Félegyházi Közlöny, 1933 (32. évfolyam, 2-53. szám)

1933-01-08 / 2. szám

1933. január 8. minden részletében precízen kidolgozott jelen­tést terjesztett a képviselőtestület elé Benkő Ákos főszámvevő s úgy gondoljuk, a közön­ség érdeklődésére méltán tart számot ez a je­lentés, melyet az alábbiakban közlünk. Kiskunfélegyháza megyei város anyagi hely­zete még a boldog években is nehéz és igen súlyos volt. A reánk következett háborús évek, az ezt követő forradalmak, valamint az oláh megszállás a város anyagi helyzetét csak sú­lyosbította. E nyomasztó helyzet az évek fo­lyamán csakis az 1926—27. és 28. években — a gazdasági fellendülés korában — eny­hült. Ez az enyhülés azonban nem tartott so­káig és így már az 1929. évben érezhetővé vált újból a gazdasági ellanyhulás és ezt kö­­vetőleg a város anyagi helyzetében is újabb rosszabbodás állott be. A város súlyos anyagi helyzetét nem önmaga idézte elő és nem is a rossz gazdálkodásból származott. Előidézte ezt azonban a gazdasági fellendülés alkalmá­val mindenkit magával ragadó alkotási vágy,­­ amely alól a város sem tudta magát kivonni és így 1—2 év alatt akarta pótolni mindazt, amit évtizedeken keresztül nem tudott telje­síteni. Ebben az időszakban vette fel a város a Speyer-kölcsönt, amely kölcsönből építette a bérházat, vágóhidat és jéggyárat, valamint a gőzfürdőt, vendéglőt és szállodát. Ugyan­ezen időszakban azt is elhatározta a város, hogy 20 tanyai elemi népiskolát épít fel. Mindezek a dolgok szükségesek voltak, azon­ban természetes, hogy a hozzáfűzött reménye­ket csak akkor tudta volna valóra váltani, ha a gazdasági fellendülés kora hosszú időkön át tartott volna. Sajnos ennek azonban ha­mar vége lett. Igaz ugyan, hogy azt sem szabad figyel­men kívül hagynunk, hogy az 1924 és 1926. években óriási nagy volt a munkanélküliség, valamint a lakásínség is. A munkanélkülisé­gen való segítést az állam igyekezett a váro­sokra áthárítani úgy, hogy részükre külföldi kölcsönt szerzett. A város fel is vette ezt a kölcsönt és ebből építette az előbb említett három nagy épület­tárgyat. Ugyanezen időben a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr is szorította az alföldi városokat a tanyai isko­lák építésére. Kiskunfélegyháza megyei város már régebben érezte ezt a hiányt és a 249. kgy. 1926. sz. véghatározatában kimondotta azt, hogy évenként két tanyai iskola építési összegét irányozza elő költségvetésében. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral tör­­­­tént tárgyalások alapján azután ezt a képvi­selőtestületi határozatot a képviselőtestület ha­­j­tálytalanította, mert a vallás- és közoktatás-­­ ügyi tárcától a tanyai iskolák építéséhez 200.000 pengő államsegélyt kapott, majd később 200.000 pengő kölcsönt. Az építkezé­sek megindítása után azután részint a gaz­dasági viszonyok rosszabbodása folytán, ré­szint pedig a költségvetési előirányzatok szük­ségessége miatt úgy a külföldi kölcsönből tör­tént beruházásoknál, mint a tanyai iskolák építésénél is a felvett kölcsön­ökon kívül újabb kölcsönökre volt szükség, hogy az épít­kezéseket a város be tudja fejezni. A külföldi kölcsönből eszközölt beruházásokra felvett 270.000 dolláros kölcsönhöz még 640.000 P-t volt kénytelen a város felvenni, míg a tanyai népiskolák építésének befejezéséhez 142.000 pengős kölcsönből eddig 75.000 pengőt vett fel, miután az időközben beállott pénzszűke miatt a hiányzó 67.000 pengőt a legnagyobb utánjárásra sem tudja felvenni. A város pénzügyi helyzetére az előbb el­mondottak már nyomasztólag hatottak, ami­kor az 1929. évben érezhetővé vált a gaz­dasági helyzetben történt változás. Ezt a vál­tozást a város is megismerte, mert az elő­irányzott jövedelmek, adók, díjak, illetékek s egyéb közszolgáltatások nem folytak már be abban a mértékben, mint ahogyan azok elő voltak irányozva. Mutatja ezt különösen az együttes kezelésbe vont városi adóknak a be­folyása. Az összehasonlítás alapjául novem­ber hó 13-ig történt befizetések vannak ala­pul véve. A befizetés azután össze van ha­sonlítva az illető év folyó előírásával, vala­mint a múlt évi hátralékkal. Ezután részletes kimutatást közöl az 1929., 1930., 1931., 1932. években kivetett és be­fizetett adókról és ebből az összehasonlításból­­ látható, hogy milyen meredeken esett vissza­­ a város lakosságának kereset lehetősége, mert amíg az 1929. évben a hátralék figyelembe vételével az adók majdnem 50 százaléka folyt be, addig már az 1931. évben ez 38­3-re, az 1932. évben pedig 28­6 százalékra esett vissza, ami csak azt bizonyítja, hogy a gazdasági élet­ben beállott pangás miatt egyrészt a kereseti lehetőségek a legalacsonyabb mértékre szálltak alá, másrészt pedig, hogy a gazdasági lehetetle­nülés folytán a gazdaközönség a rendkívül ala­csony termény- és jószágárak miatt adókötele­zettségének sem tudott eleget tenni abban a mértékben, mint egyébkor. Igaz, hogy ezen okok miatt a városnak egyéb jövedelmi forrá­sai is óriási mértékben visszaestek, ami aztán a pótadó nagyságát is nagymértékben növelte, mert amíg az 1929. évben a folyó évi előírás 538.253 pengőt tett ki, addig az 1931. évi előírás már 767.336 pengőt, az 1932. évi pe­dig 696.682 pengőt tesz ki. Látható tehát, hogy az évi szükséglet mintegy 40—50 szá­zalékkal emelkedett. Az adók s egyéb más természetű közszol­gáltatások bevételénél mutatkozó nagymér­tékű visszaesés következtében állott elő az az áldatlan helyzet, hogy Kiskunfélegyháza me­gyei város most már nem csak időlegesen, hanem már hosszabb idő óta fizetésképtelen. A város fizetőképtelenségét mutatják a csa­toltan beterjesztett kimutatások. E kimutatá­sok eredményeként megállapítható, hogy a város 1932. évi október hó 31-iki pénztári állapota szerint az 1932. évi december hó 31-ig 1,510.710 pengőről köteles gondoskodni, amelyre csak 1,297.633 pengő fedezet áll ren­delkezésre, mert a tekintetes Képviselőtestület a 458/kgy. 1931. sz. véghatározatával az 1931. évre szükséges 123.447 pengőnyi pótköltség­vetési összegről, a 469/kgy. 1932. sz. végha­tározatával pedig az 1932. évre szükséges 89.590 pengő pótköltségvetési összegről nem gondoskodott. Ezen két összeggel, vagyis 213.037 pengővel a pénztári állás egyenlege kiegyenlítődnék. Minthogy azonban az adó­hivatali kimutatás szerint az 500 pengőn felüli­­ adóval tartozók végösszege 957.081 pengőt tesz­­ ki, amely összegnek befolyása egyáltalán nem remélhető, számítanunk kell még ezen adó­­term­észetű követeléseinknek mintegy 30 száza­lékos leírására úgy, hogy a valódi hiányt nem 213.037 P-re kell tennünk, hanem azt növel­nünk kell még a 955 106 pengőnyi adótermé­­szetű hátralékok 40 százalékával, így a város fedezetlen hiánya 500 000 pengőre fog rúgni és ez az az összeg, amire szüksége volna, hogy a sürgős kiegyenlítést váró hátralékokat, va­lamint halasztást tűrő kiadásokat, továbbá a ránk következő december havi kiadásokat ki tudja egyenlíteni. A csatolt kimutatás felvilágosít bennünket a háztartás bevételeinél mutatkozó hátralékok­ról. E kimutatás szerint legnagyobb a hátralék a borfogyasztási adóban, 68.105 pengő, ingat­lan vagyonátruházási illetékben 65.395 pengő, italmérési engedély illetékben 19.483 pengő, házbérekben és haszonbérekben 41.000 pen­gő, járdaburkolási díjban is nagyobb mérvű 12.700 pengő hátralék áll fenn, ez azonban még teljes erővel nem hajtható, mert az ér­dekeltek alispán úr őméltóságához fellebbe­zéssel éltek. Ugyanez alapon áll fönn csator­názási járulék címén is 7.070 pengő. A tég­lagyári üzemtől járó nyereség az üzem pénz­telensége miatt nem volt még átvihető. Ez is 15.923 pengőt tesz ki. E kimutatásnál kénytelen a számvevőség a fogyasztási adótermészetű javaknál mu­tatkozó mintegy 160 000 pengőnyi hátralékra külön is reámutatni és kérni, hogy ezek min­den rendelkezésre álló eszközzel behajtassa­nak, mert a lassú behajtás folytán ezen adók­nak természetük szerint a javarésze elvész. Ugyanez az állapot áll fenn az adózók hát­ralékosainál is. A szigorú behajtás iránt sür­gős intézkedés teendő s tekintet nélkül azon körülményre, hogy ki milyen beosztással bír, a zálogalásokat a város területén azonnal, soron kívül, minden személyválogatás nélkül a beosztottakkal foganatosítani méltóztassék. Más szempontok tartandók a házbérek és haszonbérek behajtásánál is szem előtt. Föl­­tétlen elkerülendő az, hogy üzletbér címén egyesek 1000 pengőnél is nagyobb hátralék­ban legyenek, miért is szigorú utasítás lenne kiadadandó, hogy mindazon bérlőkkel szem­ben akik egy negyedévi ház-, vagy üzletbér­rel, vagy félévi haszonbérrel vannak hátra­lékban és ezt a legközelebb esedékessé váló bérfizetés alkalmával ki nem egyenlítik, a fő­ügyész az azonnali kilakoltatásra utasittassék. 5. oldal Falu­mnul­hatatlan feljsan­­gnényben Sav- és szal­­miákmentes MINDENÜTT KAPHATÓ! A csatolt kimutatásokból megállapítható az is, hogy az 1932. évi november és december hónapokban várható háztartási és fogyasztási adó természetű jövedelmekből az előirányzott összegeknek csak mintegy 80 százalékára le­het számítani. Ezért van aztán arra szükség, hogy az elmaradt bevételek pótlásául pót­költségvetés útján gondoskodjunk utóbbi fedezetről. Amint már a számvevőség jelentette, a vá­ros nehéz anyagi helyzetét nemcsak az álta­lános gazdasági leromlás következtében elő­idézett nagymérvű bevételi visszaesés okozta és nemcsak a kölcsönök felvétele által terem­tett nagymérvű kamatteher, hanem az, hogy a városok az állam által átengedett adók­ból nem részesülnek egyenlő arányban, pe­dig városunk is köteles mindazokat a szol­gálatokat az állam helyett épen úgy ellátni, mint azok a városok, amelyek az átengedett adókból aránytalanul nagyobb mértékben ré­szesülnek. Előidézi továbbá a város rendkí­vül nyomasztó anyagi helyzetét azt is, hogy az állam mindinkább több több terhet ró a városra, ezzel szemben pedig újabb jövedel­mi forrásokhoz nem juttatja, sőt a meglévő­ket is megszorítja, elvonja, csökkenti. Mind­ezeknek az okoknak a részletezését a szám­vevőség a következőkben ismerteti. Mielőtt az ismertetésre a számvevőség rátérne, meg­jegyzi még azt is, hogy már több ízben ja­vasolta új jövedelmi források behozatalát, va­lamint a meglévőknek felemelését. E től azon­ban a képviselőtestület — tekintettel a nehéz gazdasági viszonyokra — elzárkózott. Ilyen új jövedelmi forrásul jelölte meg a szám­vevőség a tűzvédelmi járulékot, uccatiseti­­tási díjat, telekérték adót, idegen adót, ki­viteli illetéket, három szobán felüli lakások­nál külön adóval való megadóztatást, mind­azoknak a külön megadóztatását, akik egy­nél több háztartási alkalmazottat tartanak, a kövezett utak mentén levő háztulajdono­sok locsolási díjjal leendő megterhelését s ugyancsak azon háztulajdonosoknak külön kövezetjárulékkal való megadóztatását, ahol út vagy az előttük elfekvő tér ki lesz kövezve. Az állam által áthárított terhek részbeni fedezésére, részben pedig a megvont állam­segély pótlásául kapta meg a város az általá­nos forgalmi adóból és az általános kereseti adóból eredő jövedelmeket, ez az utóbbi jö­vedelem a városi alkalmazottak illetményei­nek fedezésére szolgált, miután addig a vá­rosi alk­almazottak illetményet is nagy rész­ben az állam fedezte. A tapasztalat mutatta meg aztán azt, hogy ez az átengedett jövedelem korántsem volt elegendő ahhoz, hogy a városi alkalmazottak illetményeit teljes egészében fedezze. A kor­mány maga is belátta ezt s már régebben rendezni óhajtotta a városok háztartását, ez azonban még a mai napig sem történt meg, annyi csupán, hogy időközben megkapta a város a fogyasztási adókat, valamint az ital­mérési engedély illetékből származó jövedel­meket. Az 1925. évben azután, amikor a vá­ros a Speyer-kölcsönt felvette, kénytelen volt az általános kereseti adóból, valamint az ál­talános forgalmi adóból eredő jövedelmeit a külföldi dollárkölcsön kamatszolgáltatására le­kötni, így az alkalmazottak illetményeit a vá­ros az 1926. évtől kezdődően az átengedett kereseti adó helyett más bevételi forrásokból fedezte. Amíg a gazdasági fellendülés tartott, ez nagyobb nehézségekbe nem is ütközött. Kiadó március 1-re Lord Rothermere ucca 54 sz. alatt jelenleg Novo­áSKS üzlethelyiség berendezéssel és lakással Bővebbet a helyszínen, az emeleti lakásban K. Koós József tulajdonosnál. Ugyanott más 3 üzlethelyiség és az emeleten 2 szobás lakás ugyancsak kiadó.

Next