Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1908 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

• A legkisebb A szegeket vettük alapul számításiun­k­hoz. Miután a városnak a város­háza felépítésére felvett 600,000 koronás amortizációs kölcsöne ö°/6-os sincs, íg­y tehát a város közönsége alighogy reá fizetne az építkezésre, de abból idővel, el­tekintve attól, hogy az összes hi­vatalok egy helyen lennének el­helyezhetők s a város nemcsak a piac­teret, de a Kossuth­ utca ér­tékét is rendkívül emelné, a Kis­kun Múzeumnak pedig — mely nemsokára államsegélyes lesz, — megfelelő helyiséget adna, anyagi haszna is lenne. Még pedig évek múlva nagyon is szép haszna lenne belőle. A törlesztéses kölcsön vissza­fizetése után az egész új városhá­zához majdnem ingyen jutna a város közönsége , az maga magát törlesztette le. S mily jövedelmi forrása lenne az a városnak a kölcsön visszafizetése után. 50 év után még egyszer annyi jöve­delmet hozna, mint ma. S nem is értjük a városi képviselő­­testület tagjai egy részének ag­gályait, amikor az építkezést minden áron meg akarják akasztani. Azt se értjük, hogy a súlyos pénzügyi helyzetre való te­kintet miatt akarják ezt elhalasz­tani, hisz a városháza építésére meg kell hogy legyen a pénz, leszámítva a tervrajzra s pályá­zatokra kiadott összegeket. Ezen­­összegeken azonban némileg pó­tolhatta az építésre felvett összeg takarékpénztári kamata. Fel kell az új városházát soron kívül építenünk, addig, m­íg az építési viszonyok még nehe­zebbek nem lesznek, mert ahány napot késünk az építéssel, annyi 100 koronákat dobunk el magunk­tól. Ezt pedig egy gondolkozni tudó takarékos gazda se teheti meg. Amiből a városnak hasznot, jövedelmet lehet szerezni, azt vét­kes könnyelműséggel nem szabad magunktól eldobni. Az új városháza felépítésének napját pedig szorongó szívvel várjuk s meg vagyunk győződve arról, hogy azt másképpen helye­sen s a város közönségére nézve kedvezően megoldani nem lehet. Uzsorások végnapjai. Keveset ismerünk ilyet, mégis igen, sokan vannak, kik az undok uzsoraságból élnek, de nemcsak élnek belőle, hanem vagyont gyűjtenek piszkos foglalkozásuk után. Sokan vannak, kik a piszkos uzsora áldozatául esnek. Legtöbben azonban nem tesznek följelen­tést sem kiszipolyozójuk ellen, mert nem akarják nevüket r­egháromtatni. Nincs tehát más hátra számukra, mint fizetni addig, míg a tönk szélére nem jutnak. Az uzsorások pedig folytatják üzemeiket a végtelenségig, mert ha olykor a törvény kezébe kerülnek is, csak enyhe büntetés­ben van részük. Az új uzsora­törvény azonban nagyobb szigorral törekszik kor­látozni a lelketlen üzelmeket. A törvény­tervezet szerint az uzsorást a legenyhéb­ben is félévi börtönbüntetéssel s pénzbír­sággal csak rendkívüli esetben sújtja. Az uzsoráskodás sokkal mélyebben gyökere­zett meg a magyar társadalomban, sem­hogy azt könnyű szerrel ki lehetne egy csapásra irtani. Éppen azért, a tizenket­tedik órában jön, ha ugyan jön, az uzsora­törvény, mely nem becézi az undok bű­nöst, hanem méltó büntetéssel sújtja. A szegény kölcsönre szorulókat védelembe fogja ez részesíteni, mert nem lesznek a közeljövőben kitéve az uzsorával foglal­kozó önkényének. P­i kellett volna ez, de jobb most, mint a " elvi jelentőségű döntések. Egyes kon­krét­ esetekből kifolyólag a Kúria legújab­ban a következő elvi jelentőségű döntése­ket hozta : A részvénytársaság igazgató­ságának és felügyelő bizottságának tagjai a bíróság által a mandátum lejárta után nem kötelezhetők tisztükből folyó cselek­ményekre.­­ Aki az alakuló közgyűlésen, mely a társaság megalakulását egyhangú­lag elhatározta, résztvett, nem kifogásol­hatja saját rész­vény aláírását azon az ala­pon, hoogy a jegyzett részvények né­vérté­kének 10 százalékát az­ aláíráskor be nem fizette. — Valamely későbbi alapszabály változtatás csak úgy hat ki a szövetke­zetbe előbb belépett tagra, ha annak tar­talmát ismerte s teljesítette tovább a be­fizetéseket. —­ A takarékpénztár alkalma­zottaira, amenyiben akár állandóan, akár ideiglenesen kisegítőképpen vagy átmene­tileg, oly fizetéssel vannak alkalmazva, amely évenkint 2400 koronánál, illetve 8 koronánál nem több, az 1907 : XIX. b­ikk vonatkozó rendelkezései alkalmazást nyer­nek, tekintet nélkül arra, hogy a takarék­­pénztár alkalmazottai betegség esetén fizetésüket legalább húsz héten át élvezik e vagy sem. Két elvi határozat a bortörvényhez. A belügyminiszter a napokban két érdekes elvi jelentőségű határozatot hozott a bor­törvény­­ ,illetőleg : I. A borseprőhöz víz, vagy más anyag hozzáadása tilos még az esetben is, ha az így előállított mes­terséges bort az illető más célra akarja használni. —II. Oly esetben, amidőn gya­núsnak talált boros hordókat összekever­nek és tartalmukat mesterséges bornak nyilvánítják az összes borm­ennyiség de­­naturálása elrendelendő. TÁRJ­A Éjszaka. Bent a szobában sötét volt ; a fényesre vénült faasztalon egy üres pintesüveg, meg egy régi sótarló szomorkodott az ab­lakon behulló holdfényén. A hegyről alárohanó jeges szél össze­verte az erdő didergő vázát s meg meg­zörrentette a szivárványos ablakot. A konyhában valami ernyőtlen pet­róleum lámpa állt a tűzhely párkányán és lobogva küzködött a fekete éjszakával. Nyomorúságos világánál két szomorú, elcsi­gázott ember nézte bágyadtan a falon zakatoló ócska órát. A férfi az ágy szélén ült mozdulatlanul, az asszony az asztal mellett állt és nagyokat sóhajtott. Ez a fáradt, csüggedt emberpár ma ülte az ezüstlakodalmát. Azét voltak még ébren és várták, hogy az óra elüsse a tizet. ... A szél sikoltozásán és az óra fáradt zörgésén kívül nem kelt hang se­hol. Sürü, nehéz csönd ült mindenfelé. Egy vagy két perc hiányzott még a tízből. Akkor az ablakon koppanás hallat­szott. Egy, Szsáfi­­újra egy. A 10%­, tolt ember egymásra nézett. Az asszírog Mfaro arca megrándult, de nem nézett az ablakra, hanem a férjére. Az ember pedig vissza rá mozdulatlanul, merőn. Az üveg újra megzörrent. Arra az ember felkelt, néhány lépést tett az ablak felé és halkan azt mondta : Valaki van ott kint! Benézett az éjszaka koromsötét sze­mébe és halkan megszólalt újra. — Valaki áll az ablaknál . . . Megint kopogtat. Háromszor, négy­szer, ötször. Az asszony is kinézett. — Nyisd ki az ajtót — mondta csendesen. Uniforma fiatal ember lépett be. Az asszony magasra tartotta a lám­pát és belenézett a jövevény arcába. Látta, hogy bajusza, meg a szakálla csonttá fa­gyott. — Messziről jön az ur ? . . . — kér­dezte az ember gyanakodva. — Messziről . . . Zircről. Eltévedtem . . . felelt a jövevény s körülnézett. — Tekintetével az asszony arcát keresve, für­készve. De hiába, mert a lámpa bádog ellenzője árnyékot vetett rá. — Hová tart az úr ? Merrel? — kér­dezte tovább az ember. — Tovább, le Veszprémig. — mondta mosolyogva az, aki belépett — Hajnalig itt maradok, ha szabad ... ott kint megfagynék reggelig . . . Majd hálás leszek érte . . . Vagy talán akár mindjárt ! — tette hozzá, kigombolta kabátját, fagyos kezé­vel kínosan, nehezen elő­vette az erszé­nyét és két szép új ezüst forintost tett az asztalra. Oh, óh, tessék beljebb kerülni! mondta az asszony és letette a lámpát. Az ember pedig bereteszelte­ az ajtót és a fali szekrényhez lépett. Mielőtt kinyitotta az ajtaját, feleségére tekintett, de az asszony megelőzte és nyájasan azt mondta a jöve­vénynek: Akad ennivaló is, ha az úr . . Azzal kivett a szekrényből valami maradékot, és a tányért odatette a jöve­vény elé. Az idegen leült és eleinte csűrte-csa­varta a dolgot, de aztán evett, gyorsan, éhesen, amíg a maradékban tartott. A lámpa vörös világa oda hullott az arcára. A fáradt, elernyedt emberpár pedig amelyik ma ülte az ezüstlakodalmát, ott állt az asztal mellett és hallgatott. Az asszony a jövevényt nézte. Az ember meg az asszonyát. Ott kint nagyo­kat sikoltott a szél. Dankáék megint ott kint ültek a kony­hában. Az ember ott ült újra az ágyon, az asszony az asztal mellett állt. De most nem az órát nézték, hanem a szennyes, kitaposott padlót. IML,4tel­ Vesszősi József ban a legolcsóbb árban FÍILEGYHÁZI HÍRLAP egyesült FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ 1908 január 5. A Vörös kereszt egyesület kettős jubileuma. Impozáns szép ünnepély keretében ülte meg f. hó 2- án a Vörös kereszt egyesület helybeli fiókja fennállásának és Váradi Zsigm­ondné elnöknő negyedszá­zados működését. A kettős ünnepen az egyesületnek rajongó tisztelete nyilatko­zott, meg az elnöknő iránt, ki elismerésre méltó sikerrel fáradozik az egyesület ve­zetésén és fejlesztésén. A jubileum diszüléssel kezdődött. A vírus közgyű­lési természtete volt örmeple közönséggel. Ott voltak a városi ható­ságok, egyház, iskolák, egyletek képvise­lői és sok nagyszámú elegáns hölgykö­zönség. Az ünnepély következőleg folyt le . A Hymnus eléneklése után, melyet a helybeli Daloskor énekelt el nagy preci­zitással, Sebők Lajosné polg. isk. tanítónő szép beszéddel üdvözölte a jubiláló elnöknőt. Feuer Sándor egyi. titkár az egyesület

Next