Félegyházi Hírlap, 1920 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1920-09-26 / 40. szám
Lapunk ára : K. XXXVIII XXV. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1920. szeptember 26. 40. szám. FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ a kiskunfélegyházi Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. SALLAY JÁNOS. Politikai hetilap. Lapunk előfizetési ára: Egy évre 50 K. Fél évre 25 K. A köztisztviselők beszerzési csoportja ma tartja rendes évi közgyűlését, melynek tárgysorozatában a legfontosabb tárgyak szerepelnek: az 1919. évi mérleg, az igazgatóság jelentése és a tisztuítás. A tagok már türelmetlenül várták e közgyűlés összehívását, hogy a csoport működésére vonatkozó óhajaiknak, kívánságaiknak, követeléseiknek és panaszaiknak kifejezést adhassanak. Mert, sajnos, a beszerzési csoportok működésével sehol, egyetlen városban sincsenek a tagok megelégedve, még ott sem, ahol élénkebb és nagyobb forgalmat ért el, mint nálunk. Azt a célt, melyet a kormány a csoportok felállításával kitűzött, sehol sem érték el. A kormány nem képes a tisztviselőket mindazokkal az élelmiszerekkel, tüzelővel és ruházati cikkekkel ellátni, melyekre az éhező, fűtetlen szobáikban lakó és hat év alatt immár teljesen lerongyosodott köztisztviselőknek és alkalmazottaknak szükségük van s amelyeknek természetben való kiutalására kötelező ígéreteket tett. Ezekben az ígéretekben bízva, lestevárta a mi csoportunk is a zsírt, lisztet, fát, szenet, cipőt és ruhát stb. Kapott is valamennyit, de mindenből kevesebbet, mint amennyit ígértek, e keveset is legtöbbször későn kapta. Nagy is az elkeseredés a tisztviselők között azért, hogy a váltakozó kormányok mind csak ígéretekkel tartják őket. Újabban kormánybiztosnak nevezte ki Schnetzer tábornokot, a volt hadügyminisztert, hogy a mind tarthatatlanabbá váló tisztviselő-kérdés megoldására újabb kísérletet tegyen — és egyúttal elrendelte a csoportok felszámolását, — de mint szövetkezeteknek újból való megalakulását. Újabb kilátások nyílnak tehát a köztisztviselők előtt, újabb reményeket táplálnak lelkeikben — és újabb csalódások várnak rájuk. Mert a főbaj nem abban van, hogy csoportnak és nem szövetkezetnek hívják azt a szervet, mely a tisztviselők között szétosztogatja azokat a morzsákat, melyeket a kormányok mégis juttattak nekik; sem nem abban van a főbaj, hogy csak egy méltóságos miniszteri tanácsos utalgatta ki a naturaliakat, ezentúl pedig egy nagyméltóságú volt miniszter fogja ugyanezt tenni; hanem abban van a főbaj, hogy a kormány sem volt képes eddigi módszerével a tisztviselők számára szükséges mennyiségben előteremteni a naturaliakat, nem azért, mert nincsenek, hanem azért, mert a központok, gyárak és egyéb nagycégek készlete csodálatosképen épen akkor fogyott el, mikor a méltóságos miniszteri tanácsos úr utalványa hozzájuk érkezett s így nem szállíthatták, vagy csak töredékét szállították a kiutalt mennyiségnek. A tisztviselők tehát csoportjuk útján nem jutottak olcsó naturaliakhoz, de a gazda, iparos, kereskedő bármikor megkaphatott mindent, amit szeme-szája megkívánt, horribilis árakon, melyeket meg tudott fizetni, mert a drágaságot át tudja hárítani. Ne mondja azt senki, hogy nincs áru. Van itt is, a fővárosban még bőven, csakhogy a tisztviselő számára tehetetlen árakon. Ha tehát az új kormánybiztos képes lesz minden szükséges cikket kellő mennyiségben előteremteni és az illető cégeket szállításra szorítani, akkor jobban lesznek a tisztviselők ellátva, mint eddig voltak. De ha ezentúl is későn és hiányosan jönnek a naturaliak, akkor a legfőbb szükségleti cikkekben épúgy ki leszünk szolgáltatva továbbra is a „legális“ kereskedőknek, iparosoknak és gazdáknak, mint ahogy a legjobb esetben is ki vagyunk a „legálisoknak“ szolgáltatva mindama száz, meg száz fajta cikk tekintetében, melyekről a kormány még ígéretet sem tett, de melyek minden háztartásban nélkülözhetetlenek és hat év alatt már elfogytak, elkoptak, elszakadtak, eltörtek. Ezen a bajon magunknak kell segítenünk s akkor az Isten is megsegít bennünket. És e tekintetben nézetem szerint sokat lehet — és mivel lehet, sokat is kell tennie a csoport vezetőinek. Nem szabad továbbra is megelégedniök azzal, hogy a felülről jövő árukat szétosztják, hanem azonkívül, hogy a kiosztás módjain és rendszerén gyökeres változásokat kezdeményeznek, arra kell törekedniök, hogy a háztartásban szükséges, de már elfogyott, elkopott, elszakadt és eltörött 100-féle cikket is az első forrásokból, tehát a lehető legolcsóbban megszerezzenek és — mivel nem szabad nyereségre törekedniök — a bolti áraknál jóval olcsóbban szétoszthassanak. De hogy ezt tehessék, egy másik igen nagy bajon kell segítenünk, amely baj a csoport eddigi, szűk körre szorítkozó működése elé sokszor gördített akadályokat. Ez a nagy baj a tőkehiány. A minisztérium 33 ezer koronát bocsátott rendelkezésünkre, mint forgótőkét ezelőtt 3 évvel. Ez már akkor is kevés volt, ma még kevesebbre lehet vele menni. Ha tehát a mai közgyűlés tényleg arra utasítaná az újonnan választott intézőbizottságot, hogy a felülről kiutalandó áruk mellett a szabadforgalom tárgyát képező cikkeket is szerezzen, akkor az ehhez szükséges tőkéről is gondoskodnunk kell. A szövetkezetté való átalakulás alkalmával a tisztviselőknek maguknak kell az alaptőkét jegyezniük és befizetniük. Újabb teher! kiáltják majd sokan, igaz. De talán nem kell ma már senkinek sem magyarázgatnunk a szövetkezetek előnyeit és hasznát. Hisz annyi máris a szövetkezet, hogy alig lehet embert találni, aki egynek, kettőnek tagja nem volna. Itt a Hangya, a vasutasok, az iparosok szövetkezete, az Alföldi, a Méh és a MOVE, talán még több is. És mindegyikben tisztviselők is vannak. — Kell, hogy jusson belőlük a mi szövetkezetünknek is, mert ha nem, akkor mondjuk ki a mai közgyűlésünkön a végleges feloszlást s boldoguljon ki-ki ahogyan tud a „legális“ kereskedelem és ipar és a hivatásos gazdák jóindulatából. De panaszra többé ne nyissuk szánkat. (ce.) Ébredők nagygyűlései. E hó elején Budapesten tartott elnöki konferencián az Ébredő Magyarok Egyesületeinek 380 kiküldöttje három napos beható tárgyalás alá vette a keresztény magyarság immár 14 hónap óta tartó küzdelmét jogainak kivívásáért. Megállapítást nyert, hogy a tett ígéreteknek és jogos követeléseknek csak nagyon csekély hányada ment teljesedésbe, mert a nemzet testébe szipolyként csimpaszkodó szíriai faj külföldi fajrokonai támogatása mellett az ezeknél is galádabb álmagyarok nemzetgyilkos szövetségére is támaszkodva, a kormány, a nemzetgyűlés és a keresztény társadalom minden építő munkája elé gáncsot vetettek és vetnek. Egyszóval a zsidóság és csahos bérencei mintsem hogy felhagyjanak országot és nemzetet rontó erkölcstelenségeikkel, titkon és nyíltan dolgoznak Hazánk újraépítése ellen, s megüzenték és folytatják a leggaládabb harcot a létéért küzdő keresztény magyarsággal szemben. E tények megállapítása folytán pontokba foglalta az EME elnöki konferen