Félegyházi Hírlap, 1890 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-05 / 1. szám
VIII. évfolyam. Előfizetési tíjak : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések díjszabály szerint. 1. sz.. Megjelenik minden vasárnap. Félegyháza,január 5.1890 ICsrklóki vttzsil : Banczay József könyvkereskedésében. Felelős szerkesztő: Szerelemhegyi Károly. Főmunkatárs: Szente József. A t. közönséghez. A Félegyházi Hírlap vezetésében az új év bekövetkeztével némi változás áll be. T. barátom, az eddigi felelős szerkesztő, és én, a lap vezetésétől visszalépünk. Az én visszalépésem indoka igen egyszerű. Az utóbbi időben már oly kevés befolyást gyakorolhattam a lapra, hogy szinte anachronizmussá vált lapvezérségemet fentartani. Azt csupán a régi szerkesztővel való hosszas megelőző együttműködésem tette érthetővé. Most azonban, midőn új szerkesztő veszi át a lap vezetését, semmi tekintetben sem akarnám befolyásolni azt az irányt, amelyet ő követni akar. De sőt teljesen szabad kezet akarok neki engedni, egyének és pártok felett. Márpedig kétségtelen, hogy az én nevemhez és egyéniségemhez párttekintetek fűződnek s igy lapvezérségemnek fentartása önkéntelenül pártszinezetet kölcsönözne a lapnak. Legyen városunk egyetlen lapja minden irányban független, szolgálja a közjót párttekintet nélkül s igy nyerje meg minden arravaló tényezőnek osztatlan támogatását. — Midőn azonban a lapvezérségtől visszalépek, nem kivánok a lappal szakítani, hanem mint közönségünk egyik tagja, azt időm és tehetségem szerint jövőben is támogatni óhajtom. Most pedig részemről is sok szerencsét kívánok a Félegyházi Hírlap új szerkesztőjének ! Dr. Holló Lajos: nem kell sokat hangsúlyozni, hogy egy vidéki lap szerkesztése mindig csupán áldozat, melyet a közérdekeknek kötelességszerűen hozunk. Azt a terhet, melylyel a szerkesztés jár, kell, hogy a fiatalabb nemzedék vállrólvállra vegye át. Én szívesen adom át azt társadalmunk egyik képzett fiatal tagjának, és meg vagyok róla győződve, hogy a szerkesztéssel járó nehéz tisztet hivatottsággal és lelkességgel fogja betölteni. De még egy szempont van, amelyet én is kiemelek. Szerkesztőségem nehéz pártküzdelmek idejére esik. A lefolyt erős küzdelmek és éles viszályok talán a lapban is visszatükööződtek, ami a lapnak némileg pártszínezetet kölcsönzött. Most már e téren is egészségesebb viszonyok kezdenek uralkodni, a város közérdekeit egyaránt kívánjuk szolgálni mindanynyian, közreműködünk a közcélok érdekében különböző pártok és különböző egyének. Közel elhatárolódni a politika és a város közérdeke. Hogy ez a fejlődési processus befejeztessék, amelyre egy lapnak is bizonyára befolyása van, kell, hogy egy minden pártszínezettel ment sajtó álljon rendelkezésre, amely az erőket a szellemi küzdelmek terén lehetőleg egyesítse. Ha az én vezetésem alatt volt némi pártszínezete a lapnak, szívesen hozom meg az áldozatot- hogy VM5SSZÍA) ofMl .mór -'/ni A ‘ —---*•*■--segítsem. „Hét tél, hét nyár választja meg“ — szokták mondani — „a házas életet“. Épen hét évet töltött el a külügyekkeli házas életében a Félegyházi Hírlap is, hadd derüljön fel hát a két év viharai után a békés egyetértés jótékony napja ! Midőn részemről búcsút veszek a szalyi sajtótól, azt én is csak szerkesztői minőségemben teszem, mert a t. új szerkesztő úr becses engedelmével rém mulasztom el, hogy a Félegyházi Hírlaphoz tollammal időnként el ne látogassak. Végül nem mulaszthatom el annak őszinte nyilvánítását sem, hogy szerkesztői működésemet — tudva és akarva — a közérdekek java ellen nem rányitottam s a rendelkezésemre állott fegyvereket személyi szempontokból soha és senki ellen használni nem volt akaratom, és ha mégis netán ilyen vád konkrét illethetne, szabad legyen mentségül hivatkoznom nehéz szerepemre s arra a közös emberi gyarlóságra, mely alól én sem képez- tettem kivételt. Ugyancsak ez alkalommal, midőn az általam nagyra- becsült, olvasóközönségtől is bácsit veszek, legyen szabad csekély személyemet szives emlékükbe, s az újitott irányú Félegyházi Hírlap minél szélesebb körbeni felkarolását jóakaratú ügyszeretetükbe ajánlanom. Ezek után átadva a szót és cseekvést t. szerkesztő-utódomnak, munkájához erőt, kitartást és sikert oly igaz lélekkel kivánok, amily igazán közéletünk fellendítését eddig is óhajtottam s ezentúl is óhajtom. Fehér Antal: Én is búcsúzom. Búcsúzom 3 évnek kellemes bár, de mégis terhes munkája után. Aki a vidéki lapok szerkesztési viszonyait ismeri, annak T-Á-R-C-Z-A. ♦ Voltam én is első legény. Voltam én, is első legény a faluban, De nem volt még szivem akkor ennyi búban.Vagyok most a falu rossza, legutolsó, Kedves nekem muzsikaszó, boros korsó. Bokrétát is kaptam én a kalapomra, Rózsa, szegfű csak úgy gyűlt mind egy halomra . Az a mi van, az a kicsi rozmaringszál Az is régen elhervadott kalapomnál. Fokosomnak diófából van a nyele . . . Rózsám megcsalt, nem törődöm én már vele. Tígy elmegyek, hirt se bállnak már felőlem, Az erdőben szegény legény lesz belőlem. Édesapám, áldjon meg a Mindenható ! Nem leszek én szegény embert fosztogató, Nem is megyek én betyárnak az erdőbe, Megyek inkább, megyek inkább temetőbe. Kersék János. "**’©s**_ Herbert gr.gyémánt sín. I. A fault évben azt írták róla az öszszes lapok, hogy először van Magyarországon. Most, a múlt hetekben azt álliták, hogy másodszor tette látogatását hazánkban. Én azonban úgy tudom, hogy Herbert gróf,akit minden koronás fő s aki minden koronás főt ismer, nem másodszor, hanem már harmadszor szerencsélteti a négy folyó hazáját látogatásával. Természetes, hogy a magas személy első látogatásáról igen kevesen tudnak valamit. Az első látogatásnak nem annyira politikai mini, inkább pikáns háttere van. Herbert gróf*akkortájt még csak nagy reményekre jogosító fiatal ember volt, borotvált állat, örökös mosolygó ajkakkal s meleg szívvel. És inkább vasutazott fürdőzös-fürdőre, „vas“ atyja méltó boszúságára, csinos nők után, mintsem az európai egyensúly föltételeit tanulmányozta volna. Fehér fogak, nevető szemek s kerek, puha vállak előbbrevaló dolgokként foglalkoztatták derült világa elméjét, mint politikai diskurzusok, világesemények színpadra hozatala czéljából. Herbert grófnak eme homályos, első látogatásával kivánom az olvasót megismertetni. II. Erdélyi Marietta, a bájos operett-primadonna, összekocczant a direktorával. Az ily összekocczanásoknak nem nagy jelentőséget tulajdonított sem a direktor, sem a társulat. De az utóbbi összekocczanásnál Marietta gyorsan pergő nyelvecskéjén kívül, majd hogy rózsás körmei is nem elegyedtek a vitába. Elvégre is Marietta elhagyta a társulatot s hogy továbbra — saját szavai szerint — a direktorok" „zaklatásaitól“ megkímélte magát,a maga szervezett színtársulatot, s rövidesen a szabadkaiaknak csattogta Boccaccio és Monola bohókás dalait. A „fessehe ,direktorin“ azonban egy szép nap harmatos reggelén bepakoltatok s ott hagyta összes díszleteivel és partitúráival a társulatot Szabadkán. Ő bizony nem fog mindennap garasoskodni, kasszát vizsgálni, gázsit s előleget osztogatni korhely kóristáknak. Harmadnapra már Mehádia virágos parkján lebegett könnyű, elegáns toilettjében. Rövid idő alatt egész udvar keletkezett körülötte, ki a legföltűnöbb s legkedvesebb jelensége volt a fürdő közönségnek. Ez az udvar azonban csak mosolyában részesült a bájos leánynak. Pedig ez az udvar magasabb vágyakkal rajongta körül a „fessehe direktorin11 ”. Már bizony az úgy van, hogy a plátói érzés szelídsége csapongóvá buzdul, ha a szemek egy üde énekesnő pompás alakját sugározzák körül. Férjes úrasszonyokkal szemben leküzdi az ember a feltörő érzést. De színésznővel szemben nem vagyunk oly lelkiismeretesek. Uras lakásának drapperiás ajtói csupán akkor nyíltak meg, amikor az imádók összesége fölkereste az illatos szobákat. Eleven gondolata támadt. Két nap asztalosok és kárpitosok szünetlenül munkálkodtak Marietta nagy szalonjába. S harmadnap a fürdő „haute societe“-je nagy meglepetésben részesült. Az inasok aranyszegély a lapon, finom női írással meghívókat hordoztak szét egy művészi estélyre, melyben a fürdő „királynője“,legjobb szerepeiből egy-egy áriát s néhány csinos kuplét fog elcsattogni. Az „udvar“ a fürdő összes virágait megvásárolta. A vásárlók közt volt a fiatal Herbert gróf is, aki lázadó érzéssel hallgatta végig a csapongó dalokat. Herbert gróf az éjjelt ébren töltötte. Fejében tervek forrongtak és szivében lázas érzés csatázott. Másnap a hivatalos fogadási időt kissé megelőző időben küldte be névjegyét. A büszke céznn előtt bizony ma a királyok ajtai is rendre megnyitnak ; e drappénak, a függönyök azonban nem libbentek két oldalt. Herbert gróf kénytelen volt „odább állani.“ Büszkeségét sértette ez az eljárás. Most már minden áron czélt akart érni. Nyakra főre udvarolt s fényes álmokat lopott a diva lelkébe a berlini császári színház deszkáiról. Marietta ingadozott s mikor a gróf egy ékszer-üzlet remek gyémántjai és igaz gyöngysorára hívta föl figyelmét: a jégburok meg lett törve. A diva mosolygott. Pompás fogsora a Herbert gróf szemei előtt villogott. A gyors elhatározás egy hirtelen főrántásával egészen közel vitte a grófhoz bájos arczát Kalapjának széles pereme oda ütődött a lázas ur ajkához. — Kedves gróf, elvihetem e gyémántokat s e gyöngysort? • • Herbert gróf , szemei diadalmasan esil- Pár szó a t. olvasókhoz! Midőn több oldalról tett megtisztelő felszólítás folytán, mint városunk egyik igénytelen polgára elhatároztam a Félegyházi Hírlap szerkesztőségét átvenni — azon kivil, hogy oly barátok és ismerősök támogatására számitok, kik nem az érdemet tekintik, de kik jóindulattal és biztatással vannak csekély személyem iránt, — tettem azt főleg, azon indokból, hogy a közügy szolgálatában kötelezett adómat én is lerójjam. A Félegyházi Hírlap jelszava továbbra is: a közügy szolgálata. Függetlenül minden politikai — párt — és egyéni érdekektől, — tisztán a meggyőződés elvére alapítva. Nem mulaszthatom el azonban ugyanakkor, midőn azon igen tisztelt közügy barátokat, kik addig is őszinte jó akarattal kívánták a közügyeket szolgálni, s kik szintúgy önzetlenül, mint fáradságos munkásságukkal e lapot s ennek folytán a helyi társadalom érdekét támogatták ; annál inkább azoknak — kik e támogatásra hivatják — szíves közreműködésüket továbbra is kikérni, hogy így nehéz feladatomat csekélységemnek megkönynyítsék. Lapunkban a társadalom, irodalom és közügy érdekében tért nyitunk bárkinek, természetesen saját meggyőződésünk fentartásával Végül, midőn a lapban első ízben lehetek szerencsés a t. olvasó közönségnek boldog új évet kivánni, teszem azt nem csak a jó kivánat érzetével, hanem egy oly nemével a reménynek, mely nemcsak óhajt a jövőtől, de Hisz is benne. Mert a lap az, mely a nagy munkálatoknak, a nagy érdeklődéssel / *■ * ( 4,.í .. ’„.i. .. ’i . Uiiliutíl gébé kiható mozgalmaknak eredményét, új eszméket, és alkotásokat elsősorban kifejezésre juttatni hivatva van, s igy, csak megerősíti bennem a hitet, hogy nem leszek túlkövető, ha a közművelődés ezen egyik fő faktorát továbbra is az igen tisztelt közönség nagyrabecsült pártfogásába ajánlom: Szerelemhegyi Károly.