Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1992-11-06 / 16. szám

6. oldal Levelet kaptam Kedves Balogh György, Főszerkesztő úr! Hogy egy újság mennyire népszerű, olvasott, az nagyon sok dologtól függ. Ebből én csak két dolgot említek. 1. Ho­gyan és milyen színvonalon elégíti ki az olvasótáborának az igényeit. (Tehát: ma­gukénak érzik-e a lapot). 2. Milyen a benne publikálók összetétele. (Tehát: mi­lyen színvonalon van a megjelent anya­gok összessége). Nem érdemesen ezen kérdések minél objektívebb ismerete a lap jelene és jövője érdekében egyaránt. Ezek kiderítése is sokféleképpen lehetsé­ges. Sokféle módszerrel. Egy módszer le­het erre az olvasók véleményének a „be­gyűjtése”. Erre ajánlok én egy „felmé­rést”, „véleménykérést”, „játékot” stb., nevezhetjük sokféleképpen. Egy kérdőív az olvasókhoz, amely mondjuk két hó­napig megjelenne az év még hátralevő számaiban. Az „eredménye” értékelésre kerülne az év végén. Ez az összegzés se­gítene abban, hogy milyen témák népsze­rűek az olvasók körében, milyen stílust, előadásmódot szeretnek elsősorban. Ez segíthetné a lap további képének a ki­alakítását, formálását. Inspirálhatná a jelenleg írókat, de újakat is megnyer­hetne az újság számára. Az eredmény­hirdetést kísérhetné anyagi és erkölcsi elismerés is a „helyezett” újságírók ré­szére. Befejezésül hozzáteszem, hogy nem saját individualista érzelmek vezé­reltek az ötlet adásánál, hanem a lap színvonalának az emelkedése. Habár ta­gadhatatlan, hogy egy írással foglalko­zónak jólesnek a visszajelzések. Lökést adhatnak a további munkához és ezzel mindenki csak nyerhet. Az én kérdéseim ezek lennének egy „ilyen játékban”. Kit tart az 1992-es év legsikeresebb fél­egyházi újságírójának: 1: ... 2: ... 3: ... 4: ... 5: ... 6: ... 7: ... 8: ... 9: ... 10: ... Az év újságcikke (írása)? 1-től 10-ig sorszámozva. Természetesen mindhárom kérdés, a félegyházi újság (Félegyházi Hírek, Fél­egyházi Közlöny) vonatkozásában. Nagy György Kiegészítés: A kérdőív tartalmazná a véleményt nyilvánító nevét és lakcímét. Csak a névvel leadott véleményt kellene figyelembe venni, az esetleges visszaélés, vagy a visszaélésre való hivatkozás el­kerülése végett. Az olvasók véleményének inspirálása végett a „végeredményt” eltalálók, vagy azt legjobban megközelítők között aján­dékokat lehetne kiosztani (kisorsolni). * Nosza Kedves Olvasó, ragadjon tollal és válaszoljon a kérdésekre. Az Önök által legjobbnak ítélt szerzőnké az er­kölcsi elismerés, viszont azok között az olvasók között, akik végül nyertes sze­mélyre adják szavazatukat , ajándékot sorsolunk ki. Ezen kívül szerkesztőségünk szívesen látja olvasói véleményét bármilyen kér­désben. Kérjük írják meg ügyes-bajos dolgaikat, életük történéseit. Várjuk az újságíráshoz kedvet érzők leendő írásait bármilyen műfajban legyen az olvasói le­vél, riport, glossza, tárca stb. A szerk. Félegyházi Közlöny Az állanttitkár Féregis házán járt Nagy érdeklődéssel kísért, — egész na­pos látogatásra érkezett városunkba Dr. Pusztai Erzsébet — a Népjóléti Mi­nisztérium államtitkára, — Fekete Pál országgyűlési képviselő és a Polgári Kör meghívására elkísérte őt a Belügymi­nisztérium önkormányzati osztályának vezetője is. A délelőtti fórumon, amelyre a Vá­rosháza dísztermében került sor,­­ a fő téma az egészségügyi és szociális alap­ellátás és az önkormányzatok kapcsola­ta volt. Részt vettek ezen az intézmé­nyek dolgozói és vezetői, a város vonzás­­körzetébe tartozó községek, valamint Kiskunmajsa, Jászszentlászló, Szánk, Csó­­lyospálos, Kömpöc önkormányzati veze­tői és egészségügyi dolgozói, és számos érdeklődő a lakosság köréből. Jöttek ven­dégek a megye egész területéről is. A délutáni szűkebb körű rendezvényen a kórházak és önkormányzatok kapcso­lata képezte a megbeszélés fő témáját, — a megye kórházainak orvos-, gazda­sági és nővér igazgatóival, tisztifőorvosai­val és szakfőorvosaival való kötetlen be­szélgetés formájában. A találkozót — amelynek az idő előre­haladása miatt, — az esti órákban kel­lett véget vetni — megtisztelte jelenlé­tével a Megyei Köztársasági Hivatal ve­zetője — dr. Metzinger Éva, dr. Molnár Ilona megyei tisztifőorvos, dr. Lapp Jenő a Megyei Társadalombiztosítási Igazga­tóság igazgatója, — és osztályvezető fő­orvosa dr. Ligeti Zsuzsanna, — dr. Csölle Yvette jegyző, — dr. Molnár Mihályné, a Népjóléti Osztály vezetője. A jelen mezőgazdasága Őszinte örömmel töltött el az a tény, hogy Héjjas István tollából reális, a mai helyzetet ismerő, me­zőgazdaságot féltő cikket olvashattam az előző szám­ban (Húsbavágó kérdés!). Örömöm azonban csak a cikk megjelenését üdvözöl­te, hiszen ma ebben az ága­zatban nincs minek örülni. Jelenleg nálunk (is) a kárpótlás megrekedt, mert kiderült, hogy az igénylők nagy része jegy hiányában nem licitálhat, valamint a kárpótlási hivatalok kezde­nek rájönni, hogy a valós helyzetet a helyi földren­dező bizottságok ismerik. Árverés csak akkor lehet, ha a leendő tulajdonosok nem csak a szándékkal, ha­nem a csigalassúsággal dol­gozó hivatalok kárpótlási jegyeivel is rendelkeznek majd. Hadd kérdezzem meg, miért is sietnének ezekben a hivatalokban? Az átla­gosnál jobb fizetést kapnak, és jövőjük csak a kárren­dezés végéig biztosított. Akkor most mi is van a földekkel? Egy része a szövetkeze­tekben az eredeti tulajdo­nos­ birtokában van. Való­jában itt alig nőtt az egyé­ni művelés, vállalkozás ará­nya, hiszen csak annyit művel, amennyit bír, és mitől bírna többet­? Nem lett fiatalabb, nem kapott kedvezményes hitelt, nem ért többhöz mint eddig, és nincs tartaléka, hiszen az állam ezt a múlt rendszer­ben sem engedte meg, el­vonta az itt keletkezett eredményt. A 20—30 aranykorona a tagoknak alanyi jogon jár. Ez valójában az eddigi háztáji területet pótolja. Itt is jóval kisebb a vállalkozó kedv, mert a költségek igen magasak, a piac pedig bi­zonytalan. Ezen tulajdono­sok nagy része bérbe sze­retné adni területét. Mi lesz a kárpótlásra ki­jelölt, de el nem kelt, vagy még meg sem hirdetett föl­dekkel? Egy részét az eddigi kö­zösség használni fogja, egy része viszont hasznosítatlan marad. Elvileg bárki mű­velhetné, ha kéri a föld­rendező bizottságtól, de nem hiszem, hogy tolonga­­nának érte, mert senki sem szereti a bizonytalanságot. Piacgazdaságunk válto­zatlanul egyoldalúan nyi­tott, hiszen ide bárki azt hozhat be, amit akar. És mi? Könnyű erre választ kapni, csak meg kell pró­bálni a Közös Piac orszá­gaiba a libamájon kívül mást is eladni. Érdekes módon: védik termelőiket (védővámokkal, behozatali tilalommal) és támogatják is, mert a világon minde­nütt támogatott a mezőgaz­daság, kivéve NÁLUNK (és Új-Zélandon). Mellesleg volna is miből támogatni, mert a sikeres években ren­geteg értéket termelt ez az ágazat. Néhány tény: Tény, hogy a földek táp­anyag-visszapótlása évek óta nem történik meg. (Drága műtrágya, rossz gé­pek, nagy állatok levágása miatti szervestrágya hiány.) Tény, hogy az őszi veté­sek valamilyen vetőmaggal történtek, és nem lehet tud­ni, milyen lesz az ország jövő évi kenyere. Tény, hogy fele sem ter­mett a tavalyinak cukorból, és ez nem izgatja a francia, osztrák, angol tulajdonoso­kat, mert szabad az út a „hazai” cukornak. Tény, hogy a gázolaj ára 44,50 Ft/t, és az útalapot azokkal is fizettetik, akik ezeken az utakon nem,­­ csak a FÖLDÖN járnak! Akik így döntöttek, bizto­san nem a Földön járnak! Tény, hogy a technikai színvonal az elmúlt évek­ben katasztrófálisan rom­lott, és a szorult helyzetben komoly géphibák várhatók. Több a rozsda mint a vas, a gumik simára lekopva, mindennapos a defekt sze­relés. És végül tény, hogy az itt élők ragaszkodnak munká­jukhoz, mert ehhez értenek, és nem akarnak munka nélkül élni! Talán az állattenyésztés­ben legsúlyosabb a helyzet, hiszen ott mindennek előz­ménye és következménye van. A tenyészállatok levá­gása gyakorlatilag nemzeti kincseink elherdálását je­lenti. A piac kiszámíthatat­lansága, a garancia nélküli gazdálkodás itt a legveszé­lyesebb. Nagyon hiányzik a szakértelem ezen a „vidé­ken”, mert az sokáig nem tartható, hogy a sertés át­vételi ára egy szezonban 62 és 110 Ft között mozogjon. Az viszont látható (a látó­nak), hogy az országban alig van búza takarmányo­zási célra (kenyérnek is kevés), és az ára már 7500 Ft/tonna körül nyargal. Ku­koricából kevés termett, városunk környékén szinte semmi, ára pedig az újnak már magasabb mint az ó­­kukoricáé volt (9500 Ft/to) Kiskunfélegyházán. Jelenleg itt tartunk, de szeretnénk jó irányba el­mozdulni. Ahogy Héjjas István észrevette gondjain­kat, reméljük más is észre­veszi, még mielőtt késő len­ne. Fu­szár Károly 1992. november 6. VITA VITA VITA Rózsaszín szemüveg kellene? Városunkban is egyre több szomorú, lehangoló dolgokkal találkozom. Ősz van igaz, de ezeket a problémákat sajnos, nem lehet az őszi hangulatra rákenni. (Azért sajnos, mert akkor tudnám, hogy csak három hónapig tart.) — Zárás előtt fél órával bemegyek az egyik állami boltba. Még kígyózó sorok a pénztárnál. A takarítónő takarít, tudja a kötelességét. A „kedves vevők” is tud­ják. Mint akiket az áram csapott meg — pedig csak a seprű volt — úgy ugrálnak széjjel, hogy ne akadályozzák a szorgos dolgozót. — A másik boltban idős néni áll előt­tem. Az eladónő kb. 20 év körüli. Taní­tották, legyen udvarias a vevővel. „Mit kér ARANYOS?” — Bekapcsolom a városi TV-t. A Kép­újság megy. Kifogható igaz olyan nap is, amikor nincs benne helyesírási hiba, de úgy látszik, ez a nap most nem az én napom. Talán majd holnap. — Vendégeim jönnek külföldről. A szép fasort, a városházát csodálják. Igaz „be­­vándorló” vagyok csak, de ilyenkor bol­­dog és büszke. Fokozni szeretném még a látnivalót. Gondolok egyet. Megnézzük az új Galériát. Nagyon merész gondolat volt. Tárlat nincs. Helyette mindenféle olcsó műanyag árusítása folyik. Ha itt vagyunk hát bemegyünk. Rózsaszín szemüveget még műanyagból sem árulnak. Marad to­vábbra is a bosszúság,__vagy esetleg lehetne talán nagyon szépen megkérni: — a boltban a vezetőt, hogy a takarítást zárás után végeztesse, — az eladónőt arra, hogy létezik egy uram, asszonyom, néni, bácsi (helye­sen alkalmazva) megszólítás, és ez a legudvariasabb forma. A „kedves ve­vő” akkor valóban úgy érezné, hogy érte történik a szolgáltatás, nem elle­ne.­­ A TV vezetőségét, vagy a Művelődési osztályt (nem tudom kire tartozik), hogy megfelelő végzettségű szakembe­rek kritikusabban, igényesebben elle­nőrizzék az adást, hogy a városi tele­vízió ne csak egy silány hírközlési csatorna legyen, hanem a kultúrált, oktató, ízlésformáló, művészetre ne­velő hírközlési eszközzé váljon, ahol a riporter kiválasztásánál másodlagos legyen a külső, elsődlegesen a válasz­tékos, szép magyar beszéd, az olva­sottság, az intelligencia tükröződjön.­­ A galéria vezetőjét arra, hogy valami más, szimpatikusabb megoldást talál­jon, ami a művészetet szerető embe­rek ízlését nem sérti. Hihetetlennek tartom, hogy a város az üzemeltetését csak ilyen megoldással tudja biztosítani. Tudom, hogy létezik más városban is ehhez hasonló „ötlet”, de fontos mindig a rosszat utánozni? Vagy nagy kérések ezek — olcsóbb a szemüveg? Bajnócziné Tímár Klára Tisztelt Bajnócziné Tímár Klára! A Galéria üzemeltetésével kapcsolatos észrevételére az alábbiakat válaszoljuk: A Galéria a Művelődési Központ része­ként üzemel, melyben évente 10—12 idő­szaki kiállítás bemutatására van lehető­ség, két-három hetes időtartamban. A ki­állítások közötti ún. technikai szünetek­ben bemutatókra, árusításokra, vásárokra bérelhető a terem. Mivel Intézményünk állami finanszírozásból és saját bevétel­ből gazdálkodik, így jelen körülmények között a kulturális tevékenységen kívül, egyéb bevételnövelő források igénybevé­telére is kényszerül, annak ellenére, hogy a Művelődési Központ dolgozói is szeret­nék, ha a Galéria teljes egészében mű­vészeti nevelés céljait szolgálná. Véleményünk szerint lakossági igénye­ket kielégítő vásárokkal, talán magas ne­velési célokat nem szolgálunk, de ízlést nem is sértünk, és az így keletkező be­vételt kulturális célokra fordítjuk. Tisztelettel: Művelődési Központ dolgozói * Tisztelt Bajnócziné Tímár Klára! Olvasói levelét tartom a kezemben, s bevallom őszintén, a kritika kell, és örü­lünk is, ... az egészséges, szakszerű kri­tikának. Ön, mint kiskunfélegyházi lakos, úgy látszik még nem tudja, hogy városában az ország egyetlen MAGÁÉ TELEVÍZIÓ­JA működik, ami önfenntartó, csak mi­nimális támogatást kap, s mint köztu­dott a gazdasági helyzet manapság nem a legfényesebb. Problémáinkat saját magunknak kell megoldani, ezért kérjük, bárminemű ész­revétellel minket keressen, ne a Művelő­dési osztályt. A műsoraink színvonalával kapcsolatos kifogására válaszul felajánl­juk önnek a lehetőséget, hogy jöjjön és mutassa be, valósítsa meg az ön elkép­zelése szerinti színvonalat, bizonyára ön ehhez jobban ért! Szívesen látjuk! A képújságunkat már televíziós szak­emberek is minősítették, miszerint más képújságokhoz hasonlítva egyedülálló, mivel hogy emblémát, fotót, grafikát is meg tudunk jelentetni. Az ön vélemé­nyét tiszteletben tartom, ennek ellenére bátran kijelenthetem, hogy súlyos helyes­írási hibákat nem vétünk a szövegekben. Előfordulhat betűkihagyás, vagy betűel­­írás, ami valószínűleg abból adódhat, hogy este későn, óriási adattömeget fel­dolgozva folyik a Képújság szerkesztése, abban az időben, amíg a nézők a Szív Tv, vagy a TV-tévé műsorát nézik, hogy a nap folyamán zavartalanul tudjanak pörögni az oldalak. Ezúton szeretném felajánlani minden kedves Nézőnknek, hogy akit érdekel a munkánk, belső életünk, bármikor na­gyon szívesen látjuk stúdiónkban. Tisztelettel: Gyürky László stúdióvezető BÖBE ROVATA Ismerkedés a kozmetikával! Ez egy más világ. Ha belépünk egy kozmetikába, eszünkbe jut ahogyan gyermekünk félre hallva — elne­vezte a kozmetikust; sokáig ő volt a kozmikus. S való­ban van valami éteri ebben a szalonban. A falai fehé­rek, fehér a padló, körben tükrök és üveg. Az üvegfalon túlról bizalmatlanul lesnek be, félénken belépnek, körül­néznek és abban a pillanatban valóságszerűvé válik miden. Megjelenik a kozmetikus, sok szeretettel köszön­töm Önöket. Holló Sz. Erzsébet vagyok, a Városi Strand kozmetikai dolgozója. Kozmetika. Mit is takar az a szó? Sok ember számára ez egy „fekete kirakat”. Libbentsük fel a függönyét és nézzünk mögé. A szépség és jól ápolt­­ság világa ez. Ma rohanó életünkben fontos szerepet kap megjelenésünk. Az arc, a szem mellyel első látásra el tudjuk nyerni a velünk szemben álló fél bizalmát. — Ebben szeretnék segíteni Önöknek. Szó lesz majd bőr­típusokról, bőrproblémákról általában, kozmetikai ké­szítmények használatáról, allergiáról, évszakok kozmeti­kai problémáiró, sminkelésről és még mindazon témák­ról, amelyekről szívesen hallanának. Két hét múlva je­lentkezem az ősz kozmetikai problémáiról szóló cikkem­mel. Várom érdeklődő leveleiket a szerkesztőségbe „BÖBE" jeligére.

Next