Félegyházi Közlöny, 2006 (15. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-06 / 1. szám

4. oldal Programajánló Móra Ferenc Művelődési Központ ja­nuári programjai Január 15. (vasárnap) 18 óra: ÚJÉVI OPERETTGÁLA a Magyar Operett Szín­pad előadásában. A műsorban részletek hangzanak el Kálmán Imre (Csárdáskirály­nő, Marica Grófnő, Az ördöglovas, A cir­kuszhercegnő), Lehár Ferenc (Cigánysze­relem, Giuditta), Huszka Jenő (Bob her­ceg), Szirmai Albert (Mágnás Miska), J. Strauss (Denevér), és más szerzők világhí­rű műveiből. Sztárvendég: Farkas Bálint. Belépő 2000 Ft. Január 17. (kedd) 19 óra: Pódium Bér­letsorozat 2. Előadása: Kulka János estje - Sanzon est a művész előadásában. Belépő: I. helyár: 2000 Ft, II. helyár: 1500 Ft, III. helyár: 800 Ft. Január 20. (péntek) 17 óra: A Magyar Kultúra Napja alkalmából Keserű Imre:­­A Gyakorlatok a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatának tanárai előadásában. Szereplők: Matos Ibo­lya, Szebeni Zoltán, Szurmik Zoltán. Zene­kíséret: Majtényi András. A címben szereplő Z­, a “szerelmi há­­romszög”-re utal, mely az előadás központi témája. A kb. 90 perces darab első részé­ben a “férfi-nő-másik” viszonyrendszerét “színéről” veszi nagyító alá a színjáték, va­gyis komoly oldaláról. Az első rész színhá­zi formája ennek megfelelően a “lélektani realizmus” egy - az alkotók által megterem­tett - változata: “élve boncolás”. A második részben “visszájáról” közelít az előadás a szerelmi háromszöghöz: egymás után, sor­jázójeleneteiben a színházművészet sokfé­le műfaját, stílusát, önkifejezési formáját használva dolgozza fel a témát­­ vidám ol­daláról, nagyon sok humorral. BELÉPÉS INGYENES! Kiállítások: január 4. (szerda) 17 óra, KÁDÁR PÉTER keramikus kiállítás Ja­nuár 10. (kedd) 17 óra, VICZAY LAJOS fotóművész kiállítás megnyitója. Gyermek programok: januárban min­den szombaton 9-12 óráig. Nemzeti Játszóház - 4-14 éves korig. Téma: Indonézia színes világa, (batikolás, selyem képek, árnyjátékok). Belépő: 300 Ft/fő. Januárban minden kedden 16-18 óráig a Czikornya Kézműves Kör­­ gyerekeknek és felnőtteknek Díszítsd lakásodat saját ke­zűleg! Téma: Tűzzománc készítés (képek, ékszerek, medálok). Belépő: 300 Ft/fő. Pályázatfigyelő RAJZPÁLYÁZAT Véradás címmel Az OVSZ olyan pályamunkákat vár, amelyeken a gyermekek vérrel, véradás­sal kapcsolatos saját, esetleg szülők által elmesélt, vagy mellettük átélt élményei­ket örökítik meg. A pályázaton minden 4-18 év közötti gyermek részt vehet. Technikai megkötés nincs. Határidő: 2006. március 31. Cím: “Véradás” gyer­­mekrajzpályázat 1518 Budapest, Pf.: 44. SAJTÓPÁLYÁZAT AZ ÚJSÁG­ÍRÓK RÉSZÉRE Az Országos Vérellá­tó Szolgálat műfajilag és terjedelmileg kötetlen sajtópályázatot ír ki az írott és elektronikus sajtó munkatársai részére. Cél: Az Országos Vérellátó Szolgálat tevékenységének, működésének bemuta­tása, a vérellátásban dolgozó szakembe­rek és a véradók megjelenítése, a véradás inspirációinak és hátterének feltárása, a véradás feltételeinek ismertetése, a leg­újabb szűrési módszerek és tudományos ismeretek népszerűsítése, valamint ifjú­sági szervezetek, fiatalok véradásáról, motivációikról. Határidő: 2006. február 15. Cím: “Országos Sajtópályázat” 1113 Budapest, Karolina út 19-21. (Levélcím: 1518 Budapest, Pf. 44.) A pályázatokról érdeklődni lehet a Városi Könyvtárban, a Hírlevél és a Sansz novemberi számaiban és az Interneten. Félegyházi Közlöny Visszanéző IV. A honi művészettörténet a magyaror­szági tájképfestészetben két, egymástól jól elkülöníthető, jelentős tradíciót tart nyil­ván, melyeket jól ismert, markáns alkotók is fémjeleznek. Az egyik az alföldi táj tradíciója, ahová tartoznak például a szolnoki vagy a szen­tesi művésztelep hagyományait megterem­tő művészek is. A másik, a dunántúli táj tradíciója, mely legkarakteresebben talán Bernáth Aurél képeiben ölt testet. Azt tudjuk, hogy az Élet a legnagyobb rendező, s ezt számtalanszor bizonyította is. Legutóbb 2005 késő őszén, amikor Kiskunfélegyházán e két tradíció egy idő­ben és egyszerre volt jelen egy-egy alkotó kiállításán. A két festőt a jelentős eltérés mellett több dolog is összekapcsolta, hogy csak a két legfontosabbat említsük, mind­kettőnek köze van városunkhoz, s mind­amellett a magyar táj elkötelezettjei. - az alföldi táj festője - A TEMI Szakmaközi Művelődési ház adott otthont Rádi András félegyházi al­kotó kiállításának. Városunk azon festője ő, akit nagyon sokan ismernek, akinek képei népszerűek, és aki az alföldi táj egyik legkövetkezetesebb megörökítője, de szí­vesen festi azt a természeti környezetet is, ahol megfordult, Horvátország, Braunfels, Balaton felvidék, s legutóbb Erdély egyik vidékét tette vásznára. Emellett szívesen kalandozik a csendélet festészet területére is, a nagyterem főfalán 3 nagyméretű al­kotás jelezte ez iránti érdeklődését. Rádi András folyton kereső, kísérlete­ző egyénisége jól nyomon követhető volt a novemberi kiállításán is. Régebben a táj szinte kizárólagos volt a piktúrájában, s ha olykor fel is bukkant egy-egy halvány fi­gura, az szinte csak jelzésszerű volt. A leg­utóbbi képein már igazi képelemként sze­repeltek emberalakok, jól szerkesztett, fon­tos tényezői voltak az alkotásnak. A tárlaton érezhették a látogatók azt a derűs nyugalmat, stabil kiegyensúlyozott­ságot, amely Rádi András őszinte világra csodálkozásából adódik. Művei mögött mindig szigorú valóságélmény húzódik. A széles horizontúság, a nagy égboltív, a meleg színek alkalmazása mind fontos jel­lemzője tájfestészetének. A bemutató legfrissebb, talán legsike­resebb képsorának az újabb élményt adó Erdélyi tájat felvállaló művek bizonyultak a kis terem főfalán. Valószínűleg azért, mert ezen alkotásokon a kisebb léptékű­­ség uralkodott, így jobban fókuszálódha­­tott a festői munka a táj mellett az ott élő emberek konkrét helyszínére. Sohasem akart, és ezúttal sem adott Rádi András képeinek mély filozófiai tartalmat, sokkal inkább a lelkében élő szelídség és kitörölhetetlen életkedv visszatükröződé­sét érhettük tetten azon a hideg november­végi tárlaton. Ez különösen azért is volt a látogatóknak pozitív élmény, mert a derűs hangulat mellett a fényt igyekezett vászna­ira hívni. A jól ismert félegyházi festő minden apróbb újítás, festői fogás ellenére követ­kezetesen folytatta eddigi alkotói tevékeny­ségét, felvállalva a Holló Lászlói öröksé­get, az alföldi festők sorába tartozva tette le újból névjegyét a félegyházi művészeti életben. “Apró” kellemetlensége csupán azon látogatóknak volt, akiket akkor vitt be a tárlatra jó sorsuk, amikor a teremben ép­pen ruhaárusítás folyt!(?) Ez a nem túl egészséges egybeesés azontúl, hogy él­vezhetetlenné tette a kiállítást az alkotó sze­mélyével szemben sem volt szerencsés,­ ­ a Balaton festője - Ha Rádi Andrást az Alföld ejtette rabul, akkor BARNA ÁRPÁDOT a magyar tenger! A Művelődési ház aulájában ren­dezték meg a Balaton melletti Kéthely te­lepülésen élő festőművész bemutatkozó kiállítását. A téma iránti elkötelezettség mellett még valamiben hasonló az előző alkotóhoz. BARNA ÁRPÁD kiskunfél­egyházi származású, itt született, itt járt is­kolába, s innen került a Bajai Tanítókép­zőbe majd a Pécsi Tanárképző rajz szaká­ra, hogy azután egy véletlen találkozás nyomán rabul ejtse őt a Balaton. Negyven év után először állított ki szülővárosában, s bizony megható volt a megnyitón találkoznia egykori osztálytársai­val, tanáraival (!). A bemutatott képsora kettő kivételével a Tó­val foglalkozott, s iga­zolta, hogy a messzire szakadt félegyházi di­ákból érett, beérkezett festőművész lett. A Balatont körüljáró művek főtémája a fény és a víz volt. Egry József óta tudjuk, s aki ismeri a nagy tavat az láthatta, hogy oly­kor érdekes fényzuhatagok, fényhatások keletkeznek a víz és az ég határán, a gyor­san torlódó gomolygó felhők alól, a párá­ba vesző hegyek mögül. Ennek tökéletes megörökítését láthat­ták a paravánok képsorán a látogatók. Pasz­tell technikával, de mindig szigorú szerke­zettel dolgozott a művén. Erőteljes volt a vízszintes tagolás, a partvonal, a hegyek vonala, néhol függőlegesek tagolták a kép­teret. A műveken éppúgy tetten érhető ez a racionális szerkezet ill. formai megoldás, mint a nagy fokú líraiság, csak az előbbi esetben a pasztell vonalak erőteljesebbek, tisztábbak voltak, míg az utóbbinál el­­mosódottabban olvadtak össze az egyes felületek, puhább, sejtelmesebb mű­vek kerültek ki Barna Ár­pád keze alól. Technikailag viszonylag egyszerűek voltak képei, de színekben, hangulatokban, emelkedettség jellemezte ki­állítónkat, aki szereti a vi­zek és a fények találkozá­sát, a víz és a partvonal sze­líd vagy vad egymásra haj­­lását. Egy ilyen alkotása ép­pen Szicília partvidékét mutatta be, míg a másik a Mura folyót a vad hegyek között, de mindkettőn a szí­nek gyönyörű harmóniáját láthattuk. Halmas teret fogott át, a levegősség szép példái voltak a művek, s lehet, hogy ezt a puszták végetlenjére oly jellemző látásmó­dot vitte magával innen az Alföldről és tette át az ottani képi világba?! Isten hozta újra itthon! - Meseország festője - Méltó bemutatóval zárta a Dózsa György Általános Iskola galériája azt a kiállítás sorozatot, melyet az elmúlt év őszén szerveztek. A budapesti Z. Réti Kamilla hozta el műveit az iskolába, s egy­öntetű megállapítás, telitalálat volt az a tár­lat. Egyrészt mert a gyerekeknek is szólt, hiszen mesékből szőtt, álomszerű képekre csodálkozhattak rá mindazok, akik megte­kintették a kiállítást. A profi módon meg­rajzolt meseillusztrációk egy különös, tiszta világba vitték el a tanulókat és a felnőtte­ket. A Tündérhegedű, a Hiú páva, az Ál­mok ura és a Lurkó című mesék festett képein a régi perzsa kultúra történetei ele­venedtek meg. A művésznő a perzsa mi­­niatúra festési stílusát arab mesterektől sa­játította el. A kiállítás képei nagy tetszést váltottak ki az iskola tanulóiból, s mindeh­hez jól illeszkedtek Szabó Ildikó gimná­ziumi rajztanárnak, a kiállítás megnyitóján mondott szavai: “...a képek ereje abban rej­lik, hogy hatásukra új mesék születnek. Aki nem tud festeni, írjon róluk mesét. A mese majd új képeket hoz létre, melyeket meg­festenek majd azok, akik erre képesek, és a lánc végtelen... a csoda újra és újra meg­születik.” Másrészt azonban a kiállítás egy része azt is jelezte, hogy Z. Réti Kamilla a fel­nőtteknek is üzent. A Párkák című soro­zatában például az élet színeit festette meg. Az orsóról lefutó fonál finom, meleg pasz­tell árnyalatok közt gombolyítódott, a kö­zépső alkotáson az élet harsogása, lükteté­se tobzódó, élénk színekben, míg a fonál elvágását szomorú, hideg kékek kísérték. A legérdekesebb talán a Toronyszoba c. kép volt, ahol magasan, a felhők közé nyú­ló épület nyitott ablakából a titkokat rejtő végtelen felhőgomolyagra nyitotta a né­zők figyelmét az alkotó. Nagyszerű, ma­gaszínvonalú kiállítás volt, melyet minden­ki számára élvezhetővé varázsolt az erede­tileg gyógyszerésznek indult festőnő. A Dózsa György Általános Iskola galériája rövid eddigi léte alatt is elfoglalta jelentős helyét a kiállítássokkal, tárlatokkal foglal­kozó intézmények sorában. Az iskolave­zetés mellett ebben főszerepe volt Hor­váth Zoltánnak, aki értően hozta (és re­méljük hozzá) városunkba a távoli tájak művészeit. R.F. Valamennyi alkotása ha­ 2006. január 6. Félegyházi delegáció Horvátországban December elején meghívást kaptunk a horvátországi Krapinára. A meghívásnak eleget téve négyfős küldöttség utazott rá A delegációt Ván Jenő alpolgármester vezette, tagjai voltak Tóth Gyuláné a PG igazgató­nője, Fazekas István a PG tanára, Kormá­nyos Imre a hídkapcsolatok tanácsnoka, a küldöttséghez ott csatlakozott dr. Tarjányi József az Ausztriában élő féligyházi lokál­­patrióta és neje. A meghívás két eseményre szólt, az egyik egy verseskötet bemutatója, a másik pedig az új városháza átadása. Mi leginkább az első rendezvénnyel kapcsolatban voltunk érintet­tek, mivel a verseskötet szerzője a félegyházi gyökerekkel bíró Durda Toldy Barilar volt A költőnőről azt kell tudni, hogy a városalapító Toldy-család sarja. A dédapjáért Félegyházán, ő már Horvátországban született. A bemuta­tott verseskötet címe “Kereszt a rónán”. A címadó vershez az ihletet a tavaly felújított Tarj­ányi kereszt adta. A verseket felváltva ma­gyarul és horvátul adták elő. A bemutató telt­házas volt. Az előadás végén felálló vastaps­sal ünnepelték a művésznőt. Rendkívüli, ahogy a költőnő egyidejűleg tudja kifejezni mostani hazája Horvátország, városa Krapina szeretetét, valamint odaadó ragaszkodását, imádatát az őshazához, ősei szülőföldjéhez. A mintegy 20 ezres Krapina polgármes­terének, Horváth Józsefnek a vendégei vol­tunk. Részt vettünk egy szentmisén, Miklós napján a St. Miklós templomban, ahol a misét Josip Bozanic zágrábi érsek celebrálta. Ezt követően az új polgármesteri hivatal épülté­nek átadására voltunk hivatalosak. Az épüle­tet Vladimir Seks, a horvát parlament elnöke adta át Jelen volt még a megyei elnök Vlasta Hubicki. Az átadás alkalmából színvonalas kulturális programot szerveztek. A költőnővel - aki egyben tehetséges festő is - megállapodtunk, hogy 2006-ban Kiskun­félegyházán is megrendezik a könyv bemuta­tóját. Kormányos Imre képviselő, a külkapcsolatok tanácsnoka Kiskunfélegyháza este Öreg platánlombok alatt megyek a Kossuth Lajos utcán míg, mint a sötét fátyol leszáll az ősz a városra a meleg októberi este. Mellettem ismeretlen emberek mennek el... Mélabú tölti be szívemet... Tekintetemmel minden járókelőben kedves rokonom keresem, valakit, hozzám hasonlót... A Szent István-templom előtt eszembe jut egy régi álmom ... Álmomban ezt a templomot láttam két büszke tornyával napfényben fürdött az istenháza és én olyan boldog lettem ... megköszöntem Istennek, hogy itt lehetek őseim városában ... Megálltam egy percre hallgatózva, ahogy suhognak halkan a levelek az öreg platánokon. Egy gyengéd fuvallat valahonnan a múlt leheletét hozta el hirtelen ... Mint a régi álomban teljesen átjárt a boldogság ... amíg lassan merültem el Kiskunfélegyháza meleg októberének esti ölelésébe ...

Next