Félegyházi Hírlap, 1996 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-12 / 1. szám

4. oldal FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1996. január 12. Búcsúzunk! Ismét eltávozott közülünk egy, a városunkat ízig-vérig szerető félegyházi asszony. Elhunyt Fekete Ferencné sz. Szatlóczky Erzsébet. Félegyházán született 1913-ban. Iskolai tanul­mányait a Félegyházi Zár­dában végezte. Tíz évig volt a zárda hallgatója, ahol me­zőgazdász végzettséget szer­zett. Tanulmányainak befe­jezése után, a második vi­lágháború befejezésekor, a Kiskunfélegyházi Függet­len Kisgazdapárt újjászer­vezésében fáradozott. Tagja volt a párt vezetőségének. Megszervezte és vezette a párt női tagozatát. Lengyel származású volt. Dédapja Szatlóczky József, mint a Lengyel Légió katoná­ja, részt vett az 1848-19-es magyar szabadságharcban, harcolt Dembinszky lengyel tábornok seregében a ma­gyar függetlenség és szabad­ság oldalán. Édesapja az első világháborúban esett el. Korai betegsége, amely szinte végigkísérte egész éle­tén, kettétörte társadalmi és közéleti tevékenységét. Há­ziorvosa, az aszisztensnő és hűséges férje megfeszített erővel a végsőkig küzdöttek életéért. Ebben a harcban, a természet törvénye szerint sajnos az élők maradnak alul a halállal szemben. 1995. december 11-én temet­tük el a Felsőtemetőben. Amíg a zenegép Móczár gyászindulóját játszotta, sírját, a koszorúkat, a virágokat betemette a hó. Istenem, betemette a hó! Pénzt akart a rabló Borisz Godunov tudvalevő­leg orosz illetőségű nemzeti hős volt, de most már mi is büszkélkedhetünk egy kiváló­sággal. Ez volt az első gondola­tom, amikor meghallottam, hogy Gábor Imre atyát január 4-ére virradóra meglőtték az Óplébánián. Annyira szeret­nénk, ha a korlátlan lehetősé­gek hazájában élhetnénk, de gondoljunk bele: csakugyan kell ez nekünk? A szörnyű ese­ményt mindenki ismeri, hiszen a múlt héten Imre atya története felkavarta városunk kedélyeit. Próbáljuk beleképzelni magun­kat a helyzetbe! Segítségünkre lesz ebben mindannyiunk ked­vence, Imre atya. - Kedves atya! Mit érzett, amikor a betörő fölkapcsolta a villanyt? - Azt kezdtem el figyelni, hányan jönnek mögötte, hi­szen tudtam, minél többen vannak, annál kevesebb az esélyem. Rögtön gondoltam: pénzért jött. Elhatároztam, semmit sem adok, hiszen ellen­kező esetben az életbemaradá­­somnak még kevesebb esélye marad volna. - Milyen gondolatok kava­rogtak a fejében, amikor a pisz­tolyt meglátta? - Tisztában voltam vele, üt­het az utolsó órám. Tudtam, aki képes idáig eljutni, az nem já­tékpisztollyal fog próbálkozni. Megkíséreltem az időt húzni, reméltem, a földszinti riasztó jelzett a rendőrségen. Arra töre­kedtem, hogy jelzést tudjak ad­ni, hiszen csupán így lehetett esélyem. Érdekes, hogy ami­kor a lövés eldördült nem ijed­tem meg. Szerencsére az esz­méletemet sem vesztettem el. Ha nem hajolok arrébb, hogy az ágyam melletti riasztógombot megnyomjam, ma már nem be­szélgetnénk itt. Aztán az jutott eszembe, hogy lövés dördült, én mégis alig hallottam vala­mit. Mivel hangtompítót nem láttam a fegyveren, nem tudtam mire vélni a dolgot. Most már tudom: a golyó szétroncsolta a fülemet, a dobhártyám megsé­rült - szóval megsüketítem. A levegőben büdös füst terjen­gett, a vállamra pedig ömlött a fülemből a vér. A rendőrség még mindig sehol nem volt. Gondoltam, felhívom őket. A hosszabb számuk nem jutott az eszembe, ezért a 07-et tárcsáz­tam. A saját hangom furcsának tűnt, ahogy beszéltem a telefon­ba. Majd visszafeküdtem, mi­vel nagyon fáztam. Pedig nem vagyok az a fázós típus. Majd a kórházban kötöttem ki. Kezelő­orvosomnak, dr. Kovács Jó­zsefnek köszönhető, hogy egé­szen jól vagyok már. - Megbocsátana a tettesnek? - Ha azt mondaná a táma­dóm, hogy szüksége van arra, hogy megbocsássak neki, elvi­tetném magam hozzá és meg­mondanám: Testvér, nem ha­ragszom. Nem tudom ez az em­ber eljut-e addig, hogy mennyi­re fontos a bűnbánat. Hálás va­gyok a jó Istennek, amiért, bár megengedte mindezt, mégis megmentett, és nem lett tragi­kus vége a történteknek. Imre atyának megszámlál­hatatlan látogatója volt a történ­tek óta. Képviselte magát a Máltai Szeretet Szolgálat ifjú­sági tagozata, az ótemplom hí­vei, az ifj­úsági csoport csaknem teljes látszámban, barátok, ro­konok, üzletfelek, akiket az atya bámulatos vidámsággal fogadott. Nagyon örülünk, hogy rövidesen talán már el­hagyhatja a kórházat. Szere­tettel várjuk! Tanács Krisztina A plébános úr - Istennek hála - életben maradt. A bandita a rendőrökre is lőtt, de őket nem találta el. Ilyen végkifejlet után szoktak megnyugodva leülni egy pohár bor mellé az emberek, hálát adva a Teremtőnek, hogy nem lett nagyobb baj. Aztán a biztonság nyugalmában már más gondolatok is megfogalma­zódnak. Hogyan éreznénk most magunkat, ha mégsem így alakulnak az események? Mondjuk a bűnöző véghezviszi szán­dékát, az atyát megöli, a parókiát kirabolja, nem működik a riasztó, nem oly talpraesett az ügyeletes a rendőrségen és ha nem oly bátrak a tettest elfogó rendőrök,­­ név szerint, Seres Dezső százados, Gál Tibor hadnagy, Sós Sándor főtörzs­őrmester és Novák Sándor főtörzsőrmester,­­ akkor... Akkor most egy rablógyilkosság ismeretlen tettese után nyomozna a rendőrség, s mint ilyenkor lenni szokott az ORFK nagy urai már biztos felajánlottak volna a nyomravezetőnek néhány százezer, vagy akár millió forintot is. Nos, a munkát a félegyházi rendő­rök elvégezték, akár azt is mondhatnánk spóroltak egy csomó pénzt. Hiszen, ha bátor helytállásukért megjutalmaznák a helyi zsarukat (a nyomravezetőnek szokásosan felajánlott összeg felével), az ORFK még akkor is jól járna. Kíváncsian várjuk, vajon így is számolnak-e a bőrüket vá­sárra vivő rendőrökkel Budapesten. a szerk. FELHÍVÁS A PETŐFI SÁNDOR GÉPÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLA (KISKUNFÉLEGY­HÁZA) - a volt ÁLLAMI TANÍTÓKÉPZŐ, LÍCEUM, TESTNEVELÉSI GIM­NÁZIUM, PETŐFI SÁNDOR GIMNÁZIUM - 1996. május 25-én ünnepli az elődintézmény alapításának 125. évfordulóját, melyre minden végzett diákját, és volt pedagógusát szeretettel meghívja. Az iskola nagyszabású ünnepségsorozatra készül: emlékkönyv megjelentetésével, iskolatörténeti kiállítással, iskolazászló adományozásával, kopjafa állítással, „ősballagással", különböző kulturális rendezvényekkel, „öregdiák bállal”, stb., szeretné az évfordulót több ezer „öregdiákja” számára is emlékezetessé tenni. Kéri az intézetben végzett diákokat, az érettségi találkozók szervezőit, hogy a teljeskörű értesítést elősegítve saját és évfolyamtársaik pontos lakcímét, a végzés évét küldjék el az iskola címére 1996. január 31-ig. Az iskola címe: 6100 Kiskunfélegyháza, Kossuth u. 24., tel./fax: 76/362-982. Az iskolatörténeti kiállításhoz anyagot gyűjtünk, mindennemű emléket kérjük, (tankönyv, évkönyv, fénykép, jelvény, egyenruha, bizonyítványok, oklevelek, elismerések, ballagási meghívók, stb.) hogy az iskola címére küldjék el 1996. február 28-ig. A kiállítás zárása után azokat igény szerint visszaküldjük. A rendezvényt támogató számlaszámúnk: OTP fiók Kiskunfélegyháza 11732071-15341853-06910000 „125 éves évforduló” a rendezvény szervezői Könyvek szép, új köntösben Napjainkban egyre több értékes folyóirat jelenik meg, amelyeket szívesen vásárolunk és őrizzük éve­ken keresztül. Lapszámon­ként külön-külön tartogatni, raktározni nehézkes. Az iga­zi megoldás az, ha beköttet­jük őket. Igen ám! De hol? Nos, erre jó tippet tudunk adni. Ménes Lászlóné könyvkötő, a Széchenyi u. 18. szám alatt áll rendelke­zésére mindenkinek, aki meg akarja őrizni értékeit. A kiadványok növekvő árai mellett célszerű a megron­gálódott borítójú kéziköny­veinket, kedvenc regényein­ket is új ruhába öltöztetni, használhatóvá és széppé tenni. Ménesné tíz éves szakmai gyakorlatával, fejlett eszté­tikai érzékével kívánságunk szerinti külsőt varázsol könyveinknek. Nincs szá­mára megoldhatatlan fel­adat. Minikönyveket épp­úgy újraköt, mint nagymé­retű térképeket. Szolgáltatá­sa ebben a műfajban teljes­körű. Vállalja folyóiratok, napilapok, szakdolgozatok és közlönyök bekötését, mindenféle könyv újraköté­­sét. Vászonba, vagy bőrbe bújtatja kiadványainkat, va­lamennyi színben. Árai mérsékeltek. De er­ről győződjön meg minden­ki személyesen! Ruházati cikkek 30-40% engedménnyel! 1996. január 15-től Ez a PUB nem az a pub Az ember ha dolgozik, akkor sze­rencséje is lehet és sikerei is vannak. Ez az életfilozófiája Bata Zsoltnak, aki 1992. márciusában nyitotta meg Kiskunfélegyházán a PUB Pizzánál Bejöttek számításai. A Kos­suth utcai szórakozóhely rövid idő alatt népszerűvé vált. Fiata­lok, középkorúak és idősek egyaránt szívesen látogatják. A sikertörténetről méltán nyilat­kozik büszkén a tulajdonos. -Jugoszláviából települtél át, pénzedet itt, Magyarorszá­gon fektetted be. Miért Félegy­házát választottad? -Húsz éven keresztül rend­szeresen jártam Kiskunfélegy­házára. Rokonaim, barátaim vannak itt. Amikor úgy döntöt­tem, hogy üzletet nyitok, alapo­san szétnéztem a környéken. Ennél jobb helyet nem tudtam találni. A város főútvonal mel­lett van, remélhetően hamaro­san fürdővárossá válik. A főut­cán tudtuk megnyitni a pizzéri­­át, olyan helyen, ahol nem lak­nak fölöttünk, a szórakozni vá­gyók nem zavarnak senkit. Megépítettük a külső teraszt, ahová szívesen ülnek le az em­berek, hiszen itt látják a platán­sor forgalmát és őket is látják. -Fontos ez? -Igen. Ide nem hajnali fel­ejüket, kisfröccsüket elkölteni járnak a vendégek. A PUB talál­kahely a fiataloknak, pizzéria, ahol finomakat lehet enni, sőt kapcsolatteremtő központ, üz­leti tárgyalások színhelye. Tes­sék szétnézni! Az üzenőfal tele névjegykártyákkal, hátraha­gyott információkkal.­­Van itt más is a falakon. Ra­gyogó fotók jazzkoncertekről, hangszeres virtuózokról. -Valóban. Szinte egy kis tár­lat ez. Dormán László fotómű­vész jó barátom. Neki lehetősé­ge volt jelen lenni számtalan rangos koncerten és fotózni. Képeiből nekünk ajándékozott egy­ tucatot. Ennél értékesebb dí­szítést nem tudnék elképzelni. -Ez már már az angol pub! -Szó sincs róla! A nevet még otthonról örökítettük át. A névadó nem az angliai söröző fogalma ha­nem a römi-kártya figurája. Kétség­telen, kialakult a törzsközönségünk, s több szempontból kezd hasonlítani működésünk az angol klubokéra -Mi a titka a sikeres vendég­látásnak? -Nálunk a vendég az első! Megtaláljuk a módját hogy az árak ne szökjenek az égbe és a minőségre is nagyon vigyázunk. -Jól megy az üzlet, most ismét bővítetek, megépítitek a galériát. Ezek szerint gazdag a tulajdonos? -Nem egészen így van. Vala­mennyi eddigi jövedelmemet visz­­szaforgattam az üzletbe. Inkább régi autón járok, szerényebben éld, és magam is dolgozom, de fejlesztek. -Nyilván azért gyarapodni is szeretnél. -Hogyne! Remélem eljutok odá­ig, hogy belátható időn belül tudok vásárolni családomnak egy lakást -Hogyan képzeled a sorso­dat mondjuk 20 év múlva? -lehet hogy ismét nyitok egy­ üz­letet ha lesz rá pénzem és még erőm. SORKÖTELES FIUK! Aki 1978-ban született! Jelentkezhettek a KIÉG Parancsnokság által szervezett RISKUM AUTÓSISKOLA KFT. SZEMÉLY+TEHERGÉPKOCSI, VAGY CSAK TEHERGÉPKOCSI-VEZETŐI TANFOLYAMRA. A tényleges beiskolázás feltételeiről 1996. JANUÁR 15-ÉN 16 ÓRAKOR TARTUNK TÁJÉKOZTATÓT. A tanfolyam díja­ KIEG engedély megnevezése után a tényleges piaci ár 30%-a. Kérjük, szüleivel számolja végig, és tiszteljen meg bennünket jelenlétével! Gépjárművezetői tanfolyamainkat folyamatosan indítjuk minden kategóriában. Kiskunfélegyháza, Marosvásárhely u. 11. (MHSZ)­­ Telefon: 06-60/302-321 .

Next