Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1908 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
• A legkisebb A szegeket vettük alapul számításiunkhoz. Miután a városnak a városháza felépítésére felvett 600,000 koronás amortizációs kölcsöne ö°/6-os sincs, így tehát a város közönsége alighogy reá fizetne az építkezésre, de abból idővel, eltekintve attól, hogy az összes hivatalok egy helyen lennének elhelyezhetők s a város nemcsak a piacteret, de a Kossuth utca értékét is rendkívül emelné, a Kiskun Múzeumnak pedig — mely nemsokára államsegélyes lesz, — megfelelő helyiséget adna, anyagi haszna is lenne. Még pedig évek múlva nagyon is szép haszna lenne belőle. A törlesztéses kölcsön visszafizetése után az egész új városházához majdnem ingyen jutna a város közönsége , az maga magát törlesztette le. S mily jövedelmi forrása lenne az a városnak a kölcsön visszafizetése után. 50 év után még egyszer annyi jövedelmet hozna, mint ma. S nem is értjük a városi képviselőtestület tagjai egy részének aggályait, amikor az építkezést minden áron meg akarják akasztani. Azt se értjük, hogy a súlyos pénzügyi helyzetre való tekintet miatt akarják ezt elhalasztani, hisz a városháza építésére meg kell hogy legyen a pénz, leszámítva a tervrajzra s pályázatokra kiadott összegeket. Ezenösszegeken azonban némileg pótolhatta az építésre felvett összeg takarékpénztári kamata. Fel kell az új városházát soron kívül építenünk, addig, míg az építési viszonyok még nehezebbek nem lesznek, mert ahány napot késünk az építéssel, annyi 100 koronákat dobunk el magunktól. Ezt pedig egy gondolkozni tudó takarékos gazda se teheti meg. Amiből a városnak hasznot, jövedelmet lehet szerezni, azt vétkes könnyelműséggel nem szabad magunktól eldobni. Az új városháza felépítésének napját pedig szorongó szívvel várjuk s meg vagyunk győződve arról, hogy azt másképpen helyesen s a város közönségére nézve kedvezően megoldani nem lehet. Uzsorások végnapjai. Keveset ismerünk ilyet, mégis igen, sokan vannak, kik az undok uzsoraságból élnek, de nemcsak élnek belőle, hanem vagyont gyűjtenek piszkos foglalkozásuk után. Sokan vannak, kik a piszkos uzsora áldozatául esnek. Legtöbben azonban nem tesznek följelentést sem kiszipolyozójuk ellen, mert nem akarják nevüket regháromtatni. Nincs tehát más hátra számukra, mint fizetni addig, míg a tönk szélére nem jutnak. Az uzsorások pedig folytatják üzemeiket a végtelenségig, mert ha olykor a törvény kezébe kerülnek is, csak enyhe büntetésben van részük. Az új uzsoratörvény azonban nagyobb szigorral törekszik korlátozni a lelketlen üzelmeket. A törvénytervezet szerint az uzsorást a legenyhébben is félévi börtönbüntetéssel s pénzbírsággal csak rendkívüli esetben sújtja. Az uzsoráskodás sokkal mélyebben gyökerezett meg a magyar társadalomban, semhogy azt könnyű szerrel ki lehetne egy csapásra irtani. Éppen azért, a tizenkettedik órában jön, ha ugyan jön, az uzsoratörvény, mely nem becézi az undok bűnöst, hanem méltó büntetéssel sújtja. A szegény kölcsönre szorulókat védelembe fogja ez részesíteni, mert nem lesznek a közeljövőben kitéve az uzsorával foglalkozó önkényének. Pi kellett volna ez, de jobb most, mint a " elvi jelentőségű döntések. Egyes konkrét esetekből kifolyólag a Kúria legújabban a következő elvi jelentőségű döntéseket hozta : A részvénytársaság igazgatóságának és felügyelő bizottságának tagjai a bíróság által a mandátum lejárta után nem kötelezhetők tisztükből folyó cselekményekre. Aki az alakuló közgyűlésen, mely a társaság megalakulását egyhangúlag elhatározta, résztvett, nem kifogásolhatja saját részvény aláírását azon az alapon, hoogy a jegyzett részvények névértékének 10 százalékát az aláíráskor be nem fizette. — Valamely későbbi alapszabály változtatás csak úgy hat ki a szövetkezetbe előbb belépett tagra, ha annak tartalmát ismerte s teljesítette tovább a befizetéseket. — A takarékpénztár alkalmazottaira, amenyiben akár állandóan, akár ideiglenesen kisegítőképpen vagy átmenetileg, oly fizetéssel vannak alkalmazva, amely évenkint 2400 koronánál, illetve 8 koronánál nem több, az 1907 : XIX. bikk vonatkozó rendelkezései alkalmazást nyernek, tekintet nélkül arra, hogy a takarékpénztár alkalmazottai betegség esetén fizetésüket legalább húsz héten át élvezik e vagy sem. Két elvi határozat a bortörvényhez. A belügyminiszter a napokban két érdekes elvi jelentőségű határozatot hozott a bortörvény ,illetőleg : I. A borseprőhöz víz, vagy más anyag hozzáadása tilos még az esetben is, ha az így előállított mesterséges bort az illető más célra akarja használni. —II. Oly esetben, amidőn gyanúsnak talált boros hordókat összekevernek és tartalmukat mesterséges bornak nyilvánítják az összes bormennyiség denaturálása elrendelendő. TÁRJA Éjszaka. Bent a szobában sötét volt ; a fényesre vénült faasztalon egy üres pintesüveg, meg egy régi sótarló szomorkodott az ablakon behulló holdfényén. A hegyről alárohanó jeges szél összeverte az erdő didergő vázát s meg megzörrentette a szivárványos ablakot. A konyhában valami ernyőtlen petróleum lámpa állt a tűzhely párkányán és lobogva küzködött a fekete éjszakával. Nyomorúságos világánál két szomorú, elcsigázott ember nézte bágyadtan a falon zakatoló ócska órát. A férfi az ágy szélén ült mozdulatlanul, az asszony az asztal mellett állt és nagyokat sóhajtott. Ez a fáradt, csüggedt emberpár ma ülte az ezüstlakodalmát. Azét voltak még ébren és várták, hogy az óra elüsse a tizet. ... A szél sikoltozásán és az óra fáradt zörgésén kívül nem kelt hang sehol. Sürü, nehéz csönd ült mindenfelé. Egy vagy két perc hiányzott még a tízből. Akkor az ablakon koppanás hallatszott. Egy, Szsáfiújra egy. A 10%, tolt ember egymásra nézett. Az asszírog Mfaro arca megrándult, de nem nézett az ablakra, hanem a férjére. Az ember pedig vissza rá mozdulatlanul, merőn. Az üveg újra megzörrent. Arra az ember felkelt, néhány lépést tett az ablak felé és halkan azt mondta : Valaki van ott kint! Benézett az éjszaka koromsötét szemébe és halkan megszólalt újra. — Valaki áll az ablaknál . . . Megint kopogtat. Háromszor, négyszer, ötször. Az asszony is kinézett. — Nyisd ki az ajtót — mondta csendesen. Uniforma fiatal ember lépett be. Az asszony magasra tartotta a lámpát és belenézett a jövevény arcába. Látta, hogy bajusza, meg a szakálla csonttá fagyott. — Messziről jön az ur ? . . . — kérdezte az ember gyanakodva. — Messziről . . . Zircről. Eltévedtem . . . felelt a jövevény s körülnézett. — Tekintetével az asszony arcát keresve, fürkészve. De hiába, mert a lámpa bádog ellenzője árnyékot vetett rá. — Hová tart az úr ? Merrel? — kérdezte tovább az ember. — Tovább, le Veszprémig. — mondta mosolyogva az, aki belépett — Hajnalig itt maradok, ha szabad ... ott kint megfagynék reggelig . . . Majd hálás leszek érte . . . Vagy talán akár mindjárt ! — tette hozzá, kigombolta kabátját, fagyos kezével kínosan, nehezen elővette az erszényét és két szép új ezüst forintost tett az asztalra. Oh, óh, tessék beljebb kerülni! mondta az asszony és letette a lámpát. Az ember pedig bereteszelte az ajtót és a fali szekrényhez lépett. Mielőtt kinyitotta az ajtaját, feleségére tekintett, de az asszony megelőzte és nyájasan azt mondta a jövevénynek: Akad ennivaló is, ha az úr . . Azzal kivett a szekrényből valami maradékot, és a tányért odatette a jövevény elé. Az idegen leült és eleinte csűrte-csavarta a dolgot, de aztán evett, gyorsan, éhesen, amíg a maradékban tartott. A lámpa vörös világa oda hullott az arcára. A fáradt, elernyedt emberpár pedig amelyik ma ülte az ezüstlakodalmát, ott állt az asztal mellett és hallgatott. Az asszony a jövevényt nézte. Az ember meg az asszonyát. Ott kint nagyokat sikoltott a szél. Dankáék megint ott kint ültek a konyhában. Az ember ott ült újra az ágyon, az asszony az asztal mellett állt. De most nem az órát nézték, hanem a szennyes, kitaposott padlót. IML,4tel Vesszősi József ban a legolcsóbb árban FÍILEGYHÁZI HÍRLAP egyesült FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ 1908 január 5. A Vörös kereszt egyesület kettős jubileuma. Impozáns szép ünnepély keretében ülte meg f. hó 2- án a Vörös kereszt egyesület helybeli fiókja fennállásának és Váradi Zsigmondné elnöknő negyedszázados működését. A kettős ünnepen az egyesületnek rajongó tisztelete nyilatkozott, meg az elnöknő iránt, ki elismerésre méltó sikerrel fáradozik az egyesület vezetésén és fejlesztésén. A jubileum diszüléssel kezdődött. A vírus közgyűlési természtete volt örmeple közönséggel. Ott voltak a városi hatóságok, egyház, iskolák, egyletek képviselői és sok nagyszámú elegáns hölgyközönség. Az ünnepély következőleg folyt le . A Hymnus eléneklése után, melyet a helybeli Daloskor énekelt el nagy precizitással, Sebők Lajosné polg. isk. tanítónő szép beszéddel üdvözölte a jubiláló elnöknőt. Feuer Sándor egyi. titkár az egyesület