Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1992-11-06 / 16. szám
1992. november 6. Félegyházi Közlöny Egy iskola a város peremén... A nevelés intézményeinek belső életéből, a nevelés I. alkotó műhelyeiről manapság keveset olvashatunk a helyi sajtó hasábjain. Pedig az iskolák, óvodák hétköznapjai éppen úgy telen vannak gondokkal, ellentmondásokkal és törekvésekkel is, mint az élet bármely szférája. Sokszor kevésbé jelentősebb városi események nagyobb nyilvánosságot kapnak mint egy-egy iskolai kezdemésnyezés, vagy sikeres akció vagy nagyon is figyelemre méltó testületi törekvés, kezdeményezés. Úgy gondolom, a közvéleményt, az ifjúság nevelésének ügye talán méginkább érdekelné mint más jellegű hírek, témák, eszmefuttatások az írott sajtóban. ! Nos, ilyen és más jellegű indíttatások késztettek arra, szóljak egy olyan nevelési műhelyről, amelyik évtizedek során nem kis utat tett meg a kisiskolától, a teljesen osztott általános iskolai igazgatóságig. Ez a Bankfalusi Általános Iskola. Történetiségéhez tartozik, hogy 1949-ben kéttanerős a kisiskola a város és a tanyavilág peremén, a Külterületi Iskolák Igazgatósága irányítása mellett. 1963-ban már négy csoportban tanítanak itt a városból kijáró tanítók, tanítónők, s a körzetesítés révén ide járnak be az Alpári úti Külső iskola felsős diákjai is. A Bankfalu településfejlődése mindmáig nagyon is ütemes. Így elengedhetetlenné vált az iskola tantermi bőővítése. 1969-ben, iskolakezdéskor már nyolc önálló osztállyal indul a tanítás és ide költözött ki, a Jókai utca- ból a Tanyai Iskolák Igazgatósága is. Mészáros László igazgató irányításával önálló életet kezd élni a Bankfalui Iskola, innen vezérelve még nyolc kis tanyai iskola életét, munkáját is. 1975-ben 181 nebulót tanítanak már itt tanítók, fiatal kezdő tanárok. A tanyai iskolák fokozatosan megszűntek az évek során, ezzel az iskola körzeti irányító szerepe is. Ma már csak a Dózsa György nevét viselő kis tanyai iskola összevont osztálya tartozik az igazgatósághoz tagiskolaként. Az iskola ugyan önállóvá vált, de feltételeiben korántsem. Nem volt jelen ehhez a megfelelő feltételrendszer. Évek során nem kis küzdelem árán lett az iskolának gyakorló kertje, sportpályája, konyhája-ebédlője, a gyermekétkeztetés feltétlen megoldására. Újabb tantermek építéséért indult meg a küzdelem a 80-as évek második felében. A bővítés végül is megvalósult. 1992. szeptember 1-től nyolc tantermes iskolaként, több kiegészítő helyiséggel bővülve dolgozik most már tovább, sokkal jobb körülmények között ez a város peremi nevelési műhely. Ha valaki ma betoppan ebbe az iskolaépületbe, egy célirányosan kiképzett, kialakított belső szerkezetet láthat. Az út felől főbejárattal, formás aulával, világos folyosókkal és termekkel. Oktatást kiegészítő helyiségek is rendelkezésre állnak és tágas testületi szoba a nevelők számára. Vass Antal igazgató legfőbb gondja most a megfelelő berendezés előteremtése, az új szárny oktatásközpontú megformálása, kiképzése. No, persze a feltételbővülés újabb lehetőségeket is kínál, a nevelőképzés, a szabadidős tevékenység újragondolására, újabb tevékenységi formák szervezésére. Ha élt az intézmény a városban feltételei alakulásában évtizedeken át tartó folyamatos változást, akkor ez a Bankfalui Általános Iskola. És még nincs vége e folyamatnak, mivel hátra van még egy tornaterem megépítése a tervek szerint. Ahogyan a feltételek változtak, lassan és fokozatosan úgy javultak az iskola nevelési-képzési eredményei is, mindazok ellenére, hogy a tanulóifjúság összetétele nagyon differenciált, adottságok-képességek dolgában igen eltérő. A nyolc osztály szakszerű oktatása mellett, évtizedek óta fogyatékos gyermekcsoport gondozását, nevelését is ellátják. A testület tagjainak szinte heroikus küzdelmet kell folytatnia az alapvető készségek megfelelő szintű kimunkálásáért, a kultúra iránti érdeklődés megalapozásáért, a kulturális magatartás elfogadható alakításáért. A rendszeres iskolábajárás, a továbbtanulás kérdései szintén fokozottabb feladatot rónak az osztályfőkre, mint általában más általános iskolákban. A lemaradt, osztálytúlkoros tanulók számaránya itt a legmagasabb, így a folyamatos felzárkóztató tevékenység is komolyan terheli a nevelők vállát. Az elmúlt év végi adatokból kitűnik, hogy a 131 tanulóból mindössze hat nem tudta teljesíteni a megfogalmazott követelményeket. Miután ilyen nehéz terep az iskola, a nevelőváltozás igen gyakori. Jelenleg is hiányzik egy nyelvszakos, énekzene és rajzszakos tanár, valamint egy tanítónő. Az üres álláshelyek betöltését nyugdíjas kollégák alkalmazásával próbálja megoldani az iskola vezetője. Csak az elismerés hangján lehet szólni a testület azon tagjairól, akik évtizedek óta vállalták és vállalják ma is itt a munkát. Vass Antal két évtizede, több társa Szabó Jánosné, Máté Istvánné, Bartha Mária, Terjék Katalin, Strennerné Kati néni szintén hosszú idő óta vállalja — elhivatottsággal — itt a nevelés nem könnyű feladatát, örvendetes, hogy a fiatal kezdők között is akad már hosszabb távra vállalkozó. A nevelők havi jövedelme itt még kevésbé van arányban mindazzal, amit nap mint nap tenniök kell. ] A Városi önkormányzat, a gyermekek szociális viszonyait figyelembe véve arányaiban ide adja a legnagyobb anyagi segítséget. 44 tanuló étkezik térítésmentesen, minden tanuló megkapta tankönyveit közpénzből. Részesültek 800 forintos tanszersegélyben is. Most három csoportban 68 napközis tanulóról gondoskodik az iskola. Van kellő menzakeretük és hozzá tanulószobai segítség. Az iskola szorító gondja a költségvetés. A bővítéssel nőttek a fenntartás kiadásai. Nem jut pénz taneszközök, technikai eszközök pótlására, bővítésére, sem a szabadidős tevékenység anyagszükségletének beszerzésére. Az előző tanév második felében, ismeretlen tettesek „megszabadították” az iskolát több fontos audiovizuális eszköztől. Ezeket szintén képtelen saját erőből pótolni az intézmény. Nos, elsősorban ilyen téren szorul támogatásra a Bankfalui Iskola, intézmények, alapítványok, vállalatok, vállalkozók részéről. Talán még a közművelődés intézményeit is kérhetjük arra, hogy feltételi lehetőségeikkel, különböző programokkal legyenek segítségére a szabadidős tevékenység bővítésének. Annál is inkább, mivel a kulturális nevelés alapvető feladat ebben a környezetben. Aki erre jár, tapasztalhatja, hogy az iskola környezete zöldövezetű, tiszta, gondozott. A belső rend, tisztaság mintaszerűen adott a tanórai tevékenységhez. Különböző versenyeken mindig jelen vannak az iskola tanulói. Évről évre megrendezik a „Mészáros István” sport emlékversenyt. Az osztályok kirándulások, táborozások keretében eljutnak az ország különböző szép tájaira. A szülők nagy hányada megérti, támogatja iskoláját törekvéseiben. Kedves Olvasó! Az intézmény bemutatása mellett fel kívántuk hívni a közvélemény figyelmét az itt folyó nem könnyű munkára, a testület törekvéseire, jövőbeli terveire, helyzetének további alakulására. Őszintén reméljük, hogy a mai nehéz társadalmi viszonyok mellett is találunk módot támogatásukra. Bense György * Kedves Gyuri Bácsi! Írásod elején megfogalmazott majdnem „blickfangos” kritikáddal nem vitatkozom, mert nincs miért. Állításod cáfolására a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldást választottam: előkerestem régebbi lapszámainkat: 9. szám: július 31. — Tanítványaink a Hargitán (szerző: Bense György) — FÉDISZ-tábor 10. szám: augusztus 14. — Környezetvédelmi tábor Braunfelsben — Körkérdés az átvilágításról — Tanévkezdés támogatással — Az oktatás mindig a „jövőben történik” 11. szám: augusztus 28. — Nehéz az iskolatáska — Iskolabővítés (A Bankfalui iskoláról) — Rendkívüli önkormányzati ülés 12. szám: szeptember 11. — Iskoláztatás — Lehetett volna 13. szám: szeptember 25. — A dán kapcsolat — Japán vendégek 14. szám: október 9. — Mégegyszer az iskoláztatásról — Beruházások városunkban — Ajándék kegyelem — Rézfúvósaink újabb sikerei — Új tanév, régi gondok — Miniolimpia Kunszálláson 15. szám: október 22. — Tornaterem épül Pálmonostorán — A zene örök Terjedelem híján csupán ennyit. A felsorolt írások mindegyike — részben vagy egészben — az iskolákról az oktatásról, az oktatás helyzetéről szól. A nevelés, az ifjúság nevelésének ügyével foglalkozik. Matematikai átlagot számolva lapszámonként három írás tárgyalja az általad hiányolt témákat. Lehet, hogy nem éppen úgy ahogy Te szeretnéd, de talán akkor sem rossz átlag. Úgy vélem, akár erre a megállapításra juthattál volna Te is, ha — mielőtt elmarasztaló véleményed sommásan megfogalmazod — elolvasod lapunkat. Olvasod lapunkat? Továbbra is tisztelettel várjuk objektív írásaidat. Üdvözlettel: a szerb A Kiskunfélegyházi Mathiász János Kertbarát Kör 1992. november 9-én (hétfő) 17.30 órakor tartja összejövetelét, melyre tisztelettel meghívja a kertbarátot és „hobbis” kertészkedőket. Hely: A Vöröskereszt hempea takozásalyi szervezetének székháza, 8 p ., Jókai u. 1. (Jókai u. sarkán lévő hentesbolt mögött). Napirend: MEGHÍVÓ 1. Őszi-téli munkák a kiskertekben. (Jövő évi termés Előadó: Szántó Andor, a TIT küldötte. 2. a) Összejövetelünk új helyiségének megbeszélése b) Decemberi „Bátyusbál” tervezése c) 1993. évi terv előkészítése Előadó: Gál János titkár. A tagok megjelenésére feltétlenül számítunk az ügy fontossága érdekében, a vendégeket, hobbis kertészkedőket szívesen fogadjuk. Táncklub a Bajcsy-Zs. iskolában A hagyományos alaptántítják el, s a tanfolyam vécék tanulását tűzték ki cégén, a mintegy 40—50 főből jul azok a fiatalok, akik a álló klub tagjai szülők és Bajcsy-Zsilinszky Endre Ál- barátok előtt, ünnepélyes talános iskolában alakult vizsgán mutatják be tudó- Táncklubba jelentkeztek. sukat. A 4—5 alaptáncot (angol- képünkön az angolkerinkeringő stb.) Pásztor Zsolt gő alaplépéseit tanulják, tánctanár segítségével saját Kép és szöveg: N. L. HONISMERETI MOZAIK KOPJAFÁK Október 23-án szerte az országban társadalmi ünnepségeken emlékeztek meg az 1956-os forradalom történelmi jelentőségű eseményeiről. Kegyelettel adóztak a nemzeti önállóságért, a szabadságért harcoló hősök és mártírok emlékének. Sokfelé az utóbbi 3—4 évben szimbolikus emlékjelül állított kopjafáknál fejezték ki kegyeletüket. Több helyen, így városunkban is, jelképértékű kopjafaállítással tisztelegtek a névtelen hősök és áldozatok emlékének. A Blaha Lujza téri szoborparkban helyezték el Faragó József fafaragóművész készítette kopjafát. A testvértelepülés, a székelyföldi Korond község művészien kifaragott adománya díszes városházánk parkos udvarbelsőjében kapott helyet. Faragó József alkotása minden oldalán egyforma kiképzéssel faragott, négyzet alaprajzú, úgynevezett oszlopos fejfa. Leglényegesebb díszítőeleme a fejrészen a tulipán, az oszloptörzsön térelválasztókkal elkülönített és megismételt csillag. A törzset bevágott vízvezető zárja le. Az emlékjel talpát négy oldalon táblára bevésett virágmotívumok díszítik. Az elülső oldali részen egyetlen rövid értelmező felirat: 1956—1992 olvasható. A korondiak készítette emlékjel is négyzetes alaprajzú, négy oldalán azonos díszítéssel faragott, de gombos végű oszlopos fejfa, kopja nélkül. A míves faragvány természetesen így is teljes értékű művészi alkotás, amely erősen stilizált díszítő elemeivel (tulipán, csillag, kaláris stb.), arányos tagolással, a legszebb köröndi hagyományokat idézve, szép látványt nyújt. A talapzat elülső részén mindössze a két bevésett beszélő évszám — 1956 —1992 — a felirat. A kopjafa, mint hagyományos faragott emlékjel, a református és az unitárius temetők jellemző sírjele eredetileg. A római katolikusoknál a temetőkben ugyanezt a szerepet a faragott fakeresztek töltötték be. A római katolikus jellegű félegyházi köztemetőkben is régen a faragott sírkeresztek voltak a halottak, a családok emlékjelei. Nekünk, félegyháziaknak ezért is maradtak jórészt ismeretlenek szinte a mai napig a máshol kedvelt díszes kopjafák. Változó világunkban újabban nálunk is már a fasírkeresztek ideiglenes jelleggel egyserű kivitelben létesülnek, és csak addig maradnak a helyükön, amíg a végleges kő- vagy műkősíremlékek el nem készülnek. Miután jelölő szerepük megszűnt, helyén maradásukat semmi sem indokolja. A félegyházi köztemetők akácból szépen faragott hajdani sírkeresztjei sajnos, végleg eltűntek. Emlékük már csak a családi hagyományokban, gyér fotó dokumentációkban él tovább. Az ünnepélyesen felavatott félegyházi kopjafák megváltozott szerepkörben nem mint fejfák, sírjelek jelentek meg közterületünkön, hanem mint az 1956-os hősök és áldozatok kegyeletes emlékjelei. Ebben a közösségi szándékban éppen ezért a régi jelképrendszer átalakításának, megváltozott használatának vagyunk tanúi. Azt látjuk, hogy a kopjafa kilép hagyományos használati rendszeréből, családi jelentőségű keretéből és közösségi jellé, emlékművé válik. A kopjafák eredeti szerepükben ugyanis nagyságukkal, színezésükkel, díszítő jelrendszerükkel, olykor feliratukkal is jelezték a család és a rokonság számára a családi sírban nyugvók nemét, korát, családi kapcsolatait, ritkán a halál okának körülményeit is. A mi köztéri kopjafáink viszont díszítésükkel, jeleikkel társadalmi akaratból a nagyobb közösség, a város lakossága számára lesznek más terjedelemben és más értelemben a közösségi emlékező kegyelet díszes kifejezői. Azt látjuk tehát, hogy a kopjafák kialakult formarendszere túllépi az eredeti létrehozó gyakorlatot és új, társadalmi értékű ünnepélyes mondanivalóval — hangsúlyozottan művészi hatásra törekvő eszközként — él tovább. Az emlékfel-állíttatók közösségi szándéka: ne korhadjanak el a hősi emlékfák; ne hervadjanak el alattuk soha a kegyelet virágai, a hősök emléke iránti tisztelet legyen az utódok öröksége! Fekete János 5. oldal