Félegyházi Hírlap, 1920 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1920-09-26 / 40. szám

Lapunk ára : K. XXXVIII XXV. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1920. szeptember 26. 40. szám. FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ a kiskunfélegyházi Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. SALLAY JÁNOS. Politikai hetilap. Lapunk előfizetési ára: Egy évre 50 K. Fél évre 25 K. A köztisztviselők beszerzési csoportja ma tartja rendes évi közgyűlését, melynek tárgysorozatában a legfon­tosabb tárgyak szerepelnek: az 1919. évi mérleg, az igazgatóság jelentése és a tisztuít­ás. A tagok már türelmetlenül vár­ták e közgyűlés összehívását, hogy a csoport működésére vonatkozó óhajaiknak, kívánságaiknak, követe­léseiknek és panaszaiknak kifejezést adhassanak. Mert, sajnos, a beszer­zési csoportok működésével sehol, egyetlen városban sincsenek a tagok megelégedve, még ott sem, ahol élénkebb és nagyobb forgalmat ért el, mint nálunk. Azt a célt, melyet a kormány a csoportok felállításával kitűzött, sehol sem érték el. A kor­mány nem képes a tisztviselőket mindazokkal az élelmiszerekkel, tüze­lővel és ruházati cikkekkel ellátni, melyekre az éhező, fűtetlen szobáik­ban lakó és hat év alatt immár telje­sen lerongyosodott köztisztviselőknek és alkalmazottaknak szükségük van s amelyeknek természetben való ki­utalására kötelező ígéreteket tett. Ezekben az ígéretekben bízva, leste­­várta a mi csoportunk is a zsírt, lisztet, fát, szenet, cipőt és ruhát stb. Kapott is valamennyit, de mindenből kevesebbet, mint amennyit ígértek, e keveset is legtöbbször későn kapta. Nagy is az elkeseredés a tisztviselők között azért, hogy a váltakozó kor­mányok mind csak ígéretekkel tartják őket. Újabban kormánybiztosnak ne­vezte ki Schnetzer tábornokot, a volt hadügyminisztert, hogy a mind tart­hatatlanabbá váló tisztviselő-kérdés megoldására újabb kísérletet tegyen — és egyúttal elrendelte a csoportok felszámolását, — de mint szövetke­zeteknek újból való megalakulását. Újabb kilátások nyílnak tehát a köztisztviselők előtt, újabb reménye­ket táplálnak lelkeikben — és újabb csalódások várnak rájuk. Mert a fő­baj nem abban van, hogy csoportnak és nem szövetkezetnek hívják azt a szervet, mely a tisztviselők között szétosztogatja azokat a morzsákat, melyeket a kormányok mégis juttat­tak nekik; sem nem abban van a főbaj, hogy csak egy méltóságos miniszteri tanácsos utalgatta ki a naturaliakat, ezentúl pedig egy nagy­m­­éltóságú volt miniszter fogja ugyan­ezt tenni;­­ hanem abban van a főbaj, hogy a kormány sem volt képes eddigi módszerével a tisztviselők számára szükséges mennyiségben elő­teremteni a naturaliakat, nem azért, mert nincsenek, hanem­ azért, mert a központok, gyárak és egyéb nagy­cégek készlete csodálatosképen épen akkor fogyott el, mikor a méltóságos miniszteri tanácsos úr utalványa hoz­zájuk érkezett s így nem szállíthatták, vagy csak töredékét szállították a kiutalt mennyiségnek. A tisztviselők tehát csoportjuk útján nem jutottak olcsó naturaliakhoz,­­ de a gazda, iparos, kereskedő bármikor megkap­hatott mindent, amit szeme-szája megkívánt, horribilis árakon, melyeket meg tudott fizetni, mert a drágaságot át tudja hárítani. Ne mondja azt senki, hogy nincs áru. Van itt is, a fővárosban még bőven, csakhogy a tisztviselő számára tehetetlen árakon. Ha tehát az új kormánybiztos képes lesz minden szükséges cikket kellő mennyiségben előteremteni és az illető cégeket szállításra szorítani, akkor jobban lesznek a tisztviselők ellátva, mint eddig voltak. De ha ezentúl is későn és hiányosan jönnek a naturaliak, akkor a legfőbb szük­ségleti cikkekben épúgy ki leszünk szolgáltatva továbbra is a „legális“ kereskedőknek, iparosoknak és gaz­dáknak, mint ahogy a legjobb eset­ben is ki vagyunk a „legálisoknak“ szolgáltatva mindama száz, meg száz fajta cikk tekintetében, melyekről a kormány még ígéretet sem tett, de melyek minden háztartásban nélkül­­özhetetlenek és hat év alatt már el­fogytak, elkoptak, elszakadtak, el­törtek. Ezen a bajon magunknak kell segítenünk s akkor az Isten is meg­segít bennünket. És e tekintetben nézetem szerint sokat lehet — és mivel lehet, sokat is kell tennie a csoport vezetőinek. Nem szabad to­vábbra is megelégedniök azzal, hogy a felülről jövő árukat szétosztják, hanem azonkívül, hogy a kiosztás módjain és rendszerén gyökeres vál­tozásokat kezdeményeznek, arra kell törekedniök, hogy a háztartásban szükséges, de már elfogyott, elkopott, elszakadt és eltörött 100-féle cikket is az első forrásokból, tehát a lehető legolcsóbban megszerezzenek és — mivel nem szabad nyereségre töre­kedniök — a bolti áraknál jóval ol­csóbban szétoszthassanak. De hogy ezt tehessék, egy másik igen nagy bajon kell segítenünk, amely baj a csoport eddigi, szűk körre szorítkozó működése elé sokszor gördített akadályokat. Ez a nagy baj a tőkehiány. A minisztérium 33 ezer koronát bocsátott rendelkezésünkre, mint forgótőkét ezelőtt 3 évvel. Ez már akkor is kevés volt, ma még keve­sebbre lehet vele menni. Ha tehát a mai közgyűlés tényleg arra utasítaná az újonnan választott intéző­bizott­ságot, hogy a felülről kiutalandó áruk mellett a szabadforgalom tárgyát képező cikkeket is szerezzen, akkor az ehhez szükséges tőkéről is gon­doskodnunk kell. A szövetkezetté való átalakulás alkalmával a tiszt­viselőknek maguknak kell az alap­tőkét jegyezniük és befizetniük. Újabb teher! kiáltják majd sokan, igaz. De talán nem kell ma már senkinek sem magyarázgatnunk a szövetkezetek előnyeit és hasznát. Hisz annyi már­is a szövetkezet, hogy alig lehet embert találni, aki egynek, kettőnek tagja nem volna. Itt a Hangya, a vasutasok, az iparosok szövetkezete, az Alföldi, a Méh és a MOVE, talán még több is. És mind­egyikben tisztviselők is vannak. — Kell, hogy jusson belőlük a mi szö­vetkezetünknek is, mert ha nem, akkor mondjuk ki a mai közgyűlé­sünkön a végleges feloszlást s bol­doguljon ki-ki ahogyan tud a „legális“ kereskedelem és ipar és a hivatásos gazdák jóindulatából. De panaszra többé ne nyissuk szánkat. (ce.) Ébredők nagygyűlései. E hó elején Budapesten tartott elnöki konferencián az Ébredő Magyarok Egyesü­leteinek 380 kiküldöttje három napos be­ható tárgyalás alá vette a keresztény ma­gyarság immár 14 hónap óta tartó küzdel­mét jogainak kivívásáért. Megállapítást nyert, hogy a tett ígéreteknek és jogos követeléseknek csak nagyon csekély há­nyada ment teljesedésbe,­­ mert a nemzet testébe szipolyként csimpaszkodó szíriai faj külföldi fajrokonai támogatása mellett az ezeknél is galádabb álmagyarok nemzet­gyilkos szövetségére is támaszkodva, a kormány, a nemzetgyűlés és a keresztény társadalom minden építő munkája elé gán­csot vetettek és vetnek. Egyszóval a zsidó­ság és csahos bérencei mintsem hogy fel­hagyjanak országot és nemzetet rontó er­kölcstelenségeikkel, titkon és nyíltan dol­goznak Hazánk újraépítése ellen, s meg­üzenték és folytatják a leggaládabb harcot a létéért küzdő keresztény magyarsággal szemben. E tények megállapítása folytán pontokba foglalta az EME elnöki konferen­

Next