvetlen munkatársamról : ember, ... egy igaz ember.” * Munkácsi Irén, 1971-ben könyvelői képesítéssel debütál az Utókalkulációban. Tanulni jön Budapestre — vállalva az IBUSZ-lakást, albérletet —, s erre lesz is lehetősége. 1976-ban dolgozik először dr. Sörös Attila mellett, a Közgazdasági Főosztályon. Még ebben az évben a Pénzügyi és Számviteli Főiskola esti tagozatán megkezdi négyéves, kemény „menetelését”. „Számviteli \vagy közgazdász [pálya? \Nem volt tudatos B \választásom, utólag rekonstruálhatom, szerencsésen döntöttem. Élveztem ezt a négyéves intervallumot. Eszméletlen lelkesedés volt bennem,önmagamnak ismeg akartam imutatni, meg végigéreztem főnökeim: dr. Katzer Károly és Sörös doktorfigyelő szemét, bizalmát, hogy számítanak rám, förődnek velem. Könnyen szívtam magamba a tananyagot, amit megtanultam, azt rögtön a gyakorlatban is „kipróbáltam” ..., és kezdtem máshogy látni a világot. A szakmátegyre jobban megkedveltem. Nagyszerűen bírtam a munka, a főiskola megterhelő egybefolyó hétköznapjait”. 1980-ban kezében a diploma. Üzemgazdász. Aztán a tőle megszokott lendülettel, elhivatottsággal dolgozik tovább. Hobbija hivatása, nem ismeri a munkaidő végét, gyakran otthonában folytatja a munkáját. Elismerik helytállását. 1983-tól osztályvezető. És a jelen: ’88-ban az „év embere”. „Úgy érzem, megelőlegezték ezt az elismerést. Meghatódtam. Mégis úgy gondolom, egy ilyen komoly elismerés alkalmával nemcsak az én munkámat mérték meg — hiszen koordinátor tevékenység az enyém —, hanem azt az együttműködést, egyazon levegővételt értékelték, amit a különböző társegységekkel tán eredményesen végeztünk.Ha pénzügyi, közgazdasági mutatókat követve a gazdasági apparátus gyeplőt húz, az önmagában kevés. Légvárakat épít az, aki nem együttműködve, azonosulva a fővállalkozás, termelési a szerelés — tevékenységével, problémáival tervez. Ezt nem is lehet másképpen, ez egyenlő partnerekmunkája. Inspiráló, erőtudó, hogy vezetőim hagynak önállóan dolgozni,szóval érezhetem bizalmukat. Nem az én világom a közszereplés, de annak örülök, hogy így munkatársaim is reflektorfénybekerültek. Hogy mi lesz 1989-ben? Mostfogadta el az Országgyűlés a népgazdasági tervet. Ismerkedünk, kemény feltételek, számtalan kérdőjellel. Nem mondok újat. Nehéz évvár ránk, de tudom, közösen megbirkózhatunk vele." * Munkácsi Irénről még sok mindent megtudtam. Szereti az otthonát. Kétszobás összkomfortos lakása közel a gyárhoz. Pihenőidejében verseket olvas, leginkább a klasszikusokat keresi. Zenét hallgat, hangversenyre jár, az operairodalom hozzáértő hallgatója-nézője. Legutóbb Händel Messiás oratóriumáról lelkendezett lebilincselően. S még ott a színház, meg a hosszú traccspartik főiskolás barátaival. És nincs egyedül. Van egy gyár, a Röck-gyár — ahol tisztelik, szeretik, megbecsülik —, amely gyár az övé is Módos István * A főszerelőről következő számunkban közlünk riportot. Három és fél évtized a munka és a közélet frontján Harminchat éve annak, hogy Kovács Mihály átlépte az akkor Bányászati Berendezések Gyára — a mai Április 4. Gépipari Művek Kiskunfélegyházi Gyárának — kapuját. Katonaidejének letöltése után az alig két éve működő gyárba jött dolgozni. Rövidesen elsajátította a lakatos szakmát. Néhány évvel később pedig már az előregyártók csoportvezetője lett. Visszaemlékezve a gyárban eltöltött hosszú munkásévekre, voltak sikerek és gondok is. Volt akaratereje megbirkózni — sokad magával — a gyár gazdasági és társadalmi feladataival. Nem volt könnyű. Különösen a hatvanas évek vége felé mentek el sokan a gyárból a tsz-ekbe több pénzért. A törzsgárda tagok azonban nem azért maradtak, mert mertek többre, másra vállalkozni, hanem azért, mert bíztak a gyár jövőjében. Az előregyártók csoportjának irányítása nem volt egyszerű feladat. Ehhez tartoznak a fúrósok, súrosók, csiszolók. Kovács Mihály azonban mindig fontosnak tartotta az emberek személyes megismerését, mert ezen a nem éppen vonzó vezető poszton döntő az emberi kapcsolat, a kölcsönös megértés. Beszélgetésünkből kiderült, hogy Mihály — mert az üzemben sokan csak így hívják — a sok-sok próbatételnek mindig meg tudott felelni, így vélekedett tevékenységét illetően a vállalat gazdasági és társadalmi vezetése is, amikor a több mint három és fél évtizedes munkásságát mind erkölcsi, mind anyagi juttatásokkal ismerte el, így: 1957. és 1960-ban Kiváló Dolgozó, 1976-ban SZOT Oklevél, 1980-ban Kiváló Munkáért miniszteri, 1984-ben a Munka Érdemrend bronz fokozata, 1988-ban pedig november 7-én ismét a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetés került tarsolyába. — Megható volt számomra, hogy a dolgozók ezt a kitüntetést nagy tapssal is jutalmazták — mondta Kovács Mihály. — Úgy érzem, hogy ez és a többi kitüntetés is a kollektívának köszönhető elsősorban. A csapatmunkát, az együtt dolgozást kell erősíteni, illetve erről lemondani nem lehet a jövőben sem. Apropó! „Együtt dolgozni”, csak az igényes, többre törekvő dolgozókkal, vezetőkkel lehetséges, s ennek elsősorban a gazdasági munkában, a közéleti felelősségben kell megnyilvánulnia. Kovács Mihály szakszervezeti bizalmiként kezdte az ötvenes években. Szorgalma, rátermettsége elismeréseként a dolgozók bérfelelősnek választották. Több mint tíz éven át volt műhelybizottsági vezető, majd főbizalmi lett. Annak is elmúlt már 20 éve, hogy a városi bíróságnál ülnöki feladatokat lát el. Munkaterületén két brigád dolgozik. A Fúvós brigád bronz címre, az Olimpia brigád pedig a súrolóknál Kiváló Munkabrigád címre pályázott. Hatáskörébe tartozik még az I. sz. üzem valamennyi brigádja. Ezek közül többen már a gyárnál adható legmagasabb címet el is érték. Kovács Mihály a munkásévek felelevenítése során elismeréssel és tisztelettel szólt Cseh János üzemvezetőről, aki szintén ez év elején ment nyugdíjba. Azután Losonczi Mátéról, aki hosszú éveken át üzemvezető volt a II. sz. csarnokban, jelenleg a gyári pártbizottság titkára. Mindvégig jó kapcsolata volt az alapszervezet pártvezetésével, a gyárban dolgozó munkatársakkal. Mire kötelezte őt a törzsgárdatagság? Mindenek előtt a becsületes, tisztességes munkára, a választók bizalmának teljesítésére. — Hogyan tovább, faggatom terveiről Mihályt, mert úgy hallottam, hogy az új esztendő elején nyugdíjba megy. — így van — mondta — szeretnék még jó egészségben nyugdíjasként a selymesi hobbimon dolgozgatni feleségemmel kettesben. Tudatosan készültem erre, mert ez az élet rendje. Készülök arra is, hogy a stafétabotot jó kezekbe adjam. Mi ittmaradók pedig azt kívánjuk,hogy hosszú éveken át jó egészségben legyen vidám, jókedvű, olyan, amilyennek itt a gyárban ismertük. Időnként azért találkozunk majd vele a gyári nyugdíjas bizottság tagjaként, mert a közéleti munka számára igazi szenvedély. Bujdosó Imréné Kovács László november 7-én átveszi a Kiváló Munkáért kitüntetést Bárány László VSZB titkártól Új titkár a Röck-ben a VSZB élén Martin Antal a Vállalati Szakszervezeti Bizottság új titkára. Manhertz János kérését, hogy gazdasági területen kíván tovább dolgozni, a Bizalmi Testület elfogadta. Helyette egyhangú szavazással Martin Antalt választotta a Szakszervezeti Bizottság élére. Martin Antal 40 éves, 1967. óta dolgozik a vállalatnál. Hét évig technológusként dolgozott, a következő nyolc esztendőben a Személyzeti osztály ifjúságpolitikai felelőse volt. 1981-től raktárvezető. 1980. óta a VSZB tagja, ahol szervezői feladatokat vállal. 1976-banlépett be az MSZMPsoraiba. 1969. óta nős. Felesége okleveles gépészmérnök. Leányuk negyedikes középiskolás. Az új VSZB titkár társadalmi munkában látja el funkcióját.