Félegyháza és Vidéke, 1888. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)
1888-07-01 / 27. szám
dékek egyénisége úgy előképzettségi, mint fegyelmi tekintetben ; továbbá azon támogató jóindulat, melyre az iskolának minden család részéről számítani kötelessége. Ugyanis, akár egyszerűen olyannak tekintsük azt a polg. leányiskolát, mely intelligens ember gyermekének ma már minden nőtől megkövetelhető ált. műveltséget adni van hivatva, akár előkészítő iskolának nézzük, mely felsőbb intézetek — pl. tanítónőképző-, posta-, távirda- s vasúti stb. tanfolyam — hallgatására képesít , mindenik esetben a szülők gondos és szorgalmazó, de nem az igazságtalanul védő s a munkától elszoktató önös közreműködésére van elkerülhetetlenül szüksége. A polg. leányiskolának igen fontos és terhes feladata van , ez azonban a szülőknek a közös munkábani jóindulatú osztozkodásával oldható meg csak is, mert mit ér a tanár páratlan türelmessége, ha növendéke nem azon tudattal lép a tanterembe, hogy az fáradságos munkatér és nem játszó szoba. Keltsék fel tehát gyermekeikben e tudatot, értessék meg, hogy ott csak a komoly, kitartó munkásság arat sikert, ellenben minden léhaság, munkakerülés s gyermekes szórakozottság, mint az egyesek továbbképzésének akadályozói, szigorúan ki vannak zárva. Csak oly leányokat adjanak fel a polg. leányiskolába, kiknek előbbi szorgalmában elég garantiát találnak arra nézve, hogy szorgalmas törekvésükkel ott is megállják bizton helyüket s képesek lesznek az előírt s el nem engedhető tananyagot megemészteni. Különösen szoktassák jó előre szerény, nőies magaviseletre, rendszeresésre, engedelmességre, melyek nélkül eredményes iskolázást még elképzelni is teljes lehetetlenség. Mert, kérem, egy ily iskolának nem az a feladata, hogy egyes folytonosan játszani s tanulni nem szerető leányokat rendes üléshez, éber, figyelmező magatartáshoz, tanuláshoz szoktasson. E tulajdonságokat már megszilárdulva kell kapnia s ezekkel fölszerelve gépiesen haladnia kimért útján; ha pedig — mint ez évben is többször történt — az iskóla felét folytonos figyelmeztetéssel, rendreutasítással kénytelen elpazarolni, akkor messze elmarad a miniszteri tanterv s a szülők jogos kívánságaitól. Ide csak oly komoly gondolkozású növendékek szükségesek, kikben tehetség akarat s elég szorgalom van a kapott utasításokat elfogadni s teljesíteni. Hogy azonban az iskola a növendékek ezen elengedhetetlen tulajdonságainak nemcsak fentartását, hanem fokozását is munkálhassa, mint a szülők helyettese, mint öntudatos szakközeg és saját helyiségében korlátlanul, föltétlen joga van jutalmazással és büntetéssel élnie ott, hol saját belátása azt neki el nem engedi. Éppen ezért nagyon téves s a nevelésre zavarólag hat némely szülők helytelen érzékenykedése, melylyel az igazságos büntetés esetében kedvelt magzatjuk elpityeredésén felindulva, készebbek azt az iskola jótékony köréből erőszakkal kiragadni, semhogy rendelkezési jogukról, melyet ők a kellő időben és helyen alkalmazni oly sokszor elmulasztanak, a pedánsnak s kegyetlennek kikiáltott iskola részére csak egy perczig is lemondjanak. Pedig ők igen jól tudják, hogy jutalmazás — különben ezért sohasem neheztelnek még az iskolára sem — és büntetés— ezen hétfejű sárkány — nélkül még a háznál, a szülők iránti szeretettel s odaadó engedelmességgel sem nevelhetünk jóravaló gyermekeket, hát még az előttük idegen iskolában ? A gyermek gyarló növény, csiszolatlan anyag, melyet gondozni, simítani, idomítani a paedagogiának említett két fő eszközével lehet, mert a helyén és idején alkalmazott büntetés meszsze kiható hasznot hozhat, ma a részrehajló szülői majomszeretet, mely a gyermeknek mindig csak szépet és kellemest énekel, az ifjú kor félszegségét, esetlen felnövését eredményezi. A polg. leányiskola tanárkara növendékeiben az erények díszes csoportját óhajtván felvirágoztatni felelősségének tudatában mindig meglesz benne az az erélyes, igazságos s jóakaratú bánásmód, mely egyes tanulni nem, hanem az iskolai foglalkozást léha időtöltésnek tekintő növendékekkel szemben a nevelés elérni kívánt czéljai szerint okvetlenül szükséges. Ez iskolavezetői képzettségük s tapasztalatok alapján hivatásuk magaslatán állnak, munkálkodásukat, képességüket a tanulók javára, érdekeik előmozdítására ajánlották fel, s igy méltán megkívánhatják, hogy szép szándékaik a szülőknél gyakran fel - feltünedező elfogultsággal félre ne magyaráztassanak s a közönség bizalommal viseltessék irántuk. Ezen bizzalomi törekvés azonban csak akkor lesz teljes, ha az kölcsönös, ha a szülők gondoskodása az iskolát működésében eladással segíti. Ellenőrizzék tehát a gyermek otthoni magaviseletét, munkálkodását ; kérjék számon a feladatok kidolgozását, pontos elvégzését, fennmaradt üres idejüket fordittassák a nő házias teendőinek gyakorlására, elsajátítására ébren őrködjenek a leány szabályos s minden rut kinövésektől ment családias fejlődésén, nehogy a „diákká“ lett leányka emanczipálja magát a nőies kötelezettségek alól. Tartsák tiszteletben maguk is az iskola jogait, azokat ne kicsinyeljék meggondolatlan nyilatkozataikkal ne rontsák, tévútra ne vezessék annak hatását, hanem oltsák bele gyermekeikbe az iskolában, helyes, jó magaviseletet, engedelmességet, figyelmezést, szorgalmat, továbbá tanulótársaik s tanáraik iránti megbecsülést, tiszteletet. Rend, engedelmesség, figyelem és szorgalom azon utitársak, melyekkel karöltve lehet elérni a nevelés végczéljához s melyet nekünk az iskolában eltöltött évek utoljára sem lehetnek egyebek nap és pénzfecsérlés sokáig eltagadott czímeinél. Ezen iskola igazgatója el van határozva az intézetet jövőre is fenntartani, tovább fejleszteni addig is, míg más felállítandó intézet azt nélkülözhetővé teendi, éspedig azon reményben, hogy az elérhető eredményt az elmúlt év tapasztalatai a szülők s növendékek részéről is egyaránt fogják fokozni. A tantárgyak számára s tanítási rendszerére nézve szigorúan fog alkalmazkodni az ideváló s legújabban kiadott miniszteri tantervhez, s hogy ezt annál inkább tehesse, jövőre úgy az első, mint a megnyitandó második osztályba csakis kellő alapképzettséget felmutató növendékeket fog felvenni; a tanárkar újólag az állami képezde és gymnázium tanerőiből állíttatik össze, ezenkívül pedig gondoskodva van egy kiképzett állandó munka-tanítónőről, ki egyszersmind a növendékek feletti folytonos felügyelettel lesz megbízva; a tankönyvek összeállításánál a helyi viszonyoknak, a tanítási szükségletnek és olcsóságnak szem előtt tartásával fogunk eljárni. Jövő iskolai évre az I. osztályba 30—35, a II. osztályba pedig 25—30 növendék fog felvétetni. Az első osztályba oly 9 éves s a népiskola negyedik vagy HI. osztályát sikerrel végzett leányok vétetnek föl, kik különösen a magyar nyelvben, számtanban és földrajzban bizonyítványaik, esetleg felvételi vizsga alapján szó- és írásbeli alapképzettségüket felmutatják. E tekintetben azonban bővebb és részletesebb fölvilágosítással készséggel szolgál Zólyomi Simon vagy Chobodiczky Alajos tanár az egész nyár folyamán s igy jelentkezéseket, beiratkozásokat már mostantól elfogad. Az iskola előleges, czélszerű berendezése, a munka-tanítónő meghívása s több más, az iskolai évet megelőző intézkedések körüli tájékozódhatás minden esetre szükségessé teszik, hogy minden szülő, ki gyermekét fel akarja adni, ebbeli szándékát az igazgatónál legkésőbb augusztus 15-éig bejelentse. Az iskola további fenntartása a jelentkező növendékek számától függvén, kívánatos a szülőkre s a fenntartó igazgatóra egyaránt a jövő iskolai év megkezdhetése iránti előleges és biztos tájékozódás. Különben az igazgató felvilágosító értesítése a helyi lapokban nemsokára meg fog jelenni, melyből a szülők a további intézkedésekre nézve kellő és részletes felvilágosítást fognak nyerni. Készséggel hívjuk fel végül az érdeklődő közönség szíves támogató figyelmét az iskolára, melynek czélja növendékeinek magasabb, általános műveltséget, s oly szellemi kiképzést adni, minőt a mai társadalmi érintkezés s jövőben betöltendő hivatáskor mindenkitől elengedhetlenül megkövetel. Ezen iskola támogatásával adják dicséretes tanujeleit annak, hogy leányaiknak szellemi fejlődését, helyes irányú kiképzését szivükön hordják s értéke szerint becsülik azon jótékony haítást, melyet a tudományos irányú nevelés szívre, kedélyre s értelemre áldásosan gyakorol. Ezen iskola tömeges pártolásával bizonyítják be, hogy Félegyháza intelligens közönsége igényli, lelkesedik a nőnevelés iránt, s úgy mivelt gondolkozásával, mint magasabb képzettségre alkalmas, komoly törekvésű gyermekeivel biztos alapot nyújthat az reménybeli felsőbb leánynevelő intézetnek, melynek felállítási eszméje az utóbbi püspök-látogatás alkalmával oly élénk, s lelkesült visszhangra talált mindnyájunknál. Felméri Albert, meg legyen az, esküvő ! Hallod ? Feljövök a síromból ! — szólt Zakariás úr s két kézzel Fölemelte a bilikomot és kiürítette. — Hahaha, hahaha ! — kaczagott a haldokló. A terem márványairól visszapattant a hang. — Haha, haha! Aztán kiszökött az ablakon s a hegyoldali hires visszhangban veszett el . . . — Haha ! Éva asszony a hármas visszhangra összerezzent . . . Fölpillantott, s ott feküdt előtte Telegdy Zakariás kaczajra torzult arczczal, mozdulatlanul . . . . . . Meghalt . . . Eltemették . . . Éva asszony szive kemény lett, mint a hő s Bódy Jánost elutasította, mikor lányt kérni jött. Hiába bizonyítgatta Bódy, hogy Zakariás uram még életében eljegyezte őket egymásnak, hiába mutatta a jegygyűrűt, melyet Boriskától kapott . . . — Adja vissza kelmed a jegygyűrűt! Én vagyok a lány anyja, én parancsolok ! Bódy nem adta vissza a jegygyűrűt, hanem szomorúan távozott . . . Fölkereste az öreg Zathureczky Mátyást, Telegdy uram bonorum inspectorát s elpanaszolta neki a bajt. — Sohse busulj öcsém! Tied lesz a lány ! . . . — Igazán mondja bátyám ? — Itt a kezem ! Bódy megvigasztalódva távozott . . . Másnap egy világtalan embert vezettek özvegy Telegdy Éva elé. Levelet hozott a nagyasszonynak. Éva asszony mohón bontotta fel a levelet, mely hangzott róla pedig a következőképen : „Lelkem Évi! A vén Kukacz Mózsi éppen most kukkantott be ide a menyországba! Azt a hírt hozta, hogy nem akarod a lányomat odaadni Bódy Jánosnak! Azt mondom, hogy oda add, mert biz Isten eljövök ! Kelt az úr szent Menyországában a mai napon. Nemes, nemzetes és vitézlő Zakariás Telegdy de eodem etc.“ Éva asszonynak égfelé állt minden hajszála. Legelőször is az övéhez kapott, ahol egy kulcscsomó között függött az ősi családi pecsétnyomó, egy iizlatos aranygyűrű képében A levélen pediglen ennek a pecsétnek a hű lenyomata volt rajta, tisztán kivehetően . . . Éva asszony majd megőrült ijedtében, mert fölismerte a férje ákombákomjait is. Semmi kétség ! Ez az ő saját kezeírása . . . Az Írás még friss, mintha épp akkor porozták volna le. — Honnan vetted ezt a levelet ? kérdé a világtalantól. — Az útszélen álltam, nagyasszonyom! Ott nyomta kezembe valaki, mégpedig valami fiatal gyermek, mert a hangja olyan tiszta volt, mint egy kis angyalkáé. Az öreget elbocsájtották. Éva asszony bezárkózott szobájába és másnap, mikor kijött, mintha ősz hajszálak vegyültek volna sötét, barna fürtjeibe. Arcza halotthalvány volt. De szive kemény maradt. Hiába sírt előtte Boriska, most még jobban ellenezte a házasságot ... A levélről senki el sem szólt. Két hét múlva megint beállított a világfáké. Ismét levelet adott át, mely így hangzott : „Asszony ! Épen most nyergelik a pejkómat. Rögtön indulok Telegdre. Már régen ott lennék, ha ennek a szent Péternek nem volna olyan kitűnő vörös bora, melyhez képest a mienk csak Kis Miska! Holnap ott leszek! Kelt az ur Szent Menyországában a mai napon. Zakariás.“ Éva asszony odalett az ijedtségtől. Elájult s a vén kisurgus sokáig tapogatta a nagyaszszonyt, de nem tudta, hogy mi baja van. A levél megint titokban maradt . . . Bódy Jánost azonban elhivatta a nagyaszszony és ágya fölött adta kezébe a Boriska jobbját. — Legyen a tied! Nem a te érdemed ugyan, de azért legyen a tied ! Tudom, hogy ebbe belehalok, de azért legyen a tied . . . Pedig dehogy halt bele ! Két hónap múlva meg volt az esküvő. Éppen pünkösdhétfőjén Éva asszony is ott volt s tétova szemeit végig jártatta a násznép sorain. — Nincs itt, nincs itt ! . . . mondogatta magában. A kastélyban nagy lakomát csaptak s már a táncz is járta, mikor bevezették a világtalan koldust, aki a menyországi leveleket hozta. Most már egy egész csomagot adott át a menyasszonynak egy levél kíséretében. „Évi lelkem! — így szólt a levél — Mégis csak r megtréfáltalak! Itt van a többi levél is, amit még halálom előtt írtam. Rejtsd el, hogy senki senki se tudja meg . . . Szerbusz ! Zakariás.“ A nagyasszony azt se tudta, hogy nevessen-e vagy dühöngjön. A csomagban benne volt még vagy tíz levél, szép sorrendben. Mindenik mellett egy lap papiros, melyen az átadás napja volt megjelölve. Éva asszony nem szólt semmit . . . De odabent az ivóban Zathureczky Mátyás uram, a bonorum inspector éppen most mesélt egy történetet holmi túlvilági levelekről, mely harsogó kaczajra fakasztotta a borozó férfi népséget. A visszhangos hegyoldal is kaczagott mint akkor, mikor nemzetes uram kikaczagta a lelkét . . . — Haha, haha ! Gelléri M. Kun-Dorosma város félszázados múltjának ismertetése. Előterjesztő: Zádory Károly, 1888. évi június hó 24-én tartott díszközgyűlésen. Mélyen tisztelt közgyűlés! Tizenhét évi jegyzői működésem ideje alatt nehezebb, de kellemesebb feladat teljesítése nem volt kötelességem, mint az, amelyre az igen tisztelt képviselő testület nagyrabecsült megbízásából jelenleg vállalkozom. Nehéz, mert előterjesztésem adatai azon drága ereklyék, melyek őseink közéleti tevékenységének, áldásdús alkotásainak írott bizonyítékai, melyekből a letűnt kor szelleme szól, és ezen tudatban félszázad elégiájának hatása alatt az elfogultságot leküzdeni alig vagyok képes. Kellemes, mert jólétünkre munkált áldott emlékű őseink uralkodott eszméivel megismerkedni s a szives érdeklődőknek azokról halvány ismertetést nyújtani kedves alkalom nyílt. A rendelkezésre álló rövid idő megfoszt azon szerencsétől, hogy elődeink polgár erényeiről, közhasznú ténykedéseiről, erőm csekélységéhez mért méltánylással is említést tehetnék. Ezeknek figyelembe vételével méltóztassék tehát a szíves várakozás mérvét leszállítani. Igen tisztelt közgyűlés! Minden kornak megvan a maga saját uralkodó eszméje, mely annak hatásában, alkotásaiban visszatükröződik. Dorosma város félszázados múltját az öntudatos fejlődés, a czélirányos haladás jellemzik, melynek egyik rugóját V. Ferdinánd királyunk ezennel bemutatott, megyszin bársony táblába kötött, arany zsinóron lógó királyi nagy pecséttel hitelesített s bőrre írott kiváltságlevéllel igazolt jogosítványa képezi. — Nem tartom érdektelennek a latinul szerkesztett okirat magyar fordítását ismertetni, mely ekként szól : Mi Első FERDINÁND Isten kedvező kegyelméből Ausztria császára, Magyar és Csehországnak, Dalmát, Krajna, Slavonia, Galitia és Lodomeriának e néven ötödik apostoli királya. Lombardia, Velencze, és Illyriának királya stb. Ausztria fővezére, Lotharingia, Salsburg, Styria, Carinthia és Carniolia alsó s felső Silésia vezére. Erdélyország nagy fejedelme, Morvaország őrgótja, Habsburg és Tirol stb. grófja jelen levelünkkel tudtára adjuk mindenkinek, a kiket érdekel kijelentvén: Hogy Mi részint Kis-Kunságba kebelezett Dorosma község előjárói s szabadalommal ellátott közönségének benyújtott folyamodása, s Felségünkhöz intézett esedezésére, részint nevezett Dorosma község lakosinak, valamint a környékén fekvő helységek haszna s kényelme előmozdítása végett királyi hatalmunk teljéből s különös kegyelméből kegyesen megengedjük, hogy nevezett Dorosma község ezután a jövőben, és örök időkig Mezőváros nevezettel bírjon, s ilyenül ismertessék és czimeztessék; továbbá, hogy ugyanazon, általunk imént várossá emelt községben, úgymint Dorosma mezővárosában azon hetek hétfőin, melyekre Sz. Ágota (Febr. 5-én.) Kér. Sz. János (Junius 24.) Sz. János lefejeztetésének (Aug. 29.) Sz. Imre (Nov. 5.) ünnepei esnek, négyrendbeli évi (országos) vásár, vagy is szabadalmazott évi piacz tartható s érvényesíthető mindazon szabadalmak s előnyökkel, melyekkel más Szabad királyi városaink, mezővárosaink közönségeinek szabadalmazott vásárai vagyis évi piaczai tartatnak, mégis azon hozzáadási kijelentéssel, hogy midőn az évek folyamában az évi (országos) vásárok imént jelzett megtartására határozott hétfők országos ünnepre esnének, azon esetben ezen