Félegyházi Hírek, 1991 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1991-01-11 / 1. szám

1991. január 11. fkwm­ u­mm Válasz egy nyílt levélre Tisztelt MSZMP vezetősége! A Félegyházi Hírek 1990. december 11-i számában nyílt levelet intézett hozzám a MSZMP helyi szervezete a Szovjet Hősi Emlékmű megrongálásá­val, pontosabban az eltűnt ötágú vörös csillaggal kapcsolatban. Semmi szín alatt nem tartom he­lyesnek és emberhez méltónak az em­lékműnek a megrongálását, illetve meg­­gyalázását, ráadásul azt ahol még az emlékmű alatt holttestek is nyugsza­nak. Ezt én is az emberi tisztesség és kegyelet megsértésének és megtiltá­sának tartom. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évtizedek tévedéseinek nem ez a lerendezési módja, a hibákat, téve­déseket fel kell tárni, és ezek ismere­tében úgy kell a jövőnket tervezni, ala­kítani, hogy ezek még egyszer ne for­duljanak elő. Egyetértek azzal, hogy a rombolás és az oktalan gyalázkodás ellen közösen kell fellépnünk és megakadályozni az eluralkodását. A vörös csillaggal kapcsolatban azt tudom elmondani Önöknek, hogy az el­tűnése után a Városi Tanács Városgaz­dálkodási Osztálya feljelentést tett is­meretlen tettes ellen 1990. júniusában a rendőrségen .A rendőrség az eljárást lefolytatta, és a rendőrségi jelentés sze­rint mivel az elkövető személyi kilétét megállapítani nem sikerült, így a sza­bálysértési eljárást 1990. július 18-i ha­tározatában megszüntette. Tehát jelen pillanatban nem lehet tudni, hogy ki és kik rongálták meg az emlékművet és azt sem, hogy hová lett a csillag. Azt tudom javasolni Önök­nek, keressenek meg személyesen és közösen keresünk megoldást az emlék­mű tisztességes rendbehozatalára. FICSÓK JÓZSEF polgármester A demokráciáért tenni kell! így sommázható röviden az a baráti beszélgetés, amire múlt év december 9- én került sor az Aranypáva Étterem klubhelyiségében. A közel negyven résztve­vő — a Zeneiskola diákjai­nak minihangversenye és a két parlamenti képviselő: Fekete Pál és dr. Pánczél Gyula kiselőadása után — elbeszélgetett az aktuális belpolitikai eseményekről a választásoktól a taxisblo­kádot, az áremelkedéseket és más súlyos kérdéseket érintve napjainkig. 27 résztvevő aláírásával igényelte azt, hogy hasonló rendezvényre máskor is ke­rüljön sor és szorgalmazta városunkban az „Értelmisé­giek a Demokráciáért” klub létrehozását. Itt kívánjuk megemlíte­ni, hogy mi az értelmiségi kifejezést tágabban értel­mezzük, beleértve ebbe minden olyan polgárt, aki az értelem útján közeledik a közélet kérdéseihez a de­mokrácia fogalomköréhez. Következő rendezvényünk­re január végén kerül sor, amikor „A demokrácia és a gazdaság és vállalkozás” problémaköre lesz a be­szédtéma neves személyisé­gek társaságában. Tehát figyelje a Félegy­házi Hírekben a rendez­vényre szóló meghívást. Ta­lálkozunk január végén ugyanott, az Aranypáva Ét­terem klubtermében! Rendező az MDF helyi szervezete Népszokások és hagyományok a régi Félegyházán Farsang a bálok időszaka volt. A vá­ros külöbböző egyesületei rendezték meg más-más időpontban saját báljaikat, me­lyekre a családias hangulat, az összetar­tozás érzése volt a jellemző. Bált rende­zett az ipartestület, a város két dalárdá­ja, a kereskedők, diákok, gazdálkodók. Volt bálkirálynő választás, tréfás műso­rok, jelenetek, kórusművek, jótékony cé­lú tombolák, melyre a nyereményeket a rendező közösség adta össze. Nagy-nagy eseménye­k számítottak ezek, főként az eladó lányok számára, s megtiszteltetést jelentett az ezekre szóló díszes meghívó. Volt rangja, tekintélye e társadalmi ese­ményeknek, még a helyi sajtó is foglal­kozott velük. A rendezők körültekintően válogatták a meghívók névjegyzékét, s garantálták a bál zavartalan lefolyását. Másik nagy egyházi ünnepünkkel, a húsvéttal kapcsolatban is sok hagyo­mány és szokás alakult ki. A böjtöt csak­nem minden család szigorúan betartotta, így a húsvét előtti negyven napos nagy­böjt valóban az önmegtartóztatás idő­szaka volt táplálkozás szempontjából. A nagyhét bővelkedett szakrális hagyomá­nyokban. Virágvasárnapján barkát szen­teltek. Nagypénteken legtöbb helyen ci­bereleves volt az ebéd, amely gyümölcs­ből vagy korpából készült, zsiradék nél­kül. Elmaradhatatlan volt a virágvasár­napi és nagypénteki passió, melyben a helyi daloskor tagjai jeleskedtek, igazi ünnepi hangulatot teremtve. A böjt egé­szen nagyszombat délutánig, a feltáma­dási körmenet végéig tartott. A haran­gok nagypénteken délelőtt szólaltak meg, ilyenkor már minden udvarban elő volt készítve a sok mozsár és fazék, amelyek ütögetésével óriási lármát csaptak. En­nek is vallásos eredete lehetett, talán az öröm kifejezése, vagy a sátán sötétsége feletti diadal eufóriás hangulatát szim­bolizálta. A nagyszombati körmenet után szépen megterített asztal, sonka, torma, főtt to­jás várta a hazatérőket. Húsvétkor ál­talános volt a bárányhús. Az előtte való napokban szinte az egész város bárány­­bégetéstől volt hangos. A legszerényebb családok is,­­ esetleg másokkal közösen vettek élő bárányt, hogy ez legyen az ünnepi ebéd. Húsvét reggelén vitték a sonkákat megszentelni a templomba. Nagypéntekre mindkét templomban gyö­nyörűen elkészítették a szentsírt, ame­lyet marcona katonák őriztek rohamsi­sakban, fényes puskájukra tűzött szu­ronnyal. A fiúknak és lányoknak a hús­véthétfő volt a kettős ünnep fénypontja. Ilyenkor megindult a város férfinépének apraja-nagyja locsolkodni. Ki kölnis üveggel, ki szagos szappanos vízzel, ki­nek mire tellett. A kisgyerekek és házas­emberek inkább csak a rokonság nőtag­jait látogatták végig, a legények pedig párosával, vagy kis csoportokban a lá­nyos házakba tértek be. A locsolókat ka­láccsal, süteménnyel, pirostojással, a na­gyobbakat virággal, egy kis itallal kínál­ták meg viszonzásként a lányok. Mon­­dókák, locsolkodási versek szálltak nem­­zedékről-nemzedékre, amelyekkel beállí­tottak egy-egy házhoz, a nagyobb kurá­zsi kedvéért, lehetőleg 1—2 cimbora kí­séretében. Kiemelkedett még az egyházi ünnepek és szokások közül az áldozócsütörtök, amikor is az első áldozókat kísérte kü­lönösebb figyelem. Szervezetten, csopor­tosan készítették fel őket erre a nagy napra... A kislányok fehér ruhában fá­tyollal, a fiúk sötét matrózblúzban je­lentek meg. Áldozás után színes emlék­lapokat kaptak, s finom kaláccsal, kakaó­val látták vendégül a gyerekeket. A bú­csújárásnak is komoly hagyományai vol­tak régen. Nem azt jelentette a búcsú, mint ma, amikor giccseket és bazári áru­kat kínáló sátrakat, rockzenét bömbölő hangszórókat, lármás ringlispilt értünk búcsú alatt. Rendszerint a templomok védőszentjének napján tartották a bú­csút. A résztvevők gyalogosan érkeztek csoportokban a búcsú helyére, szent éne­keket énekelve és Máriás zászlókat, ke­reszteket cipelve, böjtölve. S a templom­ban folytatódott küldetésük célja, ahol imádkoztak, vezekeltek. Vidékről a szom­szédos falvakból, tanyákról özönlött be a nép. S ilyenkor találkoztak rokonok egymással, s a közös mise után vendégül látták őket. Különösen nagy búcsú volt Szent István napján. Később erre a nap­ra tették a Kiskun napokkal egybekötött kiállítást is. Nagy búcsújáróhely volt Pá­­losszentkút és Pálmonostora is. Itt je­lentek meg először a kegytárgyakat, majd mézeskalács-olvasót, árvalányhajas csá­kókat, színes forgókat árusító sátoros ke­reskedők. T. B. Z. ÉSZREVÉTELEK Kiskunfélegyháza általános rendezési tervéhez A tanáccsal feltehetően szorosan egyeztetett, annak elképzeléseit tükröző rende­zési tervről a következő a véleményem: A terv készítőjét isme­rem és tisztelem. 1. Azonban szerintem a rendezési terv a Kossuth u. két oldalán, a Jókai u. két oldalán a régi, elavult, sze­gényes, sokszor esztétikai­lag is kifogásolható állapo­tokat konzerválja. 2. Kiskunfélegyházának ténylegesen városi értelem­ben vett város-, és város­rész-központja egyaránt nincs. Az intézmény, üzlet, szolgáltatás ellátottsága az előírt mértéket sem érte el soha, az igények szerintit még úgysem. 3. Munkahely ellátottsága katasztrofális, „ipartelepei” borzalmasak. Ezek fejlesz­tésének elvi lehetősége is hiányzik. Félegyháza pol­gárait nem kellene itt tar­tani ? 4. Ezért szerintem a Kossuth u. két oldalán leg­alább a körig terjedő ré­szen min. 3—4 szintes tény­leg városias, félegyházi architektúrájú létesítmé­nyeket kellene építeni a városi infrastruktúra meg­teremtésével (üzletek, köz­­intézmények, irodák, tiszta munkahelyek is esetleg). A jelenlegi utcaszerkezetet mind jobban meghagyva. 5. A tsz—tetőtér, vagy fsz+emelet+tetőtér szerin­tem inkább falusias város­képet ad. Ugyanakkor ezen a területen az egyes telke­ken időnként a 6—8 lakás is található. A terv szerin­ti zártsorú beépítés esetén fele körülire becsülöm a lakásszám csökkenést, egy telekre így kb. 2—5 eléggé egyforma nagyságú lakás kerülhet (kb. 15—30 m-es telekszélesség, egy lakás­nak min. 6—7 m-es sáv kell + esetleg bejárat a kertbe hátra). A lakásszám növekedést és változatossá­gát méretben csak maga­sabb beépítéssel lehet el­érni. Feltételezve, hogy az építkezés nem szűnik meg Magyarországon, néhány telkenkénti szanálással is meg lehet oldani ezt a be­építést (társasház). A köz­művek kihasználtsága is így a kedvezőbb. A fentiek komolyan befolyásolják az itteni lakások árát. Vagy visszafejlesztjük Félegyhá­zát? 6. A Kossuth u. teher­mentesítésére, a platánsor védelmére, a normális for­galom érdekében ki kelle­ne építeni a közöket városi főforgalmi úttá. 7. A mezővárosi jelleg megőrzését szolgálja az ilyen éptészeti értékeket képviselő épületek védel­me, ezen értékek tovább­fejlesztése, az új épülete­ken való megjelenítése, de ne a jellegtelen típusú épü­letek tömeges elhelyezési lehetősége. Szerintem ez is benne van a jelen rendezé­si terv rajzi részében. 8. A védelemre kijelölt épületeket gondosan, szak­­irodalmat felhasználva vá­logatták ki. Ellentmondás, hogy ugyanezeket az épü­leteket zártsorú átépítésre is javasolják (azaz meg­semmisítik). 9. Felhívnám a figyelmet a két régi magán vegy­­tisztítónk (mely annak ide­jén igen korszerű volt) esetleges újrahasznosításá­ra. Hangulatosabb várossá tehetné Félegyházát, ha a régi artézi kutakat újra le­hetne fúrni, ízléses szökő­­kútszerűséggel, körülötte kis parkkal. 10. Véleményem szerint normális tömegközlekedésre lenne igény. Máshol az or­szágban az ilyen kiterjedé­sű és fejlettségű városok­ban ezt már rég megoldot­ták. Vagy mi ebben is le akarunk maradni? 11. A gyógyhatású, meg­épülte óta egyfolytában pusztuló strandfürdőnket és a Félegyházán szerintem szép fürdőépületet a kultú­rált pihenés helyévé tenni — idegenforgalmi szem­pontból is. Hasonlóan az agyagbánya helyén lévő horgásztavakat és környé­két is szélesebb körű pi­henőhellyé tenni, esetle­g campinget is lehetne léte­síteni, ha van rá igény. 12. A Jókai u. környékén a régi, szép polgárias há­zakat feltétlenül óvni kell. A többi részen pedig váro­sias, félegyházias beépítés kell. A vályogházak álla­gával nagyon vigyázni kell a régi részeken, mert sze­rintem zöme nem megbíz­ható. Ennyi észrevétel nagyvo­nalakban azt hiszem ele­gendő lesz. Kis részletprob­lémákkal, egyéni sérelmek­kel nem akartam foglalkoz­ni. Remélem méltatják vá­laszra az észrevételeimet. Elég régóta lakom itt ah­hoz, hogy ne lehessen kö­zömbös a város sorsa sem építészetileg, sem mint vá­rosi polgárnak. TÓTH ERZSÉBET építészmérnök KISKUNFÉLEGYHÁZA VÁROSI POLGÁRMESTERI HIVATAL Építési Osztály A KISKUNFÉLEGYHÁZA VÁROSI POLGÁR­­MESTERI HIVATAL ÉPÍTÉSI OSZTÁLY KÖZ­SZEMLÉRE BOCSÁTOTTA A KISKUNFÉLEGY­HÁZA VÁROSKÖZPONT RÉSZLETES RENDEZÉ­SI TERV PROGRAMJÁT. AZ ÉPÍTÉSI OSZTÁLY 1991. JANUÁR 30-ÁN 16.00 ÓRAKOR LAKOSSÁGI FÓRUMOT RENDEZ A VÁROSHÁZA DÍSZTERMÉBEN, MELYRE SZE­RETETTEL MEGHÍVJA A VÁROS MINDEN LA­KÓJÁT. KISKUNFÉLEGYHÁZA, 1991. JANUÁR 3. SERES BALÁZS osztályvezető jegyző megbízásából Nagy László felvételei 3. oldal

Next