Félegyházi Hiradó, 1896 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

1890. január 5. F É L E G Y N­ Á Z 1 II I R A D O. évben szándékozik kiköveztetni, az ügy­darab nyilvántartását a folyó év julis ha­váig nyilvántartásba venni rendeli. A kórházi ápoltak részére a szükséges ruhaneműek beszerzésére utasítja a gazda­­tanácsnokot. Elrendeli, hogy a Göröcsné-féle isko­lánál koronára­ letört harang — mely ennél­fogva teljesen hasznavehetetlen — a buda­pesti Walser-féle érezöntőde czégnél a czég által ajánlott 50 forintért újraöntessék, 20 forint értékben váltván be a tönkrement harangot. A főgymnasium igazgatója beküldvén az I. osztályú tanulók tandíj-elengedésért folyamodók névsorát osztályzatuk feltün­tetésével ; a tanács kijelöli közülük, hogy kiknek engedhető el a tandíj egészben és felében s kinek nem engedhető el. Felhívja a főgymnasium igazgatóját, hogy a hátralékos tandijakat szedje; egy­szersmind értesíti, hogy attól a jövőben — már a közgyűlés által tett intézkedés alapján — felmenti. * A Péteri-tó nádja vágatását Mihálovits Jenő gazdatanácsnok már befejezte. A vá­­gatásra előirányzott 2000 forintból csak 750 forintot költött el. A levágott nádból 11,000 kéve első minőségű, 6000 másod­rendű s mintegy 1500 kéve harmadrendű lesz. Ennélfogva az előirányzott bevételt, főkép az 1200 forint megtakarítás által, nemcsak el fogja érni, hanem túl is haladja. ★ Közgyűlés. A városi képviselőtestület ma délelőtt 9 órakor közgyűlést tart, mely­nek tárgyai: a törvényhatóság Gátér el­­csatlakozása ügyében kelt határozatának és Mihályi József felebbezésének bejelen­tése. Ezer év. választója vagy jobban mondva összekötő pontja a letűnt 1895. év utolsó s a jelen 1896. év első napja. Akkor midőn nem­zeti életünkben államiságunk fennállásá­ban ezer é­ső közt annyi dicsőségteljes évet tudunk felmutatni, akkor, amidőn ennek a nagy kornak évfordulóját fényes nemzeti ünnepségekkel erőnk, képességünk, kultúránk stb. demonstrálásával készülünk megülni, nem mulaszthatjuk meg nem emlékezni az időknek ez érintkezési pont­járól, a midőn a múlton lelkesedve örülve a jelennek, remélünk, hiszünk a jövőben. Az időnek e nevezetes pontját, milyet ükunokáink ükunokái sem fognak meg­élni, (melyik lesz az az emberöltő, mely egy másik milleniumot fog megölni ?) a mely szerencse most minket a mai nem­zedéket ért: méltán ülték meg kitűnőleg Félegyházán is. A templomokban megható hálaadó isteni tisztelettel zárták be a letűnt ezer évet. Szilveszter napján megható ájtatosko­­dások között d. u. 5 órakor szent beszéd tartatott mind a két plébánia­templomban, melyben a bekövetkezendő ezredév jelen­­tőséges eseménye tárgyaltatott, utána a plébánosok tartották a szorosan vett hála­adást az oltáriszentség kitétele mellett. A kaszinóban újév napján tartott gyűlésében Tóth Endre elnöknek igen szép beszédje az ezredik évfordulónak spontán megnyilatkozása volt a milleniumi év nagy jelentőségének. Szilveszter éjjelen a Bakos Sándornál tartott társas összejöveten Ulrich István főjegyző éjfélen poharat ragadott s more solito lendületes beszédben búcsúzott el az ezredik évtől, üdvözölvén uj évet, a máso­dik, az új ezredév kezdetét. A kereskedelmi egylet vigalmi­­bizottsága a millenáris esztendő előestéjén száz terítékű hal vacsorát rendezett, a­melyen nemcsak férfiak, hanem a szép nem is meglehetős számban képviselve volt.­­ Természetesen felköszöntők hiányban nem valának; igy Rónai Mihály szép és tartal­mas beszédben az Alkotmányos királyra emelt poharat, kinek dicső uralkodása alatt a kereskedelem óriási lendületet nyert. D­r. Lederer Lajos a jelenlevő közönségre Steiner Gusztáv pedig Dr. Lederer Lajosra ürítették poharukat. A társas vacsora után az ifjú párok tánczra perdültek, s a díszes társaság csak a reggeli órákban oszladozott el. A jelen 1896. év, melybe beléptünk, ránk magyarokra nézve valóban epoehális jelentőségű. Ez küszöbe a második dicső­séges évez­rednek s ünnepe az első évez­red világravaló hatalmas alkotásainak. Mi ezúttal e helyen is üdvözöljük e nevezetes esztendőt, mely oly dicsőségteljes lesz ránk nézve. A kedd és szerdát összekötő év volt az a nevezetes forduló­pontja évszámítá­sunknak, mely országunk s államiságunk történelmének lapjára 1000 esztendőt irt, fel. Elmúlt és nincs — de csak az idő. Emlékeiben, alkotásaiban, vívmányaiban és más számtalan instuczióiban azonban hirdeti, hogy létezett, s az uj ezer évnek demonstrálja. Ez az ezer esztendő állami életünkben biztosítéka egy másik ezer évnek. A nagy múlt és nagy jövőnek nagy A szobámat méregettem hosszú lépé­sekkel, miközben szemem, az asztalomon heverő grófi névjegyre esett . . . Ez egy kissé ismét felderített, s miután közelegni láttam a kitűzött időt, átkeféltem gyenge lábon álló gúnyámat s elindultam, hogy a grófot meglátogassam . . . Éppen tizenegyet ütött a kastély órája, midőn az inas bejelentett. A gróf már várt reám. — Ez már igazi pontosság, — mondá a gróf kezét felém nyújtva, — örvendek, hogy elfogadta meghívásomat . . Hozta Isten nálam, foglaljon helyet édes jó ba­rátom, hadd mondjak el önnek egy kis történetet. Ön nekem tegnap örök boldogságot adott, amelynek elnyerhetése ama bizo­nyos rózsabimbóhoz volt kötve, melyet nekem egy kérésre volt szíves átengedni; most ezt az igazán nagy szívességet aka­rom önnek bármiként is meghálálni, mert én önnek azzal tartozom. — Nem értem méltóságodat, már hogy lehetett az a rózsabimbó ily nagy boldogság megteremtője? Szabad kegyes felvilágosítását kérnem ? — Oh igen, kész örömmel, ha nem kérte volna is elmondottam volna. Rövid a történet, hallgassa meg édes barátom. — Látta ön azt a hölgyet ott az emelvényen, kivel én szemközt ülve be­szélgettem, midőn önt távozásakor köszön­töttem ? Igen méltóságos uram, láttam. — No hát édes barátom azt, az an­gyalt szerezte ön meg nekem feleségül azzal a rózsabimbóval. Ugyan­is ő csupa szeszélyből, vagy jobban mondva nagy úri passióból kikötötte, hogy mindjárt fe­leségemmé lesz, ha a mai, már mint a tegnapi rózsaünnepély alkalmával egy bi­zonyos rózsabimbót neki visszaadok a „háború“ után. Arra fog dobálni, amerre én járok, a jelet azonban nem mondta meg, csak arra figyelmeztetett, hogy fel­tűnően rajta lesz. Az a kis ibolyaszál volt az, mely az ön kabátjában fennakadt ró­­zsabimbó kelyhéből kandikált elő. Remeg­tem a vágytól, hogy én bírhassam, azért bátorságot véve önhöz léptem és .... a többit már úgyis tudja ... A rózsabim­bót ujongva vittem illetőségi helyére, s a­­ díjat el is nyertem, mert tegnap este óta vőlegény vagyok! . . . Ennek a nagy boldogságnak az el­nyerésében öné, aki oly készségessen adta át boldogságom rózsabimbóját . . . Szóljon édes barátom mit óhajt? Mondja el őszin­tén mit kíván ? Ami tehetségemben áll, mindenre kész vagyok önnel szemben !... Tövéről-hegyére kikérdezett tőlem mindent, s miután képzettségemről is fel­­világosítottam, e szavakkal bocsátott el: Legyen nyugodt, édes barátom, rövid időn rendben lesz a jövővel . . . Megköszöntem szives szavait s haza­mentem. Harmadnapon reggel egy pecsétes levéllel állított be egyik hajdúja. Nem ismertem az Írást, meghökkentem, mi legyen ez? Hirtelen feltörtem a levelet s olvastam: Kedves Falusi Barátom! *)-i birtokomon megüresedett ispán­­állást önnel óhajtom betölteni, s erre ezennel ki is nevezem. Fogadja hálámnak ezen csekély nyil­vánítását szívesen addig is mig azt nagyobb mértékben le nem róhatom. Mellékelve van ezer forint az esetleges költségekre, kérem fogadja el. Isten áldja! Üdvözli Gróf Szelecsényi Arthur. Egy év múlva ezen szerencsém után kerültem ide, a te közeledbe, mint a gróf jószágigazgatója. Ez az én mostani állásom­nak a története, ugye jó théma lesz? Úgy gondolom te is adnál egy rózsabimbót egy jószágigazgatóságért, nemde ? . . . — Kész örömmel! . . . TANÜGY. A tanítók fegyelmi ügye.­­Vl­assics Gyula kultuszminiszter, tudomásával annak, hogy a tanítók fegyelmi ügye rendesen hossza­dalmas eljárással szokott megejtetni, mely úgy az illető tanítónak, ki fölfüggesztetvén, fizetése beszüntettebb, mint a tanítás ügyé­nek hátrányára, a községnek pedig anyagi kárára van, fizetni lévén kénytelen a he­lyettesnek is: a vármegye főispánja utján energikus hangú rendeletben hívja fel az iskolai hatóságokat, hogy — miután a tör­vény szerint még a felekezeti tanítók fegyelmi ügyei is a­ vármegye közigazgatási bizottsága elé tartoznak — a fegyelmi eljárás foga­natba vételétől számított 8 nap alatt a közigazgatási bizottságnak jelentést tegye­nek, hogy a fegyelmi választmány azt ha­ladéktalanul tárgyalás alá vehesse s hogy az ügynek gyors elintézése ilyeténképen lehetővé tétessék. * A tanyai tanítói állásokat végre-valahára sikerült betölteni. Az uj tanitók már el is foglalták állásaikat.* A karácsonyi szünidő is véget ért; e hó 3-án reggel az összes helybeli magán- és nyilvános tanintézetekben megkezdődtek az előadások.* Az iskolai év megrövidítésére vonatkozó­lag több helyen tervbe vették, hogy a mil­leniumi kiállításnak május 1.-én leendő megnyitása után május végével bezárják az iskolákat.­­Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a napokban e tárgyban rendeletet bocsátott ki, melyben megtiltja, hogy a jelen tanév bármi czí­­men megrövidítessék. Tehát úgy a fővá­rosban, mint a vidéken a tanévet a rendes időben fogják bevégezni, miután a kiállítás egész késő őszig úgyis nyitva marad. 3

Next