Félegyháza és Vidéke, 1887. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-01 / 1. szám
nak indulanuk ki. t. a conventio, ha ugyan megállhat, azt czélozza, hogy a legelő elkülönítése örökre lehetetlenné tétessék, mert az egyes birtokosok avagy községek illetményeiket e szerint több helyen s apróbb részletekben kaphatván ki, azoknak használhatósága és értéke a semminél csak kevéssel érne többet. Ámde e conventió érvényét meggyöngiti az, hogy létrejötte után mintegy 4 — 5 év múlva maga Kun-Szt.Miklós is belátta annak törvénytelenségét s a történt részfelosztáskor a szankiak illetőségét Szánkból adta ki. Ezek azok az úgynevezett telekkönyvön kívüli szanki birtokok, melyeknek soron kívül leendő telekkönyvezését az igazságügyminiszterium mostanában elrendelte s foganatosításával a félegyházi királbiróságot megbízta. Tetemes megszilárdulása várható a munkálatoktól a szanki birtok- és hitelviszonyoknak. A szankiak aztán felebbezéssel éltek Szent-Miklós község képviselő testületének határozata ellen, s a megye alispánja, mint ily ügyekben szokásos, egy A szántás az, mely talajunkat a vető- mag befogadására alkalmassá teszi, az adj neki a növény fejlődésére kedvező porhanyó-ságot. A szántással szabályozzuk talajrétegeink elhelyezését, segélyével korhasztjuk el a trágyaanyagokat és a visszamaradt növényi részeket, a tarlót és a gyökereket. Megszántjuk földünket, hogy nagyobb mértékben tegyük ki azt a nap, fagy, nedvesség és levegő porbanyitó, illetve gazdagító hatásának, és hogy uj, a termésre eddig tétlen földrészeket hozzunk a... felszínre és szaporítsuk vele növényeink tápszereit. Végül szántással siettetjük a talajunkban levő' gyommagvak kikelését és kikelés után ismé' szántássá [ pusztítjuk ] azokat. \ '*.► Noha minden sz.tás nagyjából egy- s forma műveletnek látszik is, amennyiben a talaj fordításában, porbanyitásában és köve . *) Dr. Hoffer Józsefnek a „Féiegyházi Szabad-elvű Gazdakörében 1886. decz. 19. tartott felolvasása. Schuster Konstantin. Nagy fontosságú s az egész váczi egyházmegyében nagy örömet keltő volt a kegyelmes királyi leirat, mely a váczi egyházmegye püspöki trónjára Schuster Konstantin kassai püspököt nevezte ki. Kétszeresen fontos e kinevezés azért, mert oly egyént ültetett a hatalmas s a legmagyarabb egyházmegye trónjára, ki egyrészt magas szellemi műveltsége s mély tudományánál fogva tökéletesen hivatott arra, hogy fényes állását a trón és hívei legteljesebb megelégedésére tölthesse be, s másrészt országszerte ismert kitűnő administrativ tulajdonai képesítik őt arra, hogy egyházmegyéje anyagi viszonyait, melyek boldog emlékű előde Peitler Antal József életében annyira ziláltak voltak, s melyeket az évek óta tartó interregnum még egészen megjavítani nem birt, erélyes kezekkel teljesen rendbe hozza s Magyarország első püspöki megyéjének vagyoni viszonyaiban megingott tekintélyét — helyreállítsa. Ez a meggyőződés és illetőleg ez a remény keltette megyeszerte az örömet az uj püspök kinevezése felett, s ez adhatta Neszveda István káptalani vicarius tolla alá azt az ékes tartalmú s benső örömtől sugárzó körlevelet, melyben az örvendetes hirt egyházmegyéje papságának tudomására hozta. Az uj püspök Pozsonymegyében 1817-ben született s 1840-ben szenteltetett pappá. Eleintén mint a kegyes-tanitórend tagja a nevelés szent ügyének élt s részint mint tanár, részint mint a Pálffy-család nevelője működött éveken keresztül. Majd 1857-ben a kalocsai egyházmegye papsága közé lépett s rövid idő alatt szentszéki jegyző, majd érseki titkár és könyv-, táros s 1865-ben székesegyházi kanonokká neveztetett ki. Különösen a tanügy volt az, melyre legjobb erejét és tehetségeit szentelte s mely téren a kalocsai érseki megyében oly szép eredményeket mutatott fel. E mellett azonban az érseki megye vagyona kezelésében is kiváló tevékenységet fejtett ki ugyannyira, hogy e téren szerzett érdemei elismeréséül Kalocsa bíboros főpapja 1869-ben az összes érseki javak igazgatójává nevezte ki. Ez állásában működött 1877-ig, midőn a királyi kegyelem őt a kassai püspöki székre emelte, melyet közel 10 éven keresztül oly fényes eredménynyel töltött be. Egyike ő annak az oszlopsorozatnak, a magyar katholikus főpapságnak, amely méltán képezi Magyarország büszkeségét s méltán tölti be közjogilag is nem csekély fontosságú állását, s mely ha válságos időkben és kérdésekben szavát felemeli bölcseségével s értékével ma is egyaránt döntő sulylyal bir. Egyike ő a tanügy lelkes barátainak, kiknek áldásos működésétől egyedül várható a jövő nemzedék s benne és általa nemzetünk élete és felvirágozása. Az Isten vezérelje szent működésében ! Huszonöt év múltán. Az idei nyár legmelegebb szakában, pár heti folytonos didergés után, egy derű vasárnapi reggelen elbúcsúztam Új-Tátrafüredtől, hogy ismét Poprádon a Husz-parkba telepedve, megtehessem még hátra lévő kirándulásaimat. Jókor érkezve, málhámat szállásomra vitettem, azután sietve hajtattam az indóházhoz. Épen jókor érkeztem, hogy az indulandó vonatra helyet váltsak Csorbáig. Tehát a csorbai tóhoz ! Leírások után az ember mindig téves fogalmat szerez magának valamely tájról, így én is, midőn az e vidéken ólom szárnyakon haladó vonatról Csorbán leszálltam, azon reményben, hogy most mindjárt az annyiszor magasztalt „Tóhoz“ jutok, igen kellemetlenül lettem érintve a csalódás által. De miként is gondolhattam, hogy a paradicsomba a legsimább utón gőzerővel jutok ? ! Ezen merész föltevésemért valóban méltó büntetést szenvedtem három órán keresztül, a folytonosan hegyfelkapaszkodó rögös utón, melyet két erős hegyi ló által vont steier kocsin tettem meg — egyedül. Mert bár a kiindulásnál meglehetős számmal voltunk kirándulók, mégis a barátkozássehogy sem akart lábra kapni. Mindenki csak azt nézte, hogy juthat tovább, társ vagy anélkül, elfoglalni a fogatot, hátas lovat — vagy gyalog is — csak haladni előre, lázas sietséggel a czél felé. Az út meglehetős egyhangú volt, mert, csaknem mindig kilátást nélkülöző fenyőerdő között haladtunk. Az egyes utazónak — mint magam is valók —„ bő tere nyílt a " gésre. És csodálatos! Gondolataim lennel" foglalkoztak, pedig vágya képezte, det s a mag két látni. Képzeletem rég látott képek egész sorozatát tárta elém. Mintha a Lomniczi-csucs, Szaláncz, Gerlefalva . . . ellaposodva — Tátika, Csobáncz, Tihanynyá változtak volna át. A remélt csorbaitó helyett pedig a Balaton! Oh hazám ! Mi szép vagy! Keblemet a lelkesülés szállta meg. Elérzékenyülve, szemembe könyek gyűlö ttek. És a két évtized előtti boldog visszaemlékezés hatalma alatt észre sem vettem, hogy a kocsim megállt. Széttekintve, egy kezdetleges falépcső előtt találtam magamat, melyen már többen fölfelé lépkedtek. Gyorsan siettem utánuk, vélve, hogy fönt a barátságosan hívogató vendéglőbe jutunk, mert mi tagadás, az idő jóval túljárt a délen, és a gyomornak is megvan a maga poézisa. Azonban fönt egy tisztásra érve — mintegy varázsütésre előttünk terült a „Csorbató“ Végre! Mily csodás szépségű látvány! Feledve fáradság, éhség, csak a lelkesültség fölkiáltása hangzik minden alakról. Fölséges! Isteni ! Ah !! .. El vagyunk bűvölve a természet ilyen csodája által, és méltán, ily magasan a Tátra hegység között, erdő borította magas hegyektől körül övezve, gyönyörű smaragd szinü tiszta viz! Igazi csillogó tengerszem, mely elbűvöl, elszédít, hullámozva elárulja mélységét. Ki tudja, minő kincsekből vetett ágy temetné örök sírjába a szegény halandót, ha nem tudna ellent állani a titkos vonzerőnek — forrongó vérét ■ lehűteni s a hűvös elembe vetné magát! Ki tudja ?! — Bocsánat, nagysád szintén részt kíván venni félóra múlva a társas ebédben ? — kérdi a vendéglős. — Igen, hangzik rövid válaszom és ... . Indulok világutamra. Azaz körül járni a szép tavat, megszemlélni a tó szélére épített kunyhókat, melyek rendesen 2—3 vendégszobából állanak. Ritkán találkozhatni a benne lakókkal, csak vetett ágyaik jelezik, miszerint csakis éjji nyugalomra térnek meg, hogy a tó vizének hullámai kellemes álomba ringassák őket. Milyen idill! Pihenni ép egy kényelmes padra telepedtem le, midőn az ebédhez hivő harang megszólalt. Visszasietve, már asztalnál találtam a társaságot. , A leves jól ízlett, azután őzbecsinált, ,következett, főtt hús mártással, majd tészta, elég, most már körülnézhetek. Átellenben egy gyászos család, úgy látszik a mama, két leányka, egy ifjú (az utóbbi mellettem) és az elmaradó kék járása nagyon bizonytalan és csupán az altalaj porbanyitásánál vannak alkalmazásban. A mankós ekéknél a gerendoly végét csúszómankó vagy mankóskerék támasztja alá. Legjobban el vannak azonban terjedve és legczélszerűbbek a taligásekék. Ezeknél a gerendely a taliga tengelyén — vánkosán — fekszik. A szántás különböző czéljainak az olyan taliga felel meg, melynek baloldali korokon az Anta légo szerint állítható, mert (iv. nem. toknál csak egy mélységben.1 áll a vízszintesen, és csak abban végezhetin ‘ szabályszerű munkát. 1 0- ■ . . A, vonóerő.,, áttétele, vagy a gfi-Wndelev végére vagy ‘ láncz segélyével annak tözepére történik, ezen eljárás azért jó, mert*, az erő ott hat a gerendelyre, ahol az a legerősebb. Cz&zerű Kettős láncz alkalma-' zása, mert ez. ^ek kuk jobban / megtartja az okét szabályos,‘.játás^ban,LW kettős láncz,. egyik oldala némely ekénél , Wei^f&«f«». ;elahatatlan „kisasszony“ ültek. Az asztaltársaság többi tagjai: egy pénztárigazgató nejével,egy izmos prefectus tanítványával, egy feltűnő ír-orosz hölgy hosszú fiacskájával stb. stb. Ezek nem igen érdekeltek, hanem a gyászos magyar család teljesen megnyerte rokonszenvemet. Ők Alsó-Tátrafüredről jöttek. Igen jól mulattunk, életelve a foglyoknak kiadott csibepecsenyék felett. A társalgás mindig melegebb lett, úgy, hogy ebéd végeztével elválhatlanok lettünk, persze anélkül, hogy egymás kilétét tudnók. — Most menjünk a múzeumba, vegyül', emléktárgyakat“ szóltam. — Nem, előbb írjuk be nevünket a vendégkönyvbe — mondá, fiatal szomszédom, és udvariasan nyujtá nekem a tollat. Utánam a gyászos nő következett. Meglátva nevemet, megindulva fordult felém. „Hona! tehát te vagy! Az egész ebéd alatt azon gondolkoztam, várjon hol találkoztam hozzád hasonló kedélyes asszonynyal ? ! Fátyol hullott le szemeimről. Huszonöt év előtt Balatonfüreden ismerkedtem meg NI. Stefániával, ki akkor még igen fiatal, éppen csak akkor világba lépő leányka volt. Nővére és ritka műveltségű nagynénje társaságában igen kellemes órákat töltöttem. Azóta egy századnegyed enyészett a semmiségbe. Ez egész hosszú idő alatt sohasem hozott bennünket össze sorsunk, én azonban mindig figyelemmel és érdekkel kísértem a lapok útján a reá vonatkozó adatokat. Megtudtam,hogy Stefánia egy nemrég elhult miniszter öcscsének lett neje, boldog, csal lanya, és hogy épp most van gyászban a nagynéni halála miatt. De hogy ő legyen az, kit huszonöt év után itt a Csorbatónál találjak újra fel, azt nem is álmodtam. Hogy is ismertünk volna egymásra annyi év után ? ! Az újra élénken feltámadt barátság csakhamar áthidalta a közbeesett éveket, és elvezetett a soha vissza nem térő múltba, midőn még telve reménynyel, képzesletünk tündérmesék megvalósulását látta a jövőben ! ''\j__ így telt időm a Csorbatónál. Válásra kellett gondolnunk. Fájt a válás. Mintha újra ama boldog kortól kellene búcsút venni. Istenhozzádot mondtunk. Ők vissza kissé pihenni Alsó- Tátrüredre, én holnap Dosinára, a jégbarlanghoz. , , Utolsó szavunk „a viszontlátásig, a tejen a fővárosban.“ ígértem hogy meglátogatom, ha felmegyek. iF-szándék, miig most is meg van, de ki lát p NT * ' v**~*~» hasonlíthatatlanul fontosabb azon eko, melylyel helyes kezdés mellett kisebb-nagyobb tökéletességgel a szántás valamennyi felsorolt czélját elérhetjük illetve megközelíthetjük, tehát vizsgálódásainkat csaknem kizárólag erre fordítjuk. Az eko lényeges alkatrészei mint tudjuk maga az ekotest, a csoroszlya, a gerendely, a szarvak és a befogásra szolgáló szerkezet. Nézzük most már mint működnek ezen egyes részek a szántásnál és azok különbözősége hogy befolyásolja a munkát. A szántást tulajdonképen az ekétest végzi a csoroszlya segélyével, mely utóbbinak szólja a barázdátfüggélyesen lemetszeni,által 'az eketest munkáját megkönnyíteni és azt a kopástól kímélni. Beállítása ferdén a szántóvas orrának mélységére attól 4—6 hüvelyknyire történik, azért is, hogy a talajban előforduló gyökereket vagy köveket legelőbb az érje és maga az eketest ne rongáltassék meg azok által. Hogy csoroszlyánk n———IMN UHUMacgTM — .r«TM «rr*x+xmrji*mcy“ HUVVJ/-Ul/K