Félegyházi Közlöny, 1947 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1947-01-05 / 1. szám

f­1­ 3 — Ha mint külső szemlélő nézzük a gimnázium életét, nem sok válto­zást látunk. Valóban, a különbség nem is külsőségekben, hanem belső­leg kereshető. Az új iskolai életben a tanár és a diák között egész más a belső, a szellemi kapcsolat. A demo­krácia megmutatta, hogy a rideg, tisztán „tanári“ magatartás helyett sokkal többet lehet elérni a közvet­lenebb, hogy úgymondjam — baráti viszonnyal. Milyen újítást hozott a demokrácia? Elsősorban több szabadságot Úgy­hogy magánéletünkben s tanulmá­nyainkban most sokkal jobban érvé­nyesül az önállóság. — Az új tanterv csak egy élő idegen nyelv tanulását tette kötelezővé, így legalább ezt az egy nyelvet tökéletesen el tudjuk sajá­títani, míg régen kettőt-hármat is tanultunk, s végül egyikből sem ér­tünk el eredményt. — A politikai műveltség alapját is megkapjuk már az iskola padjai közt. Azt hiszem, mindnyájan ezt tartjuk a legértéke­sebb újításnak. V­­évés tanítójelölt: Milyen változást hozott a demokrácia a diákságnak? Tanárok, diákok szívélyesebb test­­vériesebb viszonyát. Mi a legsürgősebb tennivaló az is­kolareform terén véleménye szerint? Az a bizonytalanság, ami a társa­dalomban él megszüntetni elsősor­ban a művelődés, a kultúrkormány­­zat kebelén belül. Ne a miniszter val­lása legyen a fontos. Mi, katolikus diákok túl vagyunk már azon, hanem az ember legyen. Tudjuk végre, hogy miféle demokrácia felé tartunk. Régi, feszerepelt dzsentri, utánzás ne legyen az ideál. Milyen legyen a demokratikus közép­­osztály? Mindenesetre tanáraiban, tanulói­ban, tananyagában, nevelésében de­mokratikus, békés, munkára nevelő legyen. A demokratikus önkormány­zatot még fokozatosabban kiépíteni. Elégedetlenségünket fejezzük ki mind a jelen nyomorúsága, mind a jövő tanítói fizetés (ha így marad) iránt. * Az interjú világos képet nyújt min­denkinek arról, hogy a demokrácia új világot nyitott az iskolákban és ez a világ emberiesebb, derűsebb és hasznosabb, mert a reakció sötét politikájú éveinek iskolájában. Még nagyon sok feladat vár megoldásra. Még messze vagyunk attól, hogy meg­elégedjünk iskolaviszonyainkkal. Az igazgató, a diák egyhangúlag állapítja meg, hogy sokat változott, de még sok hiány van. Mindenesetre legelső hiány a kultuszminiszter Fej nélkül bajos élni. A kultuszminisztériumban pedig egy felelős fej sincs jelenleg. Annál több a felelőtlen. Sajnos, az egészséges megoldást hátráltatja a reakció merev álláspontja. —s Is Az ifjúság kérdése sohasem volt fontosabb, mint napjainkban. Az el­múlt negyedszázad ifjúsági politikája rövid úton egyik legnagyobb nemzeti tragédia előkészítője volt. A magyar demokráciának létkérdése, hogy az ifjúság nevelését hogyan és milyen útra irányítja. Világkérdés ma az­ ifjúság iránya. A páratlan hevességű­­ gazdasági háború mellett nem kö­­­­zö­nbös a küzdőfelekniek, hogy men­- n­nyire tudják hatókörükbe vonni a fiatalságot. A fiatal demokráciák, mint a magyar is, nem tétlenkedhetnek a nevelés és tanítás kérdésében, mr mert a fejlődés ú­jára fordult társadalom évtizedeken át elfojtott erői felszaba­dulvén, robajló erővel menetel előre. Megállás nincs. Esetleg lemaradás. Ma végzetes lehet a lemaradás. Az újjáépítés szép eredményei mel­lett, mi tagadás, a nevelési újjáépíté­sünk jelentéktelen eredményeket ho­zott pedig, pedig nem kétséges, hogy a feltételek ezen a téren sem voltak hiányosabbak, mint akár gazdasági, akár politikai síkon. A haladást gátló erők ezen a fronton azonban életre halálra álltak sorompóba és a demo­krácia kezdeti gyengeségét saját állásuk megerősítésére fordíthatták. Azért áll ma a­ magyar nevelésügyi kormányzat tétován és félmegoldások labirintusában. Városunk iskola város. Érdekes lenne egy igazgatót és egy-két diákot megkérdezni az iskola, illetve a ne­velés kérdéséről. Így jutottunk Simay Ferenc gimnáziumi igazgató úrhoz. Kérdéseinkre készségesen ad felvilá­gosítást és saját véleményét a követ­kezőkben fejti ki: — Kérem igazgató urat, tájékoztas­son röviden a demokrácia és az iskola viszonyáról. — December 6 án múlt két éve,­­ hogy megkezdtük a tanítást a demo­­­krácia jegyében Először a romokat kellett eltakarítanunk. A Nemzeti Bizottság és a politikai pártok jó­indulata és segítő­készsége lehetővé tette néhány tanterem­ helyrehozását, kezdetben ezekben húzódtunk meg. A fenntartó város fokozatosan újabb termeket tett használhatóvá és ma az ifjúság,közösségi szelleme és a szülők áldozatkészsége révén kifestett és fű­tött tantermekben folyik az új szellemű tanítás. — Miben­­nyilvánul az iskolában­­ az új demokratikus szellem ? — Talán lehetne így is mondani : a régi demokratikus szellem a haladó demokrácia követelményeivel. Mert ez az iskola nem fejedelmi mecénás soknak gazdag adományaiból jött létre, nem a mindenható állami ha­talom állította fel, de megteremtette 137 évvel ezelőtt a közszü­kség­et és fenntartotta a maga erejére utalt város a maga szegény és szűkölködő fillé­reiből minden rendű és rangú pol­gárainak gyermekei számára. Nem mondható a múltja alapján sem, hogy kizárólagosan osztályiskola lett volna, de a jövőben kimondottan a haladó értelmiség iskolája akar lenni. Cél­kitűzése : demokratákat akar nevelni demokratikus úton, olyan embereket, akik úgy tudnak és akarnak élni, hogy embertársaik érdekeit ne sértsék, akiket kötelességtudatuk képesít arra, hogy egyéni képességeiket, a saját érvényesülésükön túl, a közösség szolgálatában is kamatoztassák. — Úgy látom, a tanítás helyett a nevelés lett a fő cél. Mégis, melyik eszmény kibontakoztatására törekszik az iskola elsősorban? — Ez a humánum, az emberi méltóságnak átérzése és átéreztetése az ifjúsággal. Annak elismerése és elismertetése, hogy foglalkozásra való tekintet nélkül minden becsületes munkából élő ember egyforma érték. Vannak foglalkozásbeli, vagyoni kü­lönbségek, de megbecsülésben min­den ember egyforma, nincs gazdag és szegény, úr vagy paraszt meg­különböztetés, egyformán bánunk minden növendékünkkel. Az termé­szetes, hogy van szelekció, a rossz diák, a tehetségtelen gyermek meg­bukik ma is — de nem azért, mert szegény paraszt vagy kétkezi munkás gyermeke, hanem azért, mert vagy a szorgalma, vagy a tehetsége nem üti meg a gimnáziumi mértéket. A szellemileg értékes szegénysorsú ta­nulók támogatását azonban elsőrendű kötelességünknek érezzük. A humá­nummal függ össze, hogy nem tűrünk meg iskolánkban faji gyűlölködést vagy felekezeti türelmetlenséget. Hir­detjük, hogy a Kárpát-medencében az ittlakó népek testvéri megbékülése nélkül tartós nyugalmi állapot létre nem jöhet — pedig az emberi bol­dogság a békében rejlik. — Hát a tanítás terén mi újat hozott a demokrácia ? — Hozta a szociológia bevezetését a tantárgyak közé. A gazdasági és társadalmi ismereteket külön tárgy­ként tanítjuk. A politikai nevelést a mindennapi kérdések óráján kapják tanítványaink. Megismertetjük velük az egyének és osztályok ke­rzetét az államban, a politikai pártok kialaku­lását és programját, a politikai állás­­foglalás horderejét és következő té­nyeit, megtanulják, hogy az egyénnek a közösségek életében tevékeny részt kell vennie. Azon viszont nem cso­dálkozhat senki,­hogy ez a politikai nevelés minden pártpolitikai színe­zettől mentesen és elfogulatlanul tör­ténik, mert az iskolának egységes és tárgyilagos tartalmi és szellemű ki­képzésr­e kell törekednie. Több órát kapott az egészségtan és minden osztályban tanítjuk az éneket, hogy a népi dallamokkal és énekekkel el­­mélyültebben ismerkedhessenek meg a tanulók. A német nyelv túltengésének véget vetettünk, az első idegen nyelv a francia. Kötelezően csak egy modern nyelvet tanul a diák, hogy a nagyobb óraszámú foglalkoztatással a tanítás eredményesebb legyen, írni, beszélni megtanítsuk tanulóinkat. Rendkívüli tárgyként bárki tanulhatja az angol és orosz nyelvet. De módot adunk a tanulóknak arra is, hogy az V. osztálytól kezdve latint ne tanuljanak és ezáltal reális irányú egyéni hajlamaiknak kibonta­kozását elősegítsük. — Zökkenésmentes volt-e az át­menet az új rendszerre? — Mivel a múltban nem a demo­krácia ideológiája volt a nevelési eszmény, a tanároknak a szabadság és igazság szellemében a múltra nézve le kellett rázniok magukról azokat a kötöttségeket és gátlásokat, melyek eddig őket gúzsba kötötték, le kellett számolniok sok előítélettel és elfogult­sággal, ilyen volt pld.: a katonai szellemű nevelés, a nemzetiségi kér­dés nemzeteskedő kezelése, a roman­tikus múlt-szemlélet, nemzeti vágy, álmok kergetése, a társadalmi és gazdasági problémák elkendőzése Ezekben a kérdésekben több érte­kezleten és két átképző tanfolyamon megtörtént a világnézeti áthangolás és a fogalmak átértelmezése s mivel az új világkép a tanárok szellemisé­gének irányvonalába esett, az átmenet simán ment. — És milyen az ifjúság szelleme ? — Az ifjúságot kevés emlékkép köti a múlthoz és természeténél fogva vágyódik az újra, a szabadságra. Olyan lesz, amilyenné neveljük. Öröm­mel mondhatom, hogy nálunk semmi komolyabb kilengés nem történt. Az elején a lelohadt felelősségérzet hiá­nyával kellett számolnunk, de a munkafegyelem lassan visszatért s ma már a szorgalom,és fegyelem terén dicséret illeti ifjúságunkat, úgy­hogy a diákönkormányzat bevezetése sikerrel kecsegtet. Olyan demokratikus mikrokozmosz lesz az, amelyben az ifjúság a demokratikus életre készül, a szociális erényeket és tevékeny­ségeket gyakorolhatja felelős szabad­sággal és egyéni kezdeményezéssel. — Mit vár az iskola a közeljövőben a demokráciától? — Várja azt, hogy az éppen 50 évvel ezelőtt épült, de lebombázott épületet, amely pedig a város egyik legszebb épülete volt, a város közön­sége nemes áldozatkészséggel helyre- ■ hozza, a felszerelések pótlására módot ad, mert a term­észetrajzi, vegytani, fizikai alapfelszerelések nélkül ezeket a tárgyakat gyakorlatiasan tanítani nem lehet És kéri a társadalmi nevelő tényezőket, hogy az iskola nevelő munkáját támogassák, mert — ahogy Veres Péter helyesen megállapítja — nehéz olyan társadalomban demo­kratikus elvek szerint nevelni, ahol a társadalom még egészen demokra­tikus társadalom, de lehetetlen akkor, ha a külső tényezők nevelési iránya nincs harmóniában az iskoláéval. Pedig színigazság, hogy a demokra­tikus nevelés — demokratikus hon­foglalás. V. e. tanítónőjelölt: Talán csak most két évvel a háború utáni ébre­dünk rá, hogy milyen nagy különbség van a régi és a jelenlegi diákéletünk között Most több a szabadság, nem éppen a szórakozásra értem, úgy általában. Tanárnőink és különösen igazgatónőnk igen sok reánk vonat­kozó kérdésben meghallgatja véle­ményünket. Nem fenyeget örökösen a fegyelem­­sértés réme, ha őszintén megmondjuk a véleményünket A diák sokszor igazságtalannak látja nevelője dönté­sét. ítéletét s ha ezt megmondja, nem következik be feltétlenül a dorgálás, vagy kicsapás­sal, ami azt illeti, még elég sok van. Sok a tandíj, s az összeg meg­állapítása nem mondható igazságos­nak Ebben azonban nem tanáraink a hibásak, hanem inkább a növen­dékek, akik hamis jövedelem beval­lása folytán méltánytalanul keveseb­bet fizetnek, mint a sokkal szegé­nyebbek. Könyvek drágábbak, mint a múlt­ban. Nagyon nehéz ma is szegénynek tanulni. Nekünk nagyon tetszik az ön­kormányzat, csak még nincs eléggé kiépítve. Ha mi nem is, de az utánunk jövök már biztosan élvezik ennek az előnyeit. — Ki lesz a kultuszminiszter? — kérdezi mosolyogva és elsiet, nehogy megmondjam Ki tudja, talán még az sem, aki m­ajd lesz. Vili.­o. gimnazista: — Mi a különbség az új és a régi rendszer között ? A fejlődés útján Beszélgetés a magyar demokratikus nevelésről és tanításról Félegyházi Közlöny A Városi Közfü­rdísben a kádfürdő üzemben szombat és vasárnap egész nap nöisven­ Ügyeimébe! Olcsón és ízlésesen akar öltözködni??? Keresse fel: Tóéh Béla nötdivaiiermii Kossuth u. 16

Next