Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1992-11-06 / 16. szám
6. oldal Levelet kaptam Kedves Balogh György, Főszerkesztő úr! Hogy egy újság mennyire népszerű, olvasott, az nagyon sok dologtól függ. Ebből én csak két dolgot említek. 1. Hogyan és milyen színvonalon elégíti ki az olvasótáborának az igényeit. (Tehát: magukénak érzik-e a lapot). 2. Milyen a benne publikálók összetétele. (Tehát: milyen színvonalon van a megjelent anyagok összessége). Nem érdemesen ezen kérdések minél objektívebb ismerete a lap jelene és jövője érdekében egyaránt. Ezek kiderítése is sokféleképpen lehetséges. Sokféle módszerrel. Egy módszer lehet erre az olvasók véleményének a „begyűjtése”. Erre ajánlok én egy „felmérést”, „véleménykérést”, „játékot” stb., nevezhetjük sokféleképpen. Egy kérdőív az olvasókhoz, amely mondjuk két hónapig megjelenne az év még hátralevő számaiban. Az „eredménye” értékelésre kerülne az év végén. Ez az összegzés segítene abban, hogy milyen témák népszerűek az olvasók körében, milyen stílust, előadásmódot szeretnek elsősorban. Ez segíthetné a lap további képének a kialakítását, formálását. Inspirálhatná a jelenleg írókat, de újakat is megnyerhetne az újság számára. Az eredményhirdetést kísérhetné anyagi és erkölcsi elismerés is a „helyezett” újságírók részére. Befejezésül hozzáteszem, hogy nem saját individualista érzelmek vezéreltek az ötlet adásánál, hanem a lap színvonalának az emelkedése. Habár tagadhatatlan, hogy egy írással foglalkozónak jólesnek a visszajelzések. Lökést adhatnak a további munkához és ezzel mindenki csak nyerhet. Az én kérdéseim ezek lennének egy „ilyen játékban”. Kit tart az 1992-es év legsikeresebb félegyházi újságírójának: 1: ... 2: ... 3: ... 4: ... 5: ... 6: ... 7: ... 8: ... 9: ... 10: ... Az év újságcikke (írása)? 1-től 10-ig sorszámozva. Természetesen mindhárom kérdés, a félegyházi újság (Félegyházi Hírek, Félegyházi Közlöny) vonatkozásában. Nagy György Kiegészítés: A kérdőív tartalmazná a véleményt nyilvánító nevét és lakcímét. Csak a névvel leadott véleményt kellene figyelembe venni, az esetleges visszaélés, vagy a visszaélésre való hivatkozás elkerülése végett. Az olvasók véleményének inspirálása végett a „végeredményt” eltalálók, vagy azt legjobban megközelítők között ajándékokat lehetne kiosztani (kisorsolni). * Nosza Kedves Olvasó, ragadjon tollal és válaszoljon a kérdésekre. Az Önök által legjobbnak ítélt szerzőnké az erkölcsi elismerés, viszont azok között az olvasók között, akik végül nyertes személyre adják szavazatukat , ajándékot sorsolunk ki. Ezen kívül szerkesztőségünk szívesen látja olvasói véleményét bármilyen kérdésben. Kérjük írják meg ügyes-bajos dolgaikat, életük történéseit. Várjuk az újságíráshoz kedvet érzők leendő írásait bármilyen műfajban legyen az olvasói levél, riport, glossza, tárca stb. A szerk. Félegyházi Közlöny Az állanttitkár Féregis házán járt Nagy érdeklődéssel kísért, — egész napos látogatásra érkezett városunkba Dr. Pusztai Erzsébet — a Népjóléti Minisztérium államtitkára, — Fekete Pál országgyűlési képviselő és a Polgári Kör meghívására elkísérte őt a Belügyminisztérium önkormányzati osztályának vezetője is. A délelőtti fórumon, amelyre a Városháza dísztermében került sor, a fő téma az egészségügyi és szociális alapellátás és az önkormányzatok kapcsolata volt. Részt vettek ezen az intézmények dolgozói és vezetői, a város vonzáskörzetébe tartozó községek, valamint Kiskunmajsa, Jászszentlászló, Szánk, Csólyospálos, Kömpöc önkormányzati vezetői és egészségügyi dolgozói, és számos érdeklődő a lakosság köréből. Jöttek vendégek a megye egész területéről is. A délutáni szűkebb körű rendezvényen a kórházak és önkormányzatok kapcsolata képezte a megbeszélés fő témáját, — a megye kórházainak orvos-, gazdasági és nővér igazgatóival, tisztifőorvosaival és szakfőorvosaival való kötetlen beszélgetés formájában. A találkozót — amelynek az idő előrehaladása miatt, — az esti órákban kellett véget vetni — megtisztelte jelenlétével a Megyei Köztársasági Hivatal vezetője — dr. Metzinger Éva, dr. Molnár Ilona megyei tisztifőorvos, dr. Lapp Jenő a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója, — és osztályvezető főorvosa dr. Ligeti Zsuzsanna, — dr. Csölle Yvette jegyző, — dr. Molnár Mihályné, a Népjóléti Osztály vezetője. A jelen mezőgazdasága Őszinte örömmel töltött el az a tény, hogy Héjjas István tollából reális, a mai helyzetet ismerő, mezőgazdaságot féltő cikket olvashattam az előző számban (Húsbavágó kérdés!). Örömöm azonban csak a cikk megjelenését üdvözölte, hiszen ma ebben az ágazatban nincs minek örülni. Jelenleg nálunk (is) a kárpótlás megrekedt, mert kiderült, hogy az igénylők nagy része jegy hiányában nem licitálhat, valamint a kárpótlási hivatalok kezdenek rájönni, hogy a valós helyzetet a helyi földrendező bizottságok ismerik. Árverés csak akkor lehet, ha a leendő tulajdonosok nem csak a szándékkal, hanem a csigalassúsággal dolgozó hivatalok kárpótlási jegyeivel is rendelkeznek majd. Hadd kérdezzem meg, miért is sietnének ezekben a hivatalokban? Az átlagosnál jobb fizetést kapnak, és jövőjük csak a kárrendezés végéig biztosított. Akkor most mi is van a földekkel? Egy része a szövetkezetekben az eredeti tulajdonos birtokában van. Valójában itt alig nőtt az egyéni művelés, vállalkozás aránya, hiszen csak annyit művel, amennyit bír, és mitől bírna többet? Nem lett fiatalabb, nem kapott kedvezményes hitelt, nem ért többhöz mint eddig, és nincs tartaléka, hiszen az állam ezt a múlt rendszerben sem engedte meg, elvonta az itt keletkezett eredményt. A 20—30 aranykorona a tagoknak alanyi jogon jár. Ez valójában az eddigi háztáji területet pótolja. Itt is jóval kisebb a vállalkozó kedv, mert a költségek igen magasak, a piac pedig bizonytalan. Ezen tulajdonosok nagy része bérbe szeretné adni területét. Mi lesz a kárpótlásra kijelölt, de el nem kelt, vagy még meg sem hirdetett földekkel? Egy részét az eddigi közösség használni fogja, egy része viszont hasznosítatlan marad. Elvileg bárki művelhetné, ha kéri a földrendező bizottságtól, de nem hiszem, hogy tolonganának érte, mert senki sem szereti a bizonytalanságot. Piacgazdaságunk változatlanul egyoldalúan nyitott, hiszen ide bárki azt hozhat be, amit akar. És mi? Könnyű erre választ kapni, csak meg kell próbálni a Közös Piac országaiba a libamájon kívül mást is eladni. Érdekes módon: védik termelőiket (védővámokkal, behozatali tilalommal) és támogatják is, mert a világon mindenütt támogatott a mezőgazdaság, kivéve NÁLUNK (és Új-Zélandon). Mellesleg volna is miből támogatni, mert a sikeres években rengeteg értéket termelt ez az ágazat. Néhány tény: Tény, hogy a földek tápanyag-visszapótlása évek óta nem történik meg. (Drága műtrágya, rossz gépek, nagy állatok levágása miatti szervestrágya hiány.) Tény, hogy az őszi vetések valamilyen vetőmaggal történtek, és nem lehet tudni, milyen lesz az ország jövő évi kenyere. Tény, hogy fele sem termett a tavalyinak cukorból, és ez nem izgatja a francia, osztrák, angol tulajdonosokat, mert szabad az út a „hazai” cukornak. Tény, hogy a gázolaj ára 44,50 Ft/t, és az útalapot azokkal is fizettetik, akik ezeken az utakon nem, csak a FÖLDÖN járnak! Akik így döntöttek, biztosan nem a Földön járnak! Tény, hogy a technikai színvonal az elmúlt években katasztrófálisan romlott, és a szorult helyzetben komoly géphibák várhatók. Több a rozsda mint a vas, a gumik simára lekopva, mindennapos a defekt szerelés. És végül tény, hogy az itt élők ragaszkodnak munkájukhoz, mert ehhez értenek, és nem akarnak munka nélkül élni! Talán az állattenyésztésben legsúlyosabb a helyzet, hiszen ott mindennek előzménye és következménye van. A tenyészállatok levágása gyakorlatilag nemzeti kincseink elherdálását jelenti. A piac kiszámíthatatlansága, a garancia nélküli gazdálkodás itt a legveszélyesebb. Nagyon hiányzik a szakértelem ezen a „vidéken”, mert az sokáig nem tartható, hogy a sertés átvételi ára egy szezonban 62 és 110 Ft között mozogjon. Az viszont látható (a látónak), hogy az országban alig van búza takarmányozási célra (kenyérnek is kevés), és az ára már 7500 Ft/tonna körül nyargal. Kukoricából kevés termett, városunk környékén szinte semmi, ára pedig az újnak már magasabb mint az ókukoricáé volt (9500 Ft/to) Kiskunfélegyházán. Jelenleg itt tartunk, de szeretnénk jó irányba elmozdulni. Ahogy Héjjas István észrevette gondjainkat, reméljük más is észreveszi, még mielőtt késő lenne. Fuszár Károly 1992. november 6. VITA VITA VITA Rózsaszín szemüveg kellene? Városunkban is egyre több szomorú, lehangoló dolgokkal találkozom. Ősz van igaz, de ezeket a problémákat sajnos, nem lehet az őszi hangulatra rákenni. (Azért sajnos, mert akkor tudnám, hogy csak három hónapig tart.) — Zárás előtt fél órával bemegyek az egyik állami boltba. Még kígyózó sorok a pénztárnál. A takarítónő takarít, tudja a kötelességét. A „kedves vevők” is tudják. Mint akiket az áram csapott meg — pedig csak a seprű volt — úgy ugrálnak széjjel, hogy ne akadályozzák a szorgos dolgozót. — A másik boltban idős néni áll előttem. Az eladónő kb. 20 év körüli. Tanították, legyen udvarias a vevővel. „Mit kér ARANYOS?” — Bekapcsolom a városi TV-t. A Képújság megy. Kifogható igaz olyan nap is, amikor nincs benne helyesírási hiba, de úgy látszik, ez a nap most nem az én napom. Talán majd holnap. — Vendégeim jönnek külföldről. A szép fasort, a városházát csodálják. Igaz „bevándorló” vagyok csak, de ilyenkor boldog és büszke. Fokozni szeretném még a látnivalót. Gondolok egyet. Megnézzük az új Galériát. Nagyon merész gondolat volt. Tárlat nincs. Helyette mindenféle olcsó műanyag árusítása folyik. Ha itt vagyunk hát bemegyünk. Rózsaszín szemüveget még műanyagból sem árulnak. Marad továbbra is a bosszúság,__vagy esetleg lehetne talán nagyon szépen megkérni: — a boltban a vezetőt, hogy a takarítást zárás után végeztesse, — az eladónőt arra, hogy létezik egy uram, asszonyom, néni, bácsi (helyesen alkalmazva) megszólítás, és ez a legudvariasabb forma. A „kedves vevő” akkor valóban úgy érezné, hogy érte történik a szolgáltatás, nem ellene. A TV vezetőségét, vagy a Művelődési osztályt (nem tudom kire tartozik), hogy megfelelő végzettségű szakemberek kritikusabban, igényesebben ellenőrizzék az adást, hogy a városi televízió ne csak egy silány hírközlési csatorna legyen, hanem a kultúrált, oktató, ízlésformáló, művészetre nevelő hírközlési eszközzé váljon, ahol a riporter kiválasztásánál másodlagos legyen a külső, elsődlegesen a választékos, szép magyar beszéd, az olvasottság, az intelligencia tükröződjön. A galéria vezetőjét arra, hogy valami más, szimpatikusabb megoldást találjon, ami a művészetet szerető emberek ízlését nem sérti. Hihetetlennek tartom, hogy a város az üzemeltetését csak ilyen megoldással tudja biztosítani. Tudom, hogy létezik más városban is ehhez hasonló „ötlet”, de fontos mindig a rosszat utánozni? Vagy nagy kérések ezek — olcsóbb a szemüveg? Bajnócziné Tímár Klára Tisztelt Bajnócziné Tímár Klára! A Galéria üzemeltetésével kapcsolatos észrevételére az alábbiakat válaszoljuk: A Galéria a Művelődési Központ részeként üzemel, melyben évente 10—12 időszaki kiállítás bemutatására van lehetőség, két-három hetes időtartamban. A kiállítások közötti ún. technikai szünetekben bemutatókra, árusításokra, vásárokra bérelhető a terem. Mivel Intézményünk állami finanszírozásból és saját bevételből gazdálkodik, így jelen körülmények között a kulturális tevékenységen kívül, egyéb bevételnövelő források igénybevételére is kényszerül, annak ellenére, hogy a Művelődési Központ dolgozói is szeretnék, ha a Galéria teljes egészében művészeti nevelés céljait szolgálná. Véleményünk szerint lakossági igényeket kielégítő vásárokkal, talán magas nevelési célokat nem szolgálunk, de ízlést nem is sértünk, és az így keletkező bevételt kulturális célokra fordítjuk. Tisztelettel: Művelődési Központ dolgozói * Tisztelt Bajnócziné Tímár Klára! Olvasói levelét tartom a kezemben, s bevallom őszintén, a kritika kell, és örülünk is, ... az egészséges, szakszerű kritikának. Ön, mint kiskunfélegyházi lakos, úgy látszik még nem tudja, hogy városában az ország egyetlen MAGÁÉ TELEVÍZIÓJA működik, ami önfenntartó, csak minimális támogatást kap, s mint köztudott a gazdasági helyzet manapság nem a legfényesebb. Problémáinkat saját magunknak kell megoldani, ezért kérjük, bárminemű észrevétellel minket keressen, ne a Művelődési osztályt. A műsoraink színvonalával kapcsolatos kifogására válaszul felajánljuk önnek a lehetőséget, hogy jöjjön és mutassa be, valósítsa meg az ön elképzelése szerinti színvonalat, bizonyára ön ehhez jobban ért! Szívesen látjuk! A képújságunkat már televíziós szakemberek is minősítették, miszerint más képújságokhoz hasonlítva egyedülálló, mivel hogy emblémát, fotót, grafikát is meg tudunk jelentetni. Az ön véleményét tiszteletben tartom, ennek ellenére bátran kijelenthetem, hogy súlyos helyesírási hibákat nem vétünk a szövegekben. Előfordulhat betűkihagyás, vagy betűelírás, ami valószínűleg abból adódhat, hogy este későn, óriási adattömeget feldolgozva folyik a Képújság szerkesztése, abban az időben, amíg a nézők a Szív Tv, vagy a TV-tévé műsorát nézik, hogy a nap folyamán zavartalanul tudjanak pörögni az oldalak. Ezúton szeretném felajánlani minden kedves Nézőnknek, hogy akit érdekel a munkánk, belső életünk, bármikor nagyon szívesen látjuk stúdiónkban. Tisztelettel: Gyürky László stúdióvezető BÖBE ROVATA Ismerkedés a kozmetikával! Ez egy más világ. Ha belépünk egy kozmetikába, eszünkbe jut ahogyan gyermekünk félre hallva — elnevezte a kozmetikust; sokáig ő volt a kozmikus. S valóban van valami éteri ebben a szalonban. A falai fehérek, fehér a padló, körben tükrök és üveg. Az üvegfalon túlról bizalmatlanul lesnek be, félénken belépnek, körülnéznek és abban a pillanatban valóságszerűvé válik miden. Megjelenik a kozmetikus, sok szeretettel köszöntöm Önöket. Holló Sz. Erzsébet vagyok, a Városi Strand kozmetikai dolgozója. Kozmetika. Mit is takar az a szó? Sok ember számára ez egy „fekete kirakat”. Libbentsük fel a függönyét és nézzünk mögé. A szépség és jól ápoltság világa ez. Ma rohanó életünkben fontos szerepet kap megjelenésünk. Az arc, a szem mellyel első látásra el tudjuk nyerni a velünk szemben álló fél bizalmát. — Ebben szeretnék segíteni Önöknek. Szó lesz majd bőrtípusokról, bőrproblémákról általában, kozmetikai készítmények használatáról, allergiáról, évszakok kozmetikai problémáiró, sminkelésről és még mindazon témákról, amelyekről szívesen hallanának. Két hét múlva jelentkezem az ősz kozmetikai problémáiról szóló cikkemmel. Várom érdeklődő leveleiket a szerkesztőségbe „BÖBE" jeligére.