Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1992-11-06 / 16. szám

1992. november 6. Félegyházi Közlöny Egy iskola a város peremén... A nevelés intézményeinek belső életéből, a nevelés I. alkotó műhelyeiről manapság keveset olvashatunk a­­ helyi sajtó hasábjain. Pedig az iskolák, óvodák hétköznapjai éppen úgy tele­n vannak gondokkal, ellentmondásokkal és törekvésekkel­­ is, mint az élet bármely szférája.­­ Sokszor kevésbé jelentősebb városi események nagyobb nyilvánosságot kapnak mint egy-egy iskolai kezdem­é­­s­nyezés, vagy sikeres akció vagy nagyon is figyelemre­­ méltó testületi törekvés, kezdeményezés.­­ Úgy gondolom, a közvéleményt, az ifjúság nevelésé­nek ügye talán méginkább érdekelné mint más jellegű hírek, témák, eszmefuttatások az írott sajtóban.­­ ! Nos, ilyen és más jellegű indíttatások késztettek arra, szóljak egy olyan nevelési műhelyről, amelyik évtizedek során nem kis utat tett meg a kisiskolától, a teljesen­­ osztott általános iskolai igazgatóságig. Ez a Bankfalusi­­ Általános Iskola.­­ Történetiségéhez tartozik, hogy 1949-ben kéttanerős a kisiskola a város és a tanyavilág peremén, a Külterületi­­ Iskolák Igazgatósága irányítása mellett. 1963-ban már négy csoportban tanítanak itt a város­ból kijáró tanítók, tanítónők, s a körzetesítés révén ide járnak be az Alpári úti Külső­ iskola felsős diákjai is. A Bankfalu településfejlődése mindmáig nagyon is üte­mes. Így elengedhetetlenné vált az iskola tantermi bő­­ő­vítése. 1969-ben, iskolakezdéskor már nyolc önálló osz­­­­tállyal indul a tanítás és ide költözött ki, a Jókai utca-­­ ból a Tanyai Iskolák Igazgatósága is. Mészáros László igazgató irányításával önálló életet kezd élni a Bankfa­lui Iskola, innen vezérelve még nyolc kis tanyai iskola életét, munkáját is. 1975-ben 181 nebulót tanítanak már itt tanítók, fiatal kezdő tanárok. A tanyai iskolák fokozatosan megszűn­tek az évek során, ezzel az iskola körzeti irányító szerepe is. Ma már csak a Dózsa György nevét viselő kis tanyai iskola összevont osztálya tartozik az igazgatósághoz tag­iskolaként. Az iskola ugyan önállóvá vált, de feltételeiben koránt­sem. Nem volt jelen ehhez a megfelelő feltételrendszer. Évek során nem kis küzdelem árán lett az iskolának gyakorló kertje, sportpályája, konyhája-ebédlője, a gyer­mekétkeztetés feltétlen megoldására. Újabb tantermek építéséért indult meg a küzdelem a 80-as évek második felében. A bővítés végül is meg­valósult. 1992. szeptember 1-től nyolc tantermes iskola­ként, több kiegészítő helyiséggel bővülve dolgozik most már tovább, sokkal jobb körülmények között ez a város peremi nevelési műhely. Ha valaki ma betoppan ebbe az iskolaépületbe, egy célirányosan kiképzett, kialakított belső szerkezetet lát­hat. Az út felől főbejárattal, formás aulával, világos folyosókkal és termekkel. Oktatást kiegészítő helyiségek is rendelkezésre állnak és tágas testületi szoba a ne­velők számára. Vass Antal igazgató legfőbb gondja most a megfelelő berendezés előteremtése, az új szárny oktatásközpontú megformálása, kiképzése. No, persze a feltételbővülés újabb lehetőségeket is kínál, a nevelőképzés, a szabad­idős tevékenység újragondolására, újabb tevékenységi formák szervezésére. Ha élt az intézmény a városban feltételei alakulásá­ban évtizedeken át tartó folyamatos változást, akkor ez a Bankfalui Általános Iskola. És még nincs vége e fo­lyamatnak, mivel hátra van még egy tornaterem meg­építése a tervek szerint. Ahogyan a feltételek változtak, lassan és fokozatosan úgy javultak az iskola nevelési-képzési eredményei is, mindazok ellenére, hogy a tanulóifjúság összetétele na­gyon differenciált, adottságok-képességek dolgában igen eltérő. A nyolc osztály szakszerű oktatása mellett, évtizedek óta fogyatékos gyermekcsoport gondozását, nevelését is ellátják. A testület tagjainak szinte heroikus küzdelmet kell folytatnia az alapvető készségek megfelelő szintű kimunkálásáért, a kultúra iránti érdeklődés megalapo­zásáért, a kulturális magatartás elfogadható alakításáért. A rendszeres iskolábajárás, a továbbtanulás kérdései szintén fokozottabb feladatot rónak az osztályfőkre, mint általában más általános iskolákban. A lemaradt, osztálytúlkoros tanulók számaránya itt a legmagasabb, így a folyamatos felzárkóztató tevékenység is komolyan terheli a nevelők vállát. Az elmúlt év végi adatokból kitűnik, hogy a 131 ta­nulóból mindössze hat nem tudta teljesíteni a megfo­galmazott követelményeket. Miután ilyen nehéz terep az iskola, a nevelőváltozás igen gyakori. Jelenleg is hiányzik egy nyelvszakos, ének­zene és rajzszakos tanár, valamint egy tanítónő. Az üres álláshelyek betöltését nyugdíjas kollégák alkalmazásával próbálja megoldani az iskola vezetője. Csak az elisme­rés hangján lehet szólni a testület azon tagjairól, akik évtizedek óta vállalták és vállalják ma is itt a munkát. Vass Antal két évtizede, több társa Szabó Jánosné, Máté Istvánné, Bartha Mária, Terjék Katalin, Strennerné Kati­­ néni szintén hosszú idő óta vállalja — elhivatottsággal­­ — itt a nevelés nem könnyű feladatát, örvendetes, hogy­­ a fiatal kezdők között is akad már hosszabb távra vál­­­­lalkozó. A nevelők havi jövedelme itt még kevésbé van­­ arányban mindazzal, amit nap mint nap tenniök kell. ] A Városi önkormányzat, a gyermekek szociális vi­szonyait figyelembe véve arányaiban ide adja a legna­gyobb anyagi segítséget. 44 tanuló étkezik térítésmente­­­­sen, minden tanuló megkapta tankönyveit közpénzből.­­ Részesültek 800 forintos tanszersegélyben is. Most három csoportban 68 napközis tanulóról gondos­kodik az iskola. Van kellő menzakeretük és hozzá ta­nulószobai segítség. Az iskola szorító gondja a költségvetés. A bővítéssel nőttek a fenntartás kiadásai. Nem jut pénz taneszközök, technikai eszközök pótlására, bővítésére, sem a szabad­idős tevékenység anyagszükségletének beszerzésére. Az előző tanév második felében, ismeretlen tettesek „meg­szabadították” az iskolát több fontos audio­vizuális esz­köztől. Ezeket szintén képtelen saját erőből pótolni az intézmény. Nos, elsősorban ilyen téren szorul támogatásra a Bankfalui Iskola, intézmények, alapítványok, vállalatok, vállalkozók részéről. Talán még a közművelődés intézményeit is kérhetjük arra, hogy feltételi lehetőségeikkel, különböző progra­mokkal legyenek segítségére a szabadidős tevékenység bővítésének. Annál is inkább, mivel a kulturális nevelés alapvető feladat ebben a környezetben. Aki erre jár, tapasztalhatja, hogy az iskola környezete zöldövezetű, tiszta, gondozott. A belső rend, tisztaság mintaszerűen adott a tanórai tevékenységhez. Különböző versenyeken mindig jelen vannak az iskola tanulói. Év­ről évre megrendezik a „Mészáros István” sport emlék­­versenyt. Az osztályok kirándulások, táborozások kere­tében eljutnak az ország különböző szép tájaira. A szülők nagy hányada megérti, támogatja iskoláját törekvéseiben. Kedves Olvasó! Az intézmény bemutatása mellett fel kívántuk hívni a közvélemény figyelmét az itt folyó nem könnyű munkára, a testület törekvéseire, jövőbeli terveire, helyzetének további alakulására. Őszintén re­méljük, hogy a mai nehéz társadalmi viszonyok mellett is találunk módot támogatásukra. Bense György * Kedves Gyuri Bácsi! Írásod elején megfogalmazott majdnem „blickfangos” kritikáddal nem vitatkozom, mert nincs miért. Állításod cáfolására a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldást választottam: előkerestem régebbi lapszámainkat: 9. szám: július 31. — Tanítványaink a Hargitán (szerző: Bense György) — FÉDISZ-tábor 10. szám: augusztus 14. — Környezetvédelmi tábor Braunfelsben — Körkérdés az átvilágításról — Tanévkezdés támogatással — Az oktatás mindig a „jövőben történik” 11. szám: augusztus 28. — Nehéz az iskolatáska — Iskolabővítés (A Bankfalui iskoláról­) — Rendkívüli önkormányzati ülés 12. szám: szeptember 11. — Iskoláztatás — Lehetett volna 13. szám: szeptember 25. — A dán kapcsolat — Japán vendégek 14. szám: október 9. — Mégegyszer az iskoláztatásról — Beruházások városunkban — Ajándék kegyelem — Rézfúvósaink újabb sikerei — Új tanév, régi gondok — Miniolimpia Kunszálláson 15. szám: október 22. — Tornaterem épül Pálmonostorán — A zene örök Terjedelem híján csupán ennyit. A felsorolt írások mindegyike — részben vagy egészben — az iskolákról az oktatásról, az oktatás helyzetéről szól. A nevelés, az ifjúság nevelésének ügyével foglalkozik. Matematikai át­lagot számolva lapszámonként három írás tárgyalja az általad hiányolt témákat. Lehet, hogy nem éppen úgy ahogy Te szeretnéd, de talán akkor sem rossz átlag. Úgy vélem, akár erre a megállapításra juthattál volna Te is, ha — mielőtt el­marasztaló véleményed sommásan megfogalmazod — elolvasod lapunkat. Olvasod lapunkat? Továbbra is tisztelettel várjuk objektív írásaidat. Üdvözlettel: a szerb A Kiskunfélegyházi Ma­­thiász János Kertbarát Kör 1992. november 9-én (hétfő) 17.30 órakor tartja összejö­vetelét, melyre tisztelettel meghívja a kertbarátot és „hobbis” kertészkedőket. Hely: A Vöröskereszt he­­mpea takozása­­­lyi szervezetének székháza, 8 p ., Jókai u. 1. (Jókai u. sarkán lévő hentesbolt mögött). Napirend: MEGHÍVÓ 1. Őszi-téli munkák a kis­kertekben. (Jövő évi termés Előadó: Szántó Andor, a TIT küldötte. 2. a) Összejövetelünk új helyiségének meg­beszélése b) Decemberi „Bátyus­­bál” tervezése c) 1993. évi terv elő­készítése Előadó: Gál János titkár. A tagok megjelenésére feltétlenül számítunk az ügy fontossága érdekében, a vendégeket, hobbis ker­tészkedőket szívesen fogad­juk. Táncklub a Bajcsy-Zs. iskolában A hagyományos alaptán­­títják el, s a tanfolyam vé­­cék tanulását tűzték ki cé­­gén, a mintegy 40—50 főből jul azok a fiatalok, akik a álló klub tagjai szülők és Bajcsy-Zsilinszky Endre Ál- barátok előtt, ünnepélyes talános iskolában alakult vizsgán mutatják be tudó- Táncklubba jelentkeztek. sukat. A 4—5 alaptáncot (angol- képünkön az angolkerin­­keringő stb.) Pásztor Zsolt gő alaplépéseit tanulják, tánctanár segítségével saját Kép és szöveg: N. L. HONISMERETI MOZAIK KOPJAFÁK Október 23-án szerte az országban társadalmi ünnep­ségeken emlékeztek meg az 1956-os forradalom törté­nelmi jelentőségű eseményeiről. Kegyelettel adóztak a nemzeti önállóságért, a szabadságért harcoló hősök és mártírok emlékének. Sokfelé az utóbbi 3—4 évben szim­bolikus emlékjelül állított kopjafáknál fejezték ki ke­gyeletüket. Több helyen, így városunkban is, jelkép­­értékű kopjafaállítással tisztelegtek a névtelen hősök és áldozatok emlékének. A Blaha Lujza téri szoborparkban helyezték el Fa­ragó József fafaragóművész készítette kopjafát. A test­vértelepülés, a székelyföldi Korond község művészien kifaragott adománya díszes városházánk parkos udvar­belsőjében kapott helyet. Faragó József alkotása minden oldalán egyforma ki­képzéssel faragott, négyzet alaprajzú, úgynevezett osz­lopos fejfa. Leglényegesebb díszítőeleme a fejrészen a tulipán, az oszloptörzsön térelválasztókkal elkülönített és megismételt csillag. A törzset bevágott vízvezető zárja le. Az emlékjel talpát négy oldalon táblára bevésett virágmotívumok díszítik. Az elülső oldali részen egyet­len rövid értelmező felirat: 1956—1992 olvasható. A korondiak készítette emlékjel is négyzetes alapraj­zú, négy oldalán azonos díszítéssel faragott, de gombos végű oszlopos fejfa, kopja nélkül. A míves faragvány természetesen így is teljes értékű művészi alkotás, amely erősen stilizált díszítő elemeivel (tulipán, csillag, kaláris stb.), arányos tagolással, a legszebb köröndi hagyomá­nyokat idézve, szép látványt nyújt. A talapzat elülső részén mindössze a két bevésett beszélő évszám — 1956 —1992 — a felirat. A kopjafa, mint hagyományos faragott emlékjel, a református és az unitárius temetők jellemző sírjele ere­detileg. A római katolikusoknál a temetőkben ugyanezt a szerepet a faragott fakeresztek töltötték be. A római katolikus jellegű félegyházi köztemetőkben is régen a faragott sírkeresztek voltak a halottak, a családok em­lékjelei. Nekünk, félegyháziaknak ezért is maradtak jó­részt ismeretlenek szinte a mai napig a máshol kedvelt díszes kopjafák. Változó világunkban újabban nálunk is már a fa­sírkeresztek ideiglenes jelleggel egyse­rű ki­vitelben létesülnek, és csak addig maradnak a helyü­kön, amíg a végleges kő- vagy műkősíremlékek el nem készülnek. Miután jelölő szerepük megszűnt, helyén ma­radásukat semmi sem indokolja. A félegyházi köztemetők akácból szépen faragott haj­dani sírkeresztjei sajnos, végleg eltűntek. Emlékük már csak a családi hagyományokban, gyér fotó­ dokumentá­ciókban él tovább. Az ünnepélyesen felavatott félegyházi kopjafák meg­változott szerepkörben nem mint fejfák, sírjelek jelen­tek meg közterületünkön, hanem mint az 1956-os hősök és áldozatok kegyeletes emlékjelei. Ebben a közösségi szándékban éppen ezért a régi jelképrendszer átalakítá­sának, megváltozott használatának vagyunk tanúi. Azt látjuk, hogy a kopjafa kilép hagyományos használati rendszeréből, családi jelentőségű keretéből és közösségi jellé, emlékművé válik. A kopjafák eredeti szerepükben ugyanis nagyságukkal, színezésükkel, díszítő jelrendsze­rükkel, olykor feliratukkal is jelezték a család és a ro­konság számára a családi sírban nyugvók nemét, korát, családi kapcsolatait, ritkán a halál okának körülménye­it is. A mi köztéri kopjafáink viszont díszítésükkel, jeleik­kel társadalmi akaratból a nagyobb közösség, a város lakossága számára lesznek más terjedelemben és más értelemben a közösségi emlékező kegyelet díszes kife­jezői. Azt látjuk tehát, hogy a kopjafák kialakult forma­rendszere túllépi az eredeti létrehozó gyakorlatot és új, társadalmi értékű ünnepélyes mondanivalóval — hang­súlyozottan művészi hatásra törekvő eszközként — él­­ tovább. Az emlékfel-állíttatók közösségi szándéka: ne korhad­janak el a hősi emlékfák; ne hervadjanak el alattuk soha a kegyelet virágai, a hősök emléke iránti tisztelet legyen az utódok öröksége! Fekete János 5. oldal

Next