Félegyházi Közlöny, 2000 (9. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-11 / 3. szám
2000. február 11. l.flagyhási Közlöny. Honismereti mozaik Február 8. örök emléknapunk „...És el se mér többet soha, Hisz legjobb itt köztetek!” (Móra Ferenc) Félegyházán tudják kicsinyek és nagyok, hogy számunkra e naptári nap megjelenítése, címbeli kiemelése egy emlékezetes esemény várostörténeti rögzítése. A hozzátartozó évszámmal gondolatilag kiegészítve örök figyelmeztető emlékjel számunkra. A város népének legidősebb nemzedéke még személyesen átélte e nap gyászát, az utánunk jövők pedig hagyományainkba ágyazottan iskolai tanulmányaik által megerősítve, évről-évre átélik 1934. február 8- nak kegyeletes emlékét, és lelkükbe fogadva viszik tovább a nagy író személye iránti elmúlhatatlan emlékőrzés megtisztelő kötelezettségét. 66 éve tudjuk már, hogy ezen a napon örökre lehunyta szemét a magyar nép klasszikus írója, városunk díszpolgára, Móra Ferenc. Tudatában vagyunk, hogy a fiatal Móra, Félegyháza „kedvelt ifjú poétája”ként érkezett Szegedre, és ott vált országos hírű íróvá, de lelkében örökre megmaradt félegyházinak és - szeretve és viszont szeretve - a jász ivadékok kiskunának. Móra Ferencet 25 éves írói jubileuma alkalmából országszerte ünnepelték. Az írót megtisztelő örvendezésből a szülőváros sem maradhatott ki. Jubiláló szülöttét Kiskunfélegyháza város 1927. december 28-án díszpolgárává választotta, és gyermekkorának kedvelt területét, az egykori Daru utcát Móra Ferenc utcának nevezte el. Ezzel az aktussal hivatalos rangra emelkedett a szülőváros népének az író személye felé áradó szeretetéből kinövő Móra-kultusza. 1934. február 8-án fájdalmas gyászhír jött Szegedről: elhunyt Móra Ferenc. Az író halálát követő napon, február 9-én gyászközgyűlést tartottak. Ezen a kegyeletes rendezvényen fájdalommal emlékeztek meg Móra Ferenc haláláról, a várost ért nagy veszteségről. Egyben intézkedtek a kegyelet és a gyász kifejezésének azonnali teendőiről, határoztak a díszpolgár emlékének méltó megőrzésével kapcsolatos tennivalókról. Tudomásul vette a gyászközgyűlés, hogy Móra Ferencet Szegeden temetik el, de határozatiig kimondotta, hogy az író földi maradványaira nézve, Szeged város nagylelkűsége iránti teljes tiszteletének és elismerésének kinyilvánítása mellett, igényét fenntartja. A határozat e pontját a közgyűlés Móra Ferencnek 1933. januárjában egy félegyházi rendezvényen elmondott lírai szárnyalású írói végrendeletére alapozta. E végrendelet végrehajtása mindez ideig elmaradt. Viszont a fejlődő Móra-kultuszunk éltető elemévé vált a határozatnak az a része, amely az író halálának napját Móra-emléknappá nyilvánította. Az összes helybeli népiskolákban, középiskolákban évről-évre e napon iskolai ünnepélyeken, osztályfőnöki órákon, vagy éppen igazgatói körözvényekben méltatták Móra Ferenc írói és emberi érdemeit. A Móra-emléknap hagyományainkba olyan erősen beépült, hogy a helyi Móra-évfordulók között vezető szerepét a Móra-szülőház fölfedezése (1955), fölavatása (1972) után is még sokáig megtartotta. Csak újabban alakult ki a születési és az elhalálozási évfordulók ünneplésének társadalmilag szükséges egyensúlya. 1934. február 8-tól az új elemekkel bővülő Móra-kultuszunk kezdeményező és szép terveket megvalósító új társadalmi hajtóereje az Öreg diákok által szervezett Móra Ferenc Társaság lett. Alapszabályában megfogalmazott egyesületi célokban a Móra-kultusz fejlesztése; - a Móra-irodalom támogatása, terjesztése és népszerűsítése; - Móra Ferenc emlékének ápolása; - a Móra-kultusz jegyében más helységbeli, irodalom iránt érdeklődők tömörítése, összefogás stb. - volt a meghatározó. A célokat megvalósító erkölcsi eszközök közül kiemelhetjük: - Móra Ferenc emlékünnepélyek rendezését; az író születési (júl. 19.) és elhalálozási évfordulójának (február 8.) megünneplését; - Móra-szobor létrehozásának tervét; - irodalmi ünnepélyek, felolvasó ülések, előadások rendezését stb. 1948 után a társadalmi változások következtében a Társaság megszűnt. A február 8. szellemében fogant kulturális feladatokat a Móra nevét viselő intézmények vették át a városi tanács vezetése alatt. A kitűzött célok megvalósításának eszközrendszeréből nagyon hiányzott azonban egy közművelődési feladatokat összefogó és szervező egyesület. A szükséglet kielégítésére irányuló vágyakozásban kimondva vagy kimondatlanul évtizedeken át mindig éreztük a visszahozhatatlanul elmúlt Móra Ferenc Társaság iránti nosztalgiát. A politikai viszonyok változásával végre 1988-ban megalakult a közművelődést fejlesztő, a helyi történelmi és kulturális hagyományokat ápoló Közművelődési Egyesület. Sikeres öt év után Móra Ferenc nevét felvéve céltudatosan karolta fel a Móra-kultusszal összefüggő folyamatos és időszerű feladatok szervezését, népszerűsítését, végrehajtását. Működésében figyelt arra, hogy február 8. öröksége az utánunk jövő nemzedékek szívében éljen, szellemi hatóereje munkáljon tetteikben. A halál napja kegyeletesen emlékeztessen bennünket egy értékes alkotóélet befejezésére. Késztessen ugyanakkor mindnyájunkat a személytelenné vált kapcsolat szellemiekben való állandó megújítására! Móra Ferenc testében elment tőlünk, és mégis itt maradt örökre, szellemi kincseivel szívünkbe zárva. Fekete János 7. oldal