Félegyháza, 1884 (2. évfolyam, 1-30. szám)

1884-01-06 / 1. szám

Második évfolyam 1. szám Fólogyliáza, 1884 január 6. Előfizetési árak: Egv évre . . . ..4 fit. Fél érre ..........5 fit. Negyedévre . . 1 frt. oZ9rtí38Zt08ég é-3 ki­aló-hivatal a tároa- 3ág nyomdájában (vasúti tout Hein­rich ház], ide inté- zer.däk minier. a lap szellemi 3 anyagi ré­szét Illető közlemé­nyek. TÁRSADALMI HETILAP. >r<‘íí.j<kl<lii inindon rnsárnap.-rrr­Eiöfizeteaek eazkő- i; zőlhetök helyben ij KlöknerEda klnyv- kereskedésében a vi- , dékán minden pcs- I] tahi vatalnál. Hirdetésekre nézve | a lap egy oldala 30 ii helyre van beoszt- !' va. egy hely bélyeg 11 di.ioin kívül 30 kr. Kincstári bélyeg U-' letmény mindé t/m hirdetés után 30 kfrl.:3 Nyílttérijén egy sor 3Ó kr. ' M •' Kéziratok viszsza nem adatnak. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten: Haasenstein és Vogler, Barna Tivadar, Bécsben: H aasen stein és dl. Hrdlicka, Frankfurtban; S. L. Daube hirdetési irodákban. Vogler, Daube, A. Oppelik Építsünk szeszgyárat! E b’/M járja be, ex, eszme Itatja át ma befo­lyásos köreinket. Egv uj ipar vállalat létesítése egyesíti újra az anyagi és szellemi erőket, biztos tanúságaként annak, hogy faji jellegünk nemcsak a veszély felismerésében s annak közerőveli el­hárítása iránti egyesülésünkben áll, hanem a nyu­gati népek s legkivált a pezsgő vérű ifjú Amerika népe fejlődő ipara, alkotó szelleme, s mindig ver­senyre hivő fellépésével szemben is munkára ter­mett életrevalóságunkat, életképességünket, s iga- siátJ* *fmondva életjogosuit.ságunkat érvényre emelni úgy a tudomány, mint közműveltség, úgy a me- j zőgazdasúgi "előhaladás, mint az iparkereskedelem j terén magunkat önérzettel hivatottnak valljuk, s ! a változott viszonyok tapintatos’ felismerése által ; a harci riadók zaját, a csatára robogó csapatok dörejét, az ügetve vontatott ágyúk dübörgését, szíve­sen látjuk felcserélve korunk földművesének a ter­mészet titkai felismerésével és az ipar célszerű be- használásával jövő reménye megvalósultán elzüm­mögött csendes danájával, a kis iparos sűrű kip köp- i jóval,sásoklóerejügőzgéppel dolgozó snapról-napra szaporodó gyárak néma morajával, egyhangú za katolásával. Voltak idők, és több századon sít volt igy, hogy a magyar vére ontásávál volt dicső. Most*] itt az idő, még nem késő, hogy arca verítékével, ! szelleme alkotásával, világra szóló munkája benső j C5 ö It ü UL . I * ado* 11 is Lei II eo V ILI ^ J >cll 11 d X 1 V evil ell ^ XJ c [licka, Frankfurtban 5 S. L. Daube hirdetési in becse és külső csínjával, egyéb nemzeti erényei I mellett mértékletességével . és takarékosságával j legyen dicső. ^ E haza tudósai, s a hazáért lelkesedő azon i hazafiak, kik részint a száműzetés keserű kény- szerűségéből, részint hazai viszonyaink helyesebb I megítélése szempontjából a müveit nyugat viszo nyait közvetlen szerzett tapasztalat útján megis­merhették, sokszor és annyiszor feltárták már a külömbséget, mely a mezőgazdaság és állat-tenyész­tés minden ága, mint az ipar és kereskedés min­den neme közt a mi hátrányunkra fenn áll. De valljuk meg őszintén,• hogy a hazafias szellemtől I vezérelt tanulmány útján tett tanúságos összeha- I sonlitást nagyon is ‘hajlandók vagyunk gúnyos I mosolylyal kicsinyéivé fogadni, s az annyi fáradt­sággal szerzett gyakorlati ismeret közvetítőjét szoba tudósnak becsmérelni. Es miért? mert irtózunk az újításoktól és könnyebb dermedt álomba szenderülve kicsinyel­ni mindazt, a mi látkörünköVi kívül esik — kivált ha külföldi; és mert szegyeneljük még magunk- ! ban is elismerni akár tudatlanságunkat, akár hát­ra maradottságunkat. P^dig hát épen ez által nyer legkiáltóbb kifejezést szellemi fejletlensé­günk, s épen ez nyomja ránk a maradandó bé- I heget, bogy az átalános műveltségnek még I mennyire színvonalán alul vagyunk. Ma már azon kedvező helyzetben volnánk, I hogy tanulni, olvasni sem kell, mert a magas kormány az újabban létesített sok iskola dacára feltételezi, hogy sokan olvasni nem is tudnak; de minthogy hallani mégis legtöbben hallanak, teliát állam költségen az idehaza már nevet szerzett szakegyének külföldi kiképeztetésével vándor tanítók személyében hirdetteti a tant, mely a haza bármely foglalkozású polgárát jól felfogott érdekei kiaknázására vezetné. De valljuk meg ismét őszintén, ez sem használ! Újabb időkben városunk is gyakran volt szerencsés ily szak-fér­fiakat kebelében fogadni, a kik kiválókig a mi viszonyainknak megfelelőleg a mezőgazdaság, mint iparszerű foglalkozás különböző ágáról tartották felvilágosító és buzdító előadásukat, a miket töb­ben időt nem kiméivé oda-adó figyelemmel hall­gattunk végig, az okadatolt fejtegetést helyesel­tük, felfogtuk, tanultunk sokat, és kérdjük, tet­tünk-e valamit? A kik érdeklődni látszanak még azok ré­széről is, mennyivel a háttérben mozgók, mint mind megannyi hivatott bíráló részéről hangzik fel szó, hogy könnyű ezt vagy amazt ékesen elbe­szélni, de nem úgy van az az életben. Bennünket magasabb szempontok, állami és közgazdasági te­kintetek és nem elienmondási viszketeg vezérelt mindenha, azért bátrak vagyunk kockáztatni a szót, hogy szilárd meggyőződésünk szerint, ha a lelkiismeretesen adott utasítást gondolkodó hivő lélekkel befogadjuk, s a nyertirányban akárigénybe vett tanács, akár alapos tanulmánynyal magunkat tő­A „Félegyhása“ ,,Tere-fere.“ Első tekintetre meg is lehetne ütközni azon a különös címen, mely e kis szórakoz­tató csevegés homlokán írva áll. „Tere-fere“ .... mi lehet az? Mindjárt megmondom. Először is; nagy fontosságú valami. Igen is . . . A ,.tere-fereu nagy szerepet játszik a mos­tani világban. Ott van a kis falu szűk utcáiban és a nagy városok szalonjaiban, még az ország- házban is. Úgy ám. De még nem mondtam meg, hogy tulajdon­képen „mi“ hát a ..teredére.“ Vagy talán ez fölösleges is volna. Nemde ? . . . . Különben aki nem tudja, kérdezze meg valakitől, mert én magyarul beszélek. ..Teredére“ annyi,mint: „töretére“. Ezt akármelyik kiérdemelt nénike is tudja és még sérelem volna feltételezni valakiről, hogy magyarázatára szorul. Van sokféle „terefere“ és a képzelhető min­denféle jelzővel el lehet látni. Van kedves, haszon­talan, csipös, unalmas, drága „terefere“ ; aszerint, amilyen a „terefere.“ .... A ház előtti kis pádon, lioldsugáros nyá­ri estén andalító csendben k e d vés „teredére“ folyik; a piacról hazatérő komám asszonynak jól esik órákig li a s z o n t a 1 a n u 1 tereferélni az utca szögleten. A társaságban az unalmat-mivel űzzük? Előrántunk valamely szánandó távollevőt, elmondjuk, a mit tudunk róla, hogy ilyen, hogy amolyan; pompásan lehet ezen nevetni, ki gondol azzal, hogy bizony érzékenyen is csipke il­li e t j ü k .......... Hisz csak „tereiére“. I i Akit ki nem állhatunk, annak a tereferéje unalmas. Az átalánosan ismert „Sándor-utcai palotá­ban“ 440 „honatya“ tereferél folytonosan a haza boldogsága fölött. Ez aztán már drága „terefere“ ; járván érette fejenként mindennap öt forint. Szóval a „terefere“ fontos dolog, akár ki mit mond. Már könyveket is Írtak róla. A hires publi­cista: Kákái Aranyos Nro 4. is e szót * használja címül országgyűlési ismertetéseiben. Hogy nagy horderejű hatása is lehet, az minden kétségen felül áll. Például, midőn nyugodt megelégedéssel örülsz az irigylendő „közkedveltségnek,“ melyben min­denütt részesülsz . . . és egyszerre valami csiklan­dós, szúrós pletykácska üti meg füledet, nem szikrázik-e mindjárt mindkét, szemed, nem kez- ded-e erősebben szorongatni kezedben a sétabotot; stb. . . . ? Pedig csak „terefere“ az egész. Ismertem egy gyönyörű szép leánykát, kinek örökké mosolygó szemeit oly bússá, örömtclenné csapkodta rövid idő alatt néhány légben szállin­gó, ismeretlen forrású, fekete liirkacsa... Nem lett többé soha olyan kedves, édes-vidám jelenség; valami keserű fátyol borult a re vonásira, mintha csak meghalt volna az előbbi ..........Pedig az egé­*szet ismét csak valami g o n o s z „terefere“ okozta. És még nagyobbat is okozhat e csúnya jószág, ha elfajul. (Ámbár az előbbi is oly gonoszság, hogy soha sem oldanám fél e bűnt, ha pap volnék!) Nagyobbat is okoz, mondom, — mert mi­ként egy kis falunak van közvéleménye, mely ugyancsak meghurcolja azt, kit fölkapott, úgy a nagy világban is él ez újabban „hatodik nagy hatalommá“ emelkedett „közvélemény“, mely emel és sújt, vörös bársonyszékbe röpít, s vagy a lejárt politikusok szánalmas kategóriájába kárhoz­tat, ország- sorsa fölött intézkedik, nagy emberré tesz vagy kétségbe ejt. Majd a dicsőség fényes napsugaraiba visz, majd a megvetés sorvasztó pince sötétségébe. Bizony nagy dolog az a közvélemény, . . . pedig az eredete ugyancsak hitványság. Valaki elejt egy csintalan szót, a másik fülel . . . megjegyzi, hozzátok!, továbbadja. A harmadik szintén fülel, líozzátold és továbbadja. Mire a tizedikhez ér, már az egérből ökör lett, mely ugyancsak döfködi áldozatát. A nagyvilág közvéleménye is csak ilyen. Egy rakás újságíró — „skribler“ várja a parancsot „onnét fölülről.“ „Most a sárba nyomni X-et és emeljétek a hetedik égbe Y-t!“ Meg lesz a másnapi .számokban Egy hét múlva: „Hetedik égbe X-et és az utcasárba Y-t!“ Hűségesen felemelik a hetedik égbe, vagy a sárba nyomják. — Nach dem Befehle*). Igaz a : Geld regiert die Welt!**) Aki pedig belát a kulisszák mögé, szánalmas mosolylyal nézi a szegény, hiszékeny publikumot. ..........Hs valóban különösen a mai világban kezdik emlegetni, hogy a „nagy szellemek“ egyik fökelléko. miszerint „a közvéleményen föliilemel- kedjék“. DI;is szóval: kutyába se vegye, akárhogyan kiabál utálnia. Ez nekem különösen liizclgett. mert én a rólam szállingó tereferékr e ugyancsak semmit sem szoktam adni; minél csiklandósabb, annál jobbat nevetek rajta. Legalább igy egy kicsinkát a „nagy szclle- mck“-hez kapaszkpdhatom s talán még közéjük is jutok valaha. Ki tudja? .... De azért mindig tiszteletteljesen veszem le kalapom a „közvélemény-pad“ előtt, ha arra visz az útam. ______ rr. A parancs szerint. **) Pénz a világ ura.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék