Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1919 (37. évfolyam, 1-41. szám)

1919-01-05 / 1. szám

XXXVII—XXV. évfolyam 1JL v* | Kiskunfélegyháza. 1919. január 5. I. Szám. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP r .B . ■■■ hirdetéseket Vessző*!József | Szerkesztoseg: Kéziratokat nem adunk Felelős &­rkesztö: nyomdája vesz fel. I 1 Dr. FARKAS PÁL Irodája * Holló Lajos­ utca 1. sz. vissza. MÁCSAY KÁROLY Megjelenik minden vasárnap reggel. Előfizetési k­: Egy évre . IQ’— K Fél évre . 5 — K Negyed évre 2".Q K Egy m­ ára 0 FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ Beköszöntő. Amidőn a mai számmal először lépünk, mint e lap szerkesztői, az olvasó közönség elé, érezzük, hogy nehéz feladatra vállalkoztunk. A lel­kiismeretes újságírás nyugodt időkben is súlyos erkölcsi felelősséggel jár, de különösen nagy a felelősség ma, ami­kor egy óriási átalakulás első zűrza­varában vagyunk. Az egyszerre fel­színre került új és még kiforratlan eszmék és törekvések forgatagában szinte kábulttá válik a gondolkodó agy és habozva keresi a helyes utat, amelyen haladnia kell. A hivatását betölteni akaró sajtónak pedig nem az események után kullogni, hanem azokat irányítani kell; nem az a fel­adata, hogy a már megtörtént állás­­foglalásokról számoljon be, hanem, hogy azokra előzőleg hasson, azok kialakulása TM ° nyomtatott be:" ere­-je.ei-gato. .n.." - wifi r.'CT.._ így fogván fel hivatásunkat, kö­telességünknek tartjuk, hogy már most, működésünk első pillanatában megjelöljük azokat az irányelveket, amelyeket követni, azokat a célokat és törekvéseket, amelyekért küzdeni fogunk. Egyszóval, hogy programmot adjunk. Mintegy örökségképen vesszük át e lapnak eddig követett politikai irányát, a függetlenségi politikát. Ha valaha is volt létjogosultsága ennek a politikának, úgy különösen van ma, amikor a forradalom épen ennek a politikának elveit juttatta diadalra és amikor a forradalom viharából épen az ezen politikát követő párt került ki érintetlenül és amikor ma ez az egyetlen polgári párt Magyarországon, mely a jövő nagy feladatait vállalni és teljesíteni képes. De ennek a pártnak erősnek, hatalmasnak kell lennie, hogy a reá háruló óriási mun­kának megfelelni képes legyen. Ma­gához kell vonnia az ország minden magyarul érző és gondolkozó polgá­rát, tekintet nélkül arra, hogy előbb milyen politikai pártálláshoz tartozott. Az egyesülés feltétlen szükségességét, a megértést, a múlt ellentéteinek fe­ledését fogjuk hirdetni e lap hasáb­jain és ha kell, szembe fogunk szál­­lani azzal a felfogással, mely a füg­getlenségi elveket és politikát ma is csak azoknak akarja kisajátítani, akik a múltban is ennek a politikának hí­vei voltak. A legfőbb és mindenek előtt való feladata ma a magyar sajtónak: el­szántan küzdeni hazánk fenyegetett területi épségéért­,­­ az ezeréves ma­gyar állam fémmű­­adásáért. A világ­­történelem, de kül­önösen hazánk tör­ténelmének tanulságai azt bizonyítják, hogy egy élni akaró nemzetet a nyers hatalom fegyverével megölni nem lehet, hogy egy nemzet csak akkor pusztul el, ha jövőjében bízni többé nem tud, ha jogairól önként lemond. A mindenfelől reál­­ tornyosuló ve­szélyek között is meg kell tartanunk hitünket, bizalmunkat, a jogainkhoz való törhetetlen ragaszkodást. Lehet­séges és mi bízunk is benne, hogy ellenségeink jograbló szándékai már most hajótörést szenvednek, az igaz­ság és jog már most győzni fog, de ha máskép történik, ha ennek a hő­sök vérével megszentelt magyar föld­nek legkisebb darabja is idegen hor­dák martaléka lesz, akkor meg fog születni a magyar irredenta, melynek ■ r'wr.&**£. nij Áa 701: n»Awne/» rfl.A lelkes és elszánt harcosai leszünk. A forradalom a népjogok és a demokratikus haladás eszméit írta zászlajára. A magyar népköztársaság­­ezekkel az eszmékkel összeforrva született meg és éltető levegőjét, lé­tének alapját veszti el, ha ezeket megtagadja. Mi ezen eszmékért küz­deni fogunk. De felvesszük a harcot azzal az irányzattal szemben, mely előtt csak divatját múlta ócska frázis a haza fogalma és azokkal szemben is, akik a népjogok diadalát az anarchiá­ban és jogfosztásban látják. A városi politikában, annak min­dennemű kérdésében egyedül és ki­zárólag a közérdek fog vezetni ben­nünket. Pártatlan és igazságos kriti­kát akarunk gyakorolni minden kér­désben és bírálatunkban sem párt­állásunk, sem az egyesek iránti ro­kon- vagy ellenszenvünk befolyásolni nem fogja. Küzdeni fogunk városunk haladásáért, jólétéért. Küzdeni fogunk minden olyan törekvés ellen, mely az önző érdekeknek alárendeli az összesség érdekét. Hirdetni fogjuk a megértést és szeretetet és igyekezni fogunk lerombolni azokat a mester­séges akadályokat, amelyek útját állják annak, hogy városunk lakos­sága osztály és felekezeti különbség nélkül együtt munkálkodjék a köz javára. Azt akarjuk, hogy lapunk a vá­ros egész közönségének igaz barátja legyen, ahol minden jogos érdek tá­mogatását és minden sérelem orvos­lást találjon. Az a törekvésünk, hogy mindenre kiterjedő gondossággal, olyan lapot adjunk olvasóink kezébe, mely e nagy magyar város tekinté­lyének és lakossága igényeinek meg­­­­­felel. Minden önös érdek nélkül egye­dül a köz szeretete adja kezünkbe a tollat. És nem várunk más jutalmat, mint amit az önzetlenül végzett munka ad." Nem várunk még elismerést se. Csak megértést és bizalmat kérünk és támogatást, nem nekünk, hanem, az ügynek, amelynek szolgálatába állottunk. Kiskunfélegyháza, 1919. jan. 1. A szerkesztő bizottság: Mácsay Károly, Szintén György, Bokor Lajos, Dr. Farkas Pál. Zászlóbontás: A 48-as és függetlenségi párt vezérei­nek felhívására megmozdult Kiskunfélegy­háza polgársága, hogy a elkövetkezendő nemzetgyűlési választásnál, mint egységes és szervezett párt szólhasson bele az ország sorsának intézésébe. Tudatára ébredt végre városunk polgársága is annak, hogy nem­ nézheti összetett kezekkel, mint jut szinte korlátlan hatalomra egy kisebbségi párt, amelynek kifejezett célja, hogy meg­­döntse a polgári társadalmat és annak rom­jain nemzetközi és kommunista államot és társadalmi rendet építsen fel. Megmozdult végre a nehézkes polgári kolosszus és a va­sárnapi nagygyűlésen egyhangú lelkesedés­sel határozta el, hogy részt és pedig vezető részt követel a kormányzásban, fenyegető letiprása ellen minden erejével védekezik és a védekezés sikeressége érdekében, a socialista szervezkedés mintájára, foglalko­zási ágak szerinti polgári szervezetekben tömörül. Létérdeke a polgárságnak a szervez­kedés és kötelessége úgy önmaga, mint az ország érdekében. A polgárság és a so­cialista párt közös kormányzása csak a­­nemzetgyűlés megalakulásáig tarthat és a nemzetgyűlési választások eredménye fogja eldönteni, hogy a polgári vagy socialista kezekbe kerül-e a teljes kormányhatalom. Létkérdése a polgárságnak, hogy ez utóbbi eset be ne következzék. A socialisták meg nem alkuvó ellenfelek, akiktől, uralomra jutásuk esetén, a polgári társadalom kegyel­met nem várhat. De uralomra csak akkor juthatnak, ha a polgárság harc nélkül adja meg magát. Ha bele­megy a küzdelembe, ha szervezkedik, biztos a győzelme, nem csak azért, mert számban erősebb, de azért is, mert a socialista párt egy jelentékeny része, ha ezerszer socialistának vallja is magát, mégsem socialista, mert ellenzi a

Next