Félegyházi Közlöny, 1933 (32. évfolyam, 2-53. szám)
1933-01-08 / 2. szám
1933. január 8. minden részletében precízen kidolgozott jelentést terjesztett a képviselőtestület elé Benkő Ákos főszámvevő s úgy gondoljuk, a közönség érdeklődésére méltán tart számot ez a jelentés, melyet az alábbiakban közlünk. Kiskunfélegyháza megyei város anyagi helyzete még a boldog években is nehéz és igen súlyos volt. A reánk következett háborús évek, az ezt követő forradalmak, valamint az oláh megszállás a város anyagi helyzetét csak súlyosbította. E nyomasztó helyzet az évek folyamán csakis az 1926—27. és 28. években — a gazdasági fellendülés korában — enyhült. Ez az enyhülés azonban nem tartott sokáig és így már az 1929. évben érezhetővé vált újból a gazdasági ellanyhulás és ezt követőleg a város anyagi helyzetében is újabb rosszabbodás állott be. A város súlyos anyagi helyzetét nem önmaga idézte elő és nem is a rossz gazdálkodásból származott. Előidézte ezt azonban a gazdasági fellendülés alkalmával mindenkit magával ragadó alkotási vágy, amely alól a város sem tudta magát kivonni és így 1—2 év alatt akarta pótolni mindazt, amit évtizedeken keresztül nem tudott teljesíteni. Ebben az időszakban vette fel a város a Speyer-kölcsönt, amely kölcsönből építette a bérházat, vágóhidat és jéggyárat, valamint a gőzfürdőt, vendéglőt és szállodát. Ugyanezen időszakban azt is elhatározta a város, hogy 20 tanyai elemi népiskolát épít fel. Mindezek a dolgok szükségesek voltak, azonban természetes, hogy a hozzáfűzött reményeket csak akkor tudta volna valóra váltani, ha a gazdasági fellendülés kora hosszú időkön át tartott volna. Sajnos ennek azonban hamar vége lett. Igaz ugyan, hogy azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az 1924 és 1926. években óriási nagy volt a munkanélküliség, valamint a lakásínség is. A munkanélküliségen való segítést az állam igyekezett a városokra áthárítani úgy, hogy részükre külföldi kölcsönt szerzett. A város fel is vette ezt a kölcsönt és ebből építette az előbb említett három nagy épülettárgyat. Ugyanezen időben a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr is szorította az alföldi városokat a tanyai iskolák építésére. Kiskunfélegyháza megyei város már régebben érezte ezt a hiányt és a 249. kgy. 1926. sz. véghatározatában kimondotta azt, hogy évenként két tanyai iskola építési összegét irányozza elő költségvetésében. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral történt tárgyalások alapján azután ezt a képviselőtestületi határozatot a képviselőtestület hajtálytalanította, mert a vallás- és közoktatás- ügyi tárcától a tanyai iskolák építéséhez 200.000 pengő államsegélyt kapott, majd később 200.000 pengő kölcsönt. Az építkezések megindítása után azután részint a gazdasági viszonyok rosszabbodása folytán, részint pedig a költségvetési előirányzatok szükségessége miatt úgy a külföldi kölcsönből történt beruházásoknál, mint a tanyai iskolák építésénél is a felvett kölcsönökon kívül újabb kölcsönökre volt szükség, hogy az építkezéseket a város be tudja fejezni. A külföldi kölcsönből eszközölt beruházásokra felvett 270.000 dolláros kölcsönhöz még 640.000 P-t volt kénytelen a város felvenni, míg a tanyai népiskolák építésének befejezéséhez 142.000 pengős kölcsönből eddig 75.000 pengőt vett fel, miután az időközben beállott pénzszűke miatt a hiányzó 67.000 pengőt a legnagyobb utánjárásra sem tudja felvenni. A város pénzügyi helyzetére az előbb elmondottak már nyomasztólag hatottak, amikor az 1929. évben érezhetővé vált a gazdasági helyzetben történt változás. Ezt a változást a város is megismerte, mert az előirányzott jövedelmek, adók, díjak, illetékek s egyéb közszolgáltatások nem folytak már be abban a mértékben, mint ahogyan azok elő voltak irányozva. Mutatja ezt különösen az együttes kezelésbe vont városi adóknak a befolyása. Az összehasonlítás alapjául november hó 13-ig történt befizetések vannak alapul véve. A befizetés azután össze van hasonlítva az illető év folyó előírásával, valamint a múlt évi hátralékkal. Ezután részletes kimutatást közöl az 1929., 1930., 1931., 1932. években kivetett és befizetett adókról és ebből az összehasonlításból látható, hogy milyen meredeken esett vissza a város lakosságának kereset lehetősége, mert amíg az 1929. évben a hátralék figyelembe vételével az adók majdnem 50 százaléka folyt be, addig már az 1931. évben ez 383-re, az 1932. évben pedig 286 százalékra esett vissza, ami csak azt bizonyítja, hogy a gazdasági életben beállott pangás miatt egyrészt a kereseti lehetőségek a legalacsonyabb mértékre szálltak alá, másrészt pedig, hogy a gazdasági lehetetlenülés folytán a gazdaközönség a rendkívül alacsony termény- és jószágárak miatt adókötelezettségének sem tudott eleget tenni abban a mértékben, mint egyébkor. Igaz, hogy ezen okok miatt a városnak egyéb jövedelmi forrásai is óriási mértékben visszaestek, ami aztán a pótadó nagyságát is nagymértékben növelte, mert amíg az 1929. évben a folyó évi előírás 538.253 pengőt tett ki, addig az 1931. évi előírás már 767.336 pengőt, az 1932. évi pedig 696.682 pengőt tesz ki. Látható tehát, hogy az évi szükséglet mintegy 40—50 százalékkal emelkedett. Az adók s egyéb más természetű közszolgáltatások bevételénél mutatkozó nagymértékű visszaesés következtében állott elő az az áldatlan helyzet, hogy Kiskunfélegyháza megyei város most már nem csak időlegesen, hanem már hosszabb idő óta fizetésképtelen. A város fizetőképtelenségét mutatják a csatoltan beterjesztett kimutatások. E kimutatások eredményeként megállapítható, hogy a város 1932. évi október hó 31-iki pénztári állapota szerint az 1932. évi december hó 31-ig 1,510.710 pengőről köteles gondoskodni, amelyre csak 1,297.633 pengő fedezet áll rendelkezésre, mert a tekintetes Képviselőtestület a 458/kgy. 1931. sz. véghatározatával az 1931. évre szükséges 123.447 pengőnyi pótköltségvetési összegről, a 469/kgy. 1932. sz. véghatározatával pedig az 1932. évre szükséges 89.590 pengő pótköltségvetési összegről nem gondoskodott. Ezen két összeggel, vagyis 213.037 pengővel a pénztári állás egyenlege kiegyenlítődnék. Minthogy azonban az adóhivatali kimutatás szerint az 500 pengőn felüli adóval tartozók végösszege 957.081 pengőt tesz ki, amely összegnek befolyása egyáltalán nem remélhető, számítanunk kell még ezen adótermészetű követeléseinknek mintegy 30 százalékos leírására úgy, hogy a valódi hiányt nem 213.037 P-re kell tennünk, hanem azt növelnünk kell még a 955 106 pengőnyi adótermészetű hátralékok 40 százalékával, így a város fedezetlen hiánya 500 000 pengőre fog rúgni és ez az az összeg, amire szüksége volna, hogy a sürgős kiegyenlítést váró hátralékokat, valamint halasztást tűrő kiadásokat, továbbá a ránk következő december havi kiadásokat ki tudja egyenlíteni. A csatolt kimutatás felvilágosít bennünket a háztartás bevételeinél mutatkozó hátralékokról. E kimutatás szerint legnagyobb a hátralék a borfogyasztási adóban, 68.105 pengő, ingatlan vagyonátruházási illetékben 65.395 pengő, italmérési engedély illetékben 19.483 pengő, házbérekben és haszonbérekben 41.000 pengő, járdaburkolási díjban is nagyobb mérvű 12.700 pengő hátralék áll fenn, ez azonban még teljes erővel nem hajtható, mert az érdekeltek alispán úr őméltóságához fellebbezéssel éltek. Ugyanez alapon áll fönn csatornázási járulék címén is 7.070 pengő. A téglagyári üzemtől járó nyereség az üzem pénztelensége miatt nem volt még átvihető. Ez is 15.923 pengőt tesz ki. E kimutatásnál kénytelen a számvevőség a fogyasztási adótermészetű javaknál mutatkozó mintegy 160 000 pengőnyi hátralékra külön is reámutatni és kérni, hogy ezek minden rendelkezésre álló eszközzel behajtassanak, mert a lassú behajtás folytán ezen adóknak természetük szerint a javarésze elvész. Ugyanez az állapot áll fenn az adózók hátralékosainál is. A szigorú behajtás iránt sürgős intézkedés teendő s tekintet nélkül azon körülményre, hogy ki milyen beosztással bír, a zálogalásokat a város területén azonnal, soron kívül, minden személyválogatás nélkül a beosztottakkal foganatosítani méltóztassék. Más szempontok tartandók a házbérek és haszonbérek behajtásánál is szem előtt. Föltétlen elkerülendő az, hogy üzletbér címén egyesek 1000 pengőnél is nagyobb hátralékban legyenek, miért is szigorú utasítás lenne kiadadandó, hogy mindazon bérlőkkel szemben akik egy negyedévi ház-, vagy üzletbérrel, vagy félévi haszonbérrel vannak hátralékban és ezt a legközelebb esedékessé váló bérfizetés alkalmával ki nem egyenlítik, a főügyész az azonnali kilakoltatásra utasittassék. 5. oldal Falumnulhatatlan feljsangnényben Sav- és szalmiákmentes MINDENÜTT KAPHATÓ! A csatolt kimutatásokból megállapítható az is, hogy az 1932. évi november és december hónapokban várható háztartási és fogyasztási adó természetű jövedelmekből az előirányzott összegeknek csak mintegy 80 százalékára lehet számítani. Ezért van aztán arra szükség, hogy az elmaradt bevételek pótlásául pótköltségvetés útján gondoskodjunk utóbbi fedezetről. Amint már a számvevőség jelentette, a város nehéz anyagi helyzetét nemcsak az általános gazdasági leromlás következtében előidézett nagymérvű bevételi visszaesés okozta és nemcsak a kölcsönök felvétele által teremtett nagymérvű kamatteher, hanem az, hogy a városok az állam által átengedett adókból nem részesülnek egyenlő arányban, pedig városunk is köteles mindazokat a szolgálatokat az állam helyett épen úgy ellátni, mint azok a városok, amelyek az átengedett adókból aránytalanul nagyobb mértékben részesülnek. Előidézi továbbá a város rendkívül nyomasztó anyagi helyzetét azt is, hogy az állam mindinkább több több terhet ró a városra, ezzel szemben pedig újabb jövedelmi forrásokhoz nem juttatja, sőt a meglévőket is megszorítja, elvonja, csökkenti. Mindezeknek az okoknak a részletezését a számvevőség a következőkben ismerteti. Mielőtt az ismertetésre a számvevőség rátérne, megjegyzi még azt is, hogy már több ízben javasolta új jövedelmi források behozatalát, valamint a meglévőknek felemelését. E től azonban a képviselőtestület — tekintettel a nehéz gazdasági viszonyokra — elzárkózott. Ilyen új jövedelmi forrásul jelölte meg a számvevőség a tűzvédelmi járulékot, uccatisetitási díjat, telekérték adót, idegen adót, kiviteli illetéket, három szobán felüli lakásoknál külön adóval való megadóztatást, mindazoknak a külön megadóztatását, akik egynél több háztartási alkalmazottat tartanak, a kövezett utak mentén levő háztulajdonosok locsolási díjjal leendő megterhelését s ugyancsak azon háztulajdonosoknak külön kövezetjárulékkal való megadóztatását, ahol út vagy az előttük elfekvő tér ki lesz kövezve. Az állam által áthárított terhek részbeni fedezésére, részben pedig a megvont államsegély pótlásául kapta meg a város az általános forgalmi adóból és az általános kereseti adóból eredő jövedelmeket, ez az utóbbi jövedelem a városi alkalmazottak illetményeinek fedezésére szolgált, miután addig a városi alkalmazottak illetményet is nagy részben az állam fedezte. A tapasztalat mutatta meg aztán azt, hogy ez az átengedett jövedelem korántsem volt elegendő ahhoz, hogy a városi alkalmazottak illetményeit teljes egészében fedezze. A kormány maga is belátta ezt s már régebben rendezni óhajtotta a városok háztartását, ez azonban még a mai napig sem történt meg, annyi csupán, hogy időközben megkapta a város a fogyasztási adókat, valamint az italmérési engedély illetékből származó jövedelmeket. Az 1925. évben azután, amikor a város a Speyer-kölcsönt felvette, kénytelen volt az általános kereseti adóból, valamint az általános forgalmi adóból eredő jövedelmeit a külföldi dollárkölcsön kamatszolgáltatására lekötni, így az alkalmazottak illetményeit a város az 1926. évtől kezdődően az átengedett kereseti adó helyett más bevételi forrásokból fedezte. Amíg a gazdasági fellendülés tartott, ez nagyobb nehézségekbe nem is ütközött. Kiadó március 1-re Lord Rothermere ucca 54 sz. alatt jelenleg NovoáSKS üzlethelyiség berendezéssel és lakással Bővebbet a helyszínen, az emeleti lakásban K. Koós József tulajdonosnál. Ugyanott más 3 üzlethelyiség és az emeleten 2 szobás lakás ugyancsak kiadó.