Félegyházi Hírlap, 1892 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
X. évfolyam. "7. *asiv*f. Félegyháza, február 14. 1892. Előfizetési ár: Egész évre 5 fit, félévre 2 fit 50 kr., negyedévre 1 fit 25 kr. Hirdetések díjszabály szerint. felelős szerkesztő: Incze Béla. — Megjelenik minden vasárnap. Kiadóhivatal : Banczay József könyvkereskedésében. (Heinrich György-féle házban.) Főmunkatárs : Szűcs Gyula. Midőn a „Félegyházi Hirlap“ szerkesztőségi tisztét a közügynek e téren szerény tehetségem szerint, de kötelességszerűen szolgálatába állva átveszem, iránytam e lap szerkesztésében csupán a városnak anyagi és szellemi téren való haladása és fejlődése. Munkálkodásomban, a lap vezetésében, minden irányban a teljes függetlenség, pártatlanság útját követendőm és a feltétlen igazságszeretet lehet csak a „Félegyházi Hírlap“ szelleme és iránya minden téren. Bízom abban, hogy a mindnyájunkat kötelező hazafias munkálkodásban találkozni fogok az ügybarátok támogatásával, hogy a közügyek előrevitelén együtt munkálva, minél teljesebben és igazabban megfelelhessen lapunk hivatásának , a köz és társadalmi élet felvirágoztatásának. Evvel a reménynyel, evvel a bizalommal lépek a t. közönség elé, magamat a t. közönség becses jó indulatába ajánlva Ki-Félegyháza, 1892. február 12. INCZE BÉLA: Midőn e lap kötelékébe a múlt évben beléptem, munkálkodásaimban törekvéseim czélja mindaz lehetett vala, mely a nyilvánosság ilyetén orgánumának szükségképen kell, hogy vezérfonala legyen ; a közjó, a haladás, a művelődés, a város fejlődésének előmozdulása, érdekeinek megóvása s a közönség igényeinek minden tekintetben való kielégítése. Ez alkalomból, hogy e lap vezetésében személy változás történik s midőn kötelességemnek ismerem azt kijelenteni, hogy csekély erőmmel a lap kötelékében továbbra is munkálkodni fogok , egyszersmind szükségesnek tartom a magam részéről is a fenti cikkben preczizirozott irányelvekkel való szolidaritásomat nyilvánítani. K.-Félegyháza, 1892. február 12. SZŰCS GYULA TÁRCZA Szeretem éli ,a szenvedést . .Szeretem én a szenvedést, a bút, A boldogsághoz szenvedés az út. Minél nagyobb kínokkal jár a seb, A gyógyulás csak annál édesebb. Szeretem én a szenvedést, a bút . . . Erős a lélek, mely szenvedni tud, Nem görnyed porba, mint a gyönge nád, Lelkéről visszapattan a gyanú, a vád, Nem ismeri még az az életet, Kit soh’sem ért be, soh’sem szenvedett; Annak a szive, mint a jég, hideg, Nem tud örülni lelke semminek. A csupa kéj magába keserű, Ború után édesebb a derű . . . A boldogsághoz szenvedés az itt. Szeretem én a szenvedést, a bút. KERSÉK JÁNOS Iskolaszékünkről. Most midőn nemcsak hazánkban indult meg egy hatalmas áramlat közoktatásügyünk reformja érdekében de a czivilizáczió élén haladó Németország is reformálja a német iskolatörvényt, midőn mindinkább kezdi belátni minden állam sürgős szükségét a gyors és üdvös változtatásoknak e téren, hogy a régen hirdetett ige : „a műveltség szabadság“ testté váljék : nem tartjuk helyén kívülinek pár szóval megemlékezni azon testületről, mely városunkban, a közoktatás oly nagy fontosságú ágának, a népnevelésnek kormányzatát és felügyeletét birja és gyakorolja. E testület iskolaszékünk. Iskolaszékünk, lejárván három évre szóló mandátuma, beadta lemondását a képviselő testületnél s ma vagy holnap ki lesz tűzve a közgyűlés tárgyaként az uj iskolaszék megalakítása. Városunk egyetlen polgára előtt sem lehet közömbös, kik és hogyan vezetik a népnevelésre szolgáló iskolák ügyét. A lejárt mandátumú iskolaszék oly sok szép és üdvös dolgot vívott ki úgy az iskolák szaporítása, mint azok administrációja körül, hogy csak a feltétlen dicséret lehet méltó bírálata működésének. Igen kívánatos és szükséges tehát, hogy az újonnan választandó iskolaszék is magában foglalja a régi zömét. Fontolóra kell vennünk másrészt azt is, hogy az iskolaszéknek jövő feladata, a megkezdett munkának tovább folytatása , a népiskolák teljes fölszerelése és a tanítás egyöntetűvé tétele kell hogy legyen. E czélból, bármiét alakuljon is meg az új iskolaszék, szükségessé válik az e téren gyakorlati szakképzettséggel bíró erőknek megfelelő arányban való bevitele az iskolaszékbe. Városunk vezérférfiairól tudjuk hogy egyedüli czéljuk és törekvésük a népet boldoggá és szabaddá tenni. E törekvés csak a jó népoktatás megteremtésén épülhet fel. Ismerve városunk polgárainak hazafias lelkesedését, melylyel a tanügyet felkarolják, bizó szemmel tekinthetünk annak fejlődése és haladása ite. Ám a lelkesedés nem nélkülözheti alkotó munkájában egy pillanatra sem a szakismeretet. Ennek megfontolására hívjuk fel most midőn a megvetett alapokon tovább kell építeni, midőn a gyökeresedni kezdő tanügyi intézmények lombosodni kezdenek, városunk vezetőit és nemesen gondolkodó polgárait hogy kövessenek el minden lehetőt az iskolaszék helyes és czéltudatos megalakítására. megszívlelendő az a gondolkozás, melynek a szomszéd város egyik politikai s nem éppen ellenzéki lapja a régen vajúdó Szolnok Félegyházi vonal kiépítése iránt kifejezést ad. Reprodukáljuk itt az említett lap („Kecskeméti Lapok“) cikkének azon paszszusát, mely különösen Félegyházát érinti. Mint tudva van Pest-Pilis Solt-Kis-Kun megye oly óriási terület, amelynek kormányzása megfelelő nehézségekkel jár s már nem egyszer merült fel a kényszerítő gondolat : e bajon a felosztás elve alapján segíteni kell. A szétdarabolt terület alsó feléből alakítandó megye székhelye valószínűleg Kecskemét lesz. • S Ámde Kecskeméttől nem nagy távolságra szinte vannak városok, amelyek — bár fejletlenebbek — valószínűleg versenyezni fognak a megye székhelyévé léteiért. Ehez elvitathatatlan joguk van. Nekünk azonban arra kell törekednünk, hogy a székhely kijelölésekor minden tekintetben előnyös helyzetben legyen Kecskemét, mely a döntő körök egy pillanatnyi habozását se engedje meg. Intelligenciánk nagy, városi intézményeink jól indultak, csak vasúti ügyünk kíván még fejlesztést. Kecskemétet vasúti csomóponttá kellene tenni, hogy :minden irányban megközelíthető legyen s aki. megyeszékhely minden kellékével bir.izonyos, hogy ezen feladat megoldása nehéz, de ami nehéz, nem okvetetlenül megoldhatatlan. A Szolnok-Félegyházi vonal kiépítése megakadt. A közbirtokosság a kért 30.000 frtot megtagadta. Adjon Kecskemét 60 ezer frtot, s mondja senki, hogy ez tékozlás lenne. Az ilyen kiadást jó befektetésnek nevezzük. Azután most, midőn a homokok beültetése napirenden van, a Kecskemét és Fülöpszállás vagy Kecskemét és Kis-Kőrös közötti homokterületeket értékesíteni lehetne a keresztül vezetett vasúttal. Sőt a Tiszától tervezett szárnyvonal ügyét is újra fel kellene venni. Kecskemét sokat veszített a vasutak által.. Szeget-Szeggel ! Most vasutak építésével kellene a veszte- séget lehetőleg helyre hozni. Nem lehet tagadni, ez ügyben sok ajtót kell megkopogtatni, de, ha a Kecskemét város ügyeinek vezetésére hivatottak lépéseket tesznek, a talajt előkészítik s nem lankadó kitartással buzgólkodnak, törekvésüket bizonyosan siker koro,názza s ebben a sikerben városunk felvirágzásának csirája, jövőjének biztositéka rejlik. ..y. ezres bankó. — A „Félegyházi Hírlap“ eredeti tárczája. — Van szerencsém bemutatni Sódor Péter uramat a baranyai parasztok egyikét, aki a többi baranyai czivissel mindenben tökéletesen megegyez, t. i. körszakáll visel, okosabbnak tartja magát a tanitójánál, papjánál, kik szerinte csak könyvből tudnak valamit s akiket úgy néz mindha cselédei volnának, mert azokat is csak ő tartja épúgy mint a kanászt, csőszt, csordást. Szerinte minden könyv csak azért lát napvilágot, hogy a szerkesztője élhessen. Hanem a bibliát gyakran olvassa, de nem azért mivel talán istenfélő, kegyes ember volna, hanem, hogy hol tudna egy oly passzusra akadni, a mely az örök fejébe sehogyan se fér bele; ezt aztán nagy ludákosan czáfolgatja. Rónán könyvét olvasta mindegyik. A papi, orvosi, csillagászati tudomány előtte merő bolondság. És bolond az a ki azt mondja, hogy a föld forog, mert akkor nem volna ma ott az ő pinczéje, a hol tegnap volt ; meg aztán ha forogna a föld, akkor a kútból kidőlne a viz. Egyedül a földmivesnek van előtte becsülete, mert az tartja az urakat, akik csak arra valók, hogy szegény embert nyúzzák. — Semmiért se haragszik meg jobban, mint ha parasztnak mondják ; ő nem paraszt, ő polgár. Szeret nagy lakodalmat csapni, mely alkalomból a legszegényebb is marhát vág, ha kölcsön kéri is rá a pénzt. .Pedig milyen irónikus dolog az i kontóra tánczolni. Egyébiránt ha pénze nincs, szidja a császárt, aki nem csináltat annyi bankót, hogy jutna belőle elég mindenkinek. Éppen most is azon van megakadva Sódor Péter uram, hogy nincs pénze, pedig a házát kellene javíttatni, mert már a szomszéd udvarában gerendákkal van megtámasztva a fala. Kölcsön kellene venni, de már rá van táblázva a házra is, földre is, meg a szőlőre is egy-egy csomó adósság. Másként nem lehet pénzhez jutnia, mintha a két csikót eladja, pedig inkább a két vényekén szeretne túladni, úgyis kinyelők az élet, de azokért legfölebb 30 forintot kapna, holott a két csikóért legkevesebb 200 frt üti a markát. Tehát elhatározta, hogy a legközelebbi pécsi vásáron eladja s őszszel kijavíttatja házát, mert utóbb is elszédül." A vásár előtt való napon kitisztítja szépen a két csikót s azt mondja az aszszonynak, hogy a Pali gyereket még ma este vigye el az öreganyjához, mert holnap, korán indulnak Pécsre. Reggel a két vényebe be volt fogva,’ a két csikó pedig a saroglyához kötve. És elindulának. És el is jutának Pécsre. Elhelyezkedtek a vásárban és várták a jó szerencsét. Mig kend a lovakat árulja, addig ék bemegyek a városba vásárolni egyet-mást, mond az asszony, oda ne adja kend a" csikókat 200 frton alul! Amint a piaczon ment az asszony keresztül , egy bugyellárist talált; hirtelen körülnéz, hogy nem látja ő valaki, kendőjét ráejti, ezzel együtt felveszi és gyorsan kebelébe rejti. Nem sokat törődött most már a bevásárlandókkal, hanem sietett a jól ismert Bagoly kocsmába s ott dobogó szívvel - reszkető kezekkel nyírja fel a lengyellárist. Halálra sápadt midőn meglátott benne egy szeres bankót. Sietve hagyta ott a kocsmát s törtetett ki az urához, a ki már javában alkudozott egy tolnamegyei némettel. Fogjon kend azonnal és menjünk/ mond az asszony. Sódor uram rábámul az asszonyra. Kecskemét és a Szolnok Félegyházi vonal. Bennünket közvetlenül érint s ránk nézve e nagyon érdekes és mindenesetre _ - * "!“V A'-'-t Közgyűlés. febr. 9-én. Félegyháza város képviselő testület a folyó hó 9 én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgya azon indítvány tárgyalása volt, hogy a városháza gyűlésterme a