Kunfélegyházai Híradó, 1882 (1. évfolyam, 6-37. szám)

1882-12-03 / 33. szám

lommal e mozgalom iránt, hogy az bevonván a világi elemet is, majd a katholkua szellemű népneveit nem fogja, mint eddig oly párán­­yi1 közönnyel nézni s a kor színvonalára fog­ja elhagyott iskoláinkat emelni. Az úgy nevezett pusztakereső (federationális) perekről. Dr. Szivák Imrétől. — Adalékul a jászkun jogviszonyok fejlődéséhez. — Folytatás. Tekintve pedig, hogy az 1840. XXX. t. cz.-nek azon intézkedése, hogy a Jászkun kerületi tagosítások közigazgatási uton vol­tak­,ez a közölhetők hatályon kívül lett helyez­ne az ennél későbbi törvények u. m. 1869 IV. t. ez. 1. §-ának 1860: XLII. t. ’cz-nek’ az 1871 XXXI t. ez. 18 §. c pontjának 7871 53 t. e. 47 §-ának abbeli intézkedése folytán, mely szerint az igazságszolgáltatás a közi­gazgatástól elkülönittetett a Jászkun kerü­letek a többi törvényhatóságokkal egyenlő­­sittettek és kivétel nélkül minden arányosí­­tási és tagosítási perek a rendes bíróságokhoz utaltattak mint ezt az erre illetékes legfel­ső fórumt a főméltóságu kir. Curia, mint leg­több ítélőszék F. a. határozatában már ki is mondotta, ennél fogva fentiekben előadott előadott sérelmeink orvoslása csakis ezen arányosítási kereset útján történhetik, meg­jegyezvén, hogy a közlegelőre nézve a felosz­tást a tagosítás behozatalát — maga a köz­birtokosság már elrendelvén, nekünk nem ez ellen, hanem a felosztási aránykulcs ellen van keresetünk is irányozva, de márészt az 1840 XXX­­. sz.­ben engedve volt kivéte­les közigazgatási tartositási eljárásnak ha­tályon kívül lett helyezéséből is, és ezen­ki­vül abból, hogy az alkalmazandó felosztási kulcs csak ezen perben leszen meghatároz­va s a közbirtokosság által ajánlatba hozott, de általunk megtámadott kulcs e per eldőlte előtt úgy sem alkalmazható: önként követke­zik az is, hogy a közbirtokosság által közi­gazgatási uton foganatba tett tagosítási eljá­rás alapját nem képezheti, s amennyiben a mérnöki munkálat hitelesítése iránt e kir. törvényszékhez 745 p. 887 sz. a. beadott kér­vényére a közbirtokosság a hitelesítés esz­közlése előtt a mérnöki főkönyv, a váltság forint arányára vonatkozó felosztási kulcs s egyéb adatok bemutatására utasíttatott, ha esetleg ennek folytán a hitelesítésre a határ­idő kitűzve lenne is, az megszüntetendő és a tagosítási munkát jelen perrel egyesíten­dő, s e pernek vadhajtásához leszen uta­landó, és ez iránt jelen kereset tárgyalását elrendelő végzés, már intézkedés leszen teendő annál is js­bb, mert a D. által iga­zolva most már, hgy a felosztási kulcsot is maga a közbirtokság a belbirtokosok mint jogosult felek hozjárulása nélkül — ké­szítette s igy az am­i törvényes kötelező jeleggel nem bir sisupán egyoldalú alpere­si okmány és mutálat az. Bemutatvá­n fiát Gr., alatt a közbirto­kossági­­, mely s­rint a közbirtokos­ságot választott élőké Márk Ádám közbir­tokos úr majsai sals képviseli, és igy miu­tán a per tárgyává várt közös javakat a köz­birtokosság testületeg tartja hatalmában s birtokában s azok ásott elnöke által intézke­dik — alperesül a ereset Il­latán ugyan a közbirtokossági elk­k idézendő be, de ezen kívül, minthogy az egyes közbirtokosok érde­ke eltérő lehet, felezeken minden egyes köz­­birtokos megidézéét, az ismeretlenek vagy netán meg nem nézhetők részére pedig hír­lapi idézés és gon nok kirendelését is kérjük mintázta 1840: XXV. t. cz-ből kifolyó kun­sági arányositási erekre szabályul szolgáló főméltóságu kir. Curia, mint legfőbb ítélő­­széki H. alatti határozat rendelte , ennélfog­va az összes birokosok névsorát J. alatt bemutatván K. aletti képviselőnk által ese­dezünk: — Méltó­ztassék jelen arányositási keresetünknek az 1871 53­­. sz. 46 § ában szabályzott írásbeli eljárás szerinti tárgya­lása, tekintve, hogy az arányositási perekben az 1836 XII. t. c. értelmében nincs helye, a kiskun­majsai közbirtokosság képviseletében Márk Ádám majsai közbirtokos urat, mint közbirtokossági elnököt, mint 1 fő rendű al­perest a kereset II. talán az 1. alatti névsor­.ÄSF.a5AS?t­evkk­re kinevezendő ügygondnokot pedig feje­teken megidéztetni s az idéző végzést a hiva­talos lapban, a törvényszéki táblán és Majsa város közháza kapuján kiszegzés által köz­hírré tétetni s Majsán helyi szokás szerint nyilván­osságra hozatni, az egyességnek megkísérlése czéljából pedig egyszersmind ennek a perfelvétel alkalmával leendő eszköz­lésével egy bírói tagot megbízni, és ennek folytán az arányosítás behozatalát a kiskun­majsai közbirtokosság összes közös javai és haszonvételeire s jelesül a majsai 967 sz. tjkviu­­ sor 996 hrsz 2 szor 1031 hrsz. — 3 sor 1032 hrsz. — 4 sor 3702 hrsz. a foglalt ingatlanok u. m. közlegelő, nádasra stb. elrendelni s aránykulcsul kinek — ki­­­nek mostani bel és külbirtoka váltságának mennyiségét megállapítani egyszersmind pe­dig a majsai 967 sz. tjkvben foglalt, az alpe­resi közbirtokosság által egyéni tulajdon­ként felosztatni határozott közlegelőnek egyé­ni tulajdonként leendő felosztását is ugyan­ezen aránykulcs mellett elrendelni s alperes közbirtokosságot illetve az egyes közbirto­kosokat egyetemlegesen méltatlanul okozott felszámítandó perköltségeinkben elmaraszal­­ni, a végrehajtási költségeknek pedig bir­­tokaránylag az összes birtokosok által leen­dő viselését kimondani.­­ Egyszersmind kérjük az arány kulcsot kép­ező birtokváltság­­nak az egyes bel és külbirtokok értéke alap­ján leendő egyéni összeszámlálását elrendel­ni s ennek eszközlésével átalán a segéd ada­tok beszerzésével a végrehajtással egy törosz­­ki kiküldöttet megbízni. — Egyidejűleg a kereset tárgyalásának elrendelésével kérjük végre az alperesi közbirtokosság által a fel­osztani határozott közlegelőre vonatkozó­lag 1454. 881 sz. a. kért mérnöki munkára­­hitelesi­tését a végérvényes eldőlésig beszün­tetni. Balog János stb. (Köszet.) Április 1./881. Tekintetes kalo­csai kir. Törvényszékhez Balog János és ér­dektársai majsai birtokos felpereseknek (képv Kelemen Kajetán ügyvéd által Budapesten, Kálvin tér 8 sz. a.) kérvényük a majsai köz­birtokosság képviseletében Márk Ádám mint a majsai közbirtokosság elnöke és többi egyes közbirtokosok elleni arányosítást pe­rükben melyben a 828 881 sz. keresetüket kijavítják és a bent elősorolt uj felpereseket bejelentik. — Kelemen Kajétán Márk Ádám­­nak Majsán. — (Beszet.) Tekintetes Törvény­szék! — A majsai közbirtokosság elleni 828 881 sz. arányositási keresetünkben azt adtuk elő : minthogy azonban az A. alatti li­ber fundiban sincs kitüntetve, hogy az átlag. .. . - . .. szegekből mi esik egy egy belbirtokra t. i. házra vagy szőlőre és az egyes birtokok ér­tékének alapul vétele mellett megejtendő egyénenkénti összeszázalálása nélkül az egyes bel - és külbirtokok váltságának mennyisé­­meg sem határozható , ezért a birtokváltság­­nak az egyes bel - és külbirtokok értéke alapján leendő egyéni összeszámolását is az ítéletben elrendeltetni kérjük.“ — A kereset zárkivetésében pedig: „Egyszersmindkérjük az aránykulcsot képező birtokváltságnak az egyes bel és kül­birtokok értéke alapján le­endő egyéni összeszámlálását elrendelni, s ennek eszközlésével stb.“ Félreértések mege­lőzése végett azonban ezen kereseti előadá­sunkat és kérelmünket már most, midőn még Emma csodálkozva nézett vőlegényére, nem szólt semmit, de finom metszetű ajkainak vonaglása mutató, hogy Sándor viselete bántja. A társaság többi tagjai is tétovázva állottak a szakadék előtt, nem tudva, merre keressék az utat. A szürke achiileákkal sűrűn benőtt domb mö­­gül az átellenes oldalon egy piros kendős paraszt menyecske jött feléjük, egyenesen a szakadék felé tartva, s az egész társaság kíváncsian nézett arra, hogy várjon merre fog által jönni- Már egészen a növény hídig ért, s mindnyájan reá néztek, megle­petve annak rendkívüli szépségétől. Egyike volt ez azon megkapó szőke fejecskéknek, milyenek Vácz vidékén a köznép között is nem ritkán ragadják meg a figyelmet. Hófehér arezbőre volt, melyet a folytonos erdőben való lakás tarthatott meg ily szé­pen gyengéden, s az egészséges hegyi levegő hal­vány rózsaszint csalt ki e kedves arezra. Arany szőke göndör fürtök folyták körül fehér homlokát, s nagy kék szemeit félénken sütötte le a reá irányult tekintetek előtt. Öltözéke nem volt pórias, ik­­­ább a jóizlésű egyszerű középosztályé, s előnyösen tünteté ki gömbölyded idomait. Most egészen a szakadékhoz ért, megfogta egy ott álló fa ágát, s könnyed léptekkel jött át a nö­­vényhídon. Sándor mintegy megigézve bámult a rit­ka szép jelenségre. Emma nagybátyja közelebb ment a menyecskéhez, s kérdé tőle, nem vezet-e ké­nyelmesebb út a másik oldalra. „De igen, felelt az asszony, tessék velem jön­ni visszafelé, majd megmutatom az utat."* Útközben elmondta a menyecske, hogy őt Szente Esztinek hívják, erdő kerülő a férje, s itt laknak az erdő szélén, egy kis fehér házacskában. Most a városban volt és siet haza, mert férje és kis fia már várják. Nemsokára egy tisztáshoz értek hol az út balra kanyarodott, s a menyecske megmutatta nekik merre menjenek, hogy a rendes országutat megtalálják. Sándor különösen szórakozott lett. A társaság tagjai nevetve emlegették, hogy talán nagyon is mélyen nézett a szép erdőkerülővé kék szemeibe, mire ő szokatlan ingerülten felelt, s a beszélgetést abban hagyta. A kis Emma hallgatagon ment vőle­génye oldala mellett, s jól látta a mohó vágybeli tekintet, mellyel Sándor a szép asszony arczára ta­padt, s szive féltékenyen dobogott fel. Mosolygó ar­czára, s édes szemeire sötét árny borult. Alig várta, hogy hazaérjenek, besietett kis szobájába ott, lefo­gyott kerevetére és sírt — zokogott keservesen. Ma­ga sem tudta miért. Kínzó sejtelem égette lelkét — úgy érezte, hogy a mai nappal vége lett az ő szép álmainak, s jövő boldogságának. Szegény Emma, sejtelmed nem csalt! Sándor e naptól fogva nagyon hidegen viselte magát Emma iránt. Ritkán látogatta meg, de az eddig megvetett erdőnek és a hegyeknek nagy ked­velője lett, félnap is elbolyongott a hegyen, különö­sen pedig egy erdőszélen — ott a fehér házikó körül.. . . A szép Eszti férje napközben ritkán volt honn. Sándor megkísérte már egy párszor a férj távollé­tében a szép asszonnyal megismerkedni, de a szép menyecske kereken elutasította őt, s fenyegette, hogy mindent elmond férjének, ha tolakodásával fel nem hagy. Eszti férje pedig könnyen lobbanó féltékeny ember volt, kivel nem jó lett volna Sán­dornak találkozni. Sándor könnyű győzelmekhez szokott világfi volt, s a kis Emma odaadó szerelme nem elégítette ki, neki ellenállás kellett. Eszti, kit a szép szavak s aranyos ígéretek nem csábítottak el, s a szerelmi vallomásokra gúnyos nevetéssel felelt, heves szen­vedélyre gyulasztotta e fásult szivet. Nem törődött többé Emmával, sem vagyoni körülményeivel, csak azt tudta, hogy Esztinek övének kell lennie min­den áron ! Hogy szenvedélye kielégítésével, há­rom életet tenne tönkre, arra nem gondolt, előtte nem bírt értékkel mások száttiport becsülete, s fel­dúlt boldogsága! Gyönyörű nyári délután van. Az ég jókedvűen mosolyog, s kéken tükröződik vissza a Duna hullá­maiban. A napsugarak arany fénnyel vonják be a hegyeket, felkeresik az erdőt, belopódznak annak sűrű lombjai között egy kis fehér házikóba, körül­­fonják a bölcsőt, melynek fehér párnáin kis szőke angyalfejecske aluszik­, s megtörnek a feléjehajló

Next