Félegyházi Közlöny, 2006 (15. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-06 / 1. szám
4. oldal Programajánló Móra Ferenc Művelődési Központ januári programjai Január 15. (vasárnap) 18 óra: ÚJÉVI OPERETTGÁLA a Magyar Operett Színpad előadásában. A műsorban részletek hangzanak el Kálmán Imre (Csárdáskirálynő, Marica Grófnő, Az ördöglovas, A cirkuszhercegnő), Lehár Ferenc (Cigányszerelem, Giuditta), Huszka Jenő (Bob herceg), Szirmai Albert (Mágnás Miska), J. Strauss (Denevér), és más szerzők világhírű műveiből. Sztárvendég: Farkas Bálint. Belépő 2000 Ft. Január 17. (kedd) 19 óra: Pódium Bérletsorozat 2. Előadása: Kulka János estje - Sanzon est a művész előadásában. Belépő: I. helyár: 2000 Ft, II. helyár: 1500 Ft, III. helyár: 800 Ft. Január 20. (péntek) 17 óra: A Magyar Kultúra Napja alkalmából Keserű Imre:A Gyakorlatok a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatának tanárai előadásában. Szereplők: Matos Ibolya, Szebeni Zoltán, Szurmik Zoltán. Zenekíséret: Majtényi András. A címben szereplő Z, a “szerelmi háromszög”-re utal, mely az előadás központi témája. A kb. 90 perces darab első részében a “férfi-nő-másik” viszonyrendszerét “színéről” veszi nagyító alá a színjáték, vagyis komoly oldaláról. Az első rész színházi formája ennek megfelelően a “lélektani realizmus” egy - az alkotók által megteremtett - változata: “élve boncolás”. A második részben “visszájáról” közelít az előadás a szerelmi háromszöghöz: egymás után, sorjázójeleneteiben a színházművészet sokféle műfaját, stílusát, önkifejezési formáját használva dolgozza fel a témát vidám oldaláról, nagyon sok humorral. BELÉPÉS INGYENES! Kiállítások: január 4. (szerda) 17 óra, KÁDÁR PÉTER keramikus kiállítás Január 10. (kedd) 17 óra, VICZAY LAJOS fotóművész kiállítás megnyitója. Gyermek programok: januárban minden szombaton 9-12 óráig. Nemzeti Játszóház - 4-14 éves korig. Téma: Indonézia színes világa, (batikolás, selyem képek, árnyjátékok). Belépő: 300 Ft/fő. Januárban minden kedden 16-18 óráig a Czikornya Kézműves Kör gyerekeknek és felnőtteknek Díszítsd lakásodat saját kezűleg! Téma: Tűzzománc készítés (képek, ékszerek, medálok). Belépő: 300 Ft/fő. Pályázatfigyelő RAJZPÁLYÁZAT Véradás címmel Az OVSZ olyan pályamunkákat vár, amelyeken a gyermekek vérrel, véradással kapcsolatos saját, esetleg szülők által elmesélt, vagy mellettük átélt élményeiket örökítik meg. A pályázaton minden 4-18 év közötti gyermek részt vehet. Technikai megkötés nincs. Határidő: 2006. március 31. Cím: “Véradás” gyermekrajzpályázat 1518 Budapest, Pf.: 44. SAJTÓPÁLYÁZAT AZ ÚJSÁGÍRÓK RÉSZÉRE Az Országos Vérellátó Szolgálat műfajilag és terjedelmileg kötetlen sajtópályázatot ír ki az írott és elektronikus sajtó munkatársai részére. Cél: Az Országos Vérellátó Szolgálat tevékenységének, működésének bemutatása, a vérellátásban dolgozó szakemberek és a véradók megjelenítése, a véradás inspirációinak és hátterének feltárása, a véradás feltételeinek ismertetése, a legújabb szűrési módszerek és tudományos ismeretek népszerűsítése, valamint ifjúsági szervezetek, fiatalok véradásáról, motivációikról. Határidő: 2006. február 15. Cím: “Országos Sajtópályázat” 1113 Budapest, Karolina út 19-21. (Levélcím: 1518 Budapest, Pf. 44.) A pályázatokról érdeklődni lehet a Városi Könyvtárban, a Hírlevél és a Sansz novemberi számaiban és az Interneten. Félegyházi Közlöny Visszanéző IV. A honi művészettörténet a magyarországi tájképfestészetben két, egymástól jól elkülöníthető, jelentős tradíciót tart nyilván, melyeket jól ismert, markáns alkotók is fémjeleznek. Az egyik az alföldi táj tradíciója, ahová tartoznak például a szolnoki vagy a szentesi művésztelep hagyományait megteremtő művészek is. A másik, a dunántúli táj tradíciója, mely legkarakteresebben talán Bernáth Aurél képeiben ölt testet. Azt tudjuk, hogy az Élet a legnagyobb rendező, s ezt számtalanszor bizonyította is. Legutóbb 2005 késő őszén, amikor Kiskunfélegyházán e két tradíció egy időben és egyszerre volt jelen egy-egy alkotó kiállításán. A két festőt a jelentős eltérés mellett több dolog is összekapcsolta, hogy csak a két legfontosabbat említsük, mindkettőnek köze van városunkhoz, s mindamellett a magyar táj elkötelezettjei. - az alföldi táj festője - A TEMI Szakmaközi Művelődési ház adott otthont Rádi András félegyházi alkotó kiállításának. Városunk azon festője ő, akit nagyon sokan ismernek, akinek képei népszerűek, és aki az alföldi táj egyik legkövetkezetesebb megörökítője, de szívesen festi azt a természeti környezetet is, ahol megfordult, Horvátország, Braunfels, Balaton felvidék, s legutóbb Erdély egyik vidékét tette vásznára. Emellett szívesen kalandozik a csendélet festészet területére is, a nagyterem főfalán 3 nagyméretű alkotás jelezte ez iránti érdeklődését. Rádi András folyton kereső, kísérletező egyénisége jól nyomon követhető volt a novemberi kiállításán is. Régebben a táj szinte kizárólagos volt a piktúrájában, s ha olykor fel is bukkant egy-egy halvány figura, az szinte csak jelzésszerű volt. A legutóbbi képein már igazi képelemként szerepeltek emberalakok, jól szerkesztett, fontos tényezői voltak az alkotásnak. A tárlaton érezhették a látogatók azt a derűs nyugalmat, stabil kiegyensúlyozottságot, amely Rádi András őszinte világra csodálkozásából adódik. Művei mögött mindig szigorú valóságélmény húzódik. A széles horizontúság, a nagy égboltív, a meleg színek alkalmazása mind fontos jellemzője tájfestészetének. A bemutató legfrissebb, talán legsikeresebb képsorának az újabb élményt adó Erdélyi tájat felvállaló művek bizonyultak a kis terem főfalán. Valószínűleg azért, mert ezen alkotásokon a kisebb léptékűség uralkodott, így jobban fókuszálódhatott a festői munka a táj mellett az ott élő emberek konkrét helyszínére. Sohasem akart, és ezúttal sem adott Rádi András képeinek mély filozófiai tartalmat, sokkal inkább a lelkében élő szelídség és kitörölhetetlen életkedv visszatükröződését érhettük tetten azon a hideg novembervégi tárlaton. Ez különösen azért is volt a látogatóknak pozitív élmény, mert a derűs hangulat mellett a fényt igyekezett vásznaira hívni. A jól ismert félegyházi festő minden apróbb újítás, festői fogás ellenére következetesen folytatta eddigi alkotói tevékenységét, felvállalva a Holló Lászlói örökséget, az alföldi festők sorába tartozva tette le újból névjegyét a félegyházi művészeti életben. “Apró” kellemetlensége csupán azon látogatóknak volt, akiket akkor vitt be a tárlatra jó sorsuk, amikor a teremben éppen ruhaárusítás folyt!(?) Ez a nem túl egészséges egybeesés azontúl, hogy élvezhetetlenné tette a kiállítást az alkotó személyével szemben sem volt szerencsés, a Balaton festője - Ha Rádi Andrást az Alföld ejtette rabul, akkor BARNA ÁRPÁDOT a magyar tenger! A Művelődési ház aulájában rendezték meg a Balaton melletti Kéthely településen élő festőművész bemutatkozó kiállítását. A téma iránti elkötelezettség mellett még valamiben hasonló az előző alkotóhoz. BARNA ÁRPÁD kiskunfélegyházi származású, itt született, itt járt iskolába, s innen került a Bajai Tanítóképzőbe majd a Pécsi Tanárképző rajz szakára, hogy azután egy véletlen találkozás nyomán rabul ejtse őt a Balaton. Negyven év után először állított ki szülővárosában, s bizony megható volt a megnyitón találkoznia egykori osztálytársaival, tanáraival (!). A bemutatott képsora kettő kivételével a Tóval foglalkozott, s igazolta, hogy a messzire szakadt félegyházi diákból érett, beérkezett festőművész lett. A Balatont körüljáró művek főtémája a fény és a víz volt. Egry József óta tudjuk, s aki ismeri a nagy tavat az láthatta, hogy olykor érdekes fényzuhatagok, fényhatások keletkeznek a víz és az ég határán, a gyorsan torlódó gomolygó felhők alól, a párába vesző hegyek mögül. Ennek tökéletes megörökítését láthatták a paravánok képsorán a látogatók. Pasztell technikával, de mindig szigorú szerkezettel dolgozott a művén. Erőteljes volt a vízszintes tagolás, a partvonal, a hegyek vonala, néhol függőlegesek tagolták a képteret. A műveken éppúgy tetten érhető ez a racionális szerkezet ill. formai megoldás, mint a nagy fokú líraiság, csak az előbbi esetben a pasztell vonalak erőteljesebbek, tisztábbak voltak, míg az utóbbinál elmosódottabban olvadtak össze az egyes felületek, puhább, sejtelmesebb művek kerültek ki Barna Árpád keze alól. Technikailag viszonylag egyszerűek voltak képei, de színekben, hangulatokban, emelkedettség jellemezte kiállítónkat, aki szereti a vizek és a fények találkozását, a víz és a partvonal szelíd vagy vad egymásra hajlását. Egy ilyen alkotása éppen Szicília partvidékét mutatta be, míg a másik a Mura folyót a vad hegyek között, de mindkettőn a színek gyönyörű harmóniáját láthattuk. Halmas teret fogott át, a levegősség szép példái voltak a művek, s lehet, hogy ezt a puszták végetlenjére oly jellemző látásmódot vitte magával innen az Alföldről és tette át az ottani képi világba?! Isten hozta újra itthon! - Meseország festője - Méltó bemutatóval zárta a Dózsa György Általános Iskola galériája azt a kiállítás sorozatot, melyet az elmúlt év őszén szerveztek. A budapesti Z. Réti Kamilla hozta el műveit az iskolába, s egyöntetű megállapítás, telitalálat volt az a tárlat. Egyrészt mert a gyerekeknek is szólt, hiszen mesékből szőtt, álomszerű képekre csodálkozhattak rá mindazok, akik megtekintették a kiállítást. A profi módon megrajzolt meseillusztrációk egy különös, tiszta világba vitték el a tanulókat és a felnőtteket. A Tündérhegedű, a Hiú páva, az Álmok ura és a Lurkó című mesék festett képein a régi perzsa kultúra történetei elevenedtek meg. A művésznő a perzsa miniatúra festési stílusát arab mesterektől sajátította el. A kiállítás képei nagy tetszést váltottak ki az iskola tanulóiból, s mindehhez jól illeszkedtek Szabó Ildikó gimnáziumi rajztanárnak, a kiállítás megnyitóján mondott szavai: “...a képek ereje abban rejlik, hogy hatásukra új mesék születnek. Aki nem tud festeni, írjon róluk mesét. A mese majd új képeket hoz létre, melyeket megfestenek majd azok, akik erre képesek, és a lánc végtelen... a csoda újra és újra megszületik.” Másrészt azonban a kiállítás egy része azt is jelezte, hogy Z. Réti Kamilla a felnőtteknek is üzent. A Párkák című sorozatában például az élet színeit festette meg. Az orsóról lefutó fonál finom, meleg pasztell árnyalatok közt gombolyítódott, a középső alkotáson az élet harsogása, lüktetése tobzódó, élénk színekben, míg a fonál elvágását szomorú, hideg kékek kísérték. A legérdekesebb talán a Toronyszoba c. kép volt, ahol magasan, a felhők közé nyúló épület nyitott ablakából a titkokat rejtő végtelen felhőgomolyagra nyitotta a nézők figyelmét az alkotó. Nagyszerű, magaszínvonalú kiállítás volt, melyet mindenki számára élvezhetővé varázsolt az eredetileg gyógyszerésznek indult festőnő. A Dózsa György Általános Iskola galériája rövid eddigi léte alatt is elfoglalta jelentős helyét a kiállítássokkal, tárlatokkal foglalkozó intézmények sorában. Az iskolavezetés mellett ebben főszerepe volt Horváth Zoltánnak, aki értően hozta (és reméljük hozzá) városunkba a távoli tájak művészeit. R.F. Valamennyi alkotása ha 2006. január 6. Félegyházi delegáció Horvátországban December elején meghívást kaptunk a horvátországi Krapinára. A meghívásnak eleget téve négyfős küldöttség utazott rá A delegációt Ván Jenő alpolgármester vezette, tagjai voltak Tóth Gyuláné a PG igazgatónője, Fazekas István a PG tanára, Kormányos Imre a hídkapcsolatok tanácsnoka, a küldöttséghez ott csatlakozott dr. Tarjányi József az Ausztriában élő féligyházi lokálpatrióta és neje. A meghívás két eseményre szólt, az egyik egy verseskötet bemutatója, a másik pedig az új városháza átadása. Mi leginkább az első rendezvénnyel kapcsolatban voltunk érintettek, mivel a verseskötet szerzője a félegyházi gyökerekkel bíró Durda Toldy Barilar volt A költőnőről azt kell tudni, hogy a városalapító Toldy-család sarja. A dédapjáért Félegyházán, ő már Horvátországban született. A bemutatott verseskötet címe “Kereszt a rónán”. A címadó vershez az ihletet a tavaly felújított Tarjányi kereszt adta. A verseket felváltva magyarul és horvátul adták elő. A bemutató teltházas volt. Az előadás végén felálló vastapssal ünnepelték a művésznőt. Rendkívüli, ahogy a költőnő egyidejűleg tudja kifejezni mostani hazája Horvátország, városa Krapina szeretetét, valamint odaadó ragaszkodását, imádatát az őshazához, ősei szülőföldjéhez. A mintegy 20 ezres Krapina polgármesterének, Horváth Józsefnek a vendégei voltunk. Részt vettünk egy szentmisén, Miklós napján a St. Miklós templomban, ahol a misét Josip Bozanic zágrábi érsek celebrálta. Ezt követően az új polgármesteri hivatal épültének átadására voltunk hivatalosak. Az épületet Vladimir Seks, a horvát parlament elnöke adta át Jelen volt még a megyei elnök Vlasta Hubicki. Az átadás alkalmából színvonalas kulturális programot szerveztek. A költőnővel - aki egyben tehetséges festő is - megállapodtunk, hogy 2006-ban Kiskunfélegyházán is megrendezik a könyv bemutatóját. Kormányos Imre képviselő, a külkapcsolatok tanácsnoka Kiskunfélegyháza este Öreg platánlombok alatt megyek a Kossuth Lajos utcán míg, mint a sötét fátyol leszáll az ősz a városra a meleg októberi este. Mellettem ismeretlen emberek mennek el... Mélabú tölti be szívemet... Tekintetemmel minden járókelőben kedves rokonom keresem, valakit, hozzám hasonlót... A Szent István-templom előtt eszembe jut egy régi álmom ... Álmomban ezt a templomot láttam két büszke tornyával napfényben fürdött az istenháza és én olyan boldog lettem ... megköszöntem Istennek, hogy itt lehetek őseim városában ... Megálltam egy percre hallgatózva, ahogy suhognak halkan a levelek az öreg platánokon. Egy gyengéd fuvallat valahonnan a múlt leheletét hozta el hirtelen ... Mint a régi álomban teljesen átjárt a boldogság ... amíg lassan merültem el Kiskunfélegyháza meleg októberének esti ölelésébe ...