Félegyházi Közlöny, 1947 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1947-01-05 / 1. szám
f1 3 — Ha mint külső szemlélő nézzük a gimnázium életét, nem sok változást látunk. Valóban, a különbség nem is külsőségekben, hanem belsőleg kereshető. Az új iskolai életben a tanár és a diák között egész más a belső, a szellemi kapcsolat. A demokrácia megmutatta, hogy a rideg, tisztán „tanári“ magatartás helyett sokkal többet lehet elérni a közvetlenebb, hogy úgymondjam — baráti viszonnyal. Milyen újítást hozott a demokrácia? Elsősorban több szabadságot Úgyhogy magánéletünkben s tanulmányainkban most sokkal jobban érvényesül az önállóság. — Az új tanterv csak egy élő idegen nyelv tanulását tette kötelezővé, így legalább ezt az egy nyelvet tökéletesen el tudjuk sajátítani, míg régen kettőt-hármat is tanultunk, s végül egyikből sem értünk el eredményt. — A politikai műveltség alapját is megkapjuk már az iskola padjai közt. Azt hiszem, mindnyájan ezt tartjuk a legértékesebb újításnak. Vévés tanítójelölt: Milyen változást hozott a demokrácia a diákságnak? Tanárok, diákok szívélyesebb testvériesebb viszonyát. Mi a legsürgősebb tennivaló az iskolareform terén véleménye szerint? Az a bizonytalanság, ami a társadalomban él megszüntetni elsősorban a művelődés, a kultúrkormányzat kebelén belül. Ne a miniszter vallása legyen a fontos. Mi, katolikus diákok túl vagyunk már azon, hanem az ember legyen. Tudjuk végre, hogy miféle demokrácia felé tartunk. Régi, feszerepelt dzsentri, utánzás ne legyen az ideál. Milyen legyen a demokratikus középosztály? Mindenesetre tanáraiban, tanulóiban, tananyagában, nevelésében demokratikus, békés, munkára nevelő legyen. A demokratikus önkormányzatot még fokozatosabban kiépíteni. Elégedetlenségünket fejezzük ki mind a jelen nyomorúsága, mind a jövő tanítói fizetés (ha így marad) iránt. * Az interjú világos képet nyújt mindenkinek arról, hogy a demokrácia új világot nyitott az iskolákban és ez a világ emberiesebb, derűsebb és hasznosabb, mert a reakció sötét politikájú éveinek iskolájában. Még nagyon sok feladat vár megoldásra. Még messze vagyunk attól, hogy megelégedjünk iskolaviszonyainkkal. Az igazgató, a diák egyhangúlag állapítja meg, hogy sokat változott, de még sok hiány van. Mindenesetre legelső hiány a kultuszminiszter Fej nélkül bajos élni. A kultuszminisztériumban pedig egy felelős fej sincs jelenleg. Annál több a felelőtlen. Sajnos, az egészséges megoldást hátráltatja a reakció merev álláspontja. —s Is Az ifjúság kérdése sohasem volt fontosabb, mint napjainkban. Az elmúlt negyedszázad ifjúsági politikája rövid úton egyik legnagyobb nemzeti tragédia előkészítője volt. A magyar demokráciának létkérdése, hogy az ifjúság nevelését hogyan és milyen útra irányítja. Világkérdés ma az ifjúság iránya. A páratlan hevességű gazdasági háború mellett nem közönbös a küzdőfelekniek, hogy men- nnyire tudják hatókörükbe vonni a fiatalságot. A fiatal demokráciák, mint a magyar is, nem tétlenkedhetnek a nevelés és tanítás kérdésében, mr mert a fejlődés újára fordult társadalom évtizedeken át elfojtott erői felszabadulvén, robajló erővel menetel előre. Megállás nincs. Esetleg lemaradás. Ma végzetes lehet a lemaradás. Az újjáépítés szép eredményei mellett, mi tagadás, a nevelési újjáépítésünk jelentéktelen eredményeket hozott pedig, pedig nem kétséges, hogy a feltételek ezen a téren sem voltak hiányosabbak, mint akár gazdasági, akár politikai síkon. A haladást gátló erők ezen a fronton azonban életre halálra álltak sorompóba és a demokrácia kezdeti gyengeségét saját állásuk megerősítésére fordíthatták. Azért áll ma a magyar nevelésügyi kormányzat tétován és félmegoldások labirintusában. Városunk iskola város. Érdekes lenne egy igazgatót és egy-két diákot megkérdezni az iskola, illetve a nevelés kérdéséről. Így jutottunk Simay Ferenc gimnáziumi igazgató úrhoz. Kérdéseinkre készségesen ad felvilágosítást és saját véleményét a következőkben fejti ki: — Kérem igazgató urat, tájékoztasson röviden a demokrácia és az iskola viszonyáról. — December 6 án múlt két éve, hogy megkezdtük a tanítást a demokrácia jegyében Először a romokat kellett eltakarítanunk. A Nemzeti Bizottság és a politikai pártok jóindulata és segítőkészsége lehetővé tette néhány tanterem helyrehozását, kezdetben ezekben húzódtunk meg. A fenntartó város fokozatosan újabb termeket tett használhatóvá és ma az ifjúság,közösségi szelleme és a szülők áldozatkészsége révén kifestett és fűtött tantermekben folyik az új szellemű tanítás. — Mibennyilvánul az iskolában az új demokratikus szellem ? — Talán lehetne így is mondani : a régi demokratikus szellem a haladó demokrácia követelményeivel. Mert ez az iskola nem fejedelmi mecénás soknak gazdag adományaiból jött létre, nem a mindenható állami hatalom állította fel, de megteremtette 137 évvel ezelőtt a közszükséget és fenntartotta a maga erejére utalt város a maga szegény és szűkölködő filléreiből minden rendű és rangú polgárainak gyermekei számára. Nem mondható a múltja alapján sem, hogy kizárólagosan osztályiskola lett volna, de a jövőben kimondottan a haladó értelmiség iskolája akar lenni. Célkitűzése : demokratákat akar nevelni demokratikus úton, olyan embereket, akik úgy tudnak és akarnak élni, hogy embertársaik érdekeit ne sértsék, akiket kötelességtudatuk képesít arra, hogy egyéni képességeiket, a saját érvényesülésükön túl, a közösség szolgálatában is kamatoztassák. — Úgy látom, a tanítás helyett a nevelés lett a fő cél. Mégis, melyik eszmény kibontakoztatására törekszik az iskola elsősorban? — Ez a humánum, az emberi méltóságnak átérzése és átéreztetése az ifjúsággal. Annak elismerése és elismertetése, hogy foglalkozásra való tekintet nélkül minden becsületes munkából élő ember egyforma érték. Vannak foglalkozásbeli, vagyoni különbségek, de megbecsülésben minden ember egyforma, nincs gazdag és szegény, úr vagy paraszt megkülönböztetés, egyformán bánunk minden növendékünkkel. Az természetes, hogy van szelekció, a rossz diák, a tehetségtelen gyermek megbukik ma is — de nem azért, mert szegény paraszt vagy kétkezi munkás gyermeke, hanem azért, mert vagy a szorgalma, vagy a tehetsége nem üti meg a gimnáziumi mértéket. A szellemileg értékes szegénysorsú tanulók támogatását azonban elsőrendű kötelességünknek érezzük. A humánummal függ össze, hogy nem tűrünk meg iskolánkban faji gyűlölködést vagy felekezeti türelmetlenséget. Hirdetjük, hogy a Kárpát-medencében az ittlakó népek testvéri megbékülése nélkül tartós nyugalmi állapot létre nem jöhet — pedig az emberi boldogság a békében rejlik. — Hát a tanítás terén mi újat hozott a demokrácia ? — Hozta a szociológia bevezetését a tantárgyak közé. A gazdasági és társadalmi ismereteket külön tárgyként tanítjuk. A politikai nevelést a mindennapi kérdések óráján kapják tanítványaink. Megismertetjük velük az egyének és osztályok kerzetét az államban, a politikai pártok kialakulását és programját, a politikai állásfoglalás horderejét és következő tényeit, megtanulják, hogy az egyénnek a közösségek életében tevékeny részt kell vennie. Azon viszont nem csodálkozhat senki,hogy ez a politikai nevelés minden pártpolitikai színezettől mentesen és elfogulatlanul történik, mert az iskolának egységes és tárgyilagos tartalmi és szellemű kiképzésre kell törekednie. Több órát kapott az egészségtan és minden osztályban tanítjuk az éneket, hogy a népi dallamokkal és énekekkel elmélyültebben ismerkedhessenek meg a tanulók. A német nyelv túltengésének véget vetettünk, az első idegen nyelv a francia. Kötelezően csak egy modern nyelvet tanul a diák, hogy a nagyobb óraszámú foglalkoztatással a tanítás eredményesebb legyen, írni, beszélni megtanítsuk tanulóinkat. Rendkívüli tárgyként bárki tanulhatja az angol és orosz nyelvet. De módot adunk a tanulóknak arra is, hogy az V. osztálytól kezdve latint ne tanuljanak és ezáltal reális irányú egyéni hajlamaiknak kibontakozását elősegítsük. — Zökkenésmentes volt-e az átmenet az új rendszerre? — Mivel a múltban nem a demokrácia ideológiája volt a nevelési eszmény, a tanároknak a szabadság és igazság szellemében a múltra nézve le kellett rázniok magukról azokat a kötöttségeket és gátlásokat, melyek eddig őket gúzsba kötötték, le kellett számolniok sok előítélettel és elfogultsággal, ilyen volt pld.: a katonai szellemű nevelés, a nemzetiségi kérdés nemzeteskedő kezelése, a romantikus múlt-szemlélet, nemzeti vágy, álmok kergetése, a társadalmi és gazdasági problémák elkendőzése Ezekben a kérdésekben több értekezleten és két átképző tanfolyamon megtörtént a világnézeti áthangolás és a fogalmak átértelmezése s mivel az új világkép a tanárok szellemiségének irányvonalába esett, az átmenet simán ment. — És milyen az ifjúság szelleme ? — Az ifjúságot kevés emlékkép köti a múlthoz és természeténél fogva vágyódik az újra, a szabadságra. Olyan lesz, amilyenné neveljük. Örömmel mondhatom, hogy nálunk semmi komolyabb kilengés nem történt. Az elején a lelohadt felelősségérzet hiányával kellett számolnunk, de a munkafegyelem lassan visszatért s ma már a szorgalom,és fegyelem terén dicséret illeti ifjúságunkat, úgyhogy a diákönkormányzat bevezetése sikerrel kecsegtet. Olyan demokratikus mikrokozmosz lesz az, amelyben az ifjúság a demokratikus életre készül, a szociális erényeket és tevékenységeket gyakorolhatja felelős szabadsággal és egyéni kezdeményezéssel. — Mit vár az iskola a közeljövőben a demokráciától? — Várja azt, hogy az éppen 50 évvel ezelőtt épült, de lebombázott épületet, amely pedig a város egyik legszebb épülete volt, a város közönsége nemes áldozatkészséggel helyre- ■ hozza, a felszerelések pótlására módot ad, mert a természetrajzi, vegytani, fizikai alapfelszerelések nélkül ezeket a tárgyakat gyakorlatiasan tanítani nem lehet És kéri a társadalmi nevelő tényezőket, hogy az iskola nevelő munkáját támogassák, mert — ahogy Veres Péter helyesen megállapítja — nehéz olyan társadalomban demokratikus elvek szerint nevelni, ahol a társadalom még egészen demokratikus társadalom, de lehetetlen akkor, ha a külső tényezők nevelési iránya nincs harmóniában az iskoláéval. Pedig színigazság, hogy a demokratikus nevelés — demokratikus honfoglalás. V. e. tanítónőjelölt: Talán csak most két évvel a háború utáni ébredünk rá, hogy milyen nagy különbség van a régi és a jelenlegi diákéletünk között Most több a szabadság, nem éppen a szórakozásra értem, úgy általában. Tanárnőink és különösen igazgatónőnk igen sok reánk vonatkozó kérdésben meghallgatja véleményünket. Nem fenyeget örökösen a fegyelemsértés réme, ha őszintén megmondjuk a véleményünket A diák sokszor igazságtalannak látja nevelője döntését. ítéletét s ha ezt megmondja, nem következik be feltétlenül a dorgálás, vagy kicsapással, ami azt illeti, még elég sok van. Sok a tandíj, s az összeg megállapítása nem mondható igazságosnak Ebben azonban nem tanáraink a hibásak, hanem inkább a növendékek, akik hamis jövedelem bevallása folytán méltánytalanul kevesebbet fizetnek, mint a sokkal szegényebbek. Könyvek drágábbak, mint a múltban. Nagyon nehéz ma is szegénynek tanulni. Nekünk nagyon tetszik az önkormányzat, csak még nincs eléggé kiépítve. Ha mi nem is, de az utánunk jövök már biztosan élvezik ennek az előnyeit. — Ki lesz a kultuszminiszter? — kérdezi mosolyogva és elsiet, nehogy megmondjam Ki tudja, talán még az sem, aki majd lesz. Vili.o. gimnazista: — Mi a különbség az új és a régi rendszer között ? A fejlődés útján Beszélgetés a magyar demokratikus nevelésről és tanításról Félegyházi Közlöny A Városi Közfürdísben a kádfürdő üzemben szombat és vasárnap egész nap nöisven Ügyeimébe! Olcsón és ízlésesen akar öltözködni??? Keresse fel: Tóéh Béla nötdivaiiermii Kossuth u. 16