Félegyházi Hírek, 1990 (3. évfolyam, 1-28. szám)

1990-01-01 / 1. szám

Kedves Félegyháziak! Most az év végi ünnepek előtt, úgy érzem, hogy, mint a város tanácselnökének a Félegyházi Hírek lapjain is illik számot adnom a városban élő honfitársaimnak az elmúlt évről, és — ha vázlatosan is —, szót ejteni jövő­beni céljainkról. Biztos vagyok benne, hogy az 1989-es esztendő kiemelt helyet fog kapni hazánk, népünk és városunk történel­mében is. Még fel sem tudjuk fogni azt a rengeteg nagy- jelentőségű változást, amely — sajnos egyre romló gaz­dasági helyzetünk ellenére is — pozitív irányba vitte társadalmunk fejlődését. Visszafordíthatatlan folyamatok kezdődtek el politi­kai életünkben és ez bizony sokakban bizonytalanságot, csalódottságot, esetenként aggodalmat kelt. kát a lakásigénylőket, akik saját maguk oldották meg lakásproblémájukat. A vá­rosban 144 új lakás épült fel az idén. Befejeződött a 11. sz. (Kisegítő) Általános Iskola bővítése és az Egye­sített Szociális Intézmé­nyek két épületének teljes felújítása. Tovább folytatódott a Holló Ház és a Művelődési Központ rekonstrukciója, a kórházi mosoda építése, a szennyvíztisztítótelep és a vízmű bővítése. Folytató­dott az önerős gázvezeték­építés és a tanya-villamo­sítás. Elkészült a város- központban az új parkoló, sok új szilárd bukolatú út, járda épült a lakosság ösz- szefogásával. Elkezdődött a Hunyadi utcában az Anya-csecsemő- és gyer­mekvédelmi centrum beru­házása, ahol majd a Csa­ládsegítő Szolgálat és az Átmeneti szállás is helyet kap. Ehhez egy 5 millió fo­rintos minisztériumi pályá­zatot is elnyertünk. Elkészült a Bankfalui Is­kola 2+2 tantermes bőví­tésének terve és hónapo­kon belül ki fogjuk alakí­tani a móravárosiak régi igényének megfelelően az orvosi rendelőt. Folyamat­ban van a Petőfi-házban egy emlékszoba kialakítá­sa, melyet a nagy költő születésnapján tervezünk átadni a közönségnek. Eb­ben az évben jelentősen bővült, javult a város ke­reskedelmi ellátása is (autó­szalon, valutás üzlet, új bú­toráruház, új benzinkút stb.). 26 új magánkereske­dő kezdte meg tevékeny­ségét a városban. A megnövekedett közép­iskolai korosztály számára 8 osztályfejlesztést valósí­tottunk meg. A városi tanács és a vég­rehajtó bizottság nagyon sok nagyjelentőségű dön­tést hozott és a korszerűbb ügyintézés érdekében az év közepén átszerveztük a hi­vatali szervezetet. A város fejlődését per­sze elsősorban azok látják látványosabbnak, akik rit­kábban látogatnak hoz­zánk. Mi, akik itt élünk a fejlődést kevésnek tart­juk és a hibákat, hiányos­ságokat is kritikusabban szemléljük. Mindenesetre az elért eredményekkel nem lehe­tünk elégedettek, de szé­gyenkeznivalónk sincs. Ter­veink pedig reálisabbak a korábbiaknál és minden anyagi nehézség ellenére, szívós munkával megvaló­síthatónak tűnnek jövőre is. Ehhez természetesen vá­rosunkat szerető lakossá­gunk összefogására lesz szükség. És mindenesetre pozití­vumként értékelem, hogy ebben az évben megélén­kült az érdeklődés a köz­élet iránt, sorban alakul­nak a különböző pártok, akik szintén sokat tehetnek a város fejlődéséért. A vá­rosi tanács vezetése jó kap­csolatra törekszik minden meglévő és alakuló politi­kai erővel és az egyházak­kal, mert az igazi önkor­mányzat kialakításához a2 nélkülözhetetlen. Az igazár most kezdődő politikai csa­tározásoknak a köz javál kell szolgálni. Kiderült, hogy egész ge­nerációt — köztük az enyé­met is — éveken keresztül félrevezették, a tényeket tudatosan meghamisítot­ták, mindezt a nép nevében, a párt nevében, a szabadság nevében tették. Mára sok­mindenről, amikben hit­tünk, kiderült, hogy illú­zió vagy egyenesen hazug­ság volt. Tudom súlyos Szá­vák ezek egy olyan ember­től, aki több, mint 15 éven át volt az MSZMP tagja, de nem a köpönyegforgatás, hanem a csalódottság írat­ja velem e nehéz szavakat. Nem tartozom azok közé, akik párttagságukat meg­tagadják, csak elhatároz­tam, hogy ezentúl minden politikai párton kívül fo­gok magánemberként és ta­nácsi vezetőként is váro­sunk érdekében politizál­ni. Nem lehetek köpönyeg­forgató már csak azért sem, mert minden múltbeli hi­ba és bűn ellenére sem le­het tagadni azokat az ered­ményeket, amelyeket az el­múlt 45 évben elértünk. Mindezen gondolatok azért jutottak eszembe, mert ma­napság nagyon sokan ko­rábbi vagy valamely jelen­legi párthoz való tartozá­suktól függetlenül min­den eddigit tagadnak, sőt új „boszorkányüldözés” je­lei tapasztalhatók, pedig ha valamikor, akkor ma iga­zán minden jószándékú ma­gyar ember összefogására szükség van ahhoz, hogy a mély társadalmi és gazda­sági válságból kilábolhas- sunk. Társadalmunknak a je­lenlegi kialakuló igazi de­mokráciában be kell lát­nia, hogy törékeny, mi több létében veszélyeztetett. Be kell látnunk, hogy a sza­bad választásokat megelő­ző politikai csatározások el­lenére egyazon emberi csa­lád tagjai vagyunk, egy ha­jóban evezünk, ugyanazon szeleknek és veszélyeknek vagyunk kitéve. Mai jelenükből egyre vi­lágosabban látjuk a múl­tat, de látnunk kell a jö­vőt is, amelyet ebben az országban közösen építeni akarunk. Kétszáz év távlatából ma is aktuálisak a II. Vatiká­ni Zsinat megállapításai: „az embereknek még soha nem volt ilyen erős igé­nyük a szabadság iránt, mint ma. A szabadságol rendkívül nagyra kell tar­tani, de jogtalanul nerr szabad élni vele.” A demokrácia etikája ú; penzum, amelyet mind­annyian most tanulunk, de elengedhetetlen ahhoz hogy az ebben az évber oly sokat hallott nemzet közmegegyezéssel csende­sebb vizekre, szebb jövő felé kormányozzuk orszá­gunk hajóját. Ehhez való­di önkormányzatra, nyílt szólásra, a nép általi és nem a nép nevében való kormányzásra is szükség van. Szilárd erkölcsi alap kell hozzá, mert nélküle ellentétbe fordulhat. Az ön- kormányzat dilettantizmus­ba, a nyílt szólás demagó­giába. Sokan elmondták már, hogy az igazi politikai, tár­sadalmi kibontakozásra né­pünknek még soha nem volt ekkora esélye, mint ma és ezt az esélyt nem szabad elszalasztani, mert a gazdasági válságból való kijutásnak is ezek az elő­feltételei. Mindezt megnehezíti, hogy a nagyjelentőségű politikai változások mellett ebben az évben érzékeljük igazán először és sajnos várhatóan még fogjuk egy-két évig az ország, s benne városunk rendkívül nehéz anyagi helyzetét. Az egyre nehezedő gaz­dasági körülmények, az ál­lami költségvetés egyensú­lyának javítására tett köz­ponti intézkedések hatása kedvezőtlenül érintették vá­rosunk gazdálkodását is. Legkritikusabb pont az intézményfelújítás és a kommunális ellátás terüle­te volt, mert a fedezet még nominálértékben sem növe­kedett ezeken a területe­ken. Gondjaink ellenére — a jó és körültekintő gazdál­kodásnak köszönhetően — csak vázlatos eredmények­ről is beszámolhatunk. Az év elején elkészült az ifjúsági garzonház, amely­ben 33 fiatal házaspár la­kásgondját oldottuk meg. Ezen kívül 42 családot jut­tatott a városi tanács OTP- értékesítésű lakáshoz. 4 millió forint szociális tá­mogatással segítettük azo­A segítés vágyának hatalma A szeretet ünnepe előtt, véletlenül akadtam össze régi amatőrfilmes barátommal, aki érdekes és igen tiszteletreméltó tervé­ről tájékoztatott. Barczikay László a volt Holló László rajzfilmstú­dió jelenleg betegállomány­ban lévő operatőre, részt- vett Budapesten a mozgás- sérültek és a csökkent szel­lemi képeséggel rendelke­ző gyerekek részére rende­zett jótékonysági koncer­ten, ahol több művész is­merőse és barátja is fellé­pett. A koncert után Dinnyés Józseffel, az ismert daléne­kessel találkozott, akit Bob Dylant kanadai énekes után „Bob Dinnyésnek” becéz­nek. Beszélgetés közben felvetődött a gondolata egy Kiskunfélegyházán is meg­rendezendő koncertnek, hi­szen városunkban is több mint 35 ilyen gyerek van, akiknek bizony elkelne a segítség. Dinnyés József azonnal felajánlotta segítségét, és még a koncert után több művésszel összehozta Bar- czikay Lászlót. Nagy Bandó András a népszerű humo­rista, szintén azonnal vál­lalta a fellépést, sőt el­mondta, hogy teljesen új műsort állít össze, csak er­re a fellépésre. Matzon Ágnes az ŐRI műsorszerkesztője hason­lóan a többihez minden tá­mogatást felajánlott és rög­tön egy tekintélyes nevek­ből álló névsort adott át. Az említett két művészen kívül szívesen vállalna fel­lépést Zorán, Bródy János énekes, zeneszerző, Sebő (Folytatás a 2. oldalon) Karácsony csillagai M ég kettőt kell aludni, két lapot kell a naptár lapjaiból lepergetni, és eljön az év legszebb és legnagyobb ünnepe: a Karácsony. Az ünnepvárás napjaiban a város arca is meg­változik. Az áruházak, butikok megtelnek vásárlók­kal, az emberek csomagokkal sietnek az utcán, az ajándék-adás, és az ajándék-várás boldogsága csil­log a szemekben. Az utcai árusoknál hatalmas karácsonyfahegyek várják a fát venni szándékozókat. A szabadtéri karácsonyfa üzletek körül a Hargita kékhomályú zúgó fenyveseinek illata borítja be a Kossuth utcát. Nagyot szippantanak belőle a fák legszebbikét keresők. A megvásárolt fa az erkélyen pihen, várva, hogy majd feldíszítve, csillogó díszekbe öltözve karácsony este „meghozza a Jézuska”. Karácsony estéjére elcsendesedik a város. Délben bezárnak az árutömegeiktől megfogyatkozott üres polca üzletek. Délután még ég a lámpa a vendég­lőkben, eszpresszókban. De ma korán elmegy az utolsó vendég is, és a szórakozóhelyeken is kialszik a lámpa, bezáródik az ajtó. Mindenki siet haza az otthonába, a családjához. A karácsony melegét, bensőséges örömét az növeli legjobban, hogy együtt ünnepel a család. Délután az utcákon, parkokban apák sétálgatnak Jézuskát váró gyermekeikkel. Az otthonokban pedig az anyák, nagyobb testvérek díszítik az ünnepi fe­nyőt, hogy mire a kicsik is hazaérnek, már ott ra­gyogjon a szoba sarkában a csillogó díszekbe, sza­loncukor ruhákba öltöztetett karácsonyfa. Megcsendül a csengő, kinyílik az ajtó, és min­denki örömére „megjön a Jézuska”. Kíváncsi te­kintetek nézik a fa alatti csomagokat, ügyes kezek bontják a fényes papírt, előbukkannak a nagyon várt ajándékok, felcsendül a „Mennyből az angyal”, a „Kiskarácsony nagy karácsony”. Kis színes égők gyulladnak ki a fák ágain, gyertyák égnek meleg lángokkal, és felszikráznak arany fényeikkel kará­csony csillagai: a csillagszórók. Csendes boldogság, karácsonyi öröm költözik a szívekbe, azután körülülik a szépen terített asztalt, és fogynak a jóíózű ételek, jó zamatú italok. Kará­csonyt ünnepli a család. De jut-e mindenkinek az örömből, ünneplésből? A rohamosan szaporodó szegényeknek milyen az ün­nepe? Örömmel, vagy jajjal teli? Az Erdély-or- szágból, a Csíki-havasokból, a Mezőségből, az Olt partjáról a történelem zivatara miatt az anyaha­zába menekült székelyeknek, erdélyi testvéreinknek lesz-e meleg szobája, forró étele, csillogó karácsony­fája?! Fájdalmas, még ilyen nagy ünnepet sem kímélő égető kérdések ezek. Ejfél előtt megkondulnak a templomok harangjai. Csengve-bongva hirdetik a Názáreti-Jézus születé­sét és hívják a hívőket az éjféli misére. Az orgona fenséges hangján Bach korálok zen­genek, a tisztelendő úr megkezdi a misét. Mire vége a szertartásnak, már sötétségbe bur­kolóznak a házak, becsukódnak az ablakszemek. De itt-ott üveghangú hegedű húrjáról Beethoven szo­náta hangjai szűrődnek az utcára. Néhol még meleg fénnyel égnek a karácsonyi gyertyák, szikráznak karácsony csillagai. Karácsony van. Ünnepel a világ ... FALU TIBOR Kedves Félegyházi Honfitársaim! Karácsony, a szeretet ünnepe előtt állunk. Elérkezett az idő, amikor a karácsonyt mindenki hite, szokásai, ne­veltetése szerint ünnepelheti meg. Legyen ez az ünnep szívünk, lelkünk joga. Akinek a Megváltó születését je­lenti, az ünnepelje hite szerint az éjféli misén. Akinek a családi szeretet, az összetartozás ünnepe, az hívja össze szűkebb, tágabb családját, rokonait, békül- jön meg haragosaival. Akinek mindkettőt jelenti, éljen a hit, az öröm, az ünnep lehetőségeivel és tekintse aján_ déknak azt a néhány gondtalan napot, amit igazán ön­feledten szerettei között tölthet. Ez az ünnep legtöbbünknek azért a legszebb és leg­szentebb, mert együtt lehetünk szeretteinkkel. De gon­doljunk azokra az embertársainkra is, így az Erdélyből városunkba menekültekre is, akiknkek nincs kivel meg­osztani szeretetüket. Szent Ágoston mondta, midőn panaszkodtak neki, hegy .Rossz idők járnak” „Az idők? Az idők Ti vagytok. Vál­tozzatok meg és az idők jobbak lesznek.” E változásokban is bízva kívánok Kiskunfélegyháza minden polgárának nagyon kellemes karácsonyi ünne­peket és Boldog Űj évet! DR. KARDOS ANDRÁS tanácselnök

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék