Félegyházi Közlöny, 2000 (9. évfolyam, 1-26. szám)
2000-08-11 / 16. szám
2000. augusztus 11. Érik a banán a tűzoltóknál Termőre fordult a félegyházi tűzoltók féltve őrzött, törpe banánfája. A saját termesztésű csemege várhatóan az év végére érik meg. A törpe banánfa érdekessége, hogy a növény miután meghozza a termést, elpusztul, majd a sarjaiból újjáéled. Gyümölcsét, természetes élőhelyén, nyolc hónap alatt érleli meg a fa, nálunk ez két évig tart. A félegyházi tűzoltóságon a lánglovagok negyedik alkalommal készülnek a szüretre. A banánfürt igazságos elosztásának kérdése egyébként még nem eldöntött, ám annyi bizonyos, senki sem fog hoppon maradni. Akinek nem jut a termésből, import banánt kap kárpótlásul. Féleérházi Közlöny Galambász siker Kirchbergben Az elérhető nyolc díjból hármat hoztak el a németországi Kirchbergben megrendezett fiatal galambok bemutatóján, a Keringő galambokat Tenyésztők Egyesülete kiskunfélegyházi fajtaklubjának tagjai. A Dél-kelet Európai Keringő galambokat Tenyésztők Egyesületének versenyén, Mészáros József vörös tojója, sárga hímje, Berente József kék tojója érdemelte ki kategória elsőbbséggel, a legszebb galamb címet. Mészáros Ildikó a félegyházi fajtaklub titkára elmondta, hogy a remek eredmény mellett még egy nagy sikert könyvelhettek el. Júliustól a nünbergi galambmúzeum állandó kiállítási tárgyait képezi az a nyolc darabból álló, gyermekrajzokkal díszített képeslapsorozat, melyet két éve adott ki a helyi szervezet. Imázsolunk? Imázsoljunk! Az előző számban ilyen címmel jelent meg egy figyelemreméltó írás. A cikk alapjául az a kiadvány szolgált, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja adott ki, s amely többek közt a millenniumi év megnyitására készített színes fotókat tartalmazza. A cikkíró felháborodását az is kiváltotta, hogy a kiadvány finoman szólva is, silányra sikeredett, mind a szerkesztés, mind a tervezés, mind nyomdatechnikai szempontból egyaránt. Ennyi az alapgondolat, mellyel e sorok írója is egyetért. A további fejtegetéseket azonban érdemesebb egy kicsit jobban körüljárni, már csak a teljesség kedvéért is. Azt hiszem, a legtöbb jószándékú magyar ember egyetért abban, hogy nagy szükség van országunknak a minél jobb országkép kialakítására. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy a XX. században, mennyire felerősödött a negatív kép kialakítására törekvés, s ez mind a mai napig erőteljesen érezhető! Itt, és most nincs hely arra, hogy történelmileg visszatekintsünk, és „kedves szomszédaink” jóakaróink keltette minden hazug, negatív képet felemlítsünk. Sokkal izgalmasabb, és tegyük hozzá alantasabb az ország jóhírét sárba döngölő, hazai „széplelkek” tevékenysége! Csak emlékeztetőül néhányat. Mindenki emlékszik még a hazai EXPO, a világkiállítás lemondására. Most, amikor arról olvashatunk, láthatunk híranyagot, hogy a németországi Hannover rendezte EXPO-n milyen sikere volt a fantasztikus magyar pavilonnak, még inkább látható, és megítélhető azok cselekedete, akik lemondták, a mi világkiállításunkat! Azután ugyancsak jól emlékezetünkbe vésődött a Honfoglalás című film körüli fanyalgás. Kik, és mennyire is támogatták, nemzetünk „születéséről” készítendő filmet, aminek a zenéje is olyan csodálatos. No, de mazsolázzunk a legfrisebbekből! Van belőlük bőven, elég csak néhány nyugati sajtótermék cikkére jobban odafigyelnünk. Mint, amilyen a BOSTON REVIEW-ben a minap megjelent igen csak rosszindulatú Tamás Gáspár Miklós írás, vagy az olasz LIMES folyóirat terjedelmes gyöngyszeme, mely a nálunk tomboló antiszemitizmust és a neonáci megnyilvánulásokat veszi górcső alá, s a végén a szerző megköszöni Vásárhelyi Júliának a segítséget! De ahogyan a dal mondja „Júlia nem akar a földön járni...” mert ha ott járna, az újságszerkesztővel együtt elég lenne csak Jesolóig elmenniük, ahol évente több ezer magyar turista csodálkozhat rá az üzletek polcairól rávigyorgó borosüveg címkékre, melyeken MUSSOLINI és HITLER minden formában, minden helyzetben, illetve szép gótikus írással, náci szövegek olvashatók. (Akkor most ez, hogy is van? Nekik ott szabad, ez ott demokrácia?) Vannak belső problémák, gondok? Persze, hogy vannak, de ezeket itt és egymás közt kell megbeszélni. Aki külföldi sajtóorgánumokhoz szaladgál a rendszerváltás után tíz évvel, és tudatosan kelti Magyarország rossz hírét, azt a történelem során pontosan definiálták és előbb-utóbb elnyerte jutalmát. „Hazádnak rendületlenül, légy híve óh magyar!” Ez a mondat ismerős, még annak ellenére is, hogy az elmúlt évtizedekben igyekeztek tudatosan kiölni az emberekből, generációkból. Pedig a pozitív imázsnak ez az alapja! Valóban káprázatosak voltak a Ferenc Józsefi boldog békeidők millenniumi ünnepségei, szépek és egyediek a drága tárgyi emlékek. Ugyanakkor el ne felejtsük, hogy akkor is, amikor mindenki, a mainál egységesebb szívvel ünnepelte államiságunk évfordulóját, bizony lett volna helye annak a mainál sokkalta nagyobb pénzösszegnek. Nagy volt a szegénység, az oktatás, az egészségügy helyzetét is javíthatta volna a kormány, a nyugdíjakra is juthatott volna több pénz. Érdekes, hogy ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, csak a nagyszerű dolgokra emlékezni akkor, amikor a mai helyzet kerül látókörünkbe. Úgy tűnik, hogy azoknak a műalkotásoknak, emlékeknek, obeliszkeknek (stb.) árából, melyek példás öszszefogással, emelkedett lélekkel készülnek, lehetne valamit enyhíteni a fenti dolgokban. De, ha keveset fordítanak az események méltó megünneplésére, azt is szóvá teszik egyesek, ha meg a mainál több (ténylegesen több) pénzt fordítanának a millenniumi ünnepségekre, az ország imázsának javítására, azt is szóvá tennék mások. Egy dolog azonban feltétlenül hiányzik. Az összes határállomásunknál a kimeneti oldalra, még nem írták fel jó nagy betűkkel: „Légy híve rendületlenül hazádnak óh magyar!” Hogy néhány gyászmagyar észrevegye! (az analfabétáknak meg tanítsák meg.) Rosta Ferenc 5. oldal