Félegyházi Hírek, 1990 (3. évfolyam, 1-28. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Kedves Félegyháziak! Most az év végi ünnepek előtt, úgy érzem, hogy, mint a város tanácselnökének a Félegyházi Hírek lapjain is illik számot adnom a városban élő honfitársaimnak az elmúlt évről, és — ha vázlatosan is —, szót ejteni jövőbeni céljainkról. Biztos vagyok benne, hogy az 1989-es esztendő kiemelt helyet fog kapni hazánk, népünk és városunk történelmében is. Még fel sem tudjuk fogni azt a rengeteg nagyjelentőségű változást, amely — sajnos egyre romló gazdasági helyzetünk ellenére is — pozitív irányba vitte társadalmunk fejlődését. Visszafordíthatatlan folyamatok kezdődtek el politikai életünkben és ez bizony sokakban bizonytalanságot, csalódottságot, esetenként aggodalmat kelt. Kedves Félegyházi Honfitársaim! Karácsony, a szeretet ünnepe előtt állunk. Elérkezett az idő, amikor a karácsonyt mindenki hite, szokásai, neveltetése szerint ünnepelheti meg. Legyen ez az ünnep szívünk, lelkünk joga. Akinek a Megváltó születését jelenti, az ünnepelje hite szerint az éjféli misén. Akinek a családi szeretet, az összetartozás ünnepe, az hívja össze szűkebb, tágabb családját, rokonait, béküljön meg haragosaival. Akinek mindkettőt jelenti, éljen a hit, az öröm, az ünnep lehetőségeivel és tekintse ajándéknak azt a néhány gondtalan napot, amit igazán önfeledten szerettei között tölthet. Ez az ünnep legtöbbünknek azért a legszebb és legszentebb, mert együtt lehetünk szeretteinkkel. De gondoljunk azokra az embertársainkra is, így az Erdélyből városunkba menekültekre is, akiknek nincs kivel megosztani szeretetüket. Szent Ágoston mondta, midőn panaszkodtak neki, hogy .Rossz idők járnak” „Az idők? Az idők Ti vagytok. Változzatok meg és az idők jobbak lesznek.” E változásokban is bízva kívánok Kiskunfélegyháza minden polgárának nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket és Boldog Új évet! DR. KARDOS ANDRÁS tanácselnök Kiderült, hogy egész generációt — köztük az enyémet is — éveken keresztül félrevezették, a tényeket tudatosan meghamisították, mindezt a nép nevében, a párt nevében, a szabadság nevében tették. Mára sokmindenről, amikben hittünk, kiderült, hogy illúzió vagy egyenesen hazugság volt. Tudom súlyos Szavak ezek egy olyan embertől, aki több, mint 15 éven át volt az MSZMP tagja, de nem a köpönyegforgatás, hanem a csalódottság íratja velem e nehéz szavakat. Nem tartozom azok közé, akik párttagságukat megtagadják, csak elhatároztam, hogy ezentúl minden politikai párton kívül fogok magánemberként és tanácsi vezetőként is városunk érdekében politizálni. Nem lehetek köpönyegforgató már csak azért sem, mert minden múltbeli hiba és bűn ellenére sem lehet tagadni azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt 45 évben elértünk. Mindezen gondolatok azért jutottak eszembe, mert manapság nagyon sokan korábbi vagy valamely jelenlegi párthoz való tartozásuktól függetlenül minden eddigit tagadnak, sőt új „boszorkányüldözés” jelei tapasztalhatók, pedig ha valamikor, akkor ma iga zán minden jószándékú magyar ember összefogására szükség van ahhoz, hogy a mély társadalmi és gazdasági válságból kilábolhassunk. Társadalmunknak a jelenlegi kialakuló igazi demokráciában be kell látnia, hogy törékeny, mi több létében veszélyeztetett. Be kell látnunk, hogy a szabad választásokat megelőző politikai csatározások ellenére egyazon emberi család tagjai vagyunk, egy hajóban evezünk, ugyanazon szeleknek és veszélyeknek vagyunk kitéve. Mai jelenükből egyre világosabban látjuk a múltat, de látnunk kell a jövőt is, amelyet ebben az országban közösen építeni akarunk. Kétszáz év távlatából ma is aktuálisak a II. Vatikáni Zsinat megállapításai: „az embereknek még soha nem volt ilyen erős igényük a szabadság iránt, mint ma. A szabadságot rendkívül nagyra kell tartani, de jogtalanul nemi szabad élni vele.” A demokrácia etikája a penzum, amelyet mindannyian most tanulunk, de elengedhetetlen ahhoz hogy az ebben az évben oly sokat hallott nemzetközmegegyezéssel csendesebb vizekre, szebb jövő felé kormányozzuk országunk hajóját. Ehhez valódi önkormányzatra, nyílt szólásra, a nép általi és nem a nép nevében való kormányzásra is szükség van. Szilárd erkölcsi alap kell hozzá, mert nélküle ellentétbe fordulhat. Az önkormányzat dilettantizmusba, a nyílt szólás demagógiába. Sokan elmondták már, hogy az igazi politikai, társadalmi kibontakozásra népünknek még soha nem volt ekkora esélye, mint ma és ezt az esélyt nem szabad elszalasztani, mert a gazdasági válságból való kijutásnak is ezek az előfeltételei. Mindezt megnehezíti, hogy a nagyjelentőségű politikai változások mellett ebben az évben érzékeljük igazán először és sajnos várhatóan még fogjuk egy-két évig az ország, s benne városunk rendkívül nehéz anyagi helyzetét. Az egyre nehezedő gazdasági körülmények, az állami költségvetés egyensúlyának javítására tett központi intézkedések hatása kedvezőtlenül érintették városunk gazdálkodását is. Legkritikusabb pont az intézményfelújítás és a kommunális ellátás területe volt, mert a fedezet még nominálértékben sem növekedett ezeken a területeken. Gondjaink ellenére — a jó és körültekintő gazdálkodásnak köszönhetően — csak vázlatos eredményekről is beszámolhatunk. Az év elején elkészült az ifjúsági garzonház, amelyben 33 fiatal házaspár lakásgondját oldottuk meg. Ezen kívül 42 családot juttatott a városi tanács OTP- értékesítésű lakáshoz. 4 millió forint szociális támogatással segítettük azokat a lakásigénylőket, akik saját maguk oldották meg lakásproblémájukat. A városban 144 új lakás épült fel az idén. Befejeződött a 11. sz. (Kisegítő) Általános Iskola bővítése és az Egyesített Szociális Intézmények két épületének teljes felújítása. Tovább folytatódott a Holló Ház és a Művelődési Központ rekonstrukciója, a kórházi mosoda építése, a szennyvíztisztítótelep és a vízmű bővítése. Folytatódott az önerős gázvezetéképítés és a tanya-villamosítás. Elkészült a városközpontban az új parkoló, sok új szilárd bukolatú út, járda épült a lakosság öszszefogásával. Elkezdődött a Hunyadi utcában az Anya-csecsemő- és gyermekvédelmi centrum beruházása, ahol majd a Családsegítő Szolgálat és az Átmeneti szállás is helyet kap. Ehhez egy 5 millió forintos minisztériumi pályázatot is elnyertünk. Elkészült a Bankfalui Iskola 2+2 tantermes bővítésének terve és hónapokon belül ki fogjuk alakítani a móravárosiak régi igényének megfelelően az orvosi rendelet. Folyamatban van a Petőfi-házban egy emlékszoba kialakítása, melyet a nagy költő születésnapján tervezünk átadni a közönségnek. Ebben az évben jelentősen bővült, javult a város kereskedelmi ellátása is (autószalon, valutás üzlet, új bútoráruház, új benzinkút stb.). 26 új magánkereskedő kezdte meg tevékenységét a városban. A megnövekedett középiskolai korosztály számára 8 osztályfejlesztést valósítottunk meg. A városi tanács és a végrehajtó bizottság nagyon sok nagyjelentőségű döntést hozott és a korszerűbb ügyintézés érdekében az év közepén átszerveztük a hivatali szervezetet. A város fejlődését persze elsősorban azok látják látványosabbnak, akik ritkábban látogatnak hozzánk. Mi, akik itt élünk a fejlődést kevésnek tartjuk és a hibákat, hiányosságokat is kritikusabban szemléljük. Mindenesetre az elért eredményekkel nem lehetünk elégedettek, de szégyenkeznivalónk sincs. Terveink pedig reálisabbak a korábbiaknál és minden anyagi nehézség ellenére, szívós munkával megvalósíthatónak tűnnek jövőre is. Ehhez természetesen városunkat szerető lakosságunk összefogására lesz szükség. És mindenesetre pozitívumként értékelem, hogy ebben az évben megélénkült az érdeklődés a közélet iránt, sorban alakulnak a különböző pártok, akik szintén sokat tehetnek a város fejlődéséért. A városi tanács vezetése jó kapcsolatra törekszik minden meglévő és alakuló politikai erővel és az egyházakkal, mert az igazi önkormányzat kialakításához az nélkülözhetetlen. Az igazán most kezdődő politikai csatározásoknak a köz javát kell szolgálni. A segítés vágyának hatalma A szeretet ünnepe előtt, véletlenül akadtam össze régi amatőrfilmes barátommal, aki érdekes és igen tiszteletreméltó tervéről tájékoztatott. Barczikay László a volt Holló László rajzfilmstúdió jelenleg betegállományban lévő operatőre, résztvett Budapesten a mozgássérültek és a csökkent szellemi képeséggel rendelkező gyerekek részére rendezett jótékonysági koncerten, ahol több művész ismerőse és barátja is fellépett. A koncert után Dinnyés Józseffel, az ismert dalénekessel találkozott, akit Bob Dylant kanadai énekes után „Bob Dinnyésnek” becéznek. Beszélgetés közben felvetődött a gondolata egy Kiskunfélegyházán is megrendezendő koncertnek, hiszen városunkban is több mint 35 ilyen gyerek van, akiknek bizony elkelne a segítség. Dinnyés József azonnal felajánlotta segítségét, és még a koncert után több művésszel összehozta Barczikay Lászlót. Nagy Bandó András a népszerű humorista, szintén azonnal vállalta a fellépést, sőt elmondta, hogy teljesen új műsort állít össze, csak erre a fellépésre. Matzon Ágnes az ORI műsorszerkesztője hasonlóan a többihez minden támogatást felajánlott és rögtön egy tekintélyes nevekből álló névsort adott át. Az említett két művészen kívül szívesen vállalna fellépést Zorán. Bródy János énekes, zeneszerző, Sebő (Folytatás a 2. oldalon) Karácsony csillagai Még kettőt kell aludni, két lapot kell a naptár lapjaiból lepergetni, és eljön az év legszebb és legnagyobb ünnepe: a Karácsony. Az ünnepvárás napjaiban a város arca is megváltozik. Az áruházak, butikok megtelnek vásárlókkal, az emberek csomagokkal sietnek az utcán, az ajándékadás, és az ajándékvárás boldogsága csillog a szemekben. Az utcai árusoknál hatalmas karácsonyfahegyek várják a fát venni szándékozókat. A szabadtéri karácsonyfa üzletek közül a Hargita kékhomályú zúgó fenyveseinek illata borítja be a Kossuth utcát. Nagyot szippantanak belőle a fák legszebbikét keresők. A megvásárolt fa az erkélyen pihen, várva, hogy majd feldíszítve, csillogó díszekbe öltözve karácsony este „meghozza a Jézuska”. Karácsony estéjére elcsendesedik a város. Délben bezárnak az árutömegeiktől megfogyatkozott üres polca üzletek. Délután még ég a lámpa a vendéglőkben, eszpresszókban. De ma korán elmegy az utolsó vendég is, és a szórakozóhelyeken is kialszik a lámpa, bezáródik az ajtó. Mindenki siet haza az otthonába, a családjához. A karácsony melegét, bensőséges örömét az növeli legjobban, hogy együtt ünnepel a család. Délután az utcákon, parkokban apák sétálgatnak Jézuskát váró gyermekeikkel. Az otthonokban pedig az anyák, nagyobb testvérek díszítik az ünnepi fenyőt, hogy mire a kicsik is hazaérnek, már ott ragyogjon a szoba sarkában a csillogó díszekbe, szaloncukor ruhákba öltöztetett karácsonyfa. Megcsendül a csengő, kinyílik az ajtó, és mindenki örömére „megjön a Jézuska”. Kíváncsi tekintetek nézik a fa alatti csomagokat, ügyes kezek bontják a fényes papírt, előbukkannak a nagyon várt ajándékok, felcsendül a „Mennyből az angyal”, a „Kiskarácsony nagy karácsony”. Kis színes égők gyulladnak ki a fák ágain, gyertyák égnek meleg lángokkal, és felszikráznak arany fényeikkel karácsony csillagai, a csillagszórók. Csendes boldogság, karácsonyi öröm költözik a szívekbe, azután körülülik a szépen terített asztalt, és fogynak a jólózű ételek, jó zamatú italok. Karácsonyt ünnepli a család. De jut-e mindenkinek az örömből, ünneplésből? A rohamosan szaporodó szegényeknek milyen az ünnepe? Örömmel, vagy jajjal teli? Az Erdély-országból, a Csíki-havasokból, a Mezőségből, az Olt partjáról a történelem zivatara miatt az anyahazába menekült székelyeknek, erdélyi testvéreinknek lesz-e meleg szobája, forró étele, csillogó karácsonyfája?! Fájdalmas, még ilyen nagy ünnepet sem kímélő égető kérdések ezek. Éjfél előtt megkondulnak a templomok harangjai. Csengve-bongva hirdetik a Názáreti Jézus születését és hívják a hívőket az éjféli misére. Az orgona fenséges hangján Bach korálok zengenek, a tisztelendő úr megkezdi a misét. Mire vége a szertartásnak, már sötétségbe burkolóznak a házak, becsukódnak az ablakszemek. De itt-ott üveghangú hegedű húrjáról Beethoven szonáta hangjai szűrődnek az utcára. Néhol még meleg fénnyel égnek a karácsonyi gyertyák, szikráznak karácsony csillagai. Karácsony van. Ünnepel a világ ... FALU TIBOR