Félegyházi Hírek, 1991 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1991-01-11 / 1. szám
1991. január 11. fkwm umm Válasz egy nyílt levélre Tisztelt MSZMP vezetősége! A Félegyházi Hírek 1990. december 11-i számában nyílt levelet intézett hozzám a MSZMP helyi szervezete a Szovjet Hősi Emlékmű megrongálásával, pontosabban az eltűnt ötágú vörös csillaggal kapcsolatban. Semmi szín alatt nem tartom helyesnek és emberhez méltónak az emlékműnek a megrongálását, illetve meggyalázását, ráadásul azt ahol még az emlékmű alatt holttestek is nyugszanak. Ezt én is az emberi tisztesség és kegyelet megsértésének és megtiltásának tartom. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évtizedek tévedéseinek nem ez a lerendezési módja, a hibákat, tévedéseket fel kell tárni, és ezek ismeretében úgy kell a jövőnket tervezni, alakítani, hogy ezek még egyszer ne forduljanak elő. Egyetértek azzal, hogy a rombolás és az oktalan gyalázkodás ellen közösen kell fellépnünk és megakadályozni az eluralkodását. A vörös csillaggal kapcsolatban azt tudom elmondani Önöknek, hogy az eltűnése után a Városi Tanács Városgazdálkodási Osztálya feljelentést tett ismeretlen tettes ellen 1990. júniusában a rendőrségen .A rendőrség az eljárást lefolytatta, és a rendőrségi jelentés szerint mivel az elkövető személyi kilétét megállapítani nem sikerült, így a szabálysértési eljárást 1990. július 18-i határozatában megszüntette. Tehát jelen pillanatban nem lehet tudni, hogy ki és kik rongálták meg az emlékművet és azt sem, hogy hová lett a csillag. Azt tudom javasolni Önöknek, keressenek meg személyesen és közösen keresünk megoldást az emlékmű tisztességes rendbehozatalára. FICSÓK JÓZSEF polgármester A demokráciáért tenni kell! így sommázható röviden az a baráti beszélgetés, amire múlt év december 9- én került sor az Aranypáva Étterem klubhelyiségében. A közel negyven résztvevő — a Zeneiskola diákjainak minihangversenye és a két parlamenti képviselő: Fekete Pál és dr. Pánczél Gyula kiselőadása után — elbeszélgetett az aktuális belpolitikai eseményekről a választásoktól a taxisblokádot, az áremelkedéseket és más súlyos kérdéseket érintve napjainkig. 27 résztvevő aláírásával igényelte azt, hogy hasonló rendezvényre máskor is kerüljön sor és szorgalmazta városunkban az „Értelmiségiek a Demokráciáért” klub létrehozását. Itt kívánjuk megemlíteni, hogy mi az értelmiségi kifejezést tágabban értelmezzük, beleértve ebbe minden olyan polgárt, aki az értelem útján közeledik a közélet kérdéseihez a demokrácia fogalomköréhez. Következő rendezvényünkre január végén kerül sor, amikor „A demokrácia és a gazdaság és vállalkozás” problémaköre lesz a beszédtéma neves személyiségek társaságában. Tehát figyelje a Félegyházi Hírekben a rendezvényre szóló meghívást. Találkozunk január végén ugyanott, az Aranypáva Étterem klubtermében! Rendező az MDF helyi szervezete Népszokások és hagyományok a régi Félegyházán Farsang a bálok időszaka volt. A város külöbböző egyesületei rendezték meg más-más időpontban saját báljaikat, melyekre a családias hangulat, az összetartozás érzése volt a jellemző. Bált rendezett az ipartestület, a város két dalárdája, a kereskedők, diákok, gazdálkodók. Volt bálkirálynő választás, tréfás műsorok, jelenetek, kórusművek, jótékony célú tombolák, melyre a nyereményeket a rendező közösség adta össze. Nagy-nagy események számítottak ezek, főként az eladó lányok számára, s megtiszteltetést jelentett az ezekre szóló díszes meghívó. Volt rangja, tekintélye e társadalmi eseményeknek, még a helyi sajtó is foglalkozott velük. A rendezők körültekintően válogatták a meghívók névjegyzékét, s garantálták a bál zavartalan lefolyását. Másik nagy egyházi ünnepünkkel, a húsvéttal kapcsolatban is sok hagyomány és szokás alakult ki. A böjtöt csaknem minden család szigorúan betartotta, így a húsvét előtti negyven napos nagyböjt valóban az önmegtartóztatás időszaka volt táplálkozás szempontjából. A nagyhét bővelkedett szakrális hagyományokban. Virágvasárnapján barkát szenteltek. Nagypénteken legtöbb helyen cibereleves volt az ebéd, amely gyümölcsből vagy korpából készült, zsiradék nélkül. Elmaradhatatlan volt a virágvasárnapi és nagypénteki passió, melyben a helyi daloskor tagjai jeleskedtek, igazi ünnepi hangulatot teremtve. A böjt egészen nagyszombat délutánig, a feltámadási körmenet végéig tartott. A harangok nagypénteken délelőtt szólaltak meg, ilyenkor már minden udvarban elő volt készítve a sok mozsár és fazék, amelyek ütögetésével óriási lármát csaptak. Ennek is vallásos eredete lehetett, talán az öröm kifejezése, vagy a sátán sötétsége feletti diadal eufóriás hangulatát szimbolizálta. A nagyszombati körmenet után szépen megterített asztal, sonka, torma, főtt tojás várta a hazatérőket. Húsvétkor általános volt a bárányhús. Az előtte való napokban szinte az egész város báránybégetéstől volt hangos. A legszerényebb családok is, esetleg másokkal közösen vettek élő bárányt, hogy ez legyen az ünnepi ebéd. Húsvét reggelén vitték a sonkákat megszentelni a templomba. Nagypéntekre mindkét templomban gyönyörűen elkészítették a szentsírt, amelyet marcona katonák őriztek rohamsisakban, fényes puskájukra tűzött szuronnyal. A fiúknak és lányoknak a húsvéthétfő volt a kettős ünnep fénypontja. Ilyenkor megindult a város férfinépének apraja-nagyja locsolkodni. Ki kölnis üveggel, ki szagos szappanos vízzel, kinek mire tellett. A kisgyerekek és házasemberek inkább csak a rokonság nőtagjait látogatták végig, a legények pedig párosával, vagy kis csoportokban a lányos házakba tértek be. A locsolókat kaláccsal, süteménnyel, pirostojással, a nagyobbakat virággal, egy kis itallal kínálták meg viszonzásként a lányok. Mondókák, locsolkodási versek szálltak nemzedékről-nemzedékre, amelyekkel beállítottak egy-egy házhoz, a nagyobb kurázsi kedvéért, lehetőleg 1—2 cimbora kíséretében. Kiemelkedett még az egyházi ünnepek és szokások közül az áldozócsütörtök, amikor is az első áldozókat kísérte különösebb figyelem. Szervezetten, csoportosan készítették fel őket erre a nagy napra... A kislányok fehér ruhában fátyollal, a fiúk sötét matrózblúzban jelentek meg. Áldozás után színes emléklapokat kaptak, s finom kaláccsal, kakaóval látták vendégül a gyerekeket. A búcsújárásnak is komoly hagyományai voltak régen. Nem azt jelentette a búcsú, mint ma, amikor giccseket és bazári árukat kínáló sátrakat, rockzenét bömbölő hangszórókat, lármás ringlispilt értünk búcsú alatt. Rendszerint a templomok védőszentjének napján tartották a búcsút. A résztvevők gyalogosan érkeztek csoportokban a búcsú helyére, szent énekeket énekelve és Máriás zászlókat, kereszteket cipelve, böjtölve. S a templomban folytatódott küldetésük célja, ahol imádkoztak, vezekeltek. Vidékről a szomszédos falvakból, tanyákról özönlött be a nép. S ilyenkor találkoztak rokonok egymással, s a közös mise után vendégül látták őket. Különösen nagy búcsú volt Szent István napján. Később erre a napra tették a Kiskun napokkal egybekötött kiállítást is. Nagy búcsújáróhely volt Pálosszentkút és Pálmonostora is. Itt jelentek meg először a kegytárgyakat, majd mézeskalács-olvasót, árvalányhajas csákókat, színes forgókat árusító sátoros kereskedők. T. B. Z. ÉSZREVÉTELEK Kiskunfélegyháza általános rendezési tervéhez A tanáccsal feltehetően szorosan egyeztetett, annak elképzeléseit tükröző rendezési tervről a következő a véleményem: A terv készítőjét ismerem és tisztelem. 1. Azonban szerintem a rendezési terv a Kossuth u. két oldalán, a Jókai u. két oldalán a régi, elavult, szegényes, sokszor esztétikailag is kifogásolható állapotokat konzerválja. 2. Kiskunfélegyházának ténylegesen városi értelemben vett város-, és városrész-központja egyaránt nincs. Az intézmény, üzlet, szolgáltatás ellátottsága az előírt mértéket sem érte el soha, az igények szerintit még úgysem. 3. Munkahely ellátottsága katasztrofális, „ipartelepei” borzalmasak. Ezek fejlesztésének elvi lehetősége is hiányzik. Félegyháza polgárait nem kellene itt tartani ? 4. Ezért szerintem a Kossuth u. két oldalán legalább a körig terjedő részen min. 3—4 szintes tényleg városias, félegyházi architektúrájú létesítményeket kellene építeni a városi infrastruktúra megteremtésével (üzletek, közintézmények, irodák, tiszta munkahelyek is esetleg). A jelenlegi utcaszerkezetet mind jobban meghagyva. 5. A tsz—tetőtér, vagy fsz+emelet+tetőtér szerintem inkább falusias városképet ad. Ugyanakkor ezen a területen az egyes telkeken időnként a 6—8 lakás is található. A terv szerinti zártsorú beépítés esetén fele körülire becsülöm a lakásszám csökkenést, egy telekre így kb. 2—5 eléggé egyforma nagyságú lakás kerülhet (kb. 15—30 m-es telekszélesség, egy lakásnak min. 6—7 m-es sáv kell + esetleg bejárat a kertbe hátra). A lakásszám növekedést és változatosságát méretben csak magasabb beépítéssel lehet elérni. Feltételezve, hogy az építkezés nem szűnik meg Magyarországon, néhány telkenkénti szanálással is meg lehet oldani ezt a beépítést (társasház). A közművek kihasználtsága is így a kedvezőbb. A fentiek komolyan befolyásolják az itteni lakások árát. Vagy visszafejlesztjük Félegyházát? 6. A Kossuth u. tehermentesítésére, a platánsor védelmére, a normális forgalom érdekében ki kellene építeni a közöket városi főforgalmi úttá. 7. A mezővárosi jelleg megőrzését szolgálja az ilyen éptészeti értékeket képviselő épületek védelme, ezen értékek továbbfejlesztése, az új épületeken való megjelenítése, de ne a jellegtelen típusú épületek tömeges elhelyezési lehetősége. Szerintem ez is benne van a jelen rendezési terv rajzi részében. 8. A védelemre kijelölt épületeket gondosan, szakirodalmat felhasználva válogatták ki. Ellentmondás, hogy ugyanezeket az épületeket zártsorú átépítésre is javasolják (azaz megsemmisítik). 9. Felhívnám a figyelmet a két régi magán vegytisztítónk (mely annak idején igen korszerű volt) esetleges újrahasznosítására. Hangulatosabb várossá tehetné Félegyházát, ha a régi artézi kutakat újra lehetne fúrni, ízléses szökőkútszerűséggel, körülötte kis parkkal. 10. Véleményem szerint normális tömegközlekedésre lenne igény. Máshol az országban az ilyen kiterjedésű és fejlettségű városokban ezt már rég megoldották. Vagy mi ebben is le akarunk maradni? 11. A gyógyhatású, megépülte óta egyfolytában pusztuló strandfürdőnket és a Félegyházán szerintem szép fürdőépületet a kultúrált pihenés helyévé tenni — idegenforgalmi szempontból is. Hasonlóan az agyagbánya helyén lévő horgásztavakat és környékét is szélesebb körű pihenőhellyé tenni, esetleg campinget is lehetne létesíteni, ha van rá igény. 12. A Jókai u. környékén a régi, szép polgárias házakat feltétlenül óvni kell. A többi részen pedig városias, félegyházias beépítés kell. A vályogházak állagával nagyon vigyázni kell a régi részeken, mert szerintem zöme nem megbízható. Ennyi észrevétel nagyvonalakban azt hiszem elegendő lesz. Kis részletproblémákkal, egyéni sérelmekkel nem akartam foglalkozni. Remélem méltatják válaszra az észrevételeimet. Elég régóta lakom itt ahhoz, hogy ne lehessen közömbös a város sorsa sem építészetileg, sem mint városi polgárnak. TÓTH ERZSÉBET építészmérnök KISKUNFÉLEGYHÁZA VÁROSI POLGÁRMESTERI HIVATAL Építési Osztály A KISKUNFÉLEGYHÁZA VÁROSI POLGÁRMESTERI HIVATAL ÉPÍTÉSI OSZTÁLY KÖZSZEMLÉRE BOCSÁTOTTA A KISKUNFÉLEGYHÁZA VÁROSKÖZPONT RÉSZLETES RENDEZÉSI TERV PROGRAMJÁT. AZ ÉPÍTÉSI OSZTÁLY 1991. JANUÁR 30-ÁN 16.00 ÓRAKOR LAKOSSÁGI FÓRUMOT RENDEZ A VÁROSHÁZA DÍSZTERMÉBEN, MELYRE SZERETETTEL MEGHÍVJA A VÁROS MINDEN LAKÓJÁT. KISKUNFÉLEGYHÁZA, 1991. JANUÁR 3. SERES BALÁZS osztályvezető jegyző megbízásából Nagy László felvételei 3. oldal