Félegyházi Hírlap, 1890 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-05 / 1. szám

VIII. évfolyam. Előfizetési tíjak : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések díjszabály szerint. 1. sz.. Megjelenik minden vasárnap. Félegyháza,január 5.1890 ICsrklók­i vttzsil : Banczay József könyvkereskedésében. Felelős szerkesztő: Szerelemhegyi Károly. Főmunkatárs: Szente József. A t. közönséghez. A Félegyházi Hírlap vezetésében az új év bekövetkeztével némi válto­zás áll be. T. barátom, az eddigi fele­lős szerkesztő, és én, a lap vezetésétől visszalépünk. Az én visszalépésem in­doka igen egyszerű. Az utóbbi időben már oly kevés befolyást gyakorolhat­tam a lapra, hogy szinte anachroniz­­m­­ussá vált lapvezérségemet fentartani. Azt csupán a régi szerkesztővel való hosszas megelőző egy­ü­ttműködésem tette érthetővé. Most azonban, midőn új szerkesztő veszi át­ a lap vezetését, semmi tekintetben sem akarnám befo­lyásolni azt az irányt, a­melyet ő kö­vetni akar. De sőt teljesen szabad ke­zet akarok neki engedni, egyének és pártok felett. Már­pedig kétségtelen, hogy az én nevemhez és egyéniségem­hez párttekintetek fűződnek s igy lap­­vezérségemnek fentartása önkéntele­nül pártszinezetet­ kölcsönözne a lapnak. Legyen városunk egyetlen lap­ja minden irányban független, szol­gálja a közjót párttekintet nélkül s igy nyerje meg minden arravaló té­nyezőnek osztatlan támogatását. — Mi­dőn azonban a lapvezérségtől vissza­lépek, nem kivánok a lappal szakítani, hanem mint közönségünk egyik tagja, azt időm és tehetségem szerint jövő­ben is támogatni óhajtom. Most pedig részemről is sok sze­rencsét kívánok a Félegyházi Hírlap új szerkesztőjének ! Dr. Holló Lajos: nem kell sokat hangsúlyozni, hogy egy vidéki lap szerkesztése mindig csupán áldozat, melyet a közérdekek­nek kötelességszerűen hozunk. Azt a terhet, melylyel a szerkesztés jár, kell, hogy a fiatalabb nemzedék vállról­­vállra vegye át. Én szívesen adom át azt társadalmunk egyik képzett fiatal tagjának, és meg vagyok róla győződ­ve, hogy a szerkesztéssel járó nehéz tisztet hivatottsággal és lelkességgel fogja betölteni. De még egy szempont van, a­me­lyet én is kiemelek. Szerkesztőségem nehéz pártküzdelmek idejére esik. A lefolyt erős küzdelmek és éles viszá­lyok talán a lapban is visszatü­kö­­öződtek, a­mi a lapnak némileg párt­színezetet kölcsönzött. Most már e té­ren is egészségesebb viszonyok kezde­nek uralkodni, a város közérdekeit egyaránt kívánjuk szolgálni mindany­­nyian, közreműködünk a közc­élok ér­dekében különböző pártok és külön­böző egyének. Közel elhatárolódni a poli­tika és a város közérdeke. Hogy ez a fej­lődési processus befejeztessék, a­melyre egy lapnak is bizonyára befolyása van, kell, hogy egy minden pártszínezettel ment sajtó álljon rendelkezésre, a­mely az erőket a szellemi küzdelmek terén le­hetőleg egyesítse. Ha az én vezetésem alatt volt némi pártszínezete a lapnak, szívesen hozom meg az áldozatot- hogy VM5SSZÍA) ofMl .mór -'/ni A ‘ —---*•*■--­segítsem. „Hét tél, hét nyár választja meg“ — szokták mondani — „a házas éle­tet“. Épen hét évet töltött el a kül­­ügyekkeli házas életében a Félegyházi Hírlap is, hadd derüljön fel hát a két év viharai után a békés egyetértés jó­tékony napja ! Midőn részemről búcsút veszek a szalyi sajtótól, azt én is csak szerkesz­tői minőségemben teszem, mert a t. új szerkesztő úr becses engedelmével rém mulasztom el, hogy a Félegyházi Hírlaphoz tollammal időnként el ne lá­­­­togassak. Végül nem mulaszthatom el an­­nak őszinte nyilvánítását sem, hogy szerkesztői működésemet — tudva és a­karva — a közérdekek java ellen nem r­ányitottam s a rendelkezésemre állott fegyvereket személyi szempontokból soha és senki ellen használni nem volt akaratom, és ha mégis netán ilyen vád konkrét illethetne, szabad legyen mentségül hivatkoznom nehéz szere­­pemre s arra a közös emberi gyar­lóságra, mely alól én sem képez- t­ettem kivételt. Ugyancsak ez al­kalommal, midőn az általam nagyra- becsült, olvasóközönségtől is bácsi­t ve­­szek, legyen szabad csekély személye­met szives emlékükbe,­­ s az újitott irányú Félegyh­ázi Hírlap minél szé­lesebb körbeni felkarolását jóakaratú ügyszeretetükbe ajánlanom. Ezek után átadva a szót és cse­­­­ekvést t. szerkesztő-utódomnak, mun­kájához erőt, kitartást és sikert oly igaz lélekkel kivánok, amily igazán közéletünk fellendítését eddig is óhaj­tottam s ezentúl is óhajtom. Fehér Antal: Én is búcsúzom. Búcsúzom 3 év­nek kellemes bár, de mégis terhes munkája után. A­ki a vidéki lapok szerkesztési viszonyait ismeri, annak T-Á-R-C-Z-A. ♦­ Voltam én­ is első legény. Voltam én, is első legény a faluban, De nem volt még szivem akkor ennyi búban.­­Vagyok most a falu rossza, legutolsó, Kedves nekem muzsikaszó, boros korsó. Bokrétát is kaptam én a kalapomra, Rózsa, szegfű csak úgy gyűlt mind egy halomra . Az a mi van, az a kicsi rozmaringszál Az is régen elhervadott kalapomnál. Fokosomnak diófából van a nyele . . . Rózsám megcsalt, nem törődöm én már vele. Tígy elmegyek, hirt se bállnak már felőlem, Az erdőben szegény legény lesz belőlem. Édes­apám, áldjon meg a Mindenható ! Nem leszek én szegény embert fosztogató, Nem is megyek én betyárnak az erdőbe, Megyek inkább, megyek inkább temetőbe. Kersék János. "**’©s**_ Herbert gr.gyémánt sín­. I. A fault évben azt írták róla az ösz­­szes lapok, hogy először van Magyarországon. Most, a múlt hetekben azt álliták, hogy másodszor tette látogatását hazánkban. Én azonban úgy tudom, hogy Herbert gróf,­­akit minden­ koronás fő s aki minden koronás főt ismer, nem­ másodszor, hanem m­ár harmadszor szerencsélteti a négy folyó hazáját látogatásával. Természetes, hogy a magas személy első látogatásáról igen kevesen tudnak va­lamit. Az első látogatásnak nem annyira po­litikai mini, inkább pikáns háttere van. Herbert gróf*akkortájt még csak nagy reményekre jogosító fiatal ember volt, bo­rotvált állat, örökös mosolygó ajkakkal s meleg szívvel. És inkább vasutazott fürdő­­zös-fü­rdőre, „vas“ atyja méltó boszúságára, csinos nők után, mintsem az európai egyen­súly föltételeit tanulmányozta volna. Feh­ér­ fogak, nevető szemek s kerek, puha vállak előbbrevaló dolgokként foglal­koztatták derült világa elméjét, mint poli­tikai diskurzusok, világesemények színpadra hozatala czéljából. Herbert grófnak eme homályos, első látogatásával kivánom az olvasót megismer­tetni. II. Erdélyi Marietta, a bájos operett-primadon­na, összekocczant a direktorával. Az ily össze­­koc­czanásoknak nem nagy jelentőséget tu­lajdonított sem a direktor, sem a társulat. De az utóbbi összekoc­czanásnál Marietta gyorsan pergő nyelvecskéjén kívül, majd hogy rózsás körmei is nem elegyedtek a vitába. Elvégre is Marietta elhagyta a társu­latot s­ hogy továbbra — saját szavai sze­rint — a direktorok" „zaklatásaitól“ megkí­mélte magát,a maga szervezett színtársulatot, s rövidesen a szabadkaiaknak csattogta Boc­caccio és Monola bohókás dalait. A „fessehe ,direktorin“ azonban egy szép nap harmatos reggelén bepakoltatok s ott hagyta összes díszleteivel és partitúráival a társulatot Szabadkán. Ő bizony nem fog mindennap garasoskodni, kasszát vizsgálni, gázsit s előleget osztogatni korhely kóris­táknak. Harmadnapra már Mehádia virágos parkján lebegett könnyű, elegáns toilett­­jében. Rövid idő alatt egész udvar keletkezett körülötte, ki a legföltűnöbb s legkedvesebb jelensége volt a fürdő közönségnek. Ez az udvar azonban csak mosolyában részesült a bájos leánynak. Pedig ez az ud­var magasabb vágyakkal rajongta körül a „fessehe direktorin11 ”. Már bizony az úgy van, hogy a plátói érzés szelídsége csapon­góvá buzdul, ha a szemek egy üde énekesnő pompás alakját sugározzák körül. Férjes úrasszonyokkal szemben lekü­zdi az ember a feltörő érzést. De színésznővel szemben nem vagyunk oly lelkiismeretesek. Uras lakásának drapperiás ajtói csu­pán akkor nyíltak meg, amikor az imádók összesége fölkereste az illatos szobákat. Eleven gondolata támadt. Két nap asztalosok és kárpitosok szü­­­netlenül munkálkodtak Marietta nagy sza­lonjába. S harmadnap a fürdő „haute soci­­ete“-je nagy meglepetésben részesült. Az inasok aranyszegély a lapon, finom női írás­sal meghívókat hordoztak szét egy művészi estélyre, melyben a fürdő „királynője“,leg­jobb szerepeiből egy-egy áriát s néhány csinos kuplét fog elcsattogni. Az „udvar“ a fürdő összes virágait meg­vásárolta. A vásárlók közt volt a fiatal Herbert gróf is, aki lázadó érzéssel hallgatta végig a csapongó dalokat. Herbert gróf az éjjelt ébren töltötte. Fejében tervek forrongtak és szivében lázas érzés csatázott. Másnap a hivatalos fogadási időt kissé megelőző időben küldte be névjegyét. A büszke céznn előtt bizony ma a ki­rályok ajtai is rendre megnyitnak ; e drappé­nak, a függönyök azonban nem libbentek két oldalt. Herbert gróf kénytelen volt „odább állani.“ Büszkeségét sértette ez az eljárás. Most már minden áron czélt akart érni. Nyakra főre udvarolt s fényes álmokat lo­pott a diva lelkébe a berlini császári szín­ház deszkáiról. Marietta ingadozott s mikor a gróf egy ékszer-üzlet remek gyémántjai­ és igaz gyöngysorára hívta föl figyelmét: a jégburok meg lett törve. A diva mosolygott. Pompás fogsora a Herbert gróf szemei előtt villogott. A gyors elhatározás egy hirtelen főrántásával egé­szen közel vitte a grófhoz bájos arczát Kalapjának széles pereme oda ütődött a lá­zas ur ajkához. — Kedves gróf, elvihetem e gyémán­tokat s e gyöngysort? • • Herbert gróf , szemei diadalmasan esil- Pár szó a t. olvasókhoz! Midőn több oldalról tett m­egtisz­­telő felszólítás folytán, mint városunk egyik igénytelen polgára elhatároztam a Félegyházi Hírlap szerkesztőségét át­venni — azon kivil, hogy oly bará­tok és ismerősök támogatására számi­tok, kik nem az érdemet tekintik, de kik jóindulattal és biztatással vannak csekély személyem­ iránt, — tettem azt főleg, azon indokból, hogy a köz­ügy szolgálatában kötelezett adómat én is lerójjam­. A Félegyh­ázi Hírlap jelszava to­vábbra is: a közügy szolgálata. Füg­getlenül minden politikai — párt — és egyéni érdekektől, — tisztán a meg­győződés elvére alapítva. Nem mulaszthatom el azonban ugyanakkor, midőn azon igen tisztelt közügy barátokat, kik addig is őszinte jó akarattal kívánták a közügyeket szolgálni, s kik szintúgy önzetlenül, mint fáradságos munkásságukkal e lapot s ennek folytán a helyi társa­dalom érdekét támogatták ; annál in­kább azoknak — kik e támogatásra h­iva­tják — szíves közreműködésüket továbbra is kikérni, hogy így nehéz feladatomat csekélységemnek megköny­­nyítsék. Lapunkban a társadalom, irodal­­om és közügy érdekében tért nyitunk bárkinek, természetesen saját meggyő­ződésünk fen­tartásával Végül, midőn a lapban első ízben lehetek szerencsés a t. olvasó közön­ségnek boldog új­ évet kivánni, teszem azt nem csak a jó kivánat érzetével, hanem egy oly nemével a reménynek, mely nemcsak óhajt a jövőtől, de Hisz is benne. Mert a lap az, mely a nagy munkálatoknak, a nagy érdeklődéssel / *■ * ( 4,.í .. ’„.i. .. ’i . Uiiliutíl gébé kiható mozgalmaknak eredmé­nyét, új eszméket, és alkotásokat első­sorban kifejezésre juttatni hivatva van, s igy, csak megerősíti bennem a hitet, hogy nem leszek túlkövető, ha a köz­művelődés ezen egyik fő faktorát to­vábbra is az igen tisztelt közönség nagyrabecsült pártfogásába ajánlom: Szerelemhegyi Károly.

Next